KÖZÉPKOR

1. A feudális társadalmi és gazdasági rend jellemzői

2. A nyugati és a keleti kereszténység (az egyház politikai szerepe a nyugati kereszténységben)

3. Az iszlám vallás és az arab világ; a világvallások elterjedése

4. A középkori városok

5. A reneszánsz és a humanizmus

 

---

1. A feudális társadalmi és gazdasági rend jellemzői

Ábrák:  Száray Miklós: Történelem I.

- a megművelhető terület hasznosítása a középkorban (184. oldal)

- falu és uradalom a középkorban (185. oldal)

- a hűbéri lánc (186. oldal)

- a jobbágyság kialakulása és szolgáltatásai (187. oldal)

A középkor elnevezés a reneszánsz idejéből való (az ókor és saját koruk közötti köztes idő jelölésére).

Ideje: 476 (Nyugat-római Birodalom bukása) --- 1492 (Amerika felfedezése), vagy 1640-42 (az angol polgári forradalom ideje), vagy a reneszánsz közötti kor.

A középkori társadalom a hódító germán, barbár és a volt római elemek összeolvadásából keletkezett.

A mezőgazdasági technika fejlődése (X-XI. század)

- az ókorban az ún. vad-talajváltó vagy legelőváltó földművelési módszer volt használatos. Általában az erdőirtással nyert, s állatok által természetes módon megtrágyázott földet kb. 10-30 évig, kimerülésig használták, ezután új területet vontak művelés alá

- a VIII. sz. körül, a kolostorok környékén alakul ki a kétnyomásos rendszer (szántó+ugar évente cserélve)

- később a háromnyomásos (őszi+tavaszi+ugar évente forgatva), fejlettebb technológia terjedt el. A zab termesztése elősegítette a ló szélesebb körű elterjedését és használatát. Nyugat-Európában a X-XI. századra lett általános ez a gazdálkodás, míg Dél-Európában megmaradt a kétnyomásos földművelés.

Ezek a rendszerek elősegítették a letelepült életformára való áttérést.

Egyre többet és egyre biztonságosabban lehetett termeszteni, ez demográfiai növekedéshez vezetett.

Új eszközök is megjelentek. A germán csoroszlyás, kormánylemezes nehéz fordítóeke lehetővé tette a kemény, kötött talajok megművelését, mélyen megforgatta a talajt. Mozgatása 6-8 ökröt igényelt, ugyanakkor így már elegendő volt csak hosszában szántani a földet (keresztirányban már nem kellett). Az igaerő-szükséglet miatt terjedt az ökör és ló tenyésztése. A nyakhám helyett már szügyhámot alkalmaztak, amely így nem "fojtogatta" a jószágokat, megnövelte húzóerejüket. Patájukat patkóval látták el. A gabonatermelő-nagyállattenyésztő gazdálkodás jobb táplálkozást eredményezett, az önellátó gazdálkodást felváltotta a terményfelesleg piacon való értékesítése, vagyis kialakult az áru- és pénztermelés.

A megművelt földterület nagysága is nőtt: erdőket, bozótosokat irtottak ki, füves területeket törtek fel, mocsarakat csapoltak le.

A középkori uradalom jellemző vonásai

- az uradalom nagy földterület, sok-sok faluval, erdőkkel, legelőkkel, földekkel, tavakkal stb.

- központjában a földesúr udvarháza állt. Itt a földesúr élt fegyveres kíséretével és szolganépével. A X. sz.-tól általában fából és/vagy kőből épült vár volt az udvarház. Az uradalom önellátó volt (a parasztok termelték meg a szükséges élelmet, kézműves termékeket). Annyit termeltek, amennyi uruk és az uradalomban élők szükségleteit fedezte.

Az uradalom termelési, igazgatási és bíráskodási szervezeti egység volt.

- A földesurak az antik, a barbár, germán előkelők szintéziséből alakultak ki. Igyekeztek immunitást (királyi jogok alóli mentesség) szerezni birtokaikra, mert ez esetben adómentességet élveztek, és saját uraldalmukban királyi jogokat gyakorolhattak: 1. bíráskodhattak 2. bányát nyithattak 3. az árutermelés kifejlődése után piacot tarthattak 4. vámot szedhettek stb.

- az uradalom három részből állt:

1. a jobbágyok által használatra kapott terület: a jobbágytelek belső telekből (házhely+kert) és külső telekből (szántó) állt, a dűlőkben kiosztott parcellákat évente újrasorsolták, így küszöbölve ki a minőségbeli különbségeket. A jobbágyparaszt csak használatra kapta a földet, cserében különféle szolgáltatásokkal tartozott.

2. A földesúr saját kezelésű birtoka a majorság (allódium): ezt robotban műveltette meg a parasztokkal, az itt megtermelt javak teljes egészében a földesurat illették.

3. közös használatú területek: erdők, mezők, kaszálók, folyók, tavak.

A jobbágyparasztok kötelezettségei földesuruknak:

- terményhányadot adtak természetben (kilenced),

- az árutermelés és piacgazdálkodás beindulásával pénzadót,

- földesúr nagyobb életeseményekor ajándékot,

- a majorságok megműveléséhez munkajáradékot (robot),

- speciális adófajtákat: pl. első éjszaka joga (általában pénzben megváltható volt), holt kéz (a paraszt vagyonának legértékesebb darabja a földesurat illette).

A földesurat birtokán előjogok is megillették, ezek az ún. banalitások, földesúri monopóliumok, pl. kocsmatartás joga, mészárszéktartás joga, sör- és pálinkafőzés joga, malomtartás joga.

A földesúr bíráskodhatott is jobbágyai felett (ez volt az úriszék).

A jobbágyok ezeken kívül az államnak (királynak), egyháznak is adóztak (tized).

 

A középkori társadalomra a hűbériség jellemző. Ebbe a hierarchiába csak a nemesség tartozik, a jobbágyság nem. A hűbéri láncolat kialakulásának összekötő eleme a feudum (adománybirtok, amely örökíthető, cserébe a megadományozott katonáskodással tartozik hűbérurának, aki őt védelmébe veszi).

A legfőbb hűbérúr a király (senior), ő adományoz feudumut a nagyobb nemeseknek, így azok az ő vazallusai (hűbéresei). A tehetősebb vazallusok szintén adományozhattak feudumot, így egyszerre lehettek vazullusok és seniorok is. A rendszer alján a kisnemesek állnak. A termelő réteg nem része a hűbéri láncolatnak.

A feudum (adománybirtok) mellett létezett a beneficium nevű birtoktípus is. Ezt valamely kiemelkedő tettért kaphatta tulajdonosa, ez a birtoktípus nem volt örökíthető.

_________________________________________________________

2. A nyugati és a keleti kereszténység (az egyház politikai szerepe a nyugati kereszténységben) 

Ábrák a témához:

Száray Miklós: Történelem I. és II.

- a nyugati és a keleti egyház szervezete (I. o., 179. o.)

- az invesztitúraharc áttekintése (II. o.,  10. o.)

-  a katolikus egyház felépítése a XI-XIII. században (II.o., 12. o.)

1. az egyház és az állam kapcsolata

- kezdetben a világi és az egyházi hatalom erősen összekapcsolódott

- Nagy Constantinus  császár idején kezdődött a keresztény egyház kiépítése (niceai zsinat, 325). A császár a külső ügyek püspöke lett, beleszólhatott az egyház ügyeibe. Később a császárok nevezték ki például a főpapokat. Constantinus adómentességet (kiváltság) adott a papságnak, állami feladatokkal bízta meg őket.

- 476, felbomlik a Nyugat-római Birodalom, ám az egyház és az állam továbbra is összefonódik. A császár nevezte ki, majd a Karoling uralkodók, végül a német-római császárok és védték Róma püspökét (=pápa), az egyházi vezetőket.  A papság, a szerzetesek írástudóként szolgáltak a császári udvarban (kancellárián).

- Az egyház szeretett volna szabadulni a világi befolyástól. Szent Ágoston (V. sz.) Isten országa c. munkájában "az egy mindenható Isten az Égen, egy mindenható császár a Földön" elvet hirdette, I. Gelasius pápa pedig meghirdette a "kettős hatalom" tanát: a hívők lelke Isten országának a része (egyházi befolyás), a hívők teste, javai, ügyei evilági életük része (császári befolyás). Ez az álláspont a világi hatalomtól való függetlenedési harchoz vezetett, csúcsa az invesztitúra-harc.

- 1054-ben a keresztény egyház kettészakadt (szkizma): a római pápák megerősödése vezetett ehhez. A római pápa és a konstantinápolyi patriarcha kölcsönösen kiközösítették egymást és hiveiket az eghyázból. (római katolikus egyház, görögkeleti v. ortodox egyház -nyelvben (latin, görög), szertartások rendjében (pl. kovásztalan kenyér, kovászos kenyér), néhány hittételben eltértek az álláspontok. A pápa a nyugati egyház feje, legrangosabb méltóság (vertikális egyházszervzet), a keleti pátriarka csak első az egyenlők (püspökök) között (horizoltális egyházszervezet).

 2. az invesztitúra harc

- a cluny szerzetesrendből indult ki a reformmozgalom, ez szétterjedt

- VII. Gergely pápa (XI. sz.) megszigorította az egyház belső életét, tiltotta a szimóniát (egyházi tisztségek pénzért való vásárlása), kötelezővé tette a cölibátust (papi nőtlenséget). Tételeit a Dictatus Papae c. művében (1075) hirdette ki. Ebben a pápát a császár fölé helyezte, az invesztitúra jogot (egyházi méltóságok kiválasztása, beiktatása) az egyháznak adta.

- IV. Henrik (1056-1106) német császár lépett fel VII. Gergely ellen. A német püspökök a császár utasítására nem akartak engedelmeskedni a pápának, ezért a pápa kiközösítette IV. Henriket (akár meg is ölhették). 1077-ben Canossa váránál IV. Henrik három napig vezekelt, a pápa megbocsátott neki, ám nem sokkal ezután Henrik sereggel indult a pápa ellen, aki végül a dél-itáliai normannokhoz menekült. A harcnak ez az első szakasza V. Henrik és II. Callixtus pápa által zárult (1122 worsmsi konkordátum)- az invesztitúra jogot megosztották: a főpapokat a papi hivatalukba a pápa, hűbérbirtokaikba a császár iktatta be. 1123-ban a lateráni zsinaton a megállapodást szentesítették.

- A II. szakasz idjén I. Barbarossa Frigyes támadt III. Sándor pápa ellen (XII. sz.). I. Frigyes É-Itáliára támadt, de 1176-ban Legnanónál vereséget szenvedett, békétt kötött a pápával (1177: "második Canossa-járás).

- Az egyház világi hatalma csúcspontjára III. Ince (XIII. sz.) alatt jutott. A pápa ekkor nagyobb hatalommal rendelkezett, mint a császár. Ekkor történt az inkvizíció felállítása az eretnekek üldözésére (egyház: felderíti az eretnekeket, világi hatalom bünteti).

- A III. szakasz III. Frigyes német császár és IX. Gergely között zajlott (XIII. sz.), váltakozó sikerrel. Az 1273-ban cszászárrá választott Habsburg Rudolfnak sem ereje, sem érdeke nem fűződött a harc folytatásához.

- Eredmény: a pápaság kikerült a német császárok befolyása alól, de hamarosan bekövetkezett az "avignoni fogság" (1308-77) időszaka, amely a francia befolyás megerősödését jelentette az egyház ügyei felett.

 __________________________________________________________

3. Az iszlám vallás és az arab világ; a világvallások elterjedése

Ábrák a témához:

Száray Miklós: Történelem I.

- Az Arab-félsziget a VII. században (196. o.)

- az arab terjeszkedés (199. o.)

- nagymecsetek képei (200. o.)

 

1. Az iszlám vallás kialakulása 

- az Arab-félszigeten alakult ki, ahol a sivatagos területen tevés nomád beuinok éltek, a partvidéki városokban pedig kereskedők, kézművesek (tömjénút)

- a VI. századra a túlnépesedés miatt veszélybe került a megélhetés, elvándorlásra nem volt lehetőség Bizánc és a Szaszanida Birodalom miatt. Az iszlám kialakulása segített a válságjelenség mérséklésében (pl. a hit védelme érdekében jogos a hódítás, azaz a kitörés a félszigetről, a vagyoni különbségek megszüntetése).

- a vallásalapító Mohamed (570-632) Mekkában született elszegényedett nemzetségben. Korán árva lett, majd tevehajcsár, karavánvezető, végül házasság révén karavántulajdonos. 40 éves korában látomásai támadtak, ezután Mekkában a vagyoni megkülönböztetések eltörlését kezdte hirdetni. 622-ben a mekkai előkelők elűzték a városból (Mekkából Medinába, ezt nevezzük Hidzsrának, amely a mohamedán időszámítás kezdete lett). 630 körül kiegyezett a mekkai vezetőkkel: megígérte a Kába kövének tiszteletét, ezzel biztosítva Mekka további kultikus központi jellegét. 632-ben hunyt el, Medinában temették el (két fia és négy lánya volt).

2. az iszlám tanítások

 - iszlám (arab): engedelmesség, odaadás, belenyugvás Allah akaratába

- több vallás keveredéséből jött létre (zsidó, ortodox, perzsa, pogány kultuszok keverednek benne)

- tanai:

- Ádám és Éva az első emberpár

- az arabok ősapja, Ábrahám próféta egyik fia Iszmael

- Mózes és Jézus is próféta, Mohamed elődei, Mohamed a legnagyobb próféta

a 3 fő dogma:

- egy az isten Allah (monoteizmus), és Mohamed az ő prófétája

- Allah kinyilatkoztatása a Korán (=tanítás) - ez 114 szúrából, azaz fejezetből áll

- utolsó ítélet: Allah döntése szerint a bűnösök a pokolba, az igazhívók a mennyországba kerülnek.

a "hit 5 oszlopa":

- egy az isten, Allah, és Mohamed az ő prófétája, hit bennük

- napi öt  ima Mekka felé fordulva

- Ramadán havi böjt (holdév 9. hónapja - szeptemberben van) - ekkor napkeltétől napnyugtáig tilos az evés-ivás

- zakat, azaz alamizsnálkodás (a szegények megsegítésére a termés tizedét, 5 teve után egy juhot beszolgáltatni

- mekkai zarándoklat a Kába-kőhöüz az életben legalább egyszer.

 egyéb szabályok, kötelességek:

- tilos sertéshúst fogyasztani

- tilos részegítő italt fogyasztani (bor és egyebek)

- a hit védelme ill. dzsihád (szent háború a hit kiterjesztésére)

- szertartáshelyek: mecset (kisebb imaház), dzsáma (nagy imaház). A híveket imára a minaretből a müezzin éneke hívja.

- legfeljebb 4 feleség (kivéve a szultán - lásd hárem)

3. iszlám irányzatok

 - mivel Mohamed fiai meghaltak, nem volt örököse, utódai a kalifák (=helyettesek). Az első kalifák Mohamed családjából származtak, a 4. kalifa az unokaöccse volt, viszont az Omajjád család letaszította trónról (661, ekkor szakadt az iszlám irányzatokra.

- szunniták (legtöbb követő) (szunna = Mohamed életéről és tanításairól szóló hagyományok gyűjteménye, egyenlő értékű a Koránnal)

- siíták (='Ali pártják követők): az Omajjádokat és a szunnát nem ismerték el. Törvényes vezetőjüknek Ali leszármazottait (=imám) tartják (pl. ma: Irán)

- (K)haridzsiták ('kilépők'): egyik felet sem támogatják, szerintük az iszlám kalifát a hívők közösségének kell megválasztania

 4. A világvallások hatásai

 - hatnak a gondolkodásra, világszemléletre, filozófiára

- a teremtésmítoszok a világ és az ember keletkezés-magyarázatai

- az életvezetésre hat pl. a keresztény Tízparancsolat, a buddhisták 5 parancsolata, az iszlám hit 5 oszlopa satb.

- hatással vannak a művészeti alkotások témájára, formájára (pl. ortodox ikonok, iszlám arabeszkek), jelképrendszerük  van (pl. hal, bárány a kereszténységben)

- a vallási épületek-templomok befolyásolják az építészetet, a városok kialkítását

- hatnak az írásbeliség, a nyelv fejlődésére (pl. Luther bibliafordítása a német nemzeti nyelv kialkulására)

- a gazdasági életben jellegzetes a keresztényeknél a halászat (böjti halevés), a bortermelés, a kamatszedés tilalma, pénzügyektől való tartózkodás, az iszlámban a kertművelés, kertművészet, az adózásban a tized (a keresztényeknél a dézsma, a mohamedánoknál a zakat)

- a társadalomban a hinduizmus a kasztrendszerhez vezetett (India), Kínában a konfucianizmus előírja az ősök, öregek, a császár tiszteletét, a vallások előírják a hagyományos női-férfi szerepeket.

- ahol az egyházi vezetők egyúttal állami vezetők is lehettek/lehetnek (teokratikus államok), ott az egyházjog a világi bíráskodás alapja, tehát beleszólnak a törvényekkel a bíráskodásba (pl. az egyiptomi thébai papság, Kálván János Genfben, iszlám államok - pl. Szaud-Arábia, Vatikán, középkori istenítéletek)

- néhány nagy háborút is előidéztek (pl. kereszteshadjáratok, huszita-háborúk, német, francia vallásháborúk), szövetségi rendszerek (pl. Szent Liga a török kiűzésére

- a mindennapi életet irányítják pl. a napi rítusok előírásával (imádkozás), az egyházi ünnepek megtartásával, a táplálkozás befolyásával (pl. Indiában tilos a marhahús-evés, a muzulmánoknál a disznóhús-evés), irányítják a nevelkedés, felnőttéválást (pl. beavatási rítusok: keresztelés, házasság, temetés), egyes közösségekben kötelezettségeket ír elő (pl. fátyolviselés egyes iszlám közösségekben).

_________________________________________________________

4. A középkori városok

Ábrák a témához:

Száray Mikós: Történelem II.

- a középkori város felépítése (23. o.)

- a céh felépítése (23. o.)

- városok a középkori Európában - térkép (22. o.)

- Chartes középkori városképe (24. o.)

- a középkori kereskedelem (25. o.)

- a feudális társadalom felépítése (25. o.)

 

1. fogalma

A város olyan tömörülés, ahol nem csak mezőgazdaságból élő népesség él (kézművesek, kereskedők, értelmiségiek is).

 

2. kialakulása

- a mezőgazdaság és a kereskedelem fellendülése hatására alakulnak ki

- helyük: régi római kori települések helyen, várak, egyházi centrumok közelében, utak, folyami átkelők találkozásánál

- X-XIII.: Észak-Itáliában, Franciaországban, Angliában, Flandriában, Baltikumnak jöttek létre elsődlegesen

- lakosságszám ált 4-5 ezer körül, nagyvárosokban 10-15 ezer körül

 

3. A városi jog (kiváltságok) elemei:

- az önkormányzat joga (a városközösség, a kommuna harcolta ki a város birtokosával szemben)

- bíráskodási jog (szabad bíróválasztás, bíráskodás a város területén és a város lakói felett)

- piactartás joga

- adók egyösszegű fizetésének joga

- birtokjog (=a városnak lehettek falvai, jobbágyai)

- kegyúri jog, azaz szabad plébános-választás

- árumegállító jog (egyes nagyobb városok joga, kényszeríthették a kereskedőt, hogy meghatározott ideig ott is árusítsa portékáit)

4. a város társadalma

- a városlakó szabad ember, rendelkezhetett tulajdonával (adófizetés: a vagyon arányában)

- a városban töltött 1 év 1 nap után a jobbágy megszabadulhatott kötöttségeitől - „A városi levegő szabaddá tesz."

- polgárjoggal csak az ingatlantulajdonosok rendelkeztek (kézművesek, kereskedők, háztulajdonosok) - ők a város középrétege

- patríciusok (gazdag kereskedők): a város irányítói, a szenátus (városi vezető testület tagjai), közülük kerül ki a polgármester

- a polgárjog nélküli szegények a városi plebejusok (alkalmi munkákból, földművelésből éltek)

 

5. A város részei, felépítése

- általában fallal vették körül

- középpontban a piactér, itt állt a templom és a városháza is

- általában kőházak, sokféle háztípus (földszintes, több emeletes lakótorony)

- szűk utcák (sikátorok), zsúfoltság, földút, közvilágítás még nincs

- nincs csatorna, szemét, szennyvíz, ürülék az utcára ment (járványok!)

 

6. A középkori kereskedelem

- a vásár és a piactartás városi jog volt, néhol árumegállítási joggal kiegészítve: kereskedő megállítása, a városban való árusítás meghatározott ideig)

- monopólium: egyes cikkekkel csak az uralkodó és megbízottai kereskedhettek

- sok árucikk szabott áru volt: előírták az árát, azt, hogy mikor és mit szabad árusítani

- a vásárok rendje: 1. általában 1 hétig csak mustrára (megnézésre) tették ki az árut, 2. ezután a piacfelügyelő engedélyezte a vásárlást 3. vitás ügyekben a piacbíróság döntött 4. ügyeltek a rendre

 

7. A középkori távolsági kereskedelem irányai

- elsősorban luxuscikkekkel és vízi úton kereskedtek (pl. selyem, gyapot, fűszer), cserébe nemesfémet, nyersanyagokat adtak, később Európából is szállítottak iparcikkeket Ázsiába

- a levantei kereskedelem (= a Földközi-tenger térségében): kezdetben az arab hajók uralták, majd Bizánc, XI. sz.-tól az észak-itáliai kereskedővárosok (pl. Velence, Genova, Pisa)

- az északi-tengeri és balti-tengeri kereskedelem urai a skandináv népek (vikingek), majd az észak-német városok és a flandriai városok voltak, nagy teherbírású hajójuk a kogge). Heringet, prémeket, gabonát, viaszt, borostyánt, posztót, fegyvereket árultak, délről beszerzett keleti árukat szállítottak

- 1161-ben létrehozták az ún. nagy kereskedői hanzát, azaz szövetséget (befektetésigény, biztonság miatt), ez a XIV. századra városszövetséggé (Hanza-szövetség) fejlődött

- a szárazföldi kereskedelem a feudális anarchia megszűntével lendült fel, a folyamok mentén, ill. folyamvölgyekben, zarándokutak mentén (pl. Franciaországból Rómába, ill. Santiago de Compostelába). Központja: Champagne grófsága. Hosszú, 48 napos vásárokat tartottak, kialakult a pénzváltás, később hitelszervezetek jöttek létre.

__________________________________________________________

5. A reneszánsz és a humanizmus Itáliában

Ábrák a témához:

Száray Miklós: Történelem II.

- 66. és 67. oldal képei

 

I. a reneszánsz

1. a szó eredete

- olasz: rinascimento, francia: renassaince ="újjászületés"

 

2. a reneszánsz szó jelentései

a) egy művelődéstörténeti korszak neve (XIV-XVI. sz.)

b) egy korstílus neve

c) „újjászületés": az antik embereszmény, emberközpontú gondolkodásmód újjászületése

 

3. a reneszánsz jellemzői

- az antik szerzők, műemlékek tanulmányozása, mivel az antik művészet a mérce számukra

- természetszeretet (a természet egyszerűsége, harmóniája eszmény a művészek számára)

- ideológia: a humanizmus, ennek filozófiai rendszere az újplatonizmus

- embereszmény a polihisztor (=sokoldalúan képzett ember), pl. Leonardo da Vinci

- a kor műpártolói a mecénások (gazdag fejedelmi, királyi udvarok, pl. Mediciek, Lorenzók, Sforzák)

 

4. művészetek

a) építészet

- a gótika függőleges tagoltságával szemben vízszintes tagoltság (párkányok, ablakkeretek)

- oszlopokon nyugvó boltíveket alkalmaznak, loggiát építenek (=oszlopokra támaszkodó nyitott árkádos csarnok vagy galéria), kupola

- paloták, egyetemek, bérházak, színházak építése

b) festészet

- anatómiai tanulmányok, gazdag színvilág, perspektíva ábrázolása, portréfestészet, természeti témák (önálló tájképek), antik és bibliai témák, antik szépség-eszmény és harmóniára törekvés (pl. Leonardo: Utolsó vacsora, Mona Lisa, Raffaello, Tiziano, M. S. mester képei)

- grafika (réz- és fametszetek), pl. Dürer

c) szobrászat

- anatómiailag pontos, valósághű szobrok, többnyire márványból, a meztelen test arányainak, szépségének ábrázolása (pl. Michelangelo: Mózes, Pieta, Dávid)

d) zene: hangszerrel kísért ének, táncok, mise, madrigál (több szólamú, kis énekegyüttesre írt rövid dal), szerző: pl. Palestrina, Bakfark Bálint lantművész, Tinódi Lantos Sebestyén

e) irodalom

- énekversek (dallamra írt versek) helyett tisztán szóversek

 

II. a humanizmus

1. a szó eredete

- Ciceró „studia humanitatis" (= humán, azaz az emberre vonatkozó tudományok) és a „humanae letterae", azaz az emberért való fáradozások kifejezésből vezethető le

2. jelentései

- a reneszánsz polgárság világi, emberközpontú filozófiája (az antik eszmények újjászületése: emberközpontúság, az élet szeretete, az emberi test szépségében való gyönyörködés, természetszeretet, a szerelem nagyra értékelése stb.)

- tudós, humanista magatartás (először az antik szerzők iránti érdeklődés megnevezésére használták a fogalmat): az antik szerzők, mitológia tanulmányozása és alkalmazása

3. emberideálja

- a sokoldalúan művelt ember, a polihisztor

4. a humanizmus mozgalma elsősorban irodalmi jellegű volt, a grammatika, retorika, dialektika vált a gondolkodás központi témájává

5. terjedése

- XIV. sz. Itália, XV-XVI. sz. Európa többi országa

6. legismertebb képviselői

- Petrarca, Morus Tamás, Boccaccio, Rotterdami Erasmus, Janus Pannonius

7. állambölcselet

- Machiavelli: A fejedelem (1513) c. műve, mely az államszervezés és irányítás kézikönxve

- „A cél szentesíti az eszközt", azaz az erős, akár zsarnoki fejedelmi hatalom a közösség érdekében szükséges

 

 

Oldal: töri/közép/2.
tételbank - © 2008 - 2024 - tetelbank.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat