Elérhető témák:

16. A II. világháború előzményei és fő fordulatai

17. Az 1956-os forradalom és szabadságharc

18. A Kádár-korszak jellemzői, mindennapjai

19. A rendszerváltás Magyarországon

---

A  MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ ELŐZMÉNYEI ÉS FŐ FORDULATAI

I. a II. világháború előzményei

- a náci párt népszerűsége a gazdasági válság mélyülésével egyre nőtt Németországban, így 1933-ban - a választások nyomán - Hindenburg köztársasági elnök kénytelen volt a törvényeknek megfelelően a legnagyobb párt, az NSDAP (=Német Nemzetiszocialista Munkáspárt) vezetőjét, Hitlert kinevezni kancellárrá.

- Hindenburg 1934-ben bekövetkezett halálával Hitler egy személyben kancellár és vezér (Führer) lett.

- a gazdasági válság legyőzésére kidolgozták a Neuer Plan-t. A terv sikerrel járt,10 év alatt az összipari termelés 107 %-kal nőtt, a nácik népszerűsége elsöprő erejű lett Németországban

- A német külpolitika egyre agresszívabbá vált:

            - 1933-ban Németország kilépett a Népszövetségből

            - a gazdaság 30 %-a haditermelésre állt át

            - a versailles-i békeszerződést megszegve ismét felállították a légierőt, bevezették az általános hadkötelezettséget, remilitarizálták a Rajna-vidéket

            - felbontották a locarnói szerződést, mely szerint békés megoldásokra kellett volna törekedniük a szomszédos államoknak

            - 1935-ben a Saar-vidék népszavazással ismét visszakerült Németországhoz

            - 1936-ban létrejött az ún. Berlin-Róma tengely

            - ugyancsak 1936-ban Németország, Olaszország, Japán megkötötte kommunistaellenes megegyezését, az antikomintern paktumot

            - szerződések sorozatával Németország elismerte Olaszország jogát a Földközi-tenger országaira, Olaszország pedig Németország jogát Közép- és Dél-Európára

            - 1938. március 13-án kimondják az Anschlusst (= Ausztria bekebelezése a német nyelvterületek egységesítésének megvalósítása címén. Az anschlussnak népszavazással kellett volna megtörténnie, de Hitler nem bízott az eredményben, ezért katonaság vonult be Ausztriába.

            - Németország további célja a fejlett csehországi iparvidékek megszerzése volt. Autonómiát követelt a Szudéta-vidéken lakó németeknek. 1938 szeptemberében a müncheni konferencia egyezménye értelmében a Szudéta-vidék Németországhoz csatolható. A francia és angol diplomácia (Daladier, Chamberlain) „békülékenységének" csúcsa volt ez a találkozó, a német agresszió megfékezését várták ettől az egyezménytől. A csehszlovák állam megszűnésének lépései: 1. Lengyelország elfoglalta Teschent, 2. 1938. nov. 2-i első bécsi döntés értelmében a Felvidék egy része visszakerül Magyarországhoz 3. 1939. márc.: Tiso bejelenti a Szlovák Köztársaság megalakulását 4.. a németek március 15-én bevonulnak Prágába, létrejön a Cseh-Morva Protektorátus 5. a magyar csapatok a helyzetet kihasználva bevonulnak Kárpátaljára

            - 1939. augusztus 23-án szovjet-német megnemtámadási egyezményt írnak alá (Molotov-Ribbentrop paktum), amely szerint a felek 10 évre békét kötnek, továbbá a titkos záradékban lefektetik, hogy a balti államok esetében Litvánia északi határa alkotja a német érdekszféra határát. Lengyelország esetében a Curzon-vonal mentén lesz a német-szovjet határ. Délkelet-Európára vonatkozólag teljes német érdektelenséget nyilvánítanak ki.

Tehát a II. világháború előzményeit Németország szövetségesi rendszerének kialakulása (német-olasz- japán), ill. Németország külpolitikai sikerei jelentik.

II. A II. világháború fő fordulatai

A háború főbb eseményeit három nagy csomópont körül lehet csoportosítani:

1.) 1939-41 között sikeres volt a német villámháborús terv

            - lerohanták Lengyelországot (a SZU szintén megszerezte a megállapodás szerinti területeket a Curson-vonalig)

            - elindult a „furcsa háború" (az angol-francia hadüzenetek ellenére 1939 szeptembere és 1940 áprilisa között nem folytak hadműveletek

            - ezután az Észak-Európa elleni támadás következett (1940. ápr.): Dánia, Norvégia lerohanása, a svéd vasérc és acél feletti befolyás megszerzése érdekében

            - Nyugat-Európa meghódítása  (1940. máj. 10-től): Belgium, Hollandia, Franciaország elleni támadás, francia kapituláció (1940. jún. 22.)

            - az ún. „angliai csata" (1940. aug.-tól): de a németek légi támadásai nem hoztak sikereket

            - olasz akciók Görögország ellen, ill. Afrikában (Egyiptom, Etiópia) - ezek sikertelenek, Olaszország rászorul Németország segítségére

            - Háború a Szovjetunió ellen (1941. jún. 22-től, de Hitlernek nem sikerült Moszkvát elfoglalnia

            1941. dec. 7.: Japán támadás következtében (Pearl Harbor) az USA belép a háborúba

A német hadsereg sikereinek főbb összetevői:

- a támadásokat váratlan helyen, váratlan időben összpontosították

- bevetették a páncélos hadosztályokat

- szűk területen nagy erejű támadásokat intéztek a légierő támogatásával

- a háború ún. totális háború, a hátország elsődlegesen a frontra termel

- a hadműveletek már a civil területeket is érintik, sok millió ártatlan ember halálát okozva ezzel.

A német hadsereg vezetői tudták, hogy sikereket csak gyors, nagy erejű támadásokkal érhetnek el, ezért el akarták kerülni a csaták elhúzódását. Ez a taktika Európa lerohanása során igen hatásos volt.

2. csomópont: a fordulat évei és színterei (1942-43)

- 1942-ben elakadt a németek (Rommel tábornok - Afrika Corps) észak-afrikai támadása, El-Alameinnál az angolok áttörték a frontot

- 1942 júniusában a Midway-szigeteknél amerikai-japán tengeri ütközetben az amerikaiak győznek, ez fordulatot jelent a csendes-óceáni hadszíntéren

-1942. aug.  és 1943. febr. között a sztálingrádi csata, mely szovjet győzelemmel zárul, ez fordulatot jelent a keleti fronton

- 1943 júliusában az angol-amerikai csapatok partra szállnak Szicíliában, Olaszország fegyverszünetet köt, majd északi része német megszállás alá kerül

3. csomópont: a szövetségesek győzelme (1944-45)

- A keleti fronton elindul a szovjet előrenyomulás a németek visszaszorítására. Románia sikeresen kiugrik a háborúból, a finnek fegyverszünetet kötnek. Jugoszláviában partizánháború bontakozik ki, míg Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország szovjet felszabadítása és megszállása következik be.

- a nyugati fronton megtörténik a szövetségesek normandiai partraszállása (amerikai-angol, ez a „D-day" hadművelet 1944. jún. 5-án, melynek következtében felszabadul Franciaország

- keletről a szovjetek, nyugatról a szövetséges csapatok (angol-amerikai-francia), valamint a különböző népek partizáncsoportjai szorítják vissza a németeket. Németország összeomlik (1945. május 2-án elesik Berlin, május 7-8-án sor kerül a fegyverszünet aláírására

Hitler még április végén öngyilkos lett.

- Japán is vereséget szenved a Távol-Keleten. A Fölöp-szigetek térségében döntő vereséget szenved a tengereken, ám mégsem teszi le a fegyvert. Az amerikaiak bevetik az új csodafegyvert, az atombombát (Hiroshima - aug. 6., Nagaszaki - aug. 9.). Az elrettentés hatására, ami egyúttal a győztes Szovjetuniónak is szólt, 1945. szept. 2-án japán kapitulált, ezzel a II. világháború harcainak vége lett.

4. A II. világháború első szakasza

- a háborúra az ürügyet egy provokáció szolgáltatja: lengyel katonai ruhába öltöztetett hadifoglyokkal megtámadják a németek a gleiwitzi rádióállomást, úgy állítják be a nemzetközi közvélemény előtt, hogy Lengyelország megtámadta Németországot. (A résztvevőket megsemmisítik.)

- a háború 1939. szeptember 1-jén, hajnalban indul, Németország megtámadja Lengyelországot. Mivel Angliát és Franciaországot segítségnyújtási szerződést fűzi Lengyelországhoz, szeptember 3-án hadat üzennek Németországnak, de konkrét hadműveletekre nem kerül sor, ezt nevezzük „furcsa háborúnak", a nyugatiak még mindig a háború elkerülhetőségében bíznak.

- az elavult lengyel hadsereg hősiesen küzd (kb. 66 ezer lengyel, és kb. 10 ezer német áldozat). Szeptember közepére áttörik a lengyel frontokat, a lengyel kormány Londonba menekül, szeptember 28-án Varsó is elesik. Nyugat-Lengyelország a Harmadik Birodalomhoz kerül (kb. 9 millió lakosból csak 600 ezer a német!). A be nem olvasztott területeken létrehozzák a Lengyel Főkormányzóságot Krakkó központtal, 12 millió lakossal.

- 1939. szeptember 17-én a SZU is megtámadja Kelet-Lengyelországot. Nyugat-Ukrajnát, Nyugat-Belorussziát is a SZU-hoz csatolják. Észtország, Lettország, Litvánia, Nyugat-Belorusszia, Ukrajna orosz érdekszférába került. Sztálin katonai és politikai nyomására szovjetbarát kormányok kerülnek hatalomra a balti államokban, akik látszólag önként a Szovjetunióhoz csatolták államukat.

- 1939 novemberében kialakul egy szovjet-finn háború is (ürügy: Leningrád védelmére területeket követel SZU, amit a finnek elutasítanak. A szovjetek stratégiailag fontos tengerparti területeket foglalnak el Finnországtól (Karéliai-félsziget, Hanok kikötője).

- Az I. világháború után Franciaország kiépítette a Maginot-vonalnak nevezett, kb. 350 km hosszú erődrendszerét a svájci határtól egészen Belgiumig. Folytatása az áthatolhatatlannak tartott Ardennek hegység (természetes „erőd"). A nyugati államok még mindig a tárgyalás lehetőségében gondolkodtak.

- északi hadjárat: 1940 áprilisában folytatja Németország a hadműveleteket, lerohanja Dániát és Norvégiát. Norvégiában Quisling együttműködik a németekkel, kollaboráns kormányt alakít. Észak-Európa fontos Németország számára, hiszen a német flotta közelebb került a brit sziget felé vezető tengeri utakhoz, Németországot nem támadhatták északi irányból, biztosítva az út a svéd vasérc, acél szállításához.

- nyugati hadjárat: A Nyugat-Európa elleni támadás 1940. május 10-én indul: Belgiumon, Hollandián keresztül Franciaország a cél. Rotterdam lebombázása után Hollandia kapitulált, majd Belgium is letette a fegyvert. Közben a német hadsereg páncélosai a Maginot-vonalat megkerülve (!), az Ardennek vidékein behatoltak Franciaországba. Az angol-francia seregek (korábban angol expedíciós sereg érkezett Franciaországba) két tűz közé kerültek, Dunkerque kikötőjéhez menekültek, csapataikat evakuálták a brit szigetekre. Mussolini a győzelemben való részesedés reményében szintén megtámadta déli irányból Franciaországot. 1940. június 14-én a német csapatok bevonultak Párizsba. Június 22-én a compiégne-i erdőben, ugyanabban a vasúti kocsiban, melyben az 1870-71-es háborúban a németek, a franciák aláírták a fegyverszüneti egyezményt. Elzász-Lotharingiát ismét Németországhoz csatolták. Az északi és nyugati partvidék német megszállás alá került. Petain marsall vezetésével, Vichy székhellyel német ellenőrzésű bábállam jött létre a megmaradt dél-francia területeken. Viszont De Gaulle tábornok vezetésével, Londonból szerveződve kibontakozott a francia ellenállási mozgalom.

- az angliai csata: Churchill angol miniszterelnök elszánt németellenes politikába kezdett. Életcéljának tekintette a fasiszta Németország legyőzését. Hitler légitámadásokkal akarta Angliát térdre kényszeríteni, mivel az angol flotta a németnél erősebb volt. Először ezért az angol kikötőket bombázták. A jórészt Amerikából származó angol repülőgépek azonban fejlettebbeknek bizonyultak, az angolok már rendelkeztek elektronikus felderítőrendszerrel, radarral, a nagyobb városok felett léggömbzárat alkalmaztak, a civil lakosságot a metróba menekítették. Így a német légierő kudarcot vallott (igazából egyik fél sem győzte le a másik felett, ez volt az első alkalom, hogy a németeket megállították).

 

5. A SZU elleni háború

- Németország számára a nyersanyaglelőhelyek megszerzése fontos (főleg kőolaj), így harcolhatott volna jó eséllyel az USA-val és Angliával. Hitler gyors és könnyű győzelemre számított. Egy döntő támadással gondolta lerohanni a SZU-t.

- A támadás 1941. június 22-én kezdődött a Barbarossa-terv szerint, három irányban:

• Északon Leningrád és a Baltikum megszerzése a cél (a várost nem sikerült elfoglalni, 900 napos blokádot éltek túl)
• Középen Moszkva a cél (október 2-án indult a támadás. A szovjetek megállították az offenzívát, sőt visszaszorították őket kb. 100-150 km-re Moszkvától. A villámháborús terv elbukott. A szovjet siker oka: 1. a hatalmas létszámú szovjet hadsereg 2. a diktatorikus államvezetés 3. új fegyverek alkalmazása (T-34-es és KV-2-es harckocsik, „Sztálin-orgonák" bevetése).
• Délen Kijev és a Kaukázus vidéke (fontos nyersanyag-lelőhelyek, olajmezők).

-         1942 nyarán ismét nagy német támadás indult a SZU ellen a Kaukázus felé, az olajmezőkért, ill. Voronyezs, Sztálingrád irányába. (Közben Egyiptom és a Közel-Keleten is folytak német harcok, a terv szerint a Perzsa-öbölnél találkozott volna a szovjet déli területeket meghódító német sereg az Egyiptomot és a Szuezi-csatornát meghódító Rommel seregeivel)

-         A támadásban német, román, finn, magyar, olasz, szlovén hadosztályok vettek részt. Kezdetben németek sikeresek, ám Sztálingrádnál fordulat áll be: a szovjetek megakadályozzák az olajmezők elfoglalását. Nem sikerült Sztálingrád elfoglalása, sőt az augusztus-november hónapokban elhúzódó csata során 1942 novemberében két szovjet hadsereg meglepetésszerűen bekerítette a Sztálingrádot ostromló német hadsereget. A németek sikertelenül próbálkoztak a gyűrűből való kitöréssel.

-         1943. január 12-én a szovjet hadsereg támadást intézett a doni magyar hadsereg ellen is. A 2. magyar hadsereg február 9-ig teljesen összeomlott.

-         Február 1-jén a német főparancsnok, Paulus tábornok szovjet fogságba esett, majd február 2-án a németek kapituláltak.

A sztálingrádi csata fordulat a háború menetében: innentől kezdve a németek visszavonulásra kényszerülnek.

- 1943 nyarán a kurszki tankcsatában is alulmaradtak a németek.

- A sztálingrádi és kurszki csaták után a hadászati kezdeményezés a szovjetek kezébe ment át. Az olajmezőket nem sikerült elfoglalnia a német hadseregnek.

__________________________________________________________

Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc

1. a diktatúra elbizonytalanodása

- 1948-90 közötti idő ún. pártállami rendszer volt (= nem az államhatalmi szervek, hanem a párt irányítja az ország belpolitikáját). Rákosi Mátyás lett a legfőbb diktátor, Sztálin kedvence (önállótlanok, Moszkvából irányították, ellenőrizték őket).

- 1953-ban meghalt Sztálin. Az MDP vezetőinek Moszkvába kellett utazniuk. Ez Nagy Imre első miniszterelnökségének az ideje - moszkvai utasításra kormányprogramjában a torzulások, törvénytelenségek, a hadigazdaság megszüntetését ígérte, a mezőgazdaság és a könnyűipar fejlesztését és az életszínvonal emelését.

- Rákosiékat Moszkvában megfélemlítették, így hazatérve „önkritikát" gyakoroltak. Ennek hatására munkatáborok szűntek meg, sokan „közkegyelmet" kaptak, csökkent a termelés túlhajszolása, megkezdődött Rajk László és társai rehabilitálása.

- 1954-ben az MDP III. kongresszusán Nagy Imre diktatúra helyett a kollektív vezetés szükségességét hirdeti.

- Októberben megalakul a Hazafias Népfront a Rákosi-ellenes erők reformmozgalmaként.

- Azonban a hidegháború fokozódása miatt 1955 áprilisától újra a Rákosi-csoport kerekedik felül. Nagy Imrét kizárják a pártból, a miniszterelnök Hegedűs András lett.

- Az SZKP XX. kongresszusán elmondott Hruscsov-beszéd (1956) viszont arra bátorította Nagy Imre híveit, hogy lépjenek fel Rákosi ellen. Létrejött a DISZ Petőfi Köre (sztálinizmus bírálata), írók követelik memorandumban a „hibák" kijavítását. (Az ellenzék szerepét töltötték be egy olyan időszakban, amikor hivatalosan nem működhetett ellenzék Magyarországon.)

- külpolitikai esemény: 1956. június 28-án Poznanban munkásfelkelés tört ki, ezt vérbe fojtják. Hatására álreformok következnek Magyarországon is. Gerő Ernő lett az új főtitkár Rákosi helyett. Visszakerült a vezetésbe Kádár János, Marosán György. Hruscsov utasítására rendezni kellett Jugoszláviával a kapcsolatokat, így került sor Rajk László rehabilitálására, majd okt. 6-án az újratemetésére (tüntetéssé vált a rendszer ellen).

- A lakosság előtt a belső körülmények (Rákosi és Nagy Imre rivalizálása, sztálinisták megtorpanása) és a külső körülmények (SZU belpolitikai harcai, lengyel felkelés) miatti feszültségből könnyen forradalom lehetett. Ez 1956. október 23-án következett be.

 

1. A forradalom eseményei

a)      október 22-én a MEFESZ (=Magyar Egyetemi és Főiskolai Egyesületek Szövetsége) 16 pontban fogalmazta meg követeléseit:

o       Nagy Imre legyen a kormányfő, a bűnösöket váltsák le

o       A szovjet csapatok vonuljanak ki

o       Alakuljon új pártvezetés

o       Vonják felelősségre Rákosit és társait a nép ítélőszéke előtt

o       Általános, egyenlő, közvetlen, titkos választójog

o       Gazdasági reformok tervgazdaság helyett

o       A beszolgáltatások eltörlése

o       Tényleges szabadságjogok (vélemény- , szólás- , sajtószabadság)

o       Sztrájkjog a munkásoknak

o       A magyar-szovjet, magyar-jugoszláv viszony rendezése, egyenrangúság, be nem avatkozás

o       A koncepciós perek felülvizsgálata

o       A Sztálin-szobor ledöntése, a Kossuth-címer visszaállítása, márc. 15. állami ünneppé nyilvánítása

o       Tájékoztatás a külkereskedelemről, jóvátételi fizetésekről, uránércről (szabad értékesítést!)

o       Normarevízió, bérrendezés

 

A 15. pontban szolidaritást vállaltak a lengyel szabadságmozgalommal, s ennek kifejezésére másnap délután 3-ra felvonulást hirdetek a Bem-szoborhoz.

b) október 23-a történései

(ekkor jön haza a magyar delegáció YU-ból)

-         1. tüntetés a Petőfi-szobornál: Sinkovits Imre elszavalja a Nemzeti dalt (kb. 100 ezer fő)

-         2. vonulás a Bem-térre (lengyelekkel való szolidaritás miatt): a nemzeti zászlóból kivágták a sztálinista címert („lyukas zászló" = a forradalom szimbóluma

o       Sinkovits Imre elszavalta a Nemzeti dalt

o       Veres Péter író felolvasta az Írószövetség követeléseit

o       Szovjetellenes, antikommunista jelszavak hangzottak el

- 3. vonulás a Parlament elé: a magyar szabadság és Nagy Imre éltetése („Gerőt a Dunába, Nagy Imrét a kormányba"; „Akármilyen kedves vendég/három napig untig elég."; Mit kérdeznek Pesten-Budán/, Hová lett a magyar urán?"; oroszul: „Nem lehet szabad az a nép, mely más népeket elnyom.")

- 4. tüntetők a Rádiónál

• A 16 pont beolvasását követelik (első lövések ekkor dördülnek el)
• Gerő Ernő beszéde „olaj a tűzre" arrogáns, lekezelő hangneme miatt

- 5. tüntetők a Szabad Nép szerkesztőségéhez

- 6. este a Városligetben ledöntik a Sztálin-szobrot. Leverik a vörös csillagokat, eltávolítják a vörös zászlókat. (Gerő: „csőcselék, ellenforradalmárok")

→este elindul a harc (Gerő Ernő kérte a szovjeteket, de a mozgósítást Hegedűs András korábbi miniszterlenök is aláírta). A felkelés kiterjedt az egész országra.

→Nagy Imrét ismét miniszterelnökké választották. Többször átalakította kormányát (koalíciós irányban), s demokratikus mozgalomnak nevezte az eseményeket.

 

c) okt. 25. tüntetés a Parlament előtt: Gerő leváltásáért. →a tömegbe lőnek (100-150 halott)→az esemény szabadságharccá változik.

- Gerőt leváltják, az első titkár Kádár János lett az MDP-ben.

d). okt. 26. Mosonmagyaróvári sortűz

e) Börtönök nyílnak meg- sok köztörvényes is kiszabadul.

f) okt. 28. Nagy Imre tűzszünetet köt a szovjetekkel →elhagyják a fővárost. Nagy Imre megígéri, eléri a szovjet csapatok kivonulását, a Varsói Szerződésből való kilépésünket és az ÁVH feloszlatását. (= győzött a forradalom)

 

3. Egyéb események, következmények

a) okt. 30.: megostromolják az MDP Köztársaság téri székházát (lincselések történnek); Mindszenty bíborost kiszabadítják fogságából

b) a volt koalíciós pártok újjászerveződtek, az MDP Magyar Szocialista Munkáspártként működik tovább

c) nov. 1.: Nagy Imre bejelenti a Varsói Szerződésből való kilépésünket, semlegességünket, kérte ennek a négy nagyhatalom általi elismerését; bejelentette az egypártrendszer megszűnését, a koalíciós kormányzás felélesztését.

d) nov. 3. megalakul az új koalíciós kormány (min.elnök: Nagy Imre; Losonczy Géza, Kádár János - MSZMP; Tildy Zoltán, Kovács Béla, b. Szabó István - FKGP, Kéthly Anna, Kelemen Gyula, Fischer József - SZDP; Bibó István - Petőfi Párt (volt NPP).

 

4. Külpolitikai háttér

a) A magyar forradalom sorsa a két nagyhatalom alkujától függött. Az ekkor zajló szuezi válság miatt az USA elnöke közölte, hogy nem tekinti a kelet-európai népeket lehetséges katonai szövetségeseinek (=jaltai világrend fenntartása), így ezzel Hruscsov lehetőséget kapott a szovjet hatalom visszaállítására Magyarországon. Tito szintén támogatta a beavatkozást. (Szavazás az ENSZ-ben a „magyar kérdésről": SZU - ellenszavazat, YU - tartózkodik →a magyar forradalomnak nincs külföldi garanciája.) →Az országba újabb szovjet csapatok érkeztek.

b)

- Andropov szovjet nagykövet indítványára szovjet-magyar katonai parlamenti tanácskozás kezdődött (nov. 3.), Tökölön folytatódott, de ott a magyar tárgyalófeleket letartóztatják (élükön Maléter Pál honvédelmi miniszterrel).

- Ezzel egy időben Kádár János és Münnich Ferenc (munkásőrség vezetője) Ungvárra repült, valószínűleg ismertették velük teendőiket a szovjet megszállással kapcsolatban.

 

5. A forradalom leverése

a) nov. 4.: szovjet hadsereg támadása. (Nagy Imre rádióbeszédben szól a magyarsághoz és a világ közvéleményéhez: „a törvényes kormány megdöntéséért folyik a harc." Ezután a jugoszláv nagykövetségre menekült (valójában oda csalták és kiszolgáltatták őket).

Az ellenállás gócpontjai: Kilián laktanya, Corvin köz, Móricz Zsigmond körtér, Széna tér).

b) nov. 4. Szolnok: - az ungvári megállapodás szerint - Kádár János bejelentette a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakulását, bejelentette, hogy a „rend helyreállítása érdekében" behívta a szovjet csapatokat. (=Kádár kiszolgálta az idegen hatalmat, holott ő is tagja volt a Nagy Imre - kormánynak, s még nov. 4-én is hitet tett a forradalom mellett!)

 

6. Következmények

a)- kb. 200 ezer ember - főleg értelmiségiek - menekülnek Nyugatra a megtorlás elől.

- dec. 5-én feloszlatták a munkástanácsokat

- dec. 9-én statáriumot hirdettek (letartóztatások, megtorlások)

- a Kádár-vezette kormány „sajnálatos eseménynek", majd „ellenforradalomnak" nevezik az eseményeket (=történelemhamisítás)

- a szovjet hadsereg „magyar kérésre", „ideiglenesen" állomásozik országunk területén

= a forradalom elbukott

b) - elveszett a győzelembe vetett hit

- újra a Varsói Szerződés tagjai leszünk

- 1957 májusától ismét szovjet csapatok állomásoznak Magyarország területén

- visszaállt az egypártrendszer

- csalódás a nyugati demokráciákban

 

7. A bosszú

- 1958. ápr.: Nagy Imre, Gimes Miklós kivégzése (miniszterelnök ill. újságíró, politikus)

- 1958. jún.: Maléter Pál kivégzése (volt hadügyminiszter)

- Losonczy Géza meghal a börtönben (volt államminiszter)

- kb. 300-400 fő kivégzése (utólag kivégzett 16-17 évesek!!)

- több ezer bebörtönzött

- kivitelezők: - a „pufajkások" (a fegyveres testületnek az új vezetésre fölesküdött tagjai)

- Munkásőrség (=a párt fegyveres alakulata) alakulása (vezető: Münnich Ferenc)

8. Veszteségek

- kb. 2500 állampolgár halt meg a harcok során (Budapesten kb. 1945 fő)

- kb. 20 ezer sebesült (ebből kb. 16 ezer Budapesten)

- nagyrészt fiatalokról volt szó!

9. eredmény

- az életszínvonal javult ezek után

- az állam kivonult a szűk magánéleti szférából

- A durva rendőrterrort megszüntetik

- megszűnik a kultúrában a „szocialista realizmus" egyeduralma

__________________________________________________________

 

 A Kádár-rendszer jellemzői

 

1. Kádár János hatalomra kerülése

- 1956. nov. 4-én megindult a szovjet hadsereg támadása, ezzel párhuzamosan a Moszkvában megírt forgatókönyv szerint Szolnokon megalakult Kádár János vezetésével a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány, mely nov. 7-én érkezett Budapestre. A megszálló szovjet csapatokra, a szervezkedő karhatalomra (pufajkások) és a néhány tízezer MSZMP tagra számíthatott.

- helyreállították a pártállami struktúrát (az államot a párt, a pártot a Központi Bizottság (KB) irányította.

- A legfontosabb és legszűkebb testület a Politikai Bizottság (PB) volt.

- Kádár János egy személyben az MSZMP, a KB és a PB vezetője, az első titkár volt 1956 és '88 között.

- Harc kezdődött a sztálinista gyakorlat ellen, de az állampárti gyakorlat bírálata ellen is (revizionizmus).

- a káderektől és funkcionáriusoktól nyílt és teljes azonosulást, az átlagembertől a politikai közömbösséget várták el.

- külsőségek is változtak: új címer; a Szabad Nép helyett Népszabadság lett a párt lapja, a Sztálin-szobor helyett Lenin-szobrot állítottak fel szerte az országban.

 

2. Gazdasági élet

- 1968-ig megmaradt a tervutasításos újraelosztó rendszer, ill. az iparfejlesztés és a kollektivizálás célja. Mivel a gazdasági viszonyok alapjaiban nem változtak, ezért sokan disszidáltak.

- de Kádár J. tanult a Rákosi-korszak hibáiból, így enyhült a zsarnokság (a „pufajkások, ill. a munkásőrség" nem rendelkeztek az ÁVH különleges jogosítványaival.

- a kádári paternalizmus javítani igyekezett az életkörülményeken (paternalizmus = gondoskodó, a társadalom jólétét, biztonságát lehetőség szerint növeli a politika, mely ugyanakkor alattvalónak tekinti az állampolgárokat. A rendszer a patriarchális család viszonyai, a korlátlan hatalmú családfő mintájára képzelhető el.)

- a Kádár-rendszer nem terrorizálta, hanem „békén hagyta" a társadalmat. („Aki nincs ellenünk, az velünk van." Vagyis a magánéletbe visszahúzódó, munkába temetkező állampolgárt nem zaklatja a rendszer.

 

- újabb termelőszövetkezeteket kényszerrel, de már nem durva eszközökkel hoztak létre. A parasztok a kilátástalanság miatt választották a tsz-eket, ugyanakkor a helyzetük javult: nem volt kötelező a beszolgáltatás, támogatta a rendszer a háztájit, később nyugdíjban és társadalombiztosításban részesültek). A hetvenes években munkamegosztás alakulhatott ki a háztáji és a tsz-ek, állami gazdaságok között, így a parasztság érdekeltebbé vált.

 

- az 1968-as gazdasági reform (neve: új gazdasági mechanizmus) után nőtt a vállalati önállóság, s az állam enyhébb formában, közgazdasági szabályozók révén szólt bele a gazdasági életbe.

 

3.  A társadalom felépítése, helyzete

- a hivatalos társadalomtudomány szerint két osztály (munkásság, parasztság) és egy réteg (értelmiség) jellemezte a korabeli társadalmat. Ez azonban nem felelt meg a valóságnak.

- az 1945 előtti tőkés, földbirtokos osztályokat a rendszer felszámolta

- a kisiparosokat, kiskereskedőket (maszekok) megtűrte a rendszer (gyakran gyarapodtak is anyagi javakban).

- a munkásság (mint a társadalom vezető osztálya) sohasem irányította a maga egészében a társadalmat.

- a tényleges hatalmat a függetlenített (főállású) pártkáderek birtokolták az állam, a gazdaság és a kultúra különböző szintjein (a legfontosabb: a Politikai Bizottság és a Központi Bizottság tagjai voltak)

- a hatalmi elit (=nómenklatúra) idővel soraiba fogadta a szakmai elit kiválasztott tagjait (pl. nagyvállalati vezetők, akik többnyire országos v. helyi pártszervek tagjai is lettek). Befolyásolták a gazdasági döntéseket, az állam jövedelmeinek újraelosztását. De még a '70-es évekre is jellemző maradt, hogy vezetők nem rendelkeztek elégséges szaktudással, a kinevezéskor fontosabb volt a politikai megbízhatóság.

- a szellemi foglalkozásúak száma nőtt, de kb. 30 %-uk még érettségivel sem rendelkezett, többnyire adminisztrációs munkát végeztek.

- a diplomás értelmiségiek közül a nélkülözhetetlen műszaki értelmiségnek volt a legjobb helyzete, visszaszorult a jogászság, megőrizte viszont presztízsét az orvostársadalom A pedagógusok megbecsülése elmarad a rendszer által elvárt társadalom átalakító feladatok nehézségétől. Az értelmiségiek fizetését alacsonyan tartották (1945 előtti hazai ill. nyugati szinthez képest). Kiugró keresettel tudósok, művészek, ill. a mellékkereseti lehetőségekkel bíró diplomások rendelkeztek. Nőtt az első generációs értelmiségiek száma, tehát felgyorsult a társadalmi mobilitás. Ugyanakkor néhány szakterület, pl. az ügyvédi és az orvosi zárt maradt.

- a munkásság létszáma nőtt. A szakmunkások között egyre nőtt a paraszti létet odahagyók aránya. A közvetlen termelés-irányítók (csoportvezetők, művezetők) kiemelkedtek az átlagból, ugyanígy a keresett szakmák mesterei. A betanított vagy segédmunkás réteg viszont nem csökkent.

- a parasztság kb. fele termelőszövetkezeti taggá ill. az állami gazdaságok munkásai lettek, a többiek az iparban, közlekedésben dolgoztak, gyakran vándorló, „ingázó" életformában. A nagyüzemi mezőgazdasági munka szakosodott, közelített az ipari munka jellegéhez. A megélhetéshez, gyarapodáshoz nélkülözhetetlen háztájit viszont még a családi munkaszervezetben művelték meg.

 

4. Életkörülmények

- Magyarország a korszakban a „legvidámabb barakk" (újságírói kifejezés), ugyanis

a gyakorlatias Kádár a pártpolitika kulcsfontosságú részévé tette az életkörülmények, az életszínvonal javítását. Megvalósult a teljes foglalkoztatottság. Nőttek a jövedelmek, vele együtt a fogyasztás is. Az élelmezés akkorát javult, hogy a külföldi megfigyelők egyenesen „gulyáskommunizmusról" beszéltek.

- idővel általánossá tették a társadalombiztosítást és az ingyenes egészségügyi ellátást

- ugrásszerűen nőtt a tartós fogyasztási cikkek forgalma (TV, rádió, hűtő, porszívó stb.)

- sokan vásároltak gépkocsit (és még többen akartak, de éveket kellett rá várni - pl. Trabant, Moszkvics, Zsiguli, Dácia stb.)

- a személyautó használata átformálta a szokásokat, a tájat és a városokat: az emberek hétvégi telket vásároltak, új utakat, felüljárókat építettek

-1970-re 1 millió lakás épült (szovjet mintájú, szürke lakótelepek)

- a női emancipáció (=egyenjogúsítás) jegyében kiterjesztették a bölcsődei és óvodai hálózatot (vállalhassanak munkát)

- a 3 évenként igényelhető valutakeretből már nyugatra is lehetett utazni.

- a jólét ára viszont az lett, hogy a távközlést vagy az úthálózat fejlesztését elhanyagolták, a nagyvonalú szociális intézkedések bevezetésekor nem számoltak a hosszú távú következményekkel (a társ. bizt. kiadásai 1960-80  között a nyolcszorosára nőttek, nem tartva lépést a gazdaság teljesítőképességével, sőt akkor is növelték költségeit, amikor a gazdaság a '80-as években megtorpant).

- sokan önkizsákmányoló munkát végeztek a „második gazdaságban" (=háztájiban, kisiparban, kiskereskedelemben végzett, féllegális és illegális tevékenységek, valamint a csempészet, a fusizás, vagyis a magáncélú termelés az állami tulajdonban lévő eszközökön, munkaidőben), hogy életszínvonalukat tartani tudják. Sokan ennek hasznából építkeztek. A '70-es években a magyar családok kb. ¾ része szerzett jövedelmet ily módon.

- ismét csökkent a várható élettartam, különösen a középkorú férfiak halálozási arányai romlottak

- nőtt a deviáns jelenségek száma ( az öngyilkosságok száma 1950 és '80 között megduplázódott, „élvonal"-ban voltunk, az alkoholisták száma 1988-ban több mint félmillió)

- megduplázódott a válások száma, sokan a házasság válságáról beszéltek, bár az első házasságkötések időpontja korábbra került és a felnőtt lakosságban nagyobb rész élt házasságban, mint a két világháború között. A gyerekszám csökkent, bár nőtt a gyermekes anyák száma. Az egy-két gyerekes családok váltak jellemzővé. Az állam szociálpolitikai intézkedései, így az óvodai férőhelyek növelése vagy a gyermekgondozási segély (GYES) 1967-es bevezetése csak kissé lassították a szülések csökkenését.

-a felnőtt népesség többsége elvégezte az általános iskola nyolc osztályát, de az egyetemi, ill. főiskolai képzésben nagyon lemaradtunk. Az állam szabályozta a felsőoktatást: a nyolcvanas években a felvételizőknek csak kb. 35-40 %-át vették fel.

- új szórakozási formák alakultak ki, gyakran generációs keretek között (pl. ifjúsági szubkultúra, koncertek). A közösségi szabadidős tevékenységek visszaszorultak, az emberek mind nagyobb mértékben egyedül vagy szűk családi körben kapcsolódtak ki.

- a sport elveszítette támogatottságát, majd eredményeit, ugyanakkor a tömegsport fejlődése elmaradt, sokan semmilyen sportot nem űztek, a lakosság 60 %-a túlsúlyossá vált.

- a nyugati fogyasztói kultúra nagy hatást gyakorolt: a farmer, a rockzene, a fiúk hosszú hajviselete, a miniszoknya kezdetben rosszallást váltott ki, a hetvenes évektől ez kezdett oldódni. Az állam egyes áhított javakat igyekezett helyettesíteni (pl. gyártottak nálunk farmernadrágot). A nehezen beszerezhető nyugati termékek - orkánkabát, nejlonharisnya, farmer, rágógumi, lemezek, kazetták, kvarcórák, zsebszámológépek stb. - jelentős része a bevásárló turizmus, azaz a tömeges méreteket öltő csempészet révén kerültek forgalomba. A nők fodrászhoz és divatbemutatókra jártak. Megjelent az önkiszolgáló bolt, a Coca-Cola. A televízióban nyugati filmeket is adtak.

- bár a hivatalos „marxista-leninista" ideológia befolyásolta a tömegtájékoztatást, az oktatást, a művelődést, szabályozta az állami élet rendjét, az emberek jelentős része továbbra is a korábbról örökölt értékek szerint élt. A vallás nem halt el - mint ahogy hivatalosan gondolták -, sőt a '80-as években a lakosság több mint fele vallásosnak vallotta magát. Az egyházak befolyása a mindennapi életre ugyanakkor csökkent (kivéve az esküvőket, keresztelőket, temetéseket). Kb. A társadalom 1/10-e járt rendszeresen templomba.

- bár az életszínvonal nőtt, egyes csoportok előnyökhöz jutottak. A hiánygazdaság (=a gazdaság kínálatkorlátos állapota) miatt gyakran nehezen lehetett hozzájutni egyes keresett áruféleségekhez, szolgáltatásokhoz. Pl. az egészségügy nem tudta mindenkinek megadni az előírt színvonalas ellátást, így rendszeressé vált a „hálapénz"), az iskolákban nőtt, újratermelődött a kulturális különbség, a hátrányos helyzetűek felzárkóztatása nem valósulhatott meg.

• A vezető elit (nómenklatúra) sokféle előnyt élvezett (pl. luxuslakás, üdülés, külföldi utazások, soron kívüli gépkocsi stb.)
• A hiánygazdaság miatt hosszú várakozás után, vagy protekcióval („pult alól") lehetett sokféle áruhoz hozzájutni
• Az egészségügy nem tudta mindenki számára biztosítani a színvonalas ellátást (hálapénz rendszere)
• Az iskolák nem tudták csökkenteni, sőt fokozták a társadalmi különbségeket, a hátrányos helyzetűek felzárkóztatása elmaradt.

- „Előbb a kocsi, aztán a kicsi" - a fiatalok számára az anyagi biztonság, a jólét megteremtése továbbra is fontos maradt, és ez oda vezetett, hogy az 1960-as években az abortuszok száma meghaladta a születések számát.

- az életszínvonal-politika sokba került, a gazdaság veszteséges ágazatait is finanszírozni kellett: felgyorsult az eladósodás.

5. Kultúrpolitika

- Aczél György volt a kultúrpolitika irányítója

- politikája a „3 T": támogatás, tűrés, tiltás (rendszerbarát: támogatni, közömbös: tűrni, rendszerellenes: tiltani)

- a hivatalos marxista-leninista ideológiát nem tükröző, de politikailag veszélytelennek nyilvánított alkotásokat is közreadták

- fontos területté vált a filmgyártás (új rendező-nemzedék: Szabó István, Kósa Ferenc, Jancsó Miklós, Makk Károly, Huszárik Zoltán)

________________________________________________________

 

A RENDSZERVÁLTÁS MAGYARORSZÁGON

 

1. A Kádár-rendszer válsága (1985-88)

- Az 1970-es évek elején új világgazdasági rend alakult ki. Ez válságot okozott a gazdaságilag fejletlen és közepesen fejlett országokban.

- A magyar vezetés az életszínvonal csökkenésének és a munkanélküliség várható következményeitől visszarettenve nem vállalta a szükséges lépéseket (pl. az alapanyag- és energiaágazatok, s a velük kapcsolatos iparágak leépítését), így a belső erőforrásokat és a külföldi hiteleket ezen ágazatoknak a fenntartására fordították, tehát folytatták az eladósodásra épített beruházási és életszínvonal-politikát, s gyorsított ütemű fejlesztéssel akarták megoldani a szerkezeti válságot.

- következmények:

• Az ország súlyosan eladósodott. (1990-ben nettó 15 milliárd dollár + évi 3 milliárd dollár kamat és törlesztés).
• A nemzeti jövedelem visszaesett, csökkent a reálbér és reáljövedelem, visszaesett a nyugdíjak és a családdal kapcsolatos pénzbeli társadalmi juttatások reálértéke.
• Mivel az állampárt nem tudta megoldani a szerkezeti átalakítást, így társadalmi vezető szerepe is megkérdőjeleződött. A gazdasági szerkezetváltás feltételévé vált a politikai szerkezet megújítása, vagy teljes megváltoztatása.

 

2. Változások a SZU-ban, a magyar értelmiségiek szervezkedése

- Az egész posztsztálinista modell válsága következett be. Gorbacsov (1985-91 SZKP főtitkára) szakított a szocialista országok belső ügyeibe való beavatkozással, az államközi együttműködési normákat szorgalmazta. 

- A peresztrojkát ('átalakítás') és a glasznosztyot ('nyílt politizálás') figyelve a magyar értelmiség szélesebb köre is egyre bátrabban kezdett szervezkedni. Az egyesületek, asztaltársaságok keretei között megszerveződött egy értelmiségi réteg, amely azután viszonylag zökkenőmentesen volt képes átvenni az ország irányítását.

 

3. A reformkommunisták

- Az MSZMP-n belül is elkezdődött egyfajta reformmozgalom (ún. reformkörök alakultak), személyi változtatásokat követeltek. Vezető egyéniségei: Pozsgay Imre, Nyers Rezső, Szűrös Mátyás és Németh Miklós voltak. Elítélték a kádárizmust, a szovjet hegemóniát, reformokat sürgettek.

- A konzervatív vezetés kizárásokkal igyekezett a folyamatokat megfékezni, megfélemlíteni, de csak felháborodást váltottak ki.

- 1987-ben Grósz Károly lett a miniszterelnök, ún. megújulási és kibontakozási programot hirdetett, ami teljes csőd (a pártvezetés nem ismerte és értette az ország valós helyzetét).

- 1988-ban ő lett Kádár János utódaként a párt főtitkára is. A Grósz-féle pártvezetésben ott voltak a reformkommunisták is (pl. Pozsgay, Nyers, Szűrös), de a konzervatív kommunisták is (pl. Berecz János, Maróthy László).

- Az 1988-as pártértekezleten nem távolították el a hitelüket vesztett párt- és állami vezetőket, nem hirdettek új nemzeti politikai és gazdasági programot, helyette a „folyamatosságot" hangsúlyozták. Mindez csalódáshoz, bizalmi válsághoz vezetett.

- 1989. július 6-án Kádár János elhunyt.

- A reformerők elérték, hogy a párt 1989. októberi XIV. kongresszusa kimondta az MSZMP megszűnését, jogutódként megalakította az MSZP-t (Magyar Szocialista Párt). (A párt 1989. október XIV., ill. az MSZP első kongresszusa egyben az 1956 utáni magyar történelem fordulópontja, mert lezárta azt a korszakot, amelyben az MSZMP működött állampártként.).

Írásbeli nyilatkozattal lehetett csatlakozni az új párthoz.

 

4. Az ellenzék főbb csoportjai: a pártpluralizmus kialakulása

- A „Beszélő" című illegális folyóirat és a Nyilvánosság Klub köré értelmiségiek szerveződtek. 1988 májusában létrehozzák a Szabad Kezdeményezések Hálózatát, amely 1988 őszétől Szabad Demokraták Szövetsége néven, pártként működik, első ügyvivői a következők voltak: Göncz Árpád, Iványi Gábor, Kőszeg Ferenc, Magyar Bálint, Mécs Imre, Solt Ottília, Szent-Iványi István stb.

- A nép-nemzeti, ill. kereszténydemokrata elkötelezettségű értelmiségiek köréből megalakult Magyar Demokrata Fórum alapító szervezői: Bíró Zoltán, Csengey Dénes, Csoóri Sándor, Csurka István, Fekete Gyula, Für Lajos, Joó Rudolf, Kiss Gy. Csaba, Lezsák Sándor. (1987. szeptemberében Lakitelek ad helyet gyűlésüknek, 1988 szeptemberétől pártként működnek.)

- Újra párttá szerveződtek a kisgazdák, a kereszténydemokraták, szociáldemokraták. Létrejött a főleg fiatal jogászokból álló új párt, a FIDESZ (Fiatal Demokraták Szövetsége, 1988. március)

 

 

5. Az ellenzék tevékenysége

- monori tanácskozások az ország helyzetéről, az előadások írott szövegét illegálisan terjesztik

- tiltakoznak a nagymarosi vízlépcső építése ellen

- a Tiszatájban, a Mozgó Világban bíráló cikkek jelennek meg

- betiltják ezeket a folyóiratokat, ez tiltakozást vált ki

- 1987. szept. Lakitelek: nagyszabású értelmiségi találkozó, ahol felhívták a figyelmet az ország súlyos helyzetére és a tennivalókra. E találkozón alakult meg és fogalmazta meg első nyilatkozatát a Magyar Demokrata Fórum, amely 1988 elején a Jurta Színházban a magyar társadalom legfontosabb kérdéseiről rendezett vitasorozatot.

- 1988 májusában megalakult a Történelmi Igazságtétel Bizottsága

- az ellenzék szervezésben az első roppant méretű megmozdulás 1988. jún. 27-én a román falurombolási program elleni tüntetés volt. Mintegy 100 ezer ember fáklyákkal vonult a Hősök teréről a román követség elé. A tüntetők néma fegyelmezettséggel jelezték a haladó „szocializmus"-nak, hogy él még '56 szelleme a nemzetben.

 

6. A pártállam lebontása

- 1988-ban Németh Miklós lett a miniszterelnök (kormánya ún. szakértői, párton kívüli kormánnyá alakult, amelynek alapvető feladata a „békés rendszerváltás" megvalósítása. Grósz Károly fokozatosan elszigetelődött.

- 1989-ben, a „csodák évében" látványos gyorsasággal omlott össze a pártállam:

• Januárban az MSZMP kimondta, hogy elvileg egyetért a többpártrendszerrel.
• Pozsgay Imre az 1956-os forradalmat „népfelkelésnek" nyilvánította a korábbi hivatalos „ellenforradalom" minősítés helyett
• Márciusban megalakult az ellenzéket tömörítő Ellenzéki Kerekasztal. Képviselőik tárgyalásokat kezdtek az MSZMP-vel a rendszerváltoztatás jogi feltételeinek kidolgozásáról (azaz az alkotmánymódosításról).
• Június 16-én a Történelmi Igazságtétel Bizottság megszervezte Nagy Imre és mártírtársai ünnepélyes temetését. A 301-es parcellában, a forradalom ismeretlen áldozataira emlékezve egy üres koporsót is földbe helyeztek.
• Szeptember 10-én a Németh-kormány (Horn Gyula külügyminiszter) megnyitotta az ország nyugati határait a hazánkon keresztül disszidálni kívánó keletnémet menekültek előtt
• Októberben a sorsdöntő pártkongresszuson feloszlatta magát az MSZMP, jogutódja a Magyar Szocialista Párt (MSZP) lett.
• Feloszlatták a munkásőrséget, megszűntek a munkahelyi pártalapszervezetek.
• Október 23-án, a forradalom ünnepén kikiáltották a Magyar Köztársaságot. Ezzel a jogi aktussal Magyarországon véget ért a pártállami diktatúra (ideiglenes közt. Elnök: Szűrös Mátyás lett), életbe lépett a módosított alkotmány. Az országgyűlés feloszlatta önmagát.
• (Közben 1989 végén a volt szovjet közép-kelet-európai hatalmi övezetben összeomlottak a diktatórikus rendszerek.)

 

7. Szabad választások

- 1990. március 25-én és április 8-án országgyűlési választásokat tartottak hazánkban. Az országos listával is induló 12 párt közül 6 került be a Parlamentbe.

- az ismét többpártivá vált országgyűlés 1990. május 2-án tartotta meg első ülését. A miniszterelnök Antall József, az MDF elnöke lett. Az újjászülető demokrácia első kormányfője az FKGP-vel és a KDNP-vel koalícióban alakított kormányt. A köztársasági elnök Göncz Árpád lett (aug. 3.)

- Magyarország köztársaság, független, demokratikus jogállam lett.

• Szuverén ország, amely tiszteletben tartja más országok szuverenitását.
• Minden hatalom a népé, mely a népszuverenitást (népfelség) választott képviselői útján vagy közvetlenül gyakorolja. (nép = az ország valamennyi állampolgára).
• Szabadon működhetnek a pártok, de nem gyakorolhatnak közhatalmat, nem irányíthatnak semmiféle állami szervet.
• Magyarország politikai berendezkedése tehát többpárt-rendszerű parlamentáris demokrácia.
• ______________________________________________

 

Oldal: töri/közép/20.
tételbank - © 2008 - 2024 - tetelbank.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat