Elérhető témák:

 

1. A nyelv mint jelrendszer

2. A jel, jelek és jelrendszerek a nyelvi és nem nyelvi közlésben 

3. A beszéd mint cselekvés, a nyelv és a beszéd funkciói 

4. A kommunikációs folyamat tényezői és funkciói, és ezek összefüggései a kifejezésmóddal 

5. Helyesírásunk alapelvei 

6. Az emberi kommunikáció nem nyelvi formái 

7. A magánhangzók és mássalhangzók rendszere, a hangtörvények és helyesírásuk

8. A morfémák (=szóelemek) szerepe és helyes használata a szóalak felépítésében, a szószerkezetek alkotásában 

9. A szófajok rendszere, a szóalkotási módok 

10. A mondat szerkezete: teljes és hiányos szerkezet, tagolt, tagolatlan, egyszerű és összetett mondat 

11. A szöveget alakító tényezők: a beszédhelyzet, a cselekvés, a szövegkörnyezet, a tudáskeret 

___________________________________________________

 A NYELV MINT JELRENDSZER

 

1.) Szemiotika jeltudományt jelent; a legáltalánosabb értelemben vett jelek tudománya. Tárgykörébe tartozik minden jelrendszer, így a nyelv is. Interdiszciplináris (diszciplína = tudomány, tudományág; inter = között) jellegű. Kapcsolatot tart: a matematikai logikával, az információ-elmélettel, a kibernetikával, stb. Alapkategóriája a jel, mely legegyszerűbben jelölő és jelölt kapcsolata.

2.) A jelek osztályozása

a.) eredetük szerint:

- természetes jelek vagy szimptómák

•  jelölő és jelölt között ok-okozati összefüggés van. (pl.: láz-betegség)

- mesterséges jelek (pl.: nyelv)

b.) a jelölő és jelölt viszonya alapján a jel lehet:

- index vagy indexikus jel

• érintkezésen alapuló jel (pl. a közlekedési lámpában a menetirányt mutató nyíl)

- ikon vagy ikonikus jel

• hasonlóságon alapuló kapcsolat (pl.: fénykép, szobor, térkép, hangutánzó- és hangfestő szavak)

- szimbólum vagy szimbolikus jel

• konvencionális (konvenció=hagyomány), megegyezésen alapuló, önkényes kapcsolat (pl.: nyelv mint jelrendszer)

- szignál vagy szimptóma (tünetjel)

• nem a jelzés szándékával hozták létre, de jelként értelmezhető (pl. egy füstölő kémény jelzi, hogy a házban tűzhely, kandalló van, amit éppen használnak; egy állat lábnyoma a hóban jel, hiszen értelmezni tudjuk: alakjából meg tudjuk állapítani, hogy milyen állat járt arra, milyen irányban halad stb.

 

3.) A nyelvi jel

- jelölőből és hozzárendelt jelentésből áll

 Jellemzői:

a.) megegyezésen alapul (kivéve a hangutánzó szavakat)

b.) egy közösség minden tagja elfogadja

c.) mindig egy rendszer része (pl. személyragok rendszere)

d.) önmagán túlmutató jelentéssel rendelkezik

e.) elvonatkoztató jellegű

A nyelvi jel jellemzői:

a.) Önkényes, konvencionális.

b.) Olyan módon tagja a zárt nyelvi jelrendszernek, hogy vizsgálata és értékelése csak a többi jellel való kölcsönös összefüggésben lehetséges (pl.: a nyelvi jel a sakkfigurához hasonló, értékét nem lehet önmagában megállapítani; ez az érték mindig viszonylagos, a figurának a sakktáblán elfoglalt helyzete és a többi figurától való függése határozza meg.)

5.) A nyelvi jelrendszer elemei

a.) fonéma vagy beszédhang

- önálló jelentése nincs, csak jelentés-megkülönböztető szerepe (pl.: bab - báb)

b.) morféma vagy szóelem

- a nyelvi rendszer legkisebb eleme; érzékelhető hangtestből áll és önálló jelentése van (minden szó és toldalék)

c.) szintagma vagy szószerkezet

- morfémából szerkesztett nyelvi jelek (pl.: levelet ír; könyvet kap)

 d) mondat

- a szöveg legkisebb egysége, szintagmákból felépített nyelvi egész

e.) szöveg

- egy gondolatsor kifejtése

_________________________________________________________

 

A JEL, JELEK ÉS JELRENDSZEREK A NYELVI ÉS NEM NYELVI KÖZLÉSBEN

 

1. A jel fogalma

A jel: érzékszerveinkkel felfogható (látható, hallható, tapintható) jelenség, amely egy másik, önmagán túli jelenségre utal. Így minden jel két elemből áll:

• jelölő (amit érzékelünk, a jel külső formája),

• jelölt (az a tartalom, amelyet a jel felidéz)

-    eredet szerint lehetnek:

    - szignál (nem a jelzés szándékával létrehozott jelek, de jelként értelmezhetőek, pl. egy állat lábnyoma a hóban)

    - mesterséges jelek (szándékosan létrehozott jelek, pl. zászló, címer stb.)

 

2. A jelek közös tulajdonságai, jellemzői:

• érzékszerveinkkel felfoghatók,
• önmaguknál többet jelentenek,
• általánosító szerepűek, tehát nemcsak egyetlen tárgyat, jelenséget idéznek fel, hanem a hozzájuk hasonló többit is,
• egy adott közösség minden tagja elfogadja,
• egy jelrendszer tagjai,
• a jel az emberi érintkezésben tölti be szerepét: a jelzést.

 

3. A jelölő és jelölt kapcsolata többféle lehet:

• hasonlóságon alapul (ikon): ha a jel a jelölt tárgyra saját jellemzőivel utal, vagyis hasonlít arra a valamire: közlekedési lámpában álló vagy lépő emberalak,
• érintkezésen alapul (index): ha a jelölő és jelölt között ok-okozati, térbeli vagy időbeli kapcsolat van: füst - tűz, láb – lábnyom, a közlekedési lámpában  a haladási irányt jelző nyíl
• társadalmi megállapodáson alapul (szimbólum) - ha a jeltest kiválasztása megegyezés eredménye: a piros-fehér-zöld zászló nemzeti lobogónkat jelenti.

 

4. Nem nyelvi jelek: pl. KRESZ-táblák, füstjelek, testnyelv, tekintetnyelv,

        emberi gesztusok, állatok jelei stb.

 

5. Nyelvi jelek:

 A nyelv a legáltalánosabb jelrendszer, ami minden ember tulajdona.

A nyelv felépülése: Jel + Szabály + Hagyomány

A nyelvi jelek rögzítésére szolgál az írás: fő csoportok: fogalom-, szótag-, betűírás.

Külön jelrendszerei vannak a tudományágaknak, pl.: fizika, kémia, matematika.

 

1.) A nyelvi jel
A jelölő (hangcsoport vagy betűsor) és a jelölt kapcsolatából áll.
Jellemzői:

a) konvencionális, megegyezésen alapul (kivéve a hangutánzó szavakat)

b) egy közösség minden tagja elfogadja

c) mindig egy rendszer része

d) önmagán túlmutató jelentéssel bír

e) elvonatkoztató jellegű

2.) A nyelvi jel jelentése
Két jelentésrétegből tevődik össze:

a.) denotáció: a szavak elsődleges jelentése, alapjelentése (pl.: ősz – a négy évszak egyike)

b.) konnotáció: a denotáció kiegészítése, másodlagos, származékos jelentés, a jelhez kapcsolódó, a jel által kiváltott asszociáció (pl.: ősz – elmúlás, szomorúság)

 

matematika: abszolút denotáció

zene: abszolút konnotáció

irodalom: denotáció – a szavak általános jelentése; konnotáció – átvitt jelentés (nagyfokú konnotáció)

dráma, epika: gyengébb a konnotáció

líra: legerősebb a konnotáció

 

A nyelv nem abszolút denotáció.

A sűrítés magával hozza a konnotációt.

__________________________________

 

        A BESZÉD MINT CSELEKVÉS, A NYELV ÉS A BESZÉD FUNKCIÓI

1. A beszéd, mint cselekvés

- A beszéd, mint cselekvés egyedi alkotótevékenység, az egyén hozza létre az adott kommunikációs helyzetben.

- A nyelv és a beszéd nagyon szorosan összefügg. A nyelv nem más, mint eszközkészlet, a beszéd ennek a működtetése, azaz a működésben lévő nyelv.
- A beszéd konkrét nyelvhasználat, alapja a nyelv, ami egy kollektív, közös társadalmi jelenség (tudatunkban létezik).
- A beszéd tevékenység, a nyelv alkalmazása, egyéni alkalmazás, felhasználás.
- A beszéd az emberi kommunikáció legkifejezőbb, leggyakoribb, legfontosabb eszköze.

 

2. A beszédaktus-elmélet

A beszédaktus-elmélet szerint minden mondatban benne van a cselekvésnek valamilyen szándéka.

Cselekszünk, ha:

- informálunk másokat

- figyelmeztetünk valakit

- rendelünk, ösztönözzük, meggyőzzük, rábeszéljük...

 

Tehát a beszédaktus, vagy más néven a beszédtett a kommunikáció és a szöveg egyik funkciója, amely során a beszélő valamilyen cselekvést hajt végre.

 

A nyelvelmélet szerint a beszédnek, mint cselekvésnek 4 összetevője van.

- a megnyilatkozás kimondása vagy leírása (egy kérdés)

- az utalás vagy kijelentés végrehajtása (megnyilatkozással elvégzett cselekvés, a kérdés kimondása)

- a kijelentés értelmezésének a jelzése (a kérdéssel elérni kívánt cél)

- a beszédtevékenység által elérni kívánt hatás (a kérdésből következő elvárások)

.

A beszédben, mint olyanban a kifejező, ábrázoló és felhívó funkciók érvényesülnek, ami alapvetően szándékos, hiszen az emberi beszédben a cél dominál. Ez a cél pedig nem más, mint a társadalmi kapcsolatok megvalósításai.

 

A  beszéd funkciói:

- információközlés (pl. Hét óra van.)

- gondolatközlés (pl. egy  vélemény kifejtése valamiről)

- egy cselekvés tudomásul vétele (pl. Jól van. Rendben.)

- érzelmi világ, akarat, lelkiállapot kifejezése (pl. De jól érzem magam!)

- visszajelzés, befolyásolás (pl. Ez így nem jó, tedd arrébb!)

- óhaj, felszólítás, parancs, felkiáltás, kérés (pl. Hagyj békén!)

 

A pragmatica (gyakorlatiasság, használat) szempontja:

- a beszédnek lehet másodlagos üzenete, ami sokszor szinte fontosabb, mint a szó szerinti jelentés (pl. Melegem van.  -másodlagos üzenete: nyissa ki valaki az ablakot.)

 

A beszédnek, mint cselekvésnek a hangképzés is része:

- fontos metakommunikációs eszközök (pl. alátámasztja, nyomatékosíthatja, ellenpontozhatja a beszédet, pl. a hangsúly, hanglejtés stb.)

 

Az emberi beszédet attól számítjuk, amikor még nem csak ösztönös felhívásként, vagy reakcióként jelent meg a hangkapcsolat, hanem amikor a valóságról közölni akart valamit.

 ______________________________________________________

 A KOMMUNIKÁCIÓS FOLYAMAT TÉNYEZŐI ÉS FUNKCIÓI, EZEK  ÖSSZEFÜGGÉSEI A KIFEJEZÉSMÓDDAL 

 

1. A kommunikáció fogalma

Kommunikácó = közlés, tájékoztatás, információcsere valamilyen eszköz és jelrendszer segítségével.

 

2. a kommunikációs nyelvi folyamat tényezői:

      Feladó : aki közöl valamit   → a szereplők szerepeik felcserélődhetnek

      Címzett : akit tájékoztat     (lehet dialógus, vagy monológ formájú)

      Üzenet : amit közöl    → ennek az eljuttatása a cél

      Kód : amivel az üzenetet a címzett megérti →közös jelrendszer, ami hagyományokon alapul, közösségileg elfogadott, a kommunikáció eszköze

      Csatorna: amin keresztül eljut az üzenet a címzetthez, pl.: levegő, telefon, televízió, könyv  →a kommunikáció egyik feltétele.

 

További  fontos tényezők még:

      Beszédhelyzet : milyen helyzetben, milyen körülmények között zajlik a kommunikáció, mi váltja ki a kommunikációt.

      Közös előismeretek a valóságról 

 

3. a megértést zavaró tényezők:

      Zaj: valamely zavaró tényező, ami zavarja az üzenet befogadását.

      Redundancia: felesleges terjengősség, ami szintén negatív módon befolyásolja a megértést.

 

4. A kommunikáció funkciói:

  I. Alapvető funkciók:

      Tájékoztatás  (referenciális funkció): vélemény-, vagy gondolatközlés egy adott dologról, ill. arra vonatkozó kérdés,  pl.: Nyitva van az ablak. Nyitva van az ablak?

      Érzelemkifejezés  (emotív funkció): belső érzéseink, vágyaink megfogalmazása  pl.: Hideg van, fázom.

      Felhívás  (konatív funkció): a hallgató befolyásolására való törekvés (tiltás v. parancs)   pl.: Csukd be az ablakot!

 

 II.  Mellékfunkciók

   Kapcsolattartó (fatikus funkció): a kommunikáció megkezdésére, fenntartására vonatkozó funkció (pl.: Jó napot kívánok!), ill. a partnerek egymáshoz való viszonyát tisztázza,  pl.: Béla, légy szíves

                  (kapcsolattartás, zárás)     pl.: Szia!, Viszlát!

   Értelmező  (metanyelvi funkció): magyarázat. Ezt a funkciót főleg maga a nyelv látja el. 1.) a nyelv segítségével a nyelvről beszélünk

     2.) rákérdezünk a kódra, a nyelvre

Pl.: Azt az ablakot,

        (metanyelvi)        amelyik az asztalnál van.

      Jól értettem, azt mondta, hogy...

      Esztétikai (poétikai funkció)  : az üzenet nyelve stilisztikai értékű, művészi

        (poétikai) megformáltságú.

 

 

5. Ezek összefüggései a kifejezésmóddal:

- a feladó és a címzett személye, életkora, műveltsége befolyásolja, milyen szöveg születik

- a valóság, vagyis a szöveg témája befolyásolja a szövegtípust

- a kód függ a témától, a szövegalkotótól, a címzettől, a beszédhelyzettől

→ kódtípusok, pl. a nyelvi kód - ezen belül fajták, pl. a nyelvi kódon belül az egyes nyelvek külön fajták

- a beszédhelyzet függ a felek viszonyától (tartós/időleges, társadalmilag meghatározott/maguk alakítják ki), a kommunikáció helyétől, idejétől (intim/nyilvános)

- a szövegalkotó és a címzett kapcsolata is meghatározza a szövegalkotást és a szövegértést

( pl. egy Kosztolányi-történet másképp hat írásban, mint szóban)

- kommunikáció történhet írott vagy beszélt formában is

 

- tájékoztatás: tárgyilagos jelleg

- érzelemkifejezés:

-         írott szöveg esetében: szavak, írásjelek útján történhet

-         beszélgetés közben: nyelvi és nem nyelvi jelekkel (szóhasználat, hanglejtés, mimika, gesztusok...)

- felhívás: a feladó a címzetthez fordul (kéri a figyelmét, türelmét, megértését, stb.)

- kapcsolatteremtés: köszönés, megszólítás - létrejöhet a kommunikációs kapcsolat

  kapcsolatfenntartás: beszélgetés közben megkérdezzük partnerünket, érti-e, figyeli-e, amit mondunk

  kapcsolatzárás: búcsúzás

- esztétikai szerep:

- nyelvi megformáltság, minél hatásosabb, szebb kifejezések használata

A kommunikációs funkciók általában együtt vannak jelen, együtt hatnak a szövegben

A kommunikáció céljától, a szöveg típusától függ, hogy melyik szerep kerül előtérbe.

 

________________________________________________________

 

A MAGYAR HELYESÍRÁS ALAPELVEINEK MAGYARÁZATA ÉS ALKALMAZÁSA PÉLDÁKKAL

A helyesírás olyan szabályrendszer, amely a nyelv írásbeli rögzítését irányítja.

 A magyar helyesírás jellemzői

a.) Betűíró: legkisebb egységei a hangokat jelölő betűk.

b.) Latin betűs: a sajátos magyar betűkészlet a latin betűsorból alakult ki.

c.) Hangjelölő: betűi legtöbbször a szóelemekben valóban kiejtett hangokra utalnak.

d.) Értelem tükröző: megkülönbözteti a köz- és tulajdonneveket; tükrözi a szóösszetételeket stb.

 

Helyesírásunk négy alapelvre épül:
1. a kiejtés elve,
2. a szóelemzés elve
3. a hagyomány elve,
4. az egyszerűsítés elve

A kiejtés elve:
ˇ az egyes szóelemeket a kiejtés szerint írjuk le, vagyis a leírt betű jelöli a kiejtett hang rövidségét, hosszúságát (pl. asztal, út, másképpen, híd, eltör, később)

A szóelemzés elve:
ˇ ha egy szó több szóelemből épül fel (toldalékos vagy összetett szó), akkor az egyes elemeket eredeti alakjukban kell leírni, és nem ahogy kiejtjük,
ˇ az írásnak tükröznie kell az eredeti szótövet és a toldalékot (képzőt, jelet, ragot), különösen akkor fontos ez, ha valamilyen mássalhangzótörvény is végbemegy kiejtés során (pl. menjen, színpad, kétszer, éljen)

A hagyomány elve:
ˇ néhány régi családnév írásában érvényesül ez az elv, illetve a ly írásában,
ˇ a ly-nek ma már nincs önálló hangértéke, egybeesik a j-vel, de szavaink írásában megőriztük (pl. folyó, mosolyog, gömbölyű, Balogh, Kovách, Rácz)

Az egyszerűsítés elve:
- a kétjegyű betűk írásakor alkalmazzuk, ha a kétjegyű betűk hosszú hangot jelölnek (pl. asszony) kivétel: az összetett szavak (pl. kulcscsomó, díszszázad)
- ha hosszú mássalhangzóra végződik az alapszó, és a toldalék is ugyanazzal a mássalhangzóval kezdődik, akkor nem írunk le három azonos mássalhangzót, hanem csak kettőt (pl. toll + val = tollal, sakk + val = sakkal)

 kivétel: a családnevek és az összetett szavak, ebben az esetben kötőjelet használunk (pl. Kiss-sel, Papp-pal, Bükk-kel (a keresztnevekre ez nem érvényes: Anettel, Mariannal), balett-táncos)

 

_________________________________________________________

 

              AZ EMBERI KOMMUNIKÁCIÓ NEM NYELVI FORMÁI

I.  A HANGZÓ SZÖVEG  hangjelei

Élőszóban a nyelvi jeleken (szavak, mondatok...) kívül a nem nyelvi jelek is segítségünkre vannak. Egy

összetett hangzásformuláról van szó, s ezt csak a fülünkkel érzékelhető jelrendszert nevezzük a nyelv zenei

eszközeinek vagy mondat- és szövegfonetikai eszközöknek

- szerepük:

• átfogják a szöveg egészét
• segítik az értelmét
• egyfajta közlési többletet ad → színesebb lesz
• a beszélő lelkiállapotáról, érzéseiről, véleményéről adnak többletinformációt

 

A) mondat- és szövegfonetikai eszközök

• ezekkel jelezzük, ha például egy új gondolatsort nyitunk, vagy előrejelzünk, vagy

sejtetünk valamit

Ezek azösszetevők általában együtt jelennek meg.

 

a) hangmagasság

• a hang rezgésszáma
• általában a nők magasabb, a férfiak mélyebb hangon beszélnek

b) hangterjedelem

• a legmélyebb és a legmagasabb hang közti távolság

c) hangerő

• a hang ereje vagy hangossági foka
• a beszédkörülményektől függően, akaratlanul változik

d) hangszín

• hangok egyéni színezete, tónusa (lágy, kemény, érces, világos, sötét)

e) hangsúly

• a szavak valamely szótagjára eső erőtöbblet vagy nyomaték
• alapszabály a magyar nyelvben, hogy a szóhangsúly mindig a szó első szótagjára esik
• ezenkívül megkülönböztetünk még szakaszhangsúlyt és mondathangsúlyt

f) hanglejtés

• a beszéd dallama, értelmi és érzelmi különbségeket jelzünk vele

lehet:

•  eső - ereszkedő: Elmentem sétálni.
• eső: Elmegy.
• lebegő: Sokáig vártam rá, de...
• emelkedő - eső: Hová mentek holnap?
• ereszkedő - felkapó: Miért mentek el?
• szökő: Juj!

g)beszédtempó

• a beszéd gyorsasága vagy sebessége
• ezzel függ össze az egyik leggyakoribb beszédhiba a hadarás

h) szünet

• a beszéd tagolásában nagyon fontos szerepe van.

─ a pillanatnyi szünet figyelemfelhívó jellegű

 

B). A hangzó szöveget nemcsak hangjelek kísérik, hanem egyéb nem nyelvi jelek is, ún. nonverbális eszközök. Ezek:

• mimika (arcjáték)

- tekintet

• gesztusok (kéz- és lábmozdulatok)
• testtartás
• tér-köz szabályozás (pl. bizalmas, személyes, társasági)
• öltözködés, hajviselet (emblematikus jelek) - jelölhetnek pl. társadalmi hovatartozást, foglalkozást, szubkultúrát stb.

 

2) A SZÖVEG KÉPE

─ az írott szöveg megértését segítik a szövegben levő

• kiemelések - kisbetűs, nagybetűs változatok
• betűtípusok, betűformák - dőlt, félkövér
• tagolások - tördelések; másként értelmezünk egy egytömbös és egy tagolt szöveget
• színek, keretek, aláhúzások
• szöveghez tartozó rajz is
• számítógépes szövegszerkesztés - szélesebb eszköztár

 

─ a gondosan kialakított és kifejező szövegkép zavartalanabbá teszi a kommunikációt

─ céljuk: értelmi, érzelmi kifejezés

 

3) A SZÖVEG KÖZPONTOZÁSA

─ a központozással (=írásjelek kitétele) jelezzük a beszéd ritmusát, tagolását

─ az írásjelek funkciója

• a mondatok tagolása és egymáshoz kapcsolása Pl.: , : ;
• a beszéd olyan sajátosságainak a jelölése, amit a betűkkel nem tudunk kifejezni

(hangsúly, hanglejtés, szünet, érzelmek, ritmus stb.)

 

─a központozás jelei: mondatvégi írásjelek, pontosvesszők, kettőspont, zárójelek, gondolatjelek

 

_________________________________________________________

 

A MAGÁNHANGZÓK ÉS MÁSSALHANGZÓK RENDSZERE, A HANGTÖRVÉNYEK ÉS HELYESÍRÁSUK

1. magánhangzók
Nyelvünkben 14 magánhangzó van (ha a hosszú és rövid párokat nem számoljuk, akkor csak 9).

Képzésükkor a kiáramló levegő megrezegteti a zárállásban levő hangszalagokat, és a levegő más akadályba nem ütközve távozik. A magánhangzók képzésében nagy szerepe van a nyelv és az ajak mozgásának.

A) A nyelv víszintes mozgása szerint beszélhetünk az elöl képzett, magas (palatális - e, é, i, í, ö, ő, ü, ű) és a hátul képzett, mély (veláris - a, á, o, ó, u. ú) hangokról.

 

b) A nyelv függőleges mozgása szerint elkülöníthetünk felső, középső, alsó és legalsó nyelvállású magánhangzókat. (felső: ü, ű, i, í, u, ú... középső: ö, ő, o, ó, é... alsó: a, e... legalsó: á)

c) Az ajak működése szerint: ajakkerekítéses (labiális: o, ó, ö, ő, ü, ű, u, ú, a), illetve ajakréses (illabiális - e, é, á, i, í).

d) A képzésben fontos szerepe van az időtartamnak is. Így lehet hosszú és rövid egy magánhangzó.

 

Magánhangzótörvények:
a) A magyar nyelv jellegzetes hangépítési sajátossága a hangrendi harmónia. Ez a magánhangzók típusát szabályozza szavakban. Így szavaink egy része csak magas (erdő), csak mély (szurkálódás) vagy ún. vegyes hangrendű (disznó).

A vegyes hangrendű szavakban a mély és a magas hangok közül az i, í, e, é hangok fordulnak elő.

b) A két- ill. háromalakú toldalékok hangrendben és ajakképzés szerint is illeszkednek a szótőhöz. Ez az illeszkedési törvény. (pl. emelkedik, öltözködik, mosakodik)
c) Ha a szavakban 2 magánhangzó kerül egymás mellé, gyakran egy ejtéskönnyítő j hangot toldunk be, ezt a jelenséget hiátustörvénynek nevezzük (pl. dió - kiejtve: dijó)

 

2. mássalhangzók
a) A mássalhangzók a hangszalagok állásától függően lehetnek zöngések, vagy zöngétlenek.

b) Amikor a mássalhangzókat képezünk a levegő a szájüreg valamelyik részén akadályba ütközik, kivétel a h hang. Akadályt képezhetnek az ajkak, a fogak, a szájpadlás, és a nyelv.

c) A mássalhangzók képzésének módja szerint elkülöníthetünk zár-, orr-, rés-, zár-rés és pergő hangokat.

d) A mássalhangzók is lehetnek rövidek vagy hosszúak.

 

A beszédben az egymás mellett levő mássalhangzók hatnak egymásra, módosítják az eredeti hangsort. A mássalhangzók egymásra hatásában az alábbi törvényszerűségek figyelhetőek meg:

a)ˇ Zöngésség szerinti részleges hasonulás (zöngésség tekintetében térnek el egymástól a mássalhangzók - pl. ezt - kiejtve: eszt)

b)ˇ A képzés helye szerinti részleges hasonulás (nb, np hangkapcsolat - pl. különben, azonban, színpad stb.)

c)ˇ Írásban jelöletlen teljes hasonulás (egyik csak a kiejtésben lesz olyan, mint a másik - nem írjuk le - pl. anyja - kiejtve: annya)

d)ˇ Írásban jelölt teljes hasonulás (egyik teljesen olyan lesz, mint a másik - le is írjuk - pl. baráttal).

e)ˇ Összeolvadás (két hang egy harmadik hanggá olvad össze - pl. barátság - kiejtve: baráccság)

f)ˇ Mássalhangzó-rövidülés (kettőzött mássalhangzót rövidebben ejtünk, mert még egy msh. áll mellette - pl. jobbra →'jobra')

g)ˇ Mássalhangzó-kiesés (három különböző msh. áll egymás mellett - a középsőt alig, vagy sehogy sem ejtjük - pl. mindnyájan - kiejtve: minnyájan)

 

__________________________________________________________

 

A MORFÉMÁK (=SZÓELEMEK) SZEREPE ÉS HELYES HASZNÁLATA A SZÓALAK FELÉPÍTÉSÉBEN, A SZÓSZERKEZETEK ALKOTÁSÁBAN

 

A szavak a mondatokban szerepelve két vagy több kisebb egységre: szóelemre vagy más néven morfémára bonthatók. (Morféma minden jelentéssel bíró nyelvi jel.)

Fajtái:

1.) Főszóelem vagy szótő - a szó jelentésének magvát hordozza, a szó legkisebb értelmes egysége, önállóan is él, élhet, mint lexikai (szótári) egység.
Osztályozása:

a.) A szótő száma szerint lehet
- egyszerű (pl. rend)
- összetett (pl. rendőr)
- többszörösen összetett (pl. rendőrállomás)

b.) Alaktani viselkedése szerint

- szabad morféma
Önmagában is lexikai egység. pl.: bokor|ban, tél|en, víz|ben

- kötött morféma
Csak toldalékkal együtt alkot lexikai egységet. pl.: bokr|os, tel|et, viz|es

c.) A toldalékokhoz való viszonya alapján

- abszolút szótő (pl. szép)
Nem tartalmaz járulékos elemet.

- relatív szótő (pl. szépséget)
Még tartalmaz egyéb járulékos elemet.

2.) a toldalékok

a.) Képző: Új szót alkotó szóelem; megváltoztatja a szó jelentését, gyakran a szófaját is, megtűr maga mellett hasonló elemet (képzőt).
Főbb típusai:  képezhetünk névszóból másik névszót (pl. hal - halász), névszóból igét (pl. fűrész - fűrészel), igéből igét (pl. játszik - játszogat), igéből névszót (pl. olvas - olvasás)

b.) Jel
Általában egy jelentésmozzanattal gazdagítja, módosítja a szótő fogalmi jegyeit. Nem állhat utána képző, nem jelöli ki a szó mondatbeli szerepét.

- névszói jelek
többesjel: -k (pl. lányok)
birtokos személyjel: -m, -d, -a, -e, -unk, -ünk, -tok, -tek, -tök (pl. könyvem, könyved stb.)
birtokjel: -é (pl. Katié)
birtoktöbbesítő-jel: -i (pl. könyvei)
fokjelek: -bb, leg + -bb, legesleg + -bb
kiemelőjel: -ik (pl.: nagyobbik)

- igejelek
időjelek
módjelek: -na, -ne, -ná, -né, -j

c.) Rag
Viszonyt jelölő szóelem. A szónak más szavakhoz való szintagmatikus (szószerkezeti) kapcsolatát fejezi ki. Lezárja a szó szerkezetét.

A szóelemek kapcsolódási sorrendje:

1.) szótő + képző + jel + rag (kivétel a felső- és túlzófok - pl. legszebb, legeslegszebb.)

2.) Több azonos típusú toldalék is járulhat ugyanazon szótőhöz.

3.) Ugyanazon szótőhöz többféle toldalék is járulhat; ezek sorrendje azonban kötött: képző, jel, rag. (Ritka kivételek előfordulhatnak, pl.: a.) Mikor a jel megelőzi a képzőt
pl.: nagyobbít, századunkbeli b.) Mikor a rag megelőzi a jelet vagy képzőt
pl.: háromszori

 

_________________________________________________________

 

A SZÓFAJOK RENDSZERE, A SZÓALKOTÁSI MÓDOK

 

1. A hangokból (fonémák) és a szóelemekből (morfémák) szavak állíthatók elő. A szavaknak (lexémák= szótári szó)) önálló jelentésük van (akár több is lehet), de aktuális jelentésüket csak a mondatban és a szövegben tudjuk megállapítani (kontextualitás = szövegkörnyezet hatása a szó jelentésére).

 

2.

a) jelentésük alapján a szavak

1. lehetnek fogalmi jelentésűek (ide az alapszófajok tartoznak, pl. áll, ember, szép stb.)

2. lehetnek viszonyjelentésűek (pl. alatt, is, természetesen stb.)

 

b) alaktani viselkedésük alapján:

1. toldalékolhatók (az alapszófajok igen)

2. nem toldalékolhatók (a viszonyszavak, mondatszók).

 

3. A szófaji osztályozás négy szempont alapján történik:

a) a szó szótári jelentése

b) a szó alaki sajátossága (= toldalékolhatósága)

c) mondatbeli viselkedésük (milyen mondatrészek lehetnek, mivel bővíthetők)

d) szövegbeli szerepük

 

Ezekből következően a szó jelentésére a szótári szó (lexéma), a szó toldalékolhatóságára a szóalak, a mondatbeli szerepükre pedig a szóelőfordulás szakkifejezéssel utalunk.

 

A SZÓFAJTÁK RENDSZERE

 

I. csoport: az alapszófajok

- önálló, tartalmas fogalmi jelentésük van

- toldalékolhatók

- önálló mondatrészek a mondatban, bővítményeket vehetnek fel

a) ige (cselekvést, történést, létezést, állapotot, állapotváltozást fejeznek ki - pl. eszik, nyílik, van, részeg, elfárad), kérdőszava: mit csinál?

b) főnév (köznév, tulajdonnév: személynév, állatnév, földrajzi név, égitestek nevei, intézménynév, művek címei, újságcímek, díjak nevei, márkanevek), kérdőszava: ki? Mi? Kik? Mik?

c) melléknév - tulajdonságot fejez ki, kérdőszava: milyen?

d) számnév - mennyiséget fejez ki, fajtái: 1. tőszámnév (pl. 15), 2. sorszámnév (pl. 15.), 3. törtszámnév (pl. egy ötöd), kérdőszava: hány? Mennyi? Hányadik?

e) határozószó (helyre, időre, módra utalnak többnyire), csak korlátozottan toldalékolhatók

f) névmások: a valódi alapszavak helyettesítői

- jelentésüket a szövegben nyerik el

- ragot felvehetnek, képzőt csak nagyon ritkán vesznek fel

- lehetnek önálló mondatrészek, de alig bővíthetők

- főnévi névmások (főnevet helyettesítenek): személyes névmás, birtokos névmás, kölcsönös névmás, mutató névmás, kérdő névmás, vonatkozó névmás, általános névmás, határozatlan névmás)

- melléknévi névmások (melléknevet helyettesítenek): mutató névmás, kérdő névmás, vonatkozó névmás, általános és határozatlan névmás)

- számnévi névmás (számnevet helyettesítenek): mutató névmás, kérdő névmás, vonatkozó névmás, határozatlan és általános névmás)

- határozói névmások: mutató névmás

g) igenevek

- tulajdonságaik megegyenek a valódi alapszavak tulajdonságaival

- bővítményként jelzők lehetnek (pl. a megnézett film, a lejárt lemez, a megírandó levél stb.)

- átmeneti szófajoknak is nevezzük őket, mivel két szófaj tulajdonságait mindig egyszerre hordozzák

- főnévi igenév: pl. befejezni, énekelni stb.

- melléknévi igenév: 1. folyamatos (pl. járó, néző) 2. befejezett (pl. járt, nézett) 3. beálló (pl. járandó, nézendő)

 

II. viszonyszavak csoportja

-         jelentésük viszonyjelentés (más szavakhoz viszonyulva töltik be)

-         általában nem toldalékolhatók (kivétel a segédigék, pl. jók lettünk volna, jó lettem volna stb.)

-         önállóan nem mondatrészek, így nem is bővíthetők mondatrésszel

-         fajtái: névelő (határozott: a, az, határozatlan: egy)

-                   névutó (pl. pad alatt, pad előtt stb.)

-                   segédige (pl. fog, lesz - a jövő idő kifejezésére, volna -a feltételes mód kifejezésére)

-                     igekötő (pl. ki, be, le, fel stb.)

-                     kötőszó (pl. és, így, vagy, tehát, is-is stb.)

-                     szóértékű módosító szó (pl. nem, se - csak annak a szónak a jelentését módosítják, ami előtt állnak)

 

III. a mondatszók

-         nincs önálló jelentésük, de érzelmet, indulatot, akaratot, véleményt stb. kifejezhetnek

-         nem toldalékolhatók

-         nem önálló tagmondatok, így nem is bővíthetők, de önálló, tagolatlan, szervetlen mondatok

-         indulatszók (pl. na, hej, ó stb.)

-         mondatértékű módosítószók - az egész mondat jelentését módosítják, árnyalják, pl. bizonytalanabbá teszik, vagy megerősítik, nyomatékosítják (pl. persze, természetesen, sőt, egyáltalán stb.)

 

Többszófajú szavaknak nevezzük az olyan szavainkat, amelyek több szófajba is beletartozhatnak (pl. A tanuló ír. - tanuló = főnév, a mondat alanya. A tanuló fiú éppen ír. - tanuló = folyamatos melléknévi igenév, jelzője a fiú szónak.)

 

Szavakat hozhatunk létre:

- szóképzéssel (a képző új jelentést ad a szónak, gyakran a szó szófaját is megváltoztatja - pl. kert, kertész stb.

- szóösszetétellel (pl. vas + út = vasút)

- mozaik szavak alkotásával (pl. MTA, tsz stb.)

Különleges szóalkotási módok:

1. ragszilárdulás (pl. rögt-ön)
2. szóvegyülés (pl. csokréta = csokor+ bokréta)
3. szóösszerántás (pl. cső + orr = csőr, csalagút)

__________________________________________________________

 

A MONDAT SZERKEZETE: TELJES ÉS HIÁNYOS SZERKEZETŰ, TAGOLT, TAGOLATLAN, EGYSZERŰ ÉS ÖSSZETETT MONDAT

I. A szavakból és a szószerkezetekből különféle nyelvtani és szórendi szabályok segítségével végtelen számú és változatos formájú mondatokat tudunk alkotni. A szószerkezetek és a szavak mondattá fűzését a szavak jelentése is irányítja. Hiába van szabályosan fölépítve a mondat, ha a szavak együtt értelmetlen egészet alkotnak.

II. A mondatok megszerkesztésének a szabályait a nyelvtan, azon belül is a mondattan foglalja össze.

 

III. Beszélhetünk rendszermondatról és szövegmondatról.

Rendszermondatról beszélünk akkor, ha a mondatot elszigetelten vizsgáljuk, tehát ez nyelvtani fogalom, a nyelv egysége, nyelvtani szabályok szerint van megszerkesztve, jelentése a lexémák (=szótári szavak) jelentésének kapcsolatából áll, ezért akár többértelműek is lehetnek, többnyire teljes szerkezetűek.

 

Szövegmondatról a konkrét (leírt) mondat esetében beszélünk, ami nem más, mint a rendszermondat megvalósulása egy konkrét szituációban. Így a jelentése - a szituációtól függően - egyértelmű, viszont kiegészíthetik a metanyelvi kommunikációs eszközök (pl. gesztusok, mimika stb.)

 

IV. Terjedelmük szerint: Vannak olyan mondatok, amelyek egyetlen szóból vagy szószerkezetből állnak (pl. Cica!), míg mások több szóból, szószerkezetből vagy tagmondatból épülnek fel.

 

V. A mondatokból szöveget tudunk alkotni.

 

VI. A mondatot hanglejtésben lezártság és önállóság jellemzi (saját intonációjuk van).

VII. Mondategész, mondategység, tagmondat

A mondatot kommunikációs szempontból egyetlen mondategésznek tekintjük. Így az egyszerű mondat és az összetett mondat is egy-egy mondategész. Az összetett mondat azonban tovább tagolható szerkezetileg önálló mondategységekre, tagmondatokra.

Az egyszerű mondat egyetlen mondategész, amely egyetlen mondategységből áll. Az összetett mondatok tagmondatai között szorosabb tartalmi, logikai kapcsolat van, mint a szövegben.

VIII. Az egyszerű mondat attól függően lehet tagolt vagy tagolatlan, hogy felbontható-e alanyi-állítmányi szószerkezetre.

a) Tagolatlan mondatok (nincs önálló alanyi, állítmányi szószerkezetük) a megszólítások (pl. Tanár úr!) , az indulatszók (pl. Jaj!) , a módosítószók (pl. Persze!) , a szerkesztetlen névszós szerkezetek és sok köszöntésforma (pl. Jó reggelt!).

 

b) Tagolt mondatok (van alanyi-állítmányi szószerkezetük) lehetnek teljesek vagy hiányosak.

 

- A hiányos mondatok a szövegkörnyezetből egészülnek ki. Akkor hiányos a mondat, ha a 3. személyű határozott alany, az állítmány, vagy az alaptag mellől a kötelező vonzat hiányzik. Pl. Balra.

 

-          A teljes mondatok között megkülönböztetünk tőmondatokat, melyek csak alanyból és állítmányból állnak (pl. Kati ül.), és bővítményeket is tartalmazó bővített mondatokat (Pl. Kati az ablak mellett ül.)

-. Teljes mondatnak tekintjük az alanytalan, a határozatlan alanyú, és az általános alanyú mondatokat is (pl. Bárki bejöhet. - általános alany, Csengettek. - határozatlan alanyú,

c) Az összetett mondatok tagmondatai között lehet szerves és szervetlen a kapcsolat.

Két tagolatlan tagmondat vagy egy tagolatlan és egy tagolt szerkezetű tagmondat között mindig szervetlen a kapcsolat. (pl. Cica, gyere ide!)

 

d) Két tagolt tagmondatot szerves viszony fűz egymáshoz: alárendelő vagy mellérendelő kapcsolat.

 

1. Az alárendelő összetett mondatok tagmondatai nem egyenrangúak, a mellérendelt mondat a főmondat valamelyik mondatrészét egészíti vagy fejti ki. Annyi fajtája van, ahogy mondatrész: tehát pl. alanyi alárendelés, tárgyi alárendelés stb..

 

2. A mellérendelő összetett mondatok tagmondatai között valamilyen tartalmi-logikai viszony van. A mellérendelő viszonyban levő tagmondatok egyenrangúak, egy mondatszinten helyezkednek el. (fajtái: kapcsolatos, ellentétes, választó, következtető, magyarázó)

 

 

Összefoglalva: a mondat szerkezet szerint lehet:

 

                                Egyszerű              ----          Összetett              ----          többszörösen összetett

                              /          \

                        tagolt      tagolatlan

                         /    \

                  teljes   hiányos

                  /    \

               tő     bővített

 

_________________________________________________________

 

A SZÖVEGET ALAKÍTÓ TÉNYEZŐK: A BESZÉDHELYZET, A CSELEKVÉS, A SZÖVEGKÖRNYEZET, A TUDÁSKERET

 

- A beszéd során szöveget, szövegeket hozunk létre.

- A szövegek keletkezhetnek egymás után, egymásba öltődhetnek (kapcsolódhatnak), összekeveredhetnek.

- Lehetnek teljesek (megformáltak, jól megformáltak), hiányosak, zavarosak (rosszul formáltak).

- A szöveget a pragmatica (használat) szintjén mindenekelőtt az határozza meg, hogy mi a célunk, szándékunk az azt létrehozó tevékenységgel. A kutatók a XX. században hat nyelvi funkcióról (célról, szándékról) beszéltek: tájékoztatás, érzelemkifejezés, felhívás, kapcsolattatás, poétikai minőség, közleményre vonatkozó kérdő-értelmező utalás. Napjainkban még több célra derült fény: a nyelvhasználat lehet tréfálkozás, játék, flörtölés, gondolatrejtés, szereplés, „szóval tartás" udvariasság - egy szóval: viselkedés.

 

2. Beszédhelyzet

A szöveget csak a külső világból, a szituációból (beszédhelyzetből) érthetjük meg - ha megérthetjük egyáltalán. A szöveg rendszerint mindig többről szól, mint amennyit a közvetlen nyelvi, jelentésbeli formája mutat.

 

3. a szöveget alakító tényezők

A pragmatika (nyelvhasználat) szintjén a szöveg kommunikációs szituációban (közlési helyzetben, környezetben) elfoglalt helyének jellemzőit vizsgáljuk. Ezek közül a legfontosabbak a következők:

- szövegtest (hangsor, íráskép). A szöveget hordozó fizikai jelenség nagymértékben befolyásolja a szöveg jellegét, alkotását és befogadását.

 

- a szöveg terjedelme: függ a beszédhelyzettől, a tudástól, az elvárásoktól (a normáktól). A rövid szöveg kevesebb mondanivalót tartalmaz, de jobban épít a beszédpartnerek előzetes ismereteire (tudására), valamint több információt használ fel a beszédhelyzetből.

 

- a kommunikáció csatornája (a kommunikációs kapcsolat): a kommunikáció létrejöhet a partnerek jelenlétében v. földrajzi és időbeli távolságot áthidalni képes technikai eszközök felhasználásával.

 

- a szöveget kísérő nem verbális eszközök: gesztusok, mimika, testtartás, hanglejtés stb. A nem nyelvi kommunikáció mindig „felülírja", átértelmezi a szóbeli közlést.

 

- helyzet (szituáció): a szöveg értelmét a kontextus mint nyelvi környezet, a szituáció mint nem nyelvi beszédhelyzet határozza meg. A kontextus (nyelvi környezet) szempontjából még sokféle jelentése lehet a szövegnek. Ámde a szituáció (a nyelvi beszédhelyzet: a helyszín, a szereplők) egyértelművé teszik a közlést.

 

- közös nyelvűség, közös nyelvváltozat: a szövegalkotónak és a befogadónak ismernie kell az adott nyelvet. Ez lehet az anyanyelv v. idegen nyelv is. Természetesen az anyanyelvi beszélő többnyire előnyösebb helyzetben van, mint az, aki az adott nyelvet idegen nyelvként beszéli. Fontos a közös nyelvváltozat ismerete is.

- tárgy-, tény- és eseményleírások: A szövegben bemutatott tárgyak és események akkor értelmezhetőek egy befogadó számára, ha megfelelnek annak a tudásnak, elképzelésnek, amelyekkel a partnerek ezekről a tárgyakról, eseményekről rendelkeznek.

 

- háttérismeret: a nyelvre, valamint a világra vonatkozó, rendszerezett vagy nem rendszerezett tudás adja meg azt a hátteret, keretet, amelyben a szövegek létrehozása és befogadása végbemegy.

 

- tudáskeret: a mindennapi élet egy meghatározott részére vonatkozó ismereteinek halmaza (pl. amit tudunk az állatokról, azon belül a kutyákról.)

 

- forgatókönyv: ugyanennek rendszerezett változata (a reggeli felkelés vagy a bevásárlás cselekvéssora, órarend, diszkó stb.)

 

- közös előzmény, előismeret: Bizonyos szövegek megkövetelnek valamilyen közös előzményt, előismeretet (pl. „És mondd, mi van Katival?" - ezt csak olyan kérdezheti olyan valakitől, aki tudja, hogy kiről, milyen Katiról van szó.)

 

- kommunikációs partnerek, szereplők, nézőpontok: a szövegnek lehet egy vagy több elbeszélője, szereplője, ill. befogadója, aminek következtében mind a szövegben, mint a kommunikációs helyzetben többféle nézőpont érvényesülhet. A nézőpont lehet, pl. ironikus, gúnyos, felmagasztaló, lenéző stb.

Az egyes elbeszélők szintén többféleképpen láttathatják és értékelhetik a szövegben leírtakat.

 

- a szövegalkotás nézőpontja: jellemző nyelvi formában is megnyilvánulhat. Elmondhatunk valamit egyenes beszéd formában, máskor idézünk (szó szerint, függő beszédben, szabad függő beszédben) stb.

 

- szándék, cél, háttérmondat: mindig valamilyen célból és szándékkal kommunikálunk. Ez néha nyilvánvaló, néha rejtett. Minden mondatunk mellett (mögött) van egy ki nem mondott, le nem írt háttérmondat is, amely a valódi kommunikációs célt hordozza. Ennek értelmezése, „megfejtése" a kommunikáló felek feladata.

 

__________________________________________________________

 

Oldal: nyelvtan1.
tételbank - © 2008 - 2024 - tetelbank.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat