Elérhető témák:

10. Arany János: Toldi estéje

11. Jókai Mór: Az arany ember

12. A mikszáthi novella

13. Ady egy jellegzetes motívumköre (istenes versek)

14. Babits első költő korszaka

 

 

________________________________________________________

Arany János: Toldi estéje

Arany János a legismertebb és legszeretettebb magyar költők egyike. Élete és költészete az igényesség, a lelkiismeret az emberség példája. Legnagyobb epikus költőnk.
1817. március 2-án született Nagyszalontán. Apja Arany György, anyja Megyeri Sára. Szülei tizedik gyermeke. 14 éves korától segédtanító, a debreceni kollégiumban tanul, de 19 évesen vándorszínésznek csap fel. 1836-39: Szalontán tanár, 1840-től jegyző. Felesége Ercsey Julianna, gyermekei: Juliska és László (költő és népmesegyűjtő). 1847-ben másodszor nyeri el a Kisfaludy Társaság pályázatán az első helyet, műve, a Toldi ezúttal sikert és Petőfi barátságát is megszerzi. A szabadságharc utáni  Geszten nevelősködik, majd 1851-től 1860-ig Nagykőrösön tanít.
1860-ban Pestre költözik, folyóiratokat indít, 1870-től az Akadémia főtitkára. Élete végén sokat betegeskedik, de költészete legszebb lírai alkotásai, az Őszikék ekkor születnek.

1882-ben Budapesten hal meg.

  -  Arany János történelmi tárgyú elbeszélő költeményét, a Toldit 1846-ban írta meg, mely a 19.sz-i magyar irodalom és a népi realizmus egyik remek alkotása. Trilógiává egészült ki a Toldi estéjével 1854-ben, majd a Toldi szerelmével 1879-ben.

 -  A Toldi c. művet 1847-ben adták ki. A mű a Kisfaludy Társaság pályázatára íródott, mely pályázat feltételei között szerepelt a magyar nyelv és a magyar népiesség bemutatása. Arany, Ilosvai Selymes Péter Toldiját választotta, az eredetiből csupán  egy - két szövegrészt hagyva meg. Az eredeti Toldi nevetséges figura, míg Aranynál vitéz, aki egy időben egy faragatlan jellem is.

  - A művek az eposz műfajában íródtak. Németh G. Béla a Toldit eposz formájú idillnek; a Toldi estéjét eposz formájú elégiának tartja.  A két mű összefüggése az idealizált hős tündöklése és bukása.

- A Toldi tizenkét énekből, a Toldi estéje hat énekből áll. Mindkét mű 12 soros versszakokból tevődik össze.

-   A költő az elemzett két művel igyekezett megmutatni, hogy a nemzet és a haladás érdekeit nem lehet egyszerre szolgálni. A Toldi és a Toldi estéje a realizmus korában, a kiegyezés előtti időszakban keletkezett. Tökéletesen mutatja a feudalizmus és a haladás össze férhetetlenségét.

  Harc a maradiság és a fejlődés között, ahol Lajos király képviseli a haladás szellemiségét.

„... Hajt az idő gyorsan - rendes útján eljár -

Ha felülünk, felvesz, ha maradunk, nem vár;"

 (Toldi estéje 6/31)

- A haténekes Toldi estéjét alig pár hónap választja el a Tolditól, hangulata, életszemlélete mégis egészen más. Ha azt ,,eposz formájú idillnek" nevezhettük, ennek műfaja ,,eposz formájú elégia". Az első Toldiban egy fiatal, diadalmas hős áll a középpontban, itt az öreg, kegyvesztett, tragikus vitéz játssza a főszerepet.

- Az első művet hit, bizalom, derű jellemzi, a másodikra az aggodalmak, a kétségek, a megoldhatatlan (vagy annak látszó) dilemmák nyomják rá a bélyeget. ' 47-esé a komor, ködös, lehangoló ősz és a kora tél. Az elsőben inkább a politikai célzatosság a hangsúlyozott, a másodikban főleg az erkölcsi, művelődési problémák merülnek fel, az a kérdés: mi legyen a helyes nemzeti megtartás az új, modern kultúrával, a haladással szemben?

- A két elbeszélő költemény cselekményének fő vonala csaknem azonos: mindkettőben Toldi Miklós Nagyfaluból elindulva három nap alatt Budára ér, és ezzel megteremti nemzete becsületét, a maga számára pedig kegyelmet nyer a királytól. Ennek ellenére az egyik diadallal, a másik tragédiával zárul.

- Az öreg Toldi nem beteg és megőrizte régi erejét is. ,,Kiugrik" a maga ásta sírból, mihelyt megtudja, hogy erős karjára szükség van még. Habozás nélkül indul Budára, de előbb még asztal alá issza a hírhozó Pósafalvi Jánost és Bencét. ,,Mintha ifjú volna", legyőzi az eddig legyőzhetetlent, és végül elnyeri újra a király kegyelmét.

 - Tragikusan groteszk ellentmondás feszül abban, hogy a nézeteit már-már módosítani kész, az új kultúrához igazodni hajlandó öreg vitéz kerül a legvégletesebb ellentétbe az udvarral. Éppen most kell meggyőződnie a sikamlós témákat kedvelő, gúnydalokat éneklő apródok erkölcstelensége láttán, hogy mégiscsak neki volt igaza. A testi erő enerváltságát, a fizikai gyöngeséget mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Toldi menteujjának egy ,,kanyarodására" hárman szörnyethalnak. Toldi nem akart gyilkolni, csak ,,megfeddeni" az ,,apró kölyköket": feléjük legyintett csupán.

- A haldokló Toldi és Lajos király dialógusa kivetített belső vita: az író kételyei szólalnak meg benne. Párbeszédük tömören foglalja össze a régi és az új világ ellentétét, amely Toldi tragikumának alapja.

A király vallomást tesz arról, mennyire szerette mindig a magyar népet. De éppen ez a szeretet követeli, hogy méltó helyet szerezzen neki a művelt népek között, és becsületet valljon vele és ne szégyent. Lajos király okosan érvel: az idő halat, változik a világ, átalakul az értékrend; a modern csatákban már nem a testi erő dönt, hanem a puskapor.

- Eltérő nézeteiket nem tudják közös nevezőre hozni, a királynak nincs már lehetősége meggyőzni Toldit, mert közben az öreg vitéz meghal. Mint barátok kibékültek ugyan, álláspontjaik távolsága immár véglegessé vált.

- A költőnek fenntartásai vannak Lajos király érveivel szemben is. Nem tagadja - természetesen -, hogy a világ az új műveltség, az udvarban látottak felé halad, de kétli, hogy ez az új világ mindenben értékesebb lesz-e a réginél, nem pusztít-e el visszahozhatatlan alapvető nemzeti értékeket. Ezek a gyötrő kérdések különösen időszerűek voltak 1854-ben, a mű megjelenése idején, hiszen a Bach-rendszer épp azt hirdette, hogy ,,civilizálni" akarja a ,,barbár", kultúrálatlan magyarságot.

- A Toldi estéjének meséjét, szerkezetét bonyolultabbá teszik a nagy kontrasztok, érzelmi hullámzások: a keserű csalódások és újraéledő remények.

- A jellemábrázolás is árnyaltabb, mint az első Toldiban. A főhősök már nem idealizált alakok: Toldi nem követendő ideál; Lajos király is hirtelen haragú, megfontolatlan, de haragján úrrá lenni tudó öregember, nem a népmesék bölcs királya. A szófukar főhőssel szemben a beszélni szerető, már-már szószátyár, de Toldi némasága miatt a társalgástól vissza-visszariadó, azt mégis el-elkezdő Bence alakja a jellemábrázolás remeklése.

- Nyelve tömörebb, metaforikus képekben gazdag (pl. az év- és napszakok leírása), kevesebb benne a nyelvjárási szín, a paraszti elem.

Sorfaja mindkét műnek azonos: ütemhangsúlyos négyütemű, páros rímű 12-esekből állnak a nyolcsoros strófák.

__________________________________________________________

Jókai Mór: Az arany ember

1. Jókai művészetének jelentősége

- Jókai Mór (1825 - 1904) a XIX. századi magyar romantikus prózairodalom legnagyobb alakja. Ma is népszerű, nemzedékek nőttek fel művein.

- Hatalmas az életműve. Regényei rendkívül szórakoztató olvasmányok. Szinte „mindent tud". Emberfeletti mennyiségű valóságos tapasztalat és ismeret birtokosa volt. Életműve a magyar romantikus prózairodalom legnagyobb teljesítménye, több mint száz regényt írt.

- Művészetébe a romantikán kívül a népiesség és a realizmus jellemző vonásai is beleszövődtek. Írásművészetében azt a célt tűzte maga elé, mint Petőfi: a költészetet a népéletből kell fejleszteni, a magyar írónak olyan stílusban kell írnia, hogy az ne különbözzék a mindennapi nyelvtől és beszédtől. Művei ezért könnyen olvashatók, stílusa színes, szókincse páratlanul gazdag.

- Művei teremtették meg Magyarországon a mai értelemben vett széles olvasóközönséget. Ő az egyik legolvasottabb magyar írók egyike.

2. A mű életrajzi hátteréről

- A regény 1872-ben jelent meg, mikor Jókai politikai és írói karrierjének csúcsán állt. 1867 és 1875 között a parlamentben ellenzéki képviselő. Anyagi helyzete is egyre szilárdabb (1871-ben felépítette balatonfüredi villáját).

- Családi élete azonban válságba jutott: feleségét, Laborfalvy Rózát 1869-ben méltatlanul nyugdíjazták, aki ezért meggyűlölte az embereket, férjét pedig féltékenységével gyötörte.

- Az író az 1870-es évek elején egy nagy érzelmi válságon is átment: beleszeretett gyámleányába, a 18 éves Lukanics Ottiliába (őt ismerhetjük fel Noémi alakjában!), s már válásra is gondolt. A konfliktust végül is a leány korai halála „oldotta meg".

- Valószínűleg mindez hozzájárult ahhoz, hogy Az arany ember az illúziókkal való leszámolásnak és a kiábrándulásnak regénye legyen.

- A regényhez a kiindulópontot egy megtörtént féltékenységből elkövetett komáromi gyilkossági kísérlet szolgáltatta, s adott volt a főbb szereplők közül Timéa, Athalie, Kacsuka és Zófia, volt továbbá egy valódi sziget a sziget motívumhoz; hiányzott azonban Timár, Noémi, Teréza és a két főhelyszínen játszódó cselekményszálat összekötő Krisztyán Tódor alakja, a mellékszereplők, valamint a cselekmény nagy része, a történet és a téma. E figurák megalkotásához színházi élményei, Timea alakjának megalkotásában Laborfalvi Róza (sudár, sötét hajú szépség, hűséges feleség) volt a mintája.

3. A regény bemutatása

- A mű 1872-ben jelent meg. A történet Jókai jelenében játszódik, és annak a legérzékenyebb pontját érinti: az egyéni boldogság lehetőségeit vizsgálja a kapitalizálódó társadalom valóságában.

- szerkezet: A regény öt fő fejezetből áll.

• Az első (A Szent Borbála című) az expozíció szerepét tölti be. Az Al-Duna vidékén találkozunk Timár Mihállyal, az egyszerű hajóbiztossal, aki a Szent Borbála nevű hajót és utasait vezeti át a Vaskapun és a többi akadályon. Egy másik táj is megjelenik a bevezetésben. Bemutatja az idilli környezetben lévő Senki szigetét, a szigetlakók történetével is megismertet. A tudatos írói kompozícióra vall, hogy az expozícióban megjelennek a legfontosabb motívumok, cselekményelemek s mindazok a szereplők, akik később majd formálják a regény történéseit. Így bukkan fel a szigeten Krisztyán Tódor, aki később összeköti a legfontosabb helyszíneket, s aki most a bevezetésben Ali Csorbadzsit halálba kergeti. A hajó elsüllyedésével, Timéa megmentésével ér véget az első rész, a bevezetés.
• A bonyodalmat az indítja el, hogy Timár megtalálja Ali Csorbadzsi kincsét. A vörös félhold (visszatérő motívum a regényben) volt az árulkodó jel. Innentől kezdve Timár Mihály meggazdagodásának útját, sikereit és házasságának boldogtalanságát kísérhetjük végig. Athalie szavainak hatására („Timéa önt nem szereti.") Timár menekül otthonról.
• Útnak indul, és a Senki szigetén bekövetkezik a fordulópont. Itt találja meg a főhős azt, amit a világban nem kapott meg: Noémi odaadó szerelmét. Szinte kivirul a lelkiismeretétől kínzott férfi ebben a rászakadó boldogságban. Itt önmagáért, feltétel nélkül, önzetlenül szeretik. Egy idő után Timár mégis sóvárogni kezd a világ után.
• Az egyenes vonalú, megszakítás nélkül haladó cselekményben esemény eseményt követ. Timár vívódik, örökös hazugságban él, a hűség és a szerelem, a hatalmas vagyon és az igazi boldogság ellentétei között hánykódik. Nem tud dönteni Komárom és Senki szigete között. A véletlen közbeszól. Krisztyán Tódor megszökik a gályarabságból, és megjelenik Balatonfüreden Timár Mihálynál. A szökött gályarab le akarja leplezni az arany embert. A tetőpontot a Tódorral való heves drámai párbeszéd jelenti, majd ezt követően a főhős öngyilkosságra készül.
• A megoldás, a lezárás egy váratlan esemény: Krisztyán Tódor a főhős ruhájában a Balaton jegébe vész. Így Timár visszamegy a Senki szigetére. Timéa férjhez megy Kacsukához. A befejezés azonban nem szokványos. Jókai tartogat még egy kis izgalmat: Athalie gyilkossági kísérletét az utolsó fejezetben (erre a megtörtént eseményre építette Jókai az egész történetet)

Jókai főhőse most nem egy eszme megszállott harcosa, hanem vívódó, meghasonlásra kényszerülő ember. Tímár Mihály a siker minden kellékét megszerzi magának (vagyont, társadalmi pozíciót, az áhított hölgy kezét), valódi boldogságát azonban csak a társadalomból kivonva, a természet menedékében meghúzódó családi közösségben találja meg.

A kapitalizálódás, a polgári életlehetőségek kritikus ábrázolása tehát Az arany ember, romantikus eszközrendszerrel, utópisztikus feloldással. Rousseau gondolatvilágának megidézése a mű, hiszen Rousseau vélte úgy, hogy az ember vagy a természet része lesz emberként, vagy a társadalomé polgárként. Sőt, akár azt is mondhatjuk, hogy ez a mű az illúziókkal való leszámolás, a kiábrándulás regénye, melynek kiúttalanságát az mutatja, hogy Tímárt kora társadalmából egy utópisztikus világba menekíti.

A főszereplő a Jókainál megszokott, kivételes képességű, abszolút főhős: Tímár Mihály kiváló hajós, előrelátó és szerencsés üzletember, sikeres gazdálkodó. Olykor (pl. Ali Csorbadzsi hullámsírba temetésekor) a véletlen is a kezére játszik; Krisztyán Tódor váratlan halála a biztos lelepleződéstől menti meg a mű tetőpontján, sőt a halott ruházata teszi lehetővé Tímár számára az elvonulást Senki szigetére.

Egyetlen ponton azonban megtörik Tímár minden próbálkozása, és ez Tímea szerelme. Hálát és végtelen szeretetet ugyan ki tudott váltani a török lányból, de az igazi szerelmet nem kapta meg. Ügyeskedés és önzés, „igazolható tolvajlás" az üzleti életben természetes, sőt szükséges, de az emberi kapcsolatok így nem alakíthatók. Tímár bűntelen bűnössége, a boldogság lehetőségeinek eljátszása elzárja előle Tímea szerelmét.

Senki szigetére azonban nem kell magával vinnie vétkeit. Amikor teljes énjét majd át tudja adni Noéminek, akkor révbe érhet egy olyan szigeten, ahol a pénz, egyház, erőszak (puska sem használható!) és törvény nem léteznek.

Tímár és Tímea érzelmi válságát Jókai finom lélekrajzzal jeleníti meg; a többi szereplő belső alkata egyszerűbb. Noémi a szelíd jóság, természetes nőiesség megtestesítője, Athalie-t szélsőséges szenvedélyek fűtik, féktelen gyűlölet motiválja. Krisztyán Tódor a főhős legnagyobb ellenfele, maga a megtestesült gonoszság. Árnyaltabb jellemrajzot Jókainál rendszerint a mellékalakokban találunk. Ebben a műben például Brazovics Athanázé figurája reálisabb, színes, zsánerszerű.

Jókai ebben a műben a lélek történéseire koncentrál, Tímár boldogságkeresése alkotja a cselekmény fővonalát.

A szerkezet igazából kisebb, elváló és összefutó epizódok szövevénye, tehát sajátosan többszálú többi művéhez képest.

A romantikus cselekményvezetésben hatásos jelenetek (a menyegző napja Brazovicséknál), kiélezett értékhelyzetek (Tímea és Athalie), fordulatok, megkapó költőiségű leírások (pl.: a Vaskapu leírása), váratlan találkozások, tömegjelenetek, hirtelen ritmusváltások fordulnak elő. Stílusában is a hangulatváltások, kifejező előadásmód, ellentétezés érvényesül. Mint a mesékben, itt sincsenek alakuló, fejlődő jellemek, színrelépéskor mindenkiről azonnal eldönthető, hogy a jó vagy a rossz kategóriájába sorolható-e.

A regényben három vállalkozószerepel: Krisztyán Maxim, Brazovics Athanáz és Timár Mihály. Jókai nemesi származása, feudális gyökerei és beállítottsága alapján nem túlzottan szimpatizált a kapitalista rendszerrel, a kereskedést és a kereskedőket pedig kifejezetten elítélte. Mindhárom regénybeli vállalkozó kereskedő, azaz a merkantil kapitalizmus képviselői, ám a regényben a kereskedők szakmai tevékenységének ábrázolása többnyire elnagyolt, konkrétumok nélküli.

Brazovics és Timár nagykereskedők és ingatlanspekulánsok egyben. Ugyanolyan módszerekkel dolgoznak, ám Timár Brazovicsot éppen saját fegyverével - telekspekulációval - győzi le. Egyetlen különbség van közöttük: Brazovicsnak negatív, Timárnak pozitív hősnek kell lennie. Így aztán Jókai kapitalizmus-ábrázolása nem lehet következetes. Ellenérzése azonban Timár ábrázolásakor is előbukkan, hiszen az ő vagyonosodását sem nézi jó szemmel. Szinte mentegetőzve említi, hogy Timár, a kereskedő a pénz egy részét jótékony célra fordítja. Valószínű, hogy az író előítéleteiben az akkori nemességnek a kereskedelemtől való idegenkedése játszik szerepet. Timár vállalkozásait csak általánosságban ábrázolja az író. Hősünk az állami bürokráciával szemben mutatkozik leleményesnek. Az arany ember elnevezést azért kapja, mert megvesztegetéssel túljár az osztrák vámtisztek eszén, Brazovicsot azért tudja tönkretenni, mert jól ismeri a bécsi államai bürokrácia útvesztőit, és még egy minisztert is képes megvesztegetni. A „lopni és lopni hagyni" nem a kapitalizmus vezérelve, hanem a hierarchikus (rangnak megfelelő) államigazgatáson élősködő hivatalnokoké és földesuraké. Timár maga szerezte millióinak alapja nem a kereskedésből származó haszon. Ali Csorbadzsitól származó kincs jelenti a „kezdő tőkét", és majd ennek segítségével szerez földbérletet. Előbb tehát földesúrrá és nemesemberré kell válnia, hogy azután kereskedjen.

 

Jókai a mesélés nagymestere volt. A romantikus ábrázolásmód mellett írói eszköztárának másik részét az anekdotázás elemcsoportja alkotja: életkép (például a Senki szigetéről), idill, adomák, a komáromi hétköznapok életanyaga. Tanulságos kitérő Teréza mama férjének és az idősebb Krisztyánnak az életútja.

Az arany ember romantikus prózánk talán legkiemelkedőbb alkotása, ugyanakkor bizonyos szempontból az első magyar szecessziós regény is: azzá avatja többek között az elvágyódás és kiábrándultság motívuma, a kétféle szerelemkép és a lefojtott-túlfűtött erotika.

_________________________________________________________

A mikszáthi novella

1. jelentősége

Mikszáth Kálmán (1847-1910) irodalmunk egyik legnagyobb művésze, Jókai mellett a legolvasottabb XIX. századi író. A magyar elbeszélőpróza az ő életművében közelítette meg azt a magasságot, amelyet a vers már Petőfi és Arany korában elért.

 A magyar irodalom fejlődésében korszakos érdemei vannak. A magyar széppróza Mikszáth művészetében szakadt ki Jókai romantikájának bűvköréből, s megtorpanásokkal ugyan, de fokozatosan újra rátalált a realizmus útjára. Mindenekelőtt az eszményítéstől, a retorikától és a pátosztól fosztotta meg a magyar elbeszélést. Életműve a XX. században tetőző realizmus előkészítője lett.

 2. életéről

 - 1847-ben született a Nógrád megyei Szklabonyán. Szülőföldjének sajátos színeit élete végéig makacsul őrizte. Legjobb műveinek színtere a Felvidék, a "görbeország":

 hegyekkel zsúfolt földjén két nép, a magyar és a szlovák (tót), két nyelv és kultúra keveredett egymással.

- Az író szülei jómódú és tehetséges kisbirtokosok voltak, de a családban éltek még legendák régi papi ősökről, elkallódott, feledésbe merült nemesi előnevekről.

-  A rimaszombati gimnáziumban tanult, Selmecbányán érettségizett. Pesten négy évig jogot hallgatott, de diplomát nem szerzett.

- 1871-ben Mauks Mátyás főszolgabiró mellett Balassagyarmaton szolgabírói esküdtként helyezkedett el. Itt ismerkedett meg a megyei élettel, a "régi jó táblabírák" életével, de a kialakuló dzsentrivilággal is. Ennek ábrázolása regényeinek egyik fő témájává lett (pl. A Noszty fiú esete Tóth Marival)

- 1873-ban feleségül vette volt főnöke lányát, Mauks Ilonát. Ekkor már állás várta Pesten, a Magyar Néplap szerkesztőségében dolgozott. Saját költségén kiadott kétkötetnyi novellásgyűjteménye sem hozta meg a remélt sikert. Annyira elszegényedett, hogy feleségét sem tudtaeltartani, s ezért kénytelen volt elválni tőle.

- A súlyos nyomorból az ellenzéki SzegediNapló szerkesztőségének meghívása mentette ki. Az a két és fél év (1878-80), melyet Szegeden töltött, életének egyik legtevékenyebb korszaka volt: élményanyaga gazdagodott, világszemlélete tágult, s szabadon írhatta ellenzéki cikkeit.

 - 1880 végén tért vissza Pestre, a következő évben már a Pesti Hírlap szerkesztőségében dolgozott, s megmaradt e lap kötelékében csaknem 25 esztendeig.

-  1881-ben gyors egymásutánban megjelent két kis kötete, a Tót atyafiak (1881) s A jó palócok (1882-es évszámmal) végre meghozta számára a régen várt elismerést. Ez a siker végleges volt, s ettől kezdve minden művét nagy dicséret fogadta.

- Mikszáthot szárnyára kapta a hírnév, további élete sikerek sorozata volt, beérkezett, ünnepelt író lett. 1882-ben újra összeházasodott volt feleségével.

 - A Petőfi Társaság, a Kisfaludy Társaság, majd a Magyar Tudományos Akadémia is tagjai közé választotta. 1887-től élete végéig a kormánypárt képviselőjeként

tagja volt a parlamentnek, bár igyekezett megőrizni szellemi-politikai különállását, s gúnyos karcolatokban mondott megvető véleményt társairól, a "mamelukokról".

- 1910-ben az egész ország megünnepelte írói pályájának negyvenedik évfordulóját,

azonban a jubileumi díszünnepség után két héttel váratlanul meghalt.

3. a novellák ábrázolási módszeréről

- Novelláiban, regényeiben élete végéig nyomon követhető a szülőföldjéhez való ragaszkodás. Sok műve szól a helyi palócokról és távolabbi tót népcsoportról.

- A kor egy másik nagy írójával, Jókaival ellentétben, az ő történeteinek szereplői azonban már nem jómódú, nemesi származású emberek, hanem a világtól távol élő egyszerű falusi parasztok. Egyszerűségük azonban nem róható fel negatívumként számukra, inkább erényükként kezeli. Ezek az emberek még őrzik hagyományaikat, nem bonyolódtak bele a társadalmi ranglétrán vívott harcba.

- Uraikat feltétel nélkül elfogadják, és nem érlelődnek bennük forradalmi gondolatok velük szemben.

- Ezek az emberek válnak történeteinek főhőseivé, és a művek cselekménye ezeknek az embereknek az ügyes-bajos dolgaiból, problémáiból keletkezik.

- Bár novellái idilli világot ábrázolnak, mégis mindegyikben megbúvik egy rejtett konfliktus, vagy tragédia, ami beárnyékolja ezt az idillt.

- Ezt a problémát Mikszáth általában balladai eszközökkel, sejtetéssel vezeti fel. A konfliktus lassan világosodik meg a balladai homályból. Nagyon sűrítetten írja le, nem részletezi a probléma eredetét.

- Több novellát átsző a népi hiedelmek és babonák sejtelmes hangulata.

- Az, hogy Mikszáth már nem nemesekről, és hőstetteikről ír, bizonyítja azt, hogy ő már távolodik a romantikától, bár még vannak műveiben romantikus elemek.

- Hangsúlyosan kezeli, hogy novelláinak szereplői még távol vannak a zajos, civilizált világtól. Mikszáth felfedezi, hogy ezeknek a műveletlennek, faragatlannak vélt embereknek ugyanolyan érzéseik és érzelmeik vannak, mint bármelyik más embertársuknak. Életüket, békében és nyugalomban távol a városoktól, gyönyörű környezetben élik, ezáltal az emberi kapcsolatok náluk még jóval szorosabbak fontosabbak, mint a városi embereknél. Itt mindenki ismer a faluban mindenkit, gyakran még a szomszéd települések lakóit is, ellentétben a várossal, ahol az emberek sokszor még a saját szomszédjaikat sem ismerik.

 - Mikszáth a palócokról jóval könnyedebb, felszabadultabb stílusban ír, mint a sokszor mogorvának ábrázolt, zord helyeken élő tótokról. Ebben az is szerepet játszhatott, hogy Mikszáth maga is közülük származott, közöttük élt, s így az ő életüket közelebbről és árnyaltabban ismerte.

- A novellákban fontos szerepet kap a természet, és annak közelsége. Az emberek szeretik és tisztelik a természetet, csodálatosnak tartják a helyet, ahol élnek. A táj a történet cselekvő szereplőjévé válik, társalog a falusiakkal, s néha még bele is avatkozik a történésekbe.

- narráció: Hogy az író a történteket a leghitelesebben adhassa át az olvasónak, nem kívülállóként meséli el a történetet, hanem beleéli magát, s mint mesélő adja azt elő. Ezt tovább fokozza azzal, hogy műveiben előszeretettel alkalmazza az élőbeszéd sajátosságait, s a történetet gyakran élő mesélési stílusban adja elő. Sokszor használ függő beszédet általános mondatokkal párhuzamosan, és ezzel azt éri el, hogy nem mindig lehet egyértelműen eldönteni, hogy az olvasott mondatok a szereplő, vagy az író gondolatai-e. Ezzel tovább növeli a bensőséges hangulatot, és még közelebb hozza az olvasóhoz a szereplőket.

- Mikszáth a palócokról és tótokokról szóló történeteit két novellagyűjteményben adta ki: Tót atyafiak (1881), és A jó palócok (1882). Ezek a kötetek hozták meg az író számára az országos karriert, innentől kezdve pályája felfelé ívelt.

A két kötet egyes novelláit összeköti, hogy szereplőik ismerik egymást, és egy-egy szereplő több novellában is felbukkan, továbbá a szerkezeti felépítés is hasonló néhány novellában. Mikszáth hosszadalmas bevezetés után távolról közelíti meg a témát, ami mindig valamilyen meglepetést hordoz magában.

4. Novellaelemzések

A Tót atyafiak kötetben található Az a fekete folt című elbeszélés. A történet egy, az emberektől távol élő, a közösségből kivetett emberről, Olej Tamásról szól. Olej Tamás Taláry Pál herceg birtokán dolgozik, mint számadó juhász. A novella elején megismerhetjük őt, a közvéleményben róla kialakult negatív képen keresztül. Ez leírás durva, mogorva, gonosz embernek állítja be, a novella végére azonban kiderül, hogy ő is ugyanolyan érző szívű ember mint bárki más. Mikszáth itt is távolról, hosszú bevezető résszel, és lassan közelíti meg a történet cselekményét. Az első bekezdésekben megismerhetjük a bacsa mindennapi szokásait, munkáját, múltját és jelenét. Olej egyedül neveli 16 éves lányát, Anikát. Felesége a kislány születésekor halt meg, és emlékét mind a mai napig nem tudta elfelejteni. Az erdőben járva még most is hallani szokta egykori hitvese hívó szavait, és kislánya is mindig rá emlékezteti. A történet során az elbeszélő és a főszereplő nézőpontja néhol összefonódik.

A mű cselekménye akkor kezdődik, amikor Taláry Pál megjelenik a birtokon. A herceg megpróbálja elcsábítani a kis Anikát. A szigorúan erkölcsös Olej, a herceggel szembeni alázatosságát eldobva, felháborodottan utasítja el annak erkölcstelen kívánságát. Rendíthetetlenül ellen áll, egészen addig, amíg a herceg fel nem ajánlja neki az egész birtokot nyájastól, Anikáért cserébe. A bacsa lelkében ekkor hatalmas vívódás veszi kezdetét. Választania kell a vágyott gazdagság, és a lánya között. Próbál ellenállni a kísértésnek, de egy gyenge pillanatban meginog, s szinte tudtán kívül, rossz döntést hozva, a birtokot választja. A herceg tartja a szavát, s a földbirtok Olej Tamás tulajdonába kerül. Amikor a bacsa magára marad, akkor döbben csak, rá hogy mit tett, és mit vesztett el: jóval többet, mint amit a birtok és a nyáj együtt ér. Lelkileg teljesen összeomlik, nem tudja feldolgozni azt a szörnyű tettét, hogy anyagi javakért eladta a saját lányát, és elkeseredettségében felgyújtja a régóta vágyott s szeretett akolt.

A jó palócok kötet novellái bár jóval könnyedebbek, mint a Tót atyafiak történetei, sokkal rövidebbek azoknál. Mikszáth a történteket rendkívül tömören kezeli, nincsenek részletezve. Az események végkifejletére is csak utalásokból következtethetünk, azokat balladai szerű homály fedi (nyitott befejezés). Ilyen például A Péri lányok szép hajáról című novellában az, hogy csak egy mondatból lehet arra következtethetni, hogy Judit valószínűleg meghalt.

Mikszáth novelláira általában jellemző, hogy a népmesékhez hasonlóan, az ártatlanság és a jótett elnyeri jutalmát, a bűnösre pedig mindig büntetés vár.

(Az érettségin mutass be még min. két novellát - szabadon kiválaszthatod, hogy melyiket A jó palócok c. kötetből - pl. A szegény Gélyi János lovai, A Péri lányok szép hajáról, A bágyi csoda stb.)

________________________________________________________

Ady egy jellegzetes motívumköre

- az istenes versek -

1. Bevezetés

- Ady Endre a XX. század eleji magyar költészet megújítója, a magyar szimbolizmus megteremtője.

- 1877. november 22-én született Érmindszenten. Édesanyja, Pásztor Mária papok és tanítók leszármazottja volt, ezért Ady már gyermekkorától kezdve vallásos neveltetésben részesült (kálvinista). - Ez a szellem a tanulmányai során is végigkíséri: 1888 őszétől a nagykárolyi piarista gimnázium tanulója, majd 1892-től a Wesselényi Miklós Református Kollégium diákja Zilahon.

-1896-tól a debreceni jogakadémia hallgatója lett,  1899-től már az újságíró.

- Az 1900-as évek elejétől kicsapongó életet élt, melynek következményeként vérbajos lett. 1904-ben utazott először Párizsba és ekkor kezdett súlyosbodni betegsége is, mely többé már nem hagyta nyugodni.

- 1906 februárjában megjelent az Új Versek című kötete, mely miatt számtalan támadás érte. Érthetetlenséggel, erkölcstelenséggel, hazafiatlansággal vádolták. A következő években többször utazott ki Párizsba majd visszatért Érmindszentre lelki megnyugvást, békét keresni.

- A halál állandó közelsége, az otthontalanság, a lelki béke megtalálásának igénye vezette el végül a költőt Istenhez.

- Ugyanakkor a korszellem is olyan, amelynek része az istenkeresés. A technikai civilizáció fejlődése, a tudomány felfedezései megrendítették az Istenben való hitet, Nietzsche német filozófus kijelenti: „Isten halott", azaz elveszett az emberiség számára a vallás, az istenhit irányt adó szerepe. Ez a gyökértelenség az elidegenedés érzéséhez vezet. Ha „Isten halott", akkor a nagy egyéniségek, a kiválasztottak dolga az iránymutatás, az emberiség vezetése. Ady is váteszként tekintett magára, akinek küldetése van Magyarországon, s joga a felfokozott életre, a kiteljesedésre. Viszont művészi, egyéni harcai kifáradásának idején egyre erősebb benne az istenkeresés, a támaszra lelés vágya.

2. Ady istenessége, istenes versei

- Az istenes versek 1908 és 1912 között jellemzőek költészetében, de a vallás, a Biblia világa, szókincse, szimbólumai egész líráját áthatják (A Biblia a legfontosabb könyv az életében).

- Ady nem volt vallásos ember, nem élt az egyház szolgálataival, de megvolt lelkében a hitre való törekvés. Sokféle felekezetet ismert meg, ez nyitottá tette gondolkodásmódját.

- Költészetében az isten-fogalom is szimbólum: annyiféle, ahány versben megjelenik: nem az egyházak istene, hanem a maga által teremtett Isten, akivel a költő személyes, közvetlen kapcsolatban áll. Élménykincse éppen ezért nem csak keresztény jellegű: ősibb, pogány vallási képzetek is felidéződnek benne. A görög mitológia, a keleti vallások istenképe is felbukkan verseiben. Az Új Versek és a Vér és Arany című kötetekben pogány istenekkel harcol és felesel a lírai én. Ő az ős Kaján cimborája, imát ír Baal istenhez, a Pénz és az Arany pogány szimbólumaihoz.

- Valamennyit háttérbe szorítja azonban az Ótestamentum istene. Ő az a mindentudó, mindenható légy, aki kegyeket oszt és von meg, akikhez a megtört lelkű ember fordul segítségért és vigaszért.

- A humánus, az embert segítő istenes versek (Ádám, hol vagy, Álmom az Isten) mellett az értelmetlen istenkép is feltűnik. A hideg, kérlelhetetlen, az emberi sors iránti közönyös Isten.

- Ady istenképe összetett, megfoghatatlan jelenség, a költő szerint csupán egy biztos:
„Isten van valamiként
Minden gondolatnak alján."

- írja Az Isten balján című versében. Ezt szándékozik pontosítani, sőt vissza akar találni a gyermekkori hithez.

3. A Sion-hegy alatt c. vers elemzése, néhány istenes verséről

- A régi emlékek nyomán indul a felnőtt költő istenkeresése az első istenes versciklus címadó versében, az 1908-ban keletkezett A Sion-hegy alatt címűben is.

- Ady a kisdiák, aki lámpással a kezében hajnali misére indul, és a harangzúgás felidézi benne az Urat. A vers lírai alanya gyermeki emlékei nyomán, bizonytalanul keres valakit, aki hitet és bizonyosságot adhatna neki.

- Az egész mű olyan, mint egy lidérces álom: egy elhanyagolt külsejű groteszk isten jelenik meg a Sion-hegy alatt; a tér és az idő ebben a versben is fiktív, hisz a „valahol" és a „nyirkos őszi hajnal" csak látszólag konkrét.

- A harmadik versszakban megjelenik a szintén magányos, istenkereső lírai én, aki hitehagyott felnőttként tér vissza az Úrhoz.

- A történés középpontjába a fázó, riadt ember és a kallódó Isten külön-külön érkezik.

- A vers lidércességét fokozza a látomás abszurditása: a tépett öregúr, a kövek lángolása, a simogatás, a kongatás, a monoton harangszó.

- Az életben kárhozott felnőtt visszatérne az Úrhoz, azonban a várakozó Úr és a nevét nem tudó tékozló fiú örökre elszakadnak egymástól: a Sion-hegy alatt a megváltás elmarad; a megtérni vágyó felnőtt elfeledte a naiv gyermeki hitet, gyötrelmes kételyeit nem tudja feltérni az Úrnak, az Úr pedig a néma kérdezőnek nem válaszolhat.

- A vers ironikus és patetikus hangnemeket egyesít, különböző idősíkokat elegyít.

- A költő számára a halálból is vezet út az Istenhez, a hitnélküliségből azonban nem. Hit nélkül üres lett a világ, a vers az időtlen-örök jelenben ér véget.

- Rejtélyes, nehezen megfejthető istenfogalmát a Hiszek hitetlenül Istenben című alkotásában  rajzolja meg leginkább.

Kétségbeesett hit a költőé: egyszerre van jelen benne Isten tagadása és mégis megvallása, istenközelség és elhagyatottság, biztos hit és kétség. A hitetlenség megvallása mellett megszólal a hinni akarás szándéka is:
„Hiszek hitetlenül Istenben,
Mert hinni akarok,
Mert sohse volt úgy rászorulva
Sem élő, sem halott."

-         A meghasonlott ember kétségbeesett erőfeszítéssel akarja a hitet, a jót, mindazt, amit korábban nem tartott fontosnak: szépség, tisztaság, igazság, jóság.

-         Benne van a versben egy megtört, beteg lélek minden fájdalma, panasza és az az erőfeszítés, hogy az Istenhez vezető utat megtalálja a költő. Isten megfejthetetlen titok a számára, mint ahogy minden ezen a világon, de a legnagyobb titoknak, a titkok titkának mégis önmagát nevezi meg a költő. (A Minden-titkok titkai c. kötet)

- Ady istenes lírájának önmagán túlmutató jelentősége is van: ihletének forrásába enged bepillantani. Sok esetben a Biblia, s ebben is az Ószövetség bírta Adyt költői szólásra. Bibliai alakok, történetek át meg átszövik líráját. Verscímei alatt ilyen utasításokat olvashatunk: „Elolvasandó Máté evangéliuma", vagy ilyen textust: „Jób könyve 41". A szakadatlanul új ihletet kereső Adynak művészileg is kellett ez az új élmény.

- Ady nem hitt a tételes vallásban, de a dogmatikus álláspontot az ellenkező oldalon sem fogadta el. „Szabad gondolkozó vagyok - nyilatkozta Az Isten az irodalomban című írásában - ... De nem ismerek szebb szabadgondolkozást, mint az Istennel való nyugtalan és kritikus foglalkozást. Vagy-vagy: végre valaki vagy megtalálja, vagy véglegesen leszámol vele az emberi élet gyönyörű, elképzelhetetlenül nagy megkönnyebbülésére." Ő maga habozott eldönteni, mert azt is érezte, hogy
„...szörnyűséges lehetetlen
Hogy senkié vagy emberé
Az Élet..." - írja Menekülés az Úrhoz című versében. Mégsem Isten léte az igazán fontos számára, hanem saját támaszkereső lelki szükséglete, mely példásan megfigyelhető az Álmom: az Isten illetve a Hiszek hitetlenül Istenben című művében. Ehhez hasonlóan, saját létezésének, fontosságának felértékelése végigkíséri egész költészetét. Ady költészetének egyik legjellegzetesebb tulajdonságának tekinthető az az ön-mítosz, mely áthatja lírájának nagy részét.

5. értékelés, kitekintés

- Ezek a versek épp olyan személyes kapcsolatként mutatják Isten és az ember összetartozását, mint a nagy előd Balassi Bálint vallásos lírája. E két költő istenkeresése megalapozta a magyar vallásos líra hagyományait. Költészetük közti párhuzam legjelentősebb eleme az egyházi istenképtől való eltérés, az Isten leszállítása a földre (Isten profanizált ábrázolása). (Melynek Ady esetében oka lehetett a reformáció is, mely fiatal korában nagy hatást tett személyére.) Verseikben gyakran perlekednek, alkudoznak istennel és mellőzik a klasszikus pátosz hangulatot. Ez a vonás kitűnően megfigyelhető a költő A Sion-hegy alatt című előbb említett művében, valamint Balassi Bálint Adj már csendességet című versében, amelyben az alkotó az Istenhez közvetlen, hétköznapi módon szól, így kérve, követelve az Úrtól szenvedéseinek csitítását.

- Balassit és Adyt az istenes versek klasszikusainak tekinthetjük: a két különböző században élt költő egy-egy támpillére költészetünk egyik legszebb vonulatának, az istent oly sok színben feltüntető magyar vallásos lírának, melynek olyan jeles folytatóira lelhetünk a XX. században,  József Attila, Dsida Jenő, Pilinszky János.

__________________________________________________________

Babits Mihály (1883-1941)

I. Pályakezdése és első költői korszakának jellemzői (1908-14)
Nemes Nagy Ágnes szerint a századelőn két nagy hatású költői indulás formálta a magyar líra fejlődéstörténetét: Ady, aki másként látta a magyar valóságot és máshogyan ábrázolta azt, és Babits, aki másról szólt, mint a megszokott és másként is ábrázolt.

Az induló Babits célkitűzése kettős:

a.) Filozofikussá, bölcseleti érvényűvé tenni költészetét.
Babits kezdetben filozófusnak is készül, s csak a fogarasi évek alatt dönt az "örök költészet" mellett. Döntését segíthette a századforduló pezsgő magyar filozófiai élete; ekkoriban indul a klasszikus és kortárs filozófusok magyarra ültetése, többek között az unokatestvér Dienes Valéria közreműködésével.

      Az induló Babitsnak még nincs kedvenc filozófusa vagy filozófiai korszaka (csak a második kötetben erősödik fel Bergson hatása), mivel a létezés egésze érdekli, szinte az egész filozófiatörténetre - a preszókratikusoktól a középkori bölcselőkön át, az angol empiristáktól Schopenhauer és Nietzschén keresztül Francis Jamesig és Bergsonig - kiterjed érdeklődése.

b.) Poétikai szempontból Babits túl akar lépni a romantikus énlírán, melynek lehetőségét a XIX. század második fele, illetve a századforduló magyar költészete véglegesen kimerített. A romantikus énlíra lényege, hogy a lírai én mint versszervező áll a költemény középpontjában, s áttétel nélkül, közvetlenül szólal meg. Babits többféle módon törekszik e vershelyzet megváltoztatására, illetve a lírai én kiiktatására. Az iker- vagy párversekben (pl.: Strófák a wartburgi dalnokversenyből) megkettőzi a lírai ént, a perszóna- vagy álarcversekben közvetítőt iktat a lírai én és az olvasó közé (pl.: Zrínyi Velencében, Aliscum éjhajú lánya), illetve teljesen kiiktatja a lírai ént az ún. tárgyversekben. A törekvés tehát egy objektív, tárgyias költészet létrehozása. Ilyen szempontból a világirodalmi hagyományból nem elsősorban a francia szimbolistákat folytatja, hanem a Mallarmé, Rilke, T. S. Eliot, Ezra Pound nevével fémjelezhető objektív lírai törekvések folytatója, illetve velük párhuzamos alkotója.

1909-ben jelenik meg a ‘Levelek Iris koszorújából' című kötete.

- A cím jelképes értelmű, s egyúttal a költői program kifejezője is. Iris az istenek követe, a szivárvány, a világ sokszínűségének szimbóluma; a levelek a versek, egy-egy, gyakran egymástól elütő szín hordozói, melyek nem önmagukban, hanem a kötet egészében tükrözik a sokszínűséget.

- szerkezete: A kötet három pillérre épül: a programadó nyitóvers az ‘In Horatium'; az időben legkorábban keletkezett ‘A lírikus epilógja' zárja a kötetet, majd a kurzívval kiemelt ‘Húnyt szemmel' - mely a kötet háromnegyed részénél helyezkedik el - a szecesszió életérzésének egyik legszebb magyar megnyilatkozása.

In Horatium (1904.):

- A cím jelentése bár kettős: Horatius ellen illetve szellemében - a vers egésze az előbbit hitelesíti.

- A vers kultúr- illetve bölcselettörténeti alapját a hérakleitoszi és a horatiusi világfelfogás, illetve életelv adja.

- A kurzívval írt felütés Horatius egyik legnépszerűbb, ‘Odi profanum vulgus et arceo' kezdetű ódájának szabad átköltése.

- A szellemi arisztokratizmus egyúttal össze is köti a horatiusi és hérakleitoszi világfelfogást, hogy aztán a későbbiekben egyértelműen szétváljanak.

- Babits az örökké változó, mindig megújuló világ eszméjét a preszókratikus görög filozófustól veszi át, versbe emelve annak talán leghíresebb gondolatát, a ‘pantha rei'-t ("Nem lépsz be kétszer egy patakba"). Hérakleitosz szerint a tűz és a víz a világ két princípiuma.

- Horatiust idézi a kikötő, az aranyos középszer gondolata. Ugyanakkor vitatkozik is vele. Az állandóság és a változás dialektikáját esztétikai-poétikai szinten a "szabad szolga" oximoron jelöli. A nagy költőelőddel, a középszer, a megelégedés gondolatával szemben az örök változást, a „soha-meg-nem-elégedést" hirdeti ódájában, mint ars poeticát.

- Ennek szellemében a horatiusi gondolatokat elvető költemény a római költő kedvelt strófaszerkezetében, alkaioszi versszakban íródott, de a költői szabadság jegyében.

A költemény az ún. újklasszicizmus stílusirányzatában íródott, ami azt jelenti: 1. a XX. századi költő modern gondolatokat antik műformában fejez ki, vagy 2. régi, klasszikus gondolatot új, modern, XX. századi műformában. Babits versére az újklasszicizmus 1. változata érvényes. (Az újklasszicizmus nagy mestere pl. Radnóti Miklós is eclogáival.)

Messze... messze... (1907.):
- Sokrétűen kapcsolódik a költői programhoz. Részint a magyar impresszionista stílus remeke, a nominális stílus lehetőségeinek ad abszurdumig vitele.

-          A vers egésze ily módon a maga leporellószerűségével nem csak az állókép jelleget hangsúlyozza, hanem mozgalmasságot is visz a versbe.

-          -Életérzését tekintve közel áll a szecesszió elvágyódás-kultuszához.

-          A kötet egészét tekintve a világ sokszínűségét, gazdagságát hirdeti.

-          Az utolsó strófa ezt állítja szembe az emberi megismerés korlátozott lehetőségeivel és voltával, hiszen - Goethét idézve - a személyiségnek világnyivá kéne tágítani önmagát, hogy befogadhassa a világot.

Fekete ország (1906.):
A páratlan, a költészet határát súroló, de a világképbe illeszkedő monotónia valójában a ‘Himnusz Irishez', illetve a ‘Messze... messze...' ellenverse; az egyszínű, homogén világ rettenetét, emberidegen voltát fejezi ki. Az anyag milyenségét próbálja megragadni a szimbolista stílusú költeményben.

A lírikus epilógja (1904.):
- Nem összefoglalója a kötetnek, nem is ars poeticája, hanem egy újabb filozófiai-ismeretelméleti probléma megragadása: mi van akkor, ha egybeesik a megismerő alany és a megismerés tárgya, azaz az alany és a tárgy.

-A vers filozofikus jellegét erősítik a közismert toposzok. Schopenhauertől veszi át a bűvös kör, a vak dió metaforáját, Nietzsche Zarathustrájából való a vágy nyila és az ómega és alfa.

- Az önmagábazártság problémájához adekvát a versforma, a szonett (kötött, 14 soros versforma).

__________________________________________________________

 

 

Oldal: irodalom 3.
tételbank - © 2008 - 2024 - tetelbank.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat