10. Az Oszmán (török) Birodalom kialakulása, terjeszkedése, működése

11. A reformáció irányzatai, társadalmi, gazdasági gyökerei 

MAGYAR KÖZÉPKOR

12. A honfoglaló magyarság társadalma, életmódja 

__________________________________________________________

Az Oszmán Birodalom kialakulása, terjeszkedése, működése (XIV-XVI. század)

 

Megjegyzések:

- feltétlenül térképpel tanuld a tételt

- a szultánok uralkodásának pontos évszámát nem kell megtanulni, de el kell tudni helyezni a korban (pl. XIV. sz. elején...)

- nézd meg az atlaszban hátul ill. a térképeken, hogy milyen évszámok vannak meg benne (ennyivel is kevesebbet kell tanulnod, de tudd, hogy hol találhatod az adatokat, és tudd felhasználni őket)

Ábrák a témához:

Száray Miklós: Történelem II.

- a Balkán a XI-XIII. században (57. o.)

- az Oszmán Birodalom terjeszkedése a XIV. században (57. o.)

- az Oszmán Birodalom felépítése (59. o.)

- az Oszmán Birodalom a XV. században (60. o.)

1. Az Oszmán török állam kialakulása

- A XIII. században a mongolok anatóliai területekre támadtak, amely megrendítette a szeldzsuk törökök birodalmát, ezért segítséget kértek egy másik török törzstől. A segítség ára területek átengedése volt Anatóliában. Az erősítés ellenére a Szeldzsuk Szultánság szétesett, több törpefejedelemség jött létre. Az oszmán emirátus volt az egyik a sok között, mely kialakulása után rögtön megkezdte hódításait. A felemelkedés Oszmán vezetésével kezdődött, (róla nevezték el az uralkodóház mellett az egész államot is), aki az addigi törzsszövetséget katonai állammá formálta, céljaként az iszlám terjesztését jelölte meg.

- Csapatai 1326-ban elfoglalták Bizánctól Brusszát, amely az első főváros lett.

 

- A folytonos háborúk miatt a törzsi-katonai szervezet helyét állandó hadsereg foglalta el, élén a beglerbéggel.

- A nomád állattartás már nem volt képes ellátni a megnövekvő hivatásos harcosok létszámát. A kialakuló katonaállam fennmaradását a harc, a zsákmány, a terjeszkedés biztosította, mivel a hit harcosainak az elfoglalt területekből kisebb-nagyobb birtokokat adott. A törzsi szokásjogot állami bíráskodás váltotta föl a kádi irányításával.

2. Orhán (1326-1360) hódításai

- Oszmán fia, Orhán megszerezte Kis-Ázsia észak-keleti részét Nikaiaval, ill.  Ankarát.

- Kihasználva a bizánci belháborúkat, elfoglalta Gallipolit (1354). Felvette a szultáni címet, és önálló pénzt veretett.

- A harcok során a felperzselt föld taktikáját használták, mivel még nem rendelkeztek megfelelő technikai háttérrel az ostromok végrehajtásához.

- A területi gyarapodás megkívánta az államigazgatás átalakítását is, megjelent a vezíri tisztség (a szultán tanácsadója, egyúttal a kancellária irányítója), a díván (az államtanács) a szandzsákbég (a tartományi igazgatás élén). A vallási élet irányítója a főmufti (a legfőbb vallástudós, a Korán értelmezője).

-  A hadsereg felépítése is átalakult, megjelentek a fizetett zsoldos csapatok, amelyek sajátos rendszert alkotottak, mert csak a hadjáratok idejére járt nekik fizetés, békeidőben a rendelkezésükre bocsátott paraszti birtokot művelték, igaz, adómentességet élveztek.

 

3. I. Murád (1360-1384)

- Orhán fia, I. Murád a Balkánon 1361-ben elfoglalta Drinápolyt (Edirne - ide helyezte át a szultáni székhelyet), meghódította Makedóniát, behódoltatták a bolgárokat, győzelmet arattak az első rigómezei (Koszovo polje) csatában (1389) a szövetkezett délszláv seregek ellen, ezután Szerbia vazallus állammá vált (bár maga a szultán is meghalt a csatában).

- I. Murád átalakította a hadseregét is: ő alkalmazta először az ágyúkat és bevezette a devsirmét, a keresztény gyerekadót (az így megszerzett a fiatal hadifoglyok jelentős részét megtartották, parasztcsaládokhoz helyezték ki őket, amíg megtanulták a nyelvet, azt követően katonai táborokba kerültek, amit életük végéig nem hagyhattak el, és ahol szigorú fegyelemben töltötték napjaikat, valamint janicsárrá képezték őket). Gyalogos zsoldosok voltak (íjjal, később puskával harcoltak). Vezetőjük a janicsáraga. Tilos volt megházasodniuk, a harcnak kellett szentelniük életüket. A hadsereget kiegészítette az irreguláris könnyűlovassággal (akindzsik) és gyalogsággal (azabok), valamint a behódoltatott területek népességéből szervezett segédcsapatokkal. Feladatuk a felderítés, az ellenség és a lakosság nyugtalanítása volt. Nem kaptak sem zsoldot, sem birtokot, csak a megszerzett zsákmányból részesültek.

- Katonai vezetés szempontjából külön választotta a ruméliai és az anatóliai területeket. Mind a két egységben beglerbég irányítása alá került a hadsereg.

- I. Murád véglegesítette azt a rendszert, melyben a katonákat érdemeik szerint javadalombirtokkal látták el, azonban ezek a birtokok nem voltak örökíthetőek, a birtokosa csak a birtok járadékaira volt jogosult. Ebből eredően a „tulajdonos" nem volt érdekelt a racionális gazdálkodásban, a hosszú távú tervezésben - rablógazdálkodást folytattak.

- A török birtokrendszer különböző birtokformát különbözetett meg a jövedelmezőségétől függően:

a) tímárbirtok (ezt a nehézlovas szpáhik kapták szolgálataikért, az ő parancsnokuk a szandzsákbég volt) és

b) ziámet birtokot (ezt polgári, magasabb rangú tisztségviselők kaptak),

c) valamint a hász vagy szultáni birtokot (vezírek, beglerbégek és szandzsákbégek kapták)

d) és vakuf, azaz „egyházi" birtokot.

- a birokon dolgozó parasztok, a ráják (akik lehettek muzulmánok vagy más vallásúak is) nem voltak európai értelemben vett jobbágyok. Földesuruk nem bíráskodhatott felettük. Nem költözhettek szabadon, de telküket örökíthették. A földesúrnak telekjáradékkal, terménytizeddel és robottal tartoztak. Az államnak illetékeket fizettek (pl. házasságkötéskor, örökösödéskor, fejadót (dzsizje v. haradzs), amit csak a nem muzulmán ráják fizettek. Különleges adó a gyermekadó (devsirme): 3-5 évenként a birodalomban lakó keresztényeket arra kötelezték, hogy minden negyven szabad után egy fiúgyermeket küldjenek a hadseregbe.

- Murád halála után vált „szokássá" a szultáni hatalom stabilizálása érdekében az uralkodói családban a testvérgyilkosság.

4. I. Bajezid (1389-1402)

- I. Murad fia.

- uralma idején szerelték fel a sereget tűzfegyverekkel, ill. vezették be a háború idején fizetendő rendkívüli adót

-  Bulgáriát beolvasztotta a birodalomba, Havasalföld pedig csatlós állammá vált.

- 1396-ban Luxemburgi Zsigmond magyar király megkísérelte Nikápoly mellett föltartóztatni az oszmán hódító hadsereget egy európai lovagsereggel, eredménytelenül.

- Timur Lenktől megsemmisítő vereséget szenvedett az ankarai csatában (1402), ahol ő maga fogságba került, ahol később meg is halt.

- Halálát követően Timur Lenk az Oszmán Birodalmat földarabolta: visszaállította a korábbi emírségeket, a maradékot Bajezid fiai között osztotta szét. Európa képtelen volt kihasználni a kínálkozó lehetőséget az oszmánok kiűzésére.

5. I. Mehmed (1413-1421), az „oszmán állam második megalapítója"

- Timur halála után az oszmán hercegek csatájából I. Mehmed (1413-1421) került ki győztesen és újra egyesítette az államot.

 

6. II. Murád (1421-51)

- ő kezdte a török hadiflottát kiépíteni, ami I. Szulejmán idején vált ütőképessé.

- Ezt követően a megerősödő oszmánok újra Európa ellen fordultak válaszként Zsigmond végvárrendszerének kiépítésére.

- Bár 1428-ban Zsigmond Galambócnál vereséget szenvedett, de a végvárrendszer kiépítése tovább folytatódott, a várak átadásán a törökök nem tudtak változtatni.

- 1439-ben elfoglalta a szerb fejedelmi székhelyet: Szendrőt.

-  Az oszmánok európai terjeszkedését egy időre Hunyadi János volt képes feltartóztatni, de megakadályozni nem tudta. Hunyadi és az albán Szkander bég (Kasztrióta György) sikereket ért el 1442-44 között, de 1444-ben Várnánál II. Murád legyőzte I. Ulászló magyar királyt, majd a második rigómezei csatában (1448) Hunyadi Jánost: ezekkel a győzelmekkel állandósult a török berendezkedés a Balkánon.

7. II. Hódító Mehmed (1451-58)

- 1453-ban, 44 napi ostrom után elfoglalta Konstantinápolyt és ide tette át a birodalom székhelyét (Isztambul).

- 1456-ban viszont Hunyadi János Nándorfehérvárt, Magyarország déli kapuját még megvédte (Dugovics Titusz hőstette), a Balkán azonban így is beolvadt az Oszmán Birodalomba.

- Ez az előretörés már sértette Velence kereskedelmi érdekeit is, ezért háborúba keveredtek, melyben nyilvánvalóvá vált, hogy a kor nem képes olyan hadsereget felvonultatni, amely meg tudná állítani az oszmánok előnyomulását.

- Mátyás király sem tudott jelentősebb sikert elérni az oszmánokkal szemben, helyi sikerek mellett inkább a második végvárvonal kiépítésére fordított nagyobb figyelmet.

8. II. Mehmed fia, II. Bajezid (1481-1512) idején leállt a hódítás.

9. I. „Rettenetes" Szelim (1512-20) viszont hatalmas területeket szerzett: Szíriát, Palesztínát, Egyiptomot és az Arab-félsziget vörös-tengeri partvidékét is. Ezzel kezébe jutott az iszlám világ két szent városa: Mekka és Medina. Felvette a kalifa címet, amivel a birodalom és az iszlám világ vallási vezetőjévé vált.

- a szultán tehát a hadsereg főparancsnoka, vallási vezető (kalifa), legfőbb törvényhozó és bíró. Rendelkezett a földek nagy részével, tisztségeket adományozott. Lakóhelye 1453 után Isztambulban a szultáni palota (Topkapi szeráj).

 

10. Szelim fia, I. „Nagy" vagy „Törvényhozó" Szulejmán (1520-66)

- uralkodási idejére esett az Oszmán Birodalom fénykora

- kedvező feltételek mellett indulhatott Európa előretolt védelmi vonala, Magyarország ellen, hiszen ekkor zajlott a Habsburg-francia vetélkedés, hatott a reformáció.

- 1521-ben Nándorfehérvár mellett elesett Szabács is, ami azt jelentette, hogy Magyarország teljesen nyitva állt az oszmánok előtt.

- két ízben is (1529, 1532) sikertelen kísérletet tett Bécs elfoglalására, ezután felváltva kellett hadakoznia az európai és a keleti területen.

 

- Az oszmán hódítás koreográfiája a magyar eseményeken pontosan nyomon követhető. Három fázisban hódították meg a kiszemelt területeket.

a) Az első lépésként fölmérték a célállomás lehetséges erejét. Ez Magyarország esetében 1526. augusztus 29-én volt a mohácsi csatában. Győzelmet arattak, kifosztották az ország középső vidékét Budával együtt, majd egy jelentéktelenebb helyőrség hátrahagyása mellett kivonultak az országból. 1532-ben még Kőszeg (Jurisics Miklós) tartóztatta föl a Bécset ostromolni kívánó oszmán hadsereget.

b) Második fokozatban bábállamot hoztak létre. Ez volt Szapolyai János uralkodása az ország két részre szakadása idején.

c) Végül Buda elfoglalásával (1541. augusztus 29.) bekövetkezett a megszállás.

A Birodalomhoz csatolt területen a saját közigazgatásukat (a hódoltsági területen hat vilajetet szerveztek), jogrendszerüket, igazságszolgáltatásukat, adóztatásukat és vallásukat honosították meg, de meg kell jegyezni Magyarország esetében erőszakos hittérítésre nem került sor.)

A hódítás végső célját, Bécset nem sikerült elfoglalniuk.

- Szulejmán nem tudott döntő jelentőségű győzelmet aratni sem itt, sem az európai hadszíntéren.

- 1566-ban indult élete utolsó hadjáratára. Az idős (72 éves) szultán már az út során, a Zrínyi Miklós védte Szigetvár ostroma közben meghalt. I. Szulejmán egy hatalmas, jól szervezett birodalmat hagyott maga után.

- Ezután a török további jelentős területek megszerzésére már nem képes. A végvári harcok kora, majd a török kiűzésére tett kísérlet (tizenötéves háború) következik (1593-1606) - sikertelen. Végül a Habsburgok vezette Liga szabadítja fel Magyarországot a török uralom alól (1686 Buda felszabadítása), 1699 karlócai béke.

-         az oszmán-törökök általában alkalmazkodtak a meghódított ország berendezkedéséhez, vallásilag türelmesek voltak

-         a Balkán-félsziget elfoglalt területein a politikai-katonai vezetőréteget integrálták és iszlamizálták

-         Magyarországon ez az integráció nem ment végbe, a törökök külön közigazgatást működtettek

___________________________________________________________

A  REFORMÁCIÓ IRÁNYZATAI, TERJEDÉSE

1. A keresztény egyház válsága

A világ kitágulása (a nagy földrajzi felfedezések), a meginduló gazdasági, társadalmi változások széles tömegek helyzetét bizonytalanították el szerte Európában. Felerősödött a hitbuzgalom, a túlfűtött csodavárás. A felfokozott vallásos várakozásoknak azonban a korabeli keresztény egyház nem tudott megfelelni. A pápaság és a katolicizmus ugyanis a 15. század végén válságba jutott, az egyház megújítására összehívott zsinatok nem jártak eredménnyel, a főpapokat társadalmi pozíció és pénzszerzési lehetőségek, vagy művészeti  tudományos kérdések foglalkoztatták,  legkevésbé sem a hitélet vagy annak megújítása. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az egyház eredeti feladatának egyre kevésbé akar  és tud megfelelni.

  A feszültségek növekedéséhez hozzájárult, hogy a reneszánsz szellemiség, a humanista gondolkodás kikezdte a középkori teológia alapjait, megteremtette a tudományos igényű Biblia-magyarázat lehetőségét, így ösztönzést adott a középkori egyház dogmarendszerének, vallási szokásainak, valamint intézményrendszerének revíziójára.

  Az egyházi reformmozgalom - a bensőséges vallásosság kívánalma, az „olcsó egyház" és a politikai hatalomtól szétválasztott papság eszménye - a katolikus országokban a társadalom minden rétegét megmozgatta.

2. Luther Márton fellépése (lutheránusok, v. evangélikusok, v. ágostai hitvallásúak)

- Európa 15-16. századi nagy átalakulásának idején Németország politikai és gazdasági széttagoltsága akadályozta a tőkés vállalkozások kibontakozását, a  nagyszabású tengerentúli üzletek kiaknázását.

- A központi hatalom hiányát a pápaság is ki tudta használni a hívők fokozott megkopasztására, miáltal jelentős mennyiségű pénzt (tőkét) vont ki a német gazdaságból és áramoltatott Itáliába. A pápai tized, a búcsúcédulák árusítása, a  papi tisztségek áruba bocsátása az egész német társadalomban mély felháborodást keltett. Nemesek, polgárok, parasztok egyaránt a német egyháznak a pápától való függetlenítésében, egy „olcsó egyház" megteremtésében látták helyzetük javításának lehetőségét.

- Az egyházzal szembeni általános elégedetlenség 1517-ben ért fordulópontjához, amikor X. Leó pápa elhatározta, hogy a római Szent Péter-székesegyház átépítéséhez szükséges pénzt búcsúcédulák kibocsátásával fogja előteremteni. A búcsúcédulákon a pápa - bizonyos pénzösszeg kifizetése ellenében - a bocsánatos bűnökért járó tisztítótűzbeli (purgatóriumbeli) szenvedés megrövidítését vagy akár teljes elengedését ígérte. A böjtöt, zarándoklatot és a vezeklés egyéb formáit is meg lehetett váltani pénzen, akár a halottak számára is, sőt előre.

 - 1517. október 31-én Luther Márton Ágoston-rendi szerzetes, a szászországi Wittenberg egyetemének teológiaprofesszora közétette 95 pontból álló tételeit, amelyek a búcsúcédulák árusítása körüli visszaélések ellen tiltakoztak. A 95 pont között volt az alapgondolat:

• „A bűnt egyedül Isten bocsáthatja meg". Ebből bontakozott ki a későbbi viták során a reformáció fő mondanivalója: „sola fide", egyedül hit által és nem jámborsága, jó cselekedetei révén üdvözül az ember.
• A bűnöket egyedül Isten bocsáthatja meg.
• A hit egyetlen forrása a Biblia.
• Luther szerint Isten és az egyszerű hívő között nincs szükség a papság közvetítésére,
• a hívőnek csak a Bibliában leírtakhoz és nem az egyház hittételeihez kell tartania magát.,
• de akkor mire szolgál a pápa, az érsek, a püspök, a szerzetes, mire való a hatalmas egyházi birtok, a tized, hiszen ezek nincsenek a Bibliában, tehát tévesek és elvetendők;
• A szentségek közül csak a keresztséget és a kétszín alatti úrvacsorát tartotta meg.
  

-  A német fejedelmek már régóta szerettek volna megfelelő indokot találni, hogy rátehessék a kezüket az egyház vagyonára. Így Luthernek befolyásos patrónusai lettek, köztük a legfontosabb III. (Bölcs) Frigyes szász választófejedelem volt.

- 1520-ban a pápa eretnekké nyilvánította és kiközösítette Luthert, aki erre nyilvánosan elégette a pápai bullát, kétségbe vonta az egyházfő hatalmát, és felszólította a német fejedelmeket a pápaság elleni harcra. Az egyre súlyosabbá váló helyzetet V. Károly császár a wormsi birodalmi gyűlésen (1521) akarta rendezni, ahol Luther kifejthette nézeteit, de végül nem bírta rá a császárt, hogy szakítson Rómával.

-  Bölcs Frigyes Luthert látszatfogságra vetette Wartburg várában, ahol németre fordította a Bibliát. Ott tartózkodása alatt eszméi futótűzként terjedtek Németországban és egész katolikus Európában

 - Ahogy a reformáció egyre haladt, úgy váltak szét a különböző társadalmi rétegek érdekei, hiszen az egyházellenesség gazdasági és társadalmi követelésekkel is párosult.

(elterjedése: Észak- és Kelet-Németország, Skandinávia, majd Ausztria, Cseho. és Magyaro. területein.)

3. A népi reformáció (anabaptisták v. újrakeresztelkedők)

- A radikális tömegek elképzeléseit az ún. anabaptisták (újrakeresztelők) fogalmazták meg, akik élére Thomas Münzer állt. Az anabaptisták

• az őskeresztény egyház erkölcsi tisztaságát akarták helyreállítani,
• elítélték az egyházi és a világi hatalom minden formáját, vagyoni egyenlőséget (vagyonközösséget) hirdettek, az egyházi és világi hierarchia eltörlését, az evangéliumi szegénységhez való visszatérést.
• Elvetették a csecsemőkeresztséget, mivel szerintük a keresztséget felnőtt korban, tudatos döntés alapján kell felvenni.

 - 1524-ben Münzer tanai nyomán robbant ki a német parasztháború (1524-25). Luther megbélyegezte a lázadókat, és felszólította a fejedelmeket a felkelés leverésére. Luther egyre inkább a német fejedelmek befolyása alá került, akik a reformációtól elsősorban az egyház hatalmának és birtokainak világi kézbe adását, az ún. szekularizációt várták.

- 1526-ban Luther megfogalmazta a lutheránus istentisztelet alapelveit, majd 1530-ban - az augsburgi birodalmi gyűlés számára Melanchton Fülöp írja le tételszerűen a reformáció teológiai alapelveit. Ez az „Augsburgi (Ágostai) hitvallás" lett a lutheri egyház alapja.

4. A svájci (helvét) reformáció (kálvinisták, v. reformátusok, v. helvét reformáció)

- Luther az 1520-as évek közepén szembe került a polgársággal is, amikor az egyházi kamattilalom fenntartása mellett és a pénzüzlet ellen nyilatkozott, ezért a polgárság inkább rokonszenvezett az Ulrich Zwingli által elindított helvét (svájci) reformációval.

- Zwingli tanításaiban határozottabban utasította el a katolikus szertartásokat és istentiszteleti formákat, az alapvető különbség azonban az volt, hogy Zwingli az úrvacsorát csupán szimbolikus cselekedetnek tekintette, mivel a Bibliát nem betű szerint, hanem racionálisan-logikusan értelmezte. A pápai és püspöki hatóságot eltörölte, s az egyház vezetését a városi tanács kezébe adta, megvetve az alapjait egy demokratikus egyházszervezetnek. Zwingli halála (1531) után nézeteit Bázelban, majd Genfben a francia származású Kálvin János (Jean Calvin) fejlesztette tovább.

-  Kálvin tanításainak középpontjában

• a predesztináció (eleve elrendeltség) tana állt, amelynek értelmében Isten az embernek születése pillanatában eldöntötte halála utáni sorsát is; vagyis azt, hogy a mennyországba vagy a pokolba jut-e. Ha azonban az ember puritán életvitelű, azaz szorgalmas, takarékos, sikeres vállalkozó, tiszta lelkületű, úgy biztos lehet abban, hogy Isten a mennyországba rendelte.
• A tisztességes kamatszedés nem bűn.
• Felújította az antik zsarnokölési elméletet, azzal a módosítással, hogy nem az egyénnek, hanem a közösség képviselőinek van joga a zsarnok uralkodók eltávolítására.
• Új, közösségi alapon szerveződő egyházszervezetet alakított ki, melyben a presbiterek (=választott világiak) és a prédikátorok (=lelkészek) közösen alkotják az egyháztanácsot (konzisztórium), amely irányítja, vezeti az egyházközséget.
• Olcsó, minden fényűzéstől mentes egyházat szervezett.

Kálvin 1541-ben Genfben („kálvinista Róma") telepedett le, ahol egy teokratikus ((vallási törvények szerint működő) államot hozott létre. Szigorúan szabályozta az emberek mindennapi életét (templomba járási kényszer, bujálkodás, káromkodás, kocsmába járás, kockajáték és tánc tilalma). A 15 ezer lakosú Genfben 4 év alatt 900 embert tartóztattak le, 58-as kivégeztek.

(elterjedése: pl. Svájc, német területek, Magyarország, Erdély - Debrecen Magyarországon a „kálvinista Róma"

5. antitrinitáriusok

-   A kálvini egyház ellenségeit Genf városa saját ellenségeinek tekintette, így történhetett meg, hogy 1553-ban máglyára küldték Servet Mihály (Miguel Serveto) spanyol orvost, az antitrinitáriusok (=szentháromság-tagadók) vezetőjét. Servet, következetes egyistenhite alapján megkérdőjelezte Krisztus istenségét és a Szentlélek létét. Az antitrinitárius hit üldözésének következtében csak szűk területen, főleg Erdélyben „unitárius" néven terjedt el. Az erdélyi unitárius egyház megalapítója Dávid Ferenc, János Zsigmond udvari papja volt.

(Itáliában, Lengyelországban is hatott ez az irányzat)

7. A reformáció kulturális következményei

- A Bibliát lefordították nemzeti nyelvekre, hogy a hívek is olvashassák, így fejlődtek a nemzeti nyelvek (Luther bibliafordítása lett az alapja a német irodalmi nyelvnek). (Magyarországon 1490, Károly Gáspár Vizsolyi Biblia - az első teljes magyar nyelvű fordítás)

- Fellendült a nyomdászat.

- A Biblia olvasásához meg kellett tanulni olvasni, ehhez megszervezték az alsó- és középfokú oktatást. (Magyarországon pl. Pápa, Sárospatak, Debrecen stb.)

- A lelkészek képzésére egyetemek is létesültek (pl. Wittenberg, Heidelberg, Genf).

- anyanyelvű lett a liturgia (=szertartás)

- a szertartások közösségivé váltak (pl. zsoltárok éneklése)

- olcsóbb egyház

_________________________________________________________

 A honfoglaló magyarság társadalma,      életmódja

Ábrák a témához:

Száray Miklós: Történelem I.

- A Kárpát-medence a honfoglalás előtt (212. o.)

- a honfoglalás (214. o.)

- Magyarország XI. századi etnikai viszonyai (216. o.) 

1. A Kárpát-medence népei a magyarok megjelenése előtt:

- A Kárpát-medence már a magyarok megjelenése előtt is lakott terület volt. Az őskortól kezdve éltek itt emberek (pl. rudabányai lelet, vértesszőlősi lelet stb.)

- A Kr. e. 9. században Augustus császár ide küldte légióit, legyőzte az itt élő pannon törzseket, gazdag városokat, új utakat építtetett. A Duna fontos kereskedelmi út volt és Pannónián át vezetett a Rómát a Balti-tengerrel összekötő Borostyán út is. Az első városok is e két útvonal mentén terültek el.( Savaria - Szombathely, Scarbantia-Sopron, Arrabona-Győr, Aquincum-Óbuda)

- A római uralomnak a hunok megjelenése vetett véget Kr. u. 400 körül. A Tisza vidéke lett a hun birodalom központja, ám Attila 453-ban bekövetkezett halála után a birodalom szétesett.

- Ezután egy évszázadra a Kárpát-medence a germán népek hazájává vált. Gepidák, keleti gótok, longobárdok váltották egymást.

- Az avarok Baján kagán vezetésével  (568-800)  egyesítették a Dunántúlt, Duna-Tisza közét és a Tiszántúlt, ezért tekinthetjük őket a honfoglalás előzményének.

- Nagy Károly Kr.u. 800 körül szétverte az avar törzsszövetséget, a Kárpát medence frank fennhatóság alá került, egyre nagyobb számban érkeztek szlávok is, akik elismerték a frank fennhatóságot, hűbéresekként telepedtek le. A frankok harcban álltak a morvákkal, 862-től mindkét fél magyarokat hívott segítségül, akik zsákmány reményében harcoltak mindkét oldalon. Szvatopluk halálával (894) a morvák állama szétesett, a magyar honfoglalás kezdetekor nem létezett erős államalakulat a Kárpát medencében.

 2.  a honfoglalás

- a honfoglalás oka egyrészt az, hogy kelet felől elindult egy népvándorlás, amely a magyarokra zúdította a besenyőket (etelközi vész), miközben a bolgárokkal harcoltak. A magyarok vereségeket szenvedtek, etelközi szállásterületükről nyugati irányba kellett továbbindulniuk.

- nem tudjuk pontosan, hogy mikor és hogyan zajlott le a honfoglalás. Lehet, hogy szakaszosan, lehet, hogy nem. Általában két szakaszra szokás bontani: I. szakasz (894/895-898): a magyarok valószínűleg az északkeleti (Vereckei-, Tatár-) és az erdélyi hágókon keresztül vonultak be a Kárpát-medencébe. Innen nyugatra indulva a Garam-Duna vidékéig szállták meg a vidéket. II. szakasz: (899-907): előbb a morvákra (900), majd a bajorokra (901-907) támadtak a magyarok, és elfoglalták kb. Pannónia területét. 907-ben Pozsony közelében a bajorok legyőzésével került a teljes Kárpát-medence a kezükre.

 3. letelepedés

- a honfoglalók törzsenként telepedtek le.

- a fejedelmi központ a X. sz. közepéig a Felső-Tiszavidéken lehetett, utána került át a Fehérvár - Buda - Esztergom térségbe.

- a többi törzs a fejedelmi szállásterületet gyűrűszerűen körbevéve és ezáltal is védve telepedett le

- törzsi területeket a gyepű, azaz széles, természetes és mesterséges akadályokkal övezett védővonal vette körül

- télen kunyhóban, földbe mélyített házakban, nyáron a kunyhók körül, összecsukható sátrakban lakban (az előkelőek értékes nemezsátrakban)

 4. A honfoglalók gazdasága, társadalma, kultúrája:

a) a társadalom és gazdálkodás

-A honfoglalók számát kb. 200-500 ezerre becsülik a történészek, a Kárpát-medencében találtakét pedig 200 ezerre.

- A feltárt sírleletek alapján a honfoglaló magyarság etnikum- és embertani jellemzőik alapján két csoportra osztható: a síkvidéki leletekre jellemző, europo-mongoloid rasszhoz tartozók (széles koponya) - lehet, hogy ez a 7 magyar törzs; a dombvidéken talált europid rasszhoz tartozók (keskeny koponya) - lehet, hogy a csatlakozott kabar törzs népe.

-  A betelepült magyarok törzsenként telepedtek le, és alakították ki saját törzsi településeiket. A központi település a Megyer törzs fő szállása volt a mai Csepel-sziget területén. (Megye névből a magyar népnév!)

-A társadalom erőteljesen differenciálódott, melynek alapja a vagyon volt. Eszerint három (négy) réteg alakult ki.

A legfelső réteget az urak alkotják. Ők a törzsfők, akik rendelkeznek saját szállásterülettel melynek neve: uruszág (ebből keletkezett az „uraság", de az „ország" szó is).

A következő társadalmi csoport a bők csoportja (lásd: mai „bőség" szavunk). Ide tartoznak a nemzetségfők.

A harmadik réteget az ínek alkotják (mai „ínség" szó). Ide tartoznak a szabad közrendűek. Ezen kívül voltak rabszolgák is, de számuk minimális. Külön csoportot alkotnak a szabad népek, például a székelyek vagy a besenyő határőrök.

-Már a Kazár Birodalomban is voltak földművelők és állattenyésztők őseink között, így természetes, hogy ezt a hagyományt folytatták az új hazában is. A marhatenyésztés dominánssá vált.

A vasverő és fazekasműhelyek, szövőházak révén az ipari tevékenység is terjedt. A vaskohászat központja Borsod (Ómassa) és Vas megyében volt, fémművesek is járták az országot.

Őseink kiterjedt kereskedelmet folytattak, mert nem szakadtak meg a korábbi kapcsolatok (Kijev), ugyanakkor észak felé (Prága) új utak alakultak ki, és a bizánci kapcsolatok is fontosak maradtak. A kereskedelem főként luxuscikkek, ezüstféleségek és só forgalmazásával foglalkozott.

 Az előkelők

A társadalom élén a fejedelem  (pl. Álmos, majd Árpád) állt. Neki is volt saját törzse (Megyer), és neki volt alárendelve a többi törzsfő is, akinek akkori neve úr volt.

A törzsfők (pl. Előd, Ond, Kond, Tas, Huba, Töhötöm, ill. utódaik) uralma alá tartozó területet nevezték úrságnak vagy - ahogy ma hívjuk - országnak. Mindegyik úrnak akkoriban tehát saját "országa" volt. A törzsek száma a hagyományok szerint hét volt (Megyer, Tarján, Jenő, Kér, Keszi, Kürtgyarmat Nyék), erre utal a népmesék "hetedhét ország" kifejezése is.

 Az előkelők harmadik csoportját a nemzetségfők alkották, akiknek akkori neve bő volt. Mindhárom csoport hatalmát egyrészt kiterjedt rokonsága biztosította, másrészt pedig idegenekből álló fegyveres kísérete. Ez utóbbi jelentette az igazi bázist, hiszen a vezetők őket akár saját rokonságukkal is szembefordíthatták. Az idegen törzsekből szervezett kíséret tagjai szolgálatukat önként vállalták, és hűségesküt tettek, hogy urukat nem hagyják el. A katonai kíséret vezetői jelentették az előkelők testőrgárdáját. Nekik békeidőben is megvolt a feladatuk: a gazdaság irányítása, fontosabb küldetések teljesítése, felügyelet nagyobb vadászatok alkalmával. Sokoldalú szolgálatuk fejében az úr oltalmába fogadta, védelmezte hű embereit, gondoskodott szállásukról és élelmezésükről.

 A közrendűek

- A közrendűek akkori elnevezése ín volt. Ez a társadalmi csoport nem homogén: voltak köztük módosabbak, de soraikban rabszolgákat is találhatunk.

- A köznép szálláshelyét az előkelők jelölték ki, s a közrendűek falvai termék- és munkaszolgáltatással tartoztak nekik.

- Nagycsaládokban éltek, melyek vérségi, vagyon- és munkaközösségek voltak. A nagycsaládon belül pontos rangsor volt aszerint, hogy ki milyen munkát végzett a közösen birtokolt földön, vagy az állatok közt, az asszonyoknál pedig a ház körül, a fonás-szövésben, a baromfik körül stb. Az asszonyok feje a családfő felesége volt. Ugyanúgy irányította a munkát, mint férje.

- Általában három nemzedék élt együtt, vagyis a szülők és házas fiaik. Ha a nagycsalád túlszaporodott "kenyértörésre" került sor - azaz a nagycsalád kiscsaládokra tagolódott, amelyek újabb nagycsalád alapjává váltak. A vagyont egyenlő arányban szétosztották, ami rendszerint nem ment simán. Ezért kapta a "kenyértörésre került sor" kifejezés az ellenségeskedés, harag színezetét.

- A nagycsalád tehát nemcsak rokonsági, hanem legalább ilyen mértékben gazdasági egység is volt. A családközösség nagysága is ettől függött. Csak annyi emberre volt szükség, amennyi el tudta látni a családot, el tudta végezni a sokféle munkát. Nem lehettek túl sokan sem, kis létszám esetén pedig a munkák ésszerű felosztása nem volt megvalósítható. Alapvető rokonokból állt tehát a közősség, de az optimális gazdálkodás miatt sokszor szegény idegeneket is befogadtak maguk közé. A nagycsaládok átlagosan 40-50 főből álltak. A nagycsaládi formára elsősorban a köznép volt ráutalva, az előkelők számára a szolganépek biztosították a termelés folyamatosságát.

 

(A társadalom külön rétegét jelentették a szolgáló népek. Általában külön falvakba tömörültek, s az ilyen települések lakossága egyfajta szolgáltatásra volt kötelezve. Az előkelők igyekeztek udvarhelyük közelébe telepíteni őket. Mindegyik település népe vagy valamely kézműipari tevékenységet végzett és annak termékével adózott, vagy meghatározott szolgálattal tartozott: pl. Fazekas, Szekeres, Kovács stb.)

b) kultúra

Temetkezés

- a feltárt temetők tanúsága szerint meghatározott rend szerint történt.

- egy helyre általában egy nagycsalád temetkezett

- a sírok leletei szerint a hatalmi és gazdasági jelkép a férfiaknál a nyíl, a nőknél az ékszerek voltak

A vallás

A vallásban központi szerepe volt a nemzetiségi ősök tisztelete, amely az egyik legfontosabb társadalmi összetartó erő. Az meghalt ősök szelleme varázserővel bírt, gondozója, védelmezője volt az utódoknak. Jóindulatuk megnyerésére szolgált a nemzetiségi tűzhely-kultusz, a temetkezési szertartások szokások, az ősbálványok kultusza. Az állandóan égő házi tűzhelyen mindennap mutattak be áldozatot az ős szellemének. Az étel első darabját mindig tűzre vetették. Évente egyszer oltották el a tüzet, de azonnal újra gerjesztették. A tor jelentette a halott szellemének kiengesztelését, temetés után rendezett lakomát.

A sámánizmus:

A magyarság ősvallásának papjait sámánoknak nevezték, erről nevezték el a vallást sámánizmusnak. A sámán szó az egész világon elterjedt, bizonyos területeken máig fennmaradt ez a vallás. A szó jelentése: tudós, táltos, látó, mondó, felelő, igéző is lehet.

A táltos tehát kiválasztott ember, aki már születésekor felismerhető volt, mivel erre a tevékenységre születni kell: foggal született, hat ujja volt a kezén vagy a lábán stb.

A táltosnak kellett kapcsolatba lépni a természeti erőkkel, melyektől a hétköznapi emberek féltek. Gyógyított, esőt, vihart támasztott, fehér bika alakjában szembeszállt a fekete bika alakját felöltő gonosszal, rossz erőkkel. Segítője a csodálatos képességekkel rendelkező ló, a táltos paripa, amely sokszor beteg csúnya állat volt és csak kiválasztott gazdája ismerhette rejtett értékeit .

A sámánok különböző rangúak voltak. A nagysámánok tudományukat az ég istenétől kapják, mindentudó varázslók.

Legfontosabb eszközük a dob, melynek segítségével a szellemek világába utazik. A dob segítségével megjósolta jövendő eseményeket, meggyógyította a betegeket. A dob hártyáján volt a világkép, amely három fő részből állt: alvilág, középső (emberi) világ, felső világ. a világokat az "égig érő világfa" kötötte össze, melynek ágai között vannak az égitestek: Nap, Hold, csillagok.

A sámán másik eszköze az álarc, amellyel a nemzetség totemállatát utánozza.

A sámán, ha kapcsolatba lép a szellemekkel fokozódó dobolás és tánc közben révületbe esik. Az extatikus állapot elérésekor elájul, lelke elhagyja a testét, hogy átszálljon a szellemek világába. Kezdetben a sámán és a közösség vezetője ugyanaz a személy volt, csak később vált szét a két tevékenység. De ezt követően is gyakran kikérték a véleményét politikai kérdésekben.

A magyarság - a török népekhez hasonlóan - hitt egy mindenek felett álló égi istenben, akit egyedül nevezett "Isten"-nek, tehát egyistenhívő (monoteista) vallásnak mondhatjuk. Az isten szó ismeretlen eredetű. A főisten mellett imádhattak valamiféle nőistent, amelynek alakja a keresztény Mária-kultuszban őrződött meg. Valószínűleg a sztyeppékről ismert világképhez hasonlított a magyarságé is. Eszerint a világ rétegekre oszlott: alvilág, emberi világ és felső világ. A rétegek közötti átjárást az életfa (világfa, égig érő fa) tette lehetővé. A felső világ kétrétegű volt. Az alvilág a gonosz szellemek tanyája.

5. A kalandozások: A nomád magyarság már korábbi szálláshelyeiről is indított portyákat szomszédai ellen. Ilyen hadjáratok már a honfoglalás előkészítésében is szerepet játszottak. A Kárpát-medence megszerzése és biztosítása után (907) szinte évente indultak seregek.

Kb. 47 hadjáratról tudunk (Itália, német területek, Bizánc, egészen az Atlanti-óceánig).

Mivel Nyugat-Európában még tart a feudális anarchia, nem szilárdultak meg az államok, kezdetben sikeresek a kalandozások. Kezdetben mindent vittek, amit csak lehetett (rabszolga, nők, arany, posztó, ló stb), később előtérbe került az adóztatás. Harcmodoruk a könnyűlovas, megfutamodást színlelő cselvetés mindaddig sikeres volt, amíg a nyugati páncélos lovagi hadrend ki nem alakult. A hadjáratok végüól nagy vereségekkel zárultak: 933-ban Merseburgnál I. Madarász Henrikről, 955-ben Augsburgnál I. Ottó német királytól szenvedtek vereségek. 970-ben a bizánci seregektől való vereség a kalandozások végét jelentették.

A kalandozások hozzájárultak a viszonylagos egyenlőség felbomlásához, az államalapítás szükségességéhez.

Oldal: töri/közép/18.
tételbank - © 2008 - 2024 - tetelbank.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat