50. Csoportnyelvek, szaknyelvek, rétegnyelvek, hobbinyelvek; a szleng és az argó

51. A magyar helyesírás rendszerszerűsége

52. A mondatrészek fogalma, fajtái, felismerésük mondatban, helyes használatuk a mondatok felépítésében (állítmány, alany, tárgy, határozó, jelző)

53. A publicisztikai stílus főbb jellemzői, tipikus szóhasználat, a megjelenítés közlésértéke (pl. tipográfia, képi világ)

54. Nyelvi változások felismerése a múltban és a jelenben

55. A reklám

56. Az állásinterjú

---

Csoportnyelvek, szaknyelvek, rétegnyelvek, hobbinyelvek. A szleng és az argó

 1. a nemzeti nyelv fogalma

- A nyelv időbeli tagoltságát a nyelv függőleges tagolódásának nevezzük, ezek: ősmagyar nyelv, ómagyar nyelv, középmagyar nyelv, újmagyar nyelv.

- A nyelv vízszintes tagolódás szerinti nyelvváltozatok összessége a nemzeti nyelv.

• Ezen belül normatív nyelvváltozat az irodalmi nyelv és beszélt változata, a köznyelv.
• A köznyelv területi változatai a dialektusok, azaz nyelvjárások.
• A legszélesebb csoport a szociolektusok, azaz csoportnyelvek.

 

2. A csoportnyelvek

Idiolektikus nyelvváltozatnak nevezzük az egyéni nyelvhasználatot, a nyelv használatának egyéni jellegzetességeit (pl. egyéni megszólítások, szavak egyéni ejtése – Mókuskám; mongggya, kérem stb.)

Familiáris nyelvváltozat egy-egy család otthoni, jellegzetes beszédmódja (Pl. Anyuuuuuu, csináztál palacsintátát?)

 

Az ifjúsági nyelvet az arra való igény alakította ki, hogy az ifjúság másoktól különbözzön, ugyanakkor egy csoporthoz is tartozzon.

Az ifjúsági nyelv gyorsan és nagymértékben változik. Jelentős a köznyelvre gyakorolt hatása, mivel sok új szóalak, neologizmus keletkezik az ifjúsági nyelvben, ami a köznyelvben terjed tovább.

Az ifjúsági nyelv stílusa határozott, őszinte, szókimondó, gyakran ironikus, hangvétele pedig gyakran nyers és harsány.

Az ifjúsági nyelv legfőbb értékei a nyelvi eredetiség, a szellemes újítások, az ötletes szóalkotásmódok és a nyelvi humor, de gyakran előfordulnak a fiatalság nyelvében durva nyelvi formák és trágár szavak is.

 

A szaknyelv az egyes szakmák, mesterségek nyelve. Annyi szaknyelv létezik, ahány szakma, tudományág van. Jellegzetessége a szakzsargon, a terminus technicusok készlete, amelyet a szakmabeliek egymás közt és írásban is használnak.

 

A hobbinyelvek a különböző szabadidős tevékenységek jellemző nyelvhasználata. Pl. kártyajátékok, sakk, tánc stb. szavai, kifejezései.

 

A rétegnyelvek a különböző társadalmi rétegekben használt nyelvváltozatok.

Idetartoznak a különböző életkori nyelvhasználatok (pl. babanyelv: papa, mama, tátá, pápá stb; diáknyelv: föci, doga, karó stb; ifjúsági nyelv: srác, csaj, ciki stb., katonai nyelv: sumákol, motoros fóka stb.; értelmiség nyelve: intelligens, antipatikus stb.)

A rétegnyelvek közül a legjelentősebb az argó és a szleng. Célja a csoporthoz tartozás kifejezése és a lelepleződés elkerülése.

Az argó (= tolvajnyelv) a bűnözői csoportok saját nyelvváltozata, a bűnözők által használt szakmai szleng (szakszleng). Célja a csoporthoz tartozás kifejezése és a lelepleződés elkerülése, így annak elérése, hogy a kívülállók nyelvhasználatukat ne értsék meg. Jellemzője a durva, trágár kifejezések használata. Az argó szavai néha ismeretlen eredetűek, máskor köznyelvi szavak eltorzításával keletkeztek, új jelentéssel ruházva fel azokat. Az argóból sok kifejezés kerül át a szlengbe vagy a köznyelvbe azáltal, hogy az idő folyamán szalonképessé, elfogadottá válnak.

(Példák:

  Zsebtolvajok: rajzoló, rajzos ’zsebtolvaj’, megvenni ’meglopni’, ’állj vizet! ’fedezzél!’.

  Betörők: mackó, medve ’páncélszekrény, kassza’, mackódöntés ’kasszafúrás’, mackó ’kasszafúró’,  falazó ’őrtálló (bűncselekménynél)’.

  Prostituáltak: adja a dohányt! ’fizessen! (például együttlét után)’, áru, bőr, dög, hivarka ’nő’, döfi csaj ’szép nő’ stb.)

 

A szleng általános érvényű, nem kötődik egyetlen nyelvi réteghez sem. Célja a köznyelvi stílus variálása, élénkítése, a nyelvhasználat egyénítése. A szleng a beszélt és írott nyelvhasználatban is előfordul.

A szleng merít az argó nyelvváltozatból, de azt tompítva, szalonképessé téve viszi tovább. A szleng használata különösen jellemző az ifjúsági nyelvre, az argóra és a kisebb-nagyobb közösségek nelvhasználatára. Szókészlete gyorsan változik, folyamatosan megújul.

(Példák napjainkból:

- arcoskodik : nagyképűen viselkedik; - cukker: cuki, aranyos; - epik, epikus: kínos szituáció, baki

- bejövős: jó, tetszik; -  fake: hamis, kamu, csalás;  - fullos: jó, tökéletes; - kúl: jó, király; - random: csak úgy, véletlenül

- cinkes: nehéz helyzet; - sirály, király: nagyon jó, tetszik; - sügér: bamba; - WTF: Mi van?; - vágom: értem stb.)

Facebook-nyelv: napjaink formálódó nyelvváltozata, amely a facebook és az e-mail használatának következménye. Jellemzője a rövidítések, ikonok használata.

Köznevesülésnek nevezzük azt a folyamatot, amikor  az egyes nyelvi rétegek szavai, kifejezései általánosan elterjedtté, a köznyelv részévé válnak.

____________________________________________________________ 

A magyar helyesírás rendszerszerűsége

1. A helyesírás olyan szabályrendszer, amely a nyelv írásbeli rögzítését irányítja.

 A magyar helyesírás jellemzői

a.) Betűíró: legkisebb egységei a hangokat jelölő betűk.

b.) Latin betűs: a sajátos magyar betűkészlet a latin betűsorból alakult ki.

c.) Hangjelölő: betűi legtöbbször a szóelemekben valóban kiejtett hangokra utalnak.

d.) Értelem tükröző: megkülönbözteti a köz- és tulajdonneveket; tükrözi a szóösszetételeket, szóelemeket stb., tehát a helyesírás befolyásolja a szavak jelentéskörét.

2. Helyesírásunk négy alapelvre épül:
1. a kiejtés elve,
2. a szóelemzés elve
3. a hagyomány elve,
4. az egyszerűsítés elve

A kiejtés elve:
ˇ az egyes szóelemeket a kiejtés szerint írjuk le, vagyis a leírt betű jelöli a kiejtett hang rövidségét, hosszúságát (pl. asztal, út, másképpen, híd, eltör, később)

A szóelemzés elve:
ˇ ha egy szó több szóelemből épül fel (toldalékos vagy összetett szó), akkor az egyes elemeket eredeti alakjukban kell leírni, és nem ahogy kiejtjük,
ˇ az írásnak tükröznie kell az eredeti szótövet és a toldalékot (képzőt, jelet, ragot), különösen akkor fontos ez, ha valamilyen mássalhangzótörvény is végbemegy kiejtés során (pl. menjen, színpad, kétszer, éljen)

A hagyomány elve:
ˇ néhány régi családnév írásában érvényesül ez az elv, illetve a ly írásában,
ˇ a ly-nek ma már nincs önálló hangértéke, egybeesik a j-vel, de szavaink írásában megőriztük (pl. folyó, mosolyog, gömbölyű, Balogh, Kovách, Rácz)

Az egyszerűsítés elve:
- a kétjegyű betűk írásakor alkalmazzuk, ha a kétjegyű betűk hosszú hangot jelölnek (pl. asszony) kivétel: az összetett szavak (pl. kulcscsomó, díszszázad)
- ha hosszú mássalhangzóra végződik az alapszó, és a toldalék is ugyanazzal a mássalhangzóval kezdődik, akkor nem írunk le három azonos mássalhangzót, hanem csak kettőt (pl. toll + val = tollal, sakk + val = sakkal)

 kivétel: a családnevek és az összetett szavak, ebben az esetben kötőjelet használunk (pl. Kiss-sel, Papp-pal, Bükk-kel (a keresztnevek esetén sem egyszerűsítünk, pl. Anett-tel, Mariann-nal), balett-táncos)

Egy-egy szó írásában akár több helyesírási alapelv is érvényesülhet. A helyesírás nem cél, hanem eszköz, az akadálytalan nyelvhasználatot kell szolgálnia.

A nemzeti kultúra egységének megóvása és a mindennapi nyelvhasználat minél következetesebb, pontosabb szolgálata megköveteli a helyesírásban az állandóság és a változás egyensúlyát.

Elsősorban nem különálló szabályokat kell megtanulnunk, hanem helyesírásunk logikáját, értelemtükröző jellegét kell megértenünk. Elsősorban értelmes, gondolatainkat pontosan megfelelő írásra kell törekednünk.

3. A történeti fejlődés szempontjából a helyesírás kezdetben a beszéd hangjainak írásos lejegyzését jelentette. Kezdetben a királyi kancellárián alkalmazott helyesírás volt a meghatározó. Az oklevelek írásához egyre inkább egységes írásgyakorlatot igyekeztek kialakítani.

A 16. század végén egyre fontosabbá vált a magyar helyesírás ügye. Az újkorban a könyvnyomtatás elterjedése miatt megnőtt az igény a minél egységesebb hangjelölés iránt.

A magyar helyesírás legfőbb elve a kiejtés szerinti írásmód volt, az újkorban kezdett erősebben érvényesülni a szóelemző írásmód. Emiatt tört ki az ypszilonista-jottista háború. Verseghy Ferenc, az ypszilonisták vezére a szavak kiejtett alakjainak a leírásához ragaszkodott. Révai Miklós viszont a szóelemzés írásmódot követelte. A vitát az írók többsége, köztük Kazinczy Ferenc, a jottisták javára döntötte el.

A magyar helyesírás történetének legújabb korszaka, a letisztulás, a megállapodás időszaka. 1830-ban megalakult a Magyar Tudós Társaság, a Magyar Tudományos Akadémia elődje. Vörösmarty Mihány közreműködésével készítették el az első hivatalos helyesírási szabályzatot 1832-ben.

Ezt az MTA napjainkig 12 alkalommal dolgozta át. A legújabb kiadás 2015 szeptemberében jelent meg.

 

4. Fontosabb változások a helyesírási szabályzat legutóbbi módosítása szerint

- a néma h-t kétféleképpen írhatjuk: pl. méhvel – méhhel

- 1-jén vagy 1-én alak is elfogadható

- a keresztneveket a családnevek mintájára toldalékoljuk, tehát nem egyszerűsítünk, pl. Ivett-tel

- csak a hivatalos iratokban marad meg a köznevek nagy kezdőbetűs alakja, pl. Alperes, Felperes

- nagy- és kisbetű is megengedett egyes intézményneveknél, pl. A kutatóintézet/A Kutatóintézet megalkotta…

- az i-képzős háromtagú összetett szavaknál figyelembe kell venni az -i képzőt a szótagszámlálásban, tehát pl. gépjárművezető (6 szótag), gépjármű-vezetői (7 szótag, ezért kötőjelezzük

- egyes földrajzi neveket közigazgatási egységként másként írunk, pl. Csörsz-árok, de Csörszárok utcai

- létesítmének esetén a létesítmény típusát kisbetűvel írjuk, pl. Petőfi mozi

____________________________________________________________

A mondatrészek fogalma, fajtái, felismerésük a mondatban, helyes használatuk a mondat felépítésében (állítmány, alany, tárgy, határozó, jelző)

 

1. A mondat egy gondolati egység, a beszéd elemi egysége. A mondatok szószerkezetekből (= szintagma) épülnek fel, a szószerkezetek a mondatrészek egymáshoz kapcsolódása a mondatban. A mondatrészek közötti viszony lehet alárendelés és mellérendelés. Alárendelés esetén két mondatrészből áll a viszony (alaptag és meghatározó tag, pl. piros ház = minőségjelzős alárendelő szintagma). Fajtái: alanyi, tárgyi, határozói, jelzői alárendelés.

Mellérendelés esetén a tagok azonos mondatszinten állnak, köztük tartalmi, logikai kapcsolat van. Fajtái: kapcsolatos, ellentétes, választó, következtető, magyarázó mellérendelő szintagma.

2. A szintagmákat tehát mondatrészek alkotják. Fajtái:

- az állítmány a mit állítunk? kérdésre felelő mondatrész, nevezhetjük a mondat fókuszának az újabb nyelvtanok szerint.

Altípusai:

• igei állítmány (pl. Kati ír.),
• névszói-igei állítmány (pl. Kati gyönyörű volt, Kati gyönyörű lesz stb.),
• névszói állítmány (pl. Kati gyönyörű.). Ebben az esetben a létigét nem tesszük ki.
• jelölése: kettős vonal

 

- az alany mondatrész a ki/mi? kik/mik? kérdésre válaszol. Az állítmány elsődleges vonzata az újabb nyelvtanok szerint, mindig ragtalan formában áll a mondatban.

 

Altípusai:

• határozott alany – az alany pontosan ismert (pl. Kati ír.)
• határozatlan alany – az alany pontosan nem ismert (pl. Valaki ír.; Írnak.)
• általános alany – mindenkire/mindenre vagy senkire/semmire vonatkozik a mondat, szólásokban, közmondásokban nagyon gyakori alak (pl. Mindenki eszik. Megítél a világ. Stb.)
• jelölése: egy vonal

Egyes mondatokban nincs alany, ezeket alanytalan mondatoknak nevezzük (pl. Esik.)

- a tárgy a kit/kiket, mit/miket? kérdésre felelő mondatrész. Kifejező szóeleme a -t tárgyrag. Az ige második számú vonzata.

Altípusai:

• iránytárgyról beszélünk, ha a cselekvésünk irányát fejezi ki a tárgy (pl. almát eszik – a cselekvésünk az almára irányul)
• eredménytárgyról beszélünk, ha a tárgy a cselekvésünk eredményeként jön létre (pl. tortát süt – a torta a cselekvésünk eredményeként készül el)
• jelölése: szaggatott vonal

- a határozó az állítmánnyal kifejezett tartalom valamilyen körülményére utal (pl. hely, idő, ok, cél, mód, állapot, társ, eszköz, fok-mérték, eredmény, eredet, tekintet), ezekre megfelelő kérdőszavakkal kérdezhetünk (pl. hol?, mikor? meddig? kivel? mivel? hogyan? stb.). A kérdőszavak mutatják meg a határozó fajtáját. Az állandó határozó/vonzathatározó az ige helyhatározó-ragos, de egyéb viszonyt kifejező vonzata (pl. Szeretetet érez iránta.)

jelölése: hullámos vonal

- a jelző általában a harmadik mondatszinten áll.

Altípusai:

• a milyen? kérdésre felelő minőségjelző (pl. fehér a házfal) -mindig ragtalan
• a melyik? kérdésre felelő kijelölő jelző (pl. ez a ház) – mindig ragtalan
• a hány/mennyi? kérdésre felelő mennyiségjelző (pl. kevés a gyerek) – mindig ragtalan
• a kinek a…/minek a… valamije? kérdésre felelő birtokos jelző, ami lehet ragtalan és raggal ellátott is (pl. a fiam kabátja, a fiamnak a kabátja)
• a milyen? kérdésre felelő értelmező jelző abban tér el a minőségjelzőtől, hogy mindig a jelzett szó után áll, vesszővel elválasztva, továbbá megkapja a jelzett szó jeleit és ragjait (pl. Istvánt, a királyt)
• jelölése: pontozott vonal

 _____________________________________________________

 

A publicisztikai stílus fõbb jellemzõi, tipikus szóhasználat, a megjelenítés közlésértéke (pl. tipográfia, képi világ)

1. A publicisztika fogalma

A publicisztika kifejezés a latin publicare szóból származik, jelentése: közhírré tenni. A publicisztika az egyidejű, térbeli információterjesztés tömegkommunikációs eszköze.

Részben

- újságírási műfajcsoportot értünk alatta (pl. cikk, közlemény, tudósítás stb.),

- másrészt a sajtó és az írásbeli propaganda gyűjtőneve,

- továbbá a média műfajai is idetartoznak (rádiós, televíziós, internetes máfajok).

A publikációt egyrészt a megbízók értékrendje befolyásolja (pl. figyelemfelkeltés, szenzáció, megnyerés stb.), másrészt fontos mutató az írás igazság-hamisságtartalma (pl. tárgyilagosság, pontos adatközlés, tényfeltárás, elfogulatlanság).

 

A újságok tartalma rendkívül sokféle lehet: művészeti, irodalmi, kritikai, tudományos folyóiratok stb.

Megjelenési gyakoriságuk szerint vannak napilapok, hetilapok, havilapok, periodikák (kéthavonta, negyedévente, félévente megjelenő kiadványok).

A publicisztikában megjelenő műfajok két nagy csoportja:

a) a tájékoztató jellegű műfajok: pl. hír, közlemény, tudósítás, riport, interjú;

b) véleményközlő jellegű műfajok: pl. cikk, kritika, glossza, jegyzet, recenzió stb.)

(A szakfolyóiratok tanulmányai a tudományos stílusréteghez tartoznak.)

 

2. Stílusjellemzők

A publicisztikára a heterogén nyelvhasználat jellemző:

- az igényes újságíró nyelv közel áll a tudományos és a szépirodalmi stílushoz,

- a még igényesnek mondható nyelvi szint a társalgási nyelvre épül

- lazább a bulvársajtó nyelvezete

- mivel a sajtó elsosőrban tájékoztat, ezért stílusa tényszerű, precíz, lényegre törő, logikus.

- közérthetőségre törekszik, mivel tömegeket szólít meg. Ugyanezen okból érdekességre, élvezetességre is törekszik.

- szókészletében gyakori a neologizmus (pl. klímariadó, egységcsomag stb.)

- áttekinthető kompozíció, világos, pontos elrendezés

- a címadásnak nagy szerepe van a sajtóban, mert felhívó, elõremutató, témamegjelölõ

- szerepe van a nem nyelvi jeleknek is (pl. betűméret, aláhúzás,színek, dőlt betűk, keretezés stb.)

 

Stílushibák:

- hamis hír (fake news)

- egy hír hamis megvilágítása (manipuláció céljából, csúsztatás)

- unalmas, száraz tárgyalásmód

- zavarosság

- pontatlan adatok, homályosság

- körülményeskedő, terpeszkedő kifejezések (pl. elintézésre kerül = elintézték, a felmerülő problémák terén kivételt képez stb.)

- divatszók, divatos frázisok használata, mellyel érdekessé kívánják tenni az elkoptatott témákat (az alkalmi újítás egy idő után elcsépeltté válik: pl. kilyukasztotta a hálót, bevarrta a labdát stb.

- rosszul kiragadott idézet (megváltoztathatja az eredeti tartalmat).

 

3. Nyomtatott sajtó megjelenési formái:

A napilapok széles olvasói közönséghez szólnak, tartalmuk heterogén: politikai, gazdasági, kulturális, egyéb jellegű cikkeket olvashatunk bennük.

- széles befogadó réteget érintõ politikai, gazdasági, kulturális eseményekrõl tájékoztat

- napi rendszerességgel jelenik meg

Típusaik:

- A minõségi napilapok  közérdekû témákat dolgoznak fel, nyomdatechnikailag visszafogottabbak, a kép csak illusztráció, az írásos információ az elsődleges.

- A bulvár napilapok - mivel szenzációra építenek – kevésbé igényes témákat dolgoznak fel, nyomdatechnikailag színesek, olykor harsányak, változatosak tipográfia szempontjából, a kép az elsődleges sokszor, az írás csak magyarázza a képet.

- A magazin a könyv és a napilap közti átmeneti sajtótermék. Sokféle tartalom jellemzi. Megjelenése igényes, színes, változatos. Általában heti, kétheti, havi rendszerességgel jelenik meg. Jellemzőjük, hogy az írásos és képi információk bennük egyensúlyban vannak. Képi világuk érdekes, szemléltető jellegű. (Pl. National Geographic, Nők Lapja, Egészség, Autó stb.)

- A folyóiratok kutatási eredmények közlésére szolgálnak. Nem a széles olvasóközönséghez, hanem a szakterület művelőihez szólnak elsősorban, stílusuk a tudományos nyelvhez hasonlít (ábrák, grafikonok, az írott szöveg, nem a kép a lényeg).

 

4. Legalapvetőbb publicisztikai műfajok

Tájékoztató műfajok:

- Hír: a ki, hol, mikor, mit csinált, (esetleg miért és hogyan) kérdésre felel, ezeket a tényeket tartalmazza.

- Információ: a hír alapja; hírláncok összessége, mindig címmel jelenik meg.

- Közlemény: közérdekű információ, melyek vállalat, szervezet, magánszemély ad ki, a sajtó szó szerint adja közre.

- Tudósítás: a tudósító a személyesen átélt, látott, hallott, tapasztalt élményeit osztja meg a közönséggel, pl. sportmérkőzés közvetítése, fesztivál közvetítése stb.

- Riport: az újságíró személyesen van jelenk, mint elbeszélõ, cselekvõ résztvevõ; a valóságban megtörtént eseményekrõl tudósít úgy, hogy a résztvevõket is megszólaltatja; általában bevezetés, leírás, befejezés szerkezet alkotja.

- Interjú: az újságíró csak kérdéseket intéz az interjű alanyához valamely közérdekű témával kapcsolatban. Az interjú alanya kiemelkedő személy (pl. politikus,.államfő, művész stb.)

Véleményközlõ műfajok:

- Kommentár (hírmagyarázat): a hírek információk megértését segíti elõ, háttérinformációkat tár fel a megértés érdekében.

- Glossza: röviden, tömören, valamely kigúnyolható közérdekű témával, eseménnyel kapcsolatosan megfogalmazott ironikus szöveg. Az olvasó érzelmeire, humorérzékére kíván hatni.

- Jegyzet: valamely hétköznapi esemény vonatkozását ragadja meg, röviden, stíluseszközökben gazdagon, sokféle hangvétele lehet.

- Kritika: pl. könyvről, filmről, koncentről, kiállításról. Szakmai szempontú bírálat, ajánlás.

- Recenzió: könyvismertetés.

____________________________________________________________

 

Nyelvi változások felismerése a múltban és a jelenkorban

 

1. Állandóság és változás a nyelvben

- A nyelv létmódját részben a nyelvi állapot megőrzésére való törekvés, részben a folyamatos változás jellemzi. Állandóság, hiszen a nyelv alapvető szerkezete hosszú idő távlatában viszonylag állandó, változása nehezebben érzékelhető. Ugyanakkor különféle külső és belső okok következtében folyamatos a nyelv változása is.

Külső ok például a társadalmi, gazdasági, kulturális körülmények változása (pl. honfoglalás: áttérés a földművelésre, kereszténységre; rendszerváltás; tudatos változtatás, pl. a nyelvújítás korában).

Belső ok például a kiejtésbeli, nyelvtani változások, újszerű képzettársítások keletkezése.

- A változás szinte mindig a beszédből indul el az egyéni újítások következtében. Ha a változás társadalmi szinten elterjed, nyelvi változást idéz elő.

- Leggyorsabban a szókészlet változik, a kiejtés és a nyelvtani rendszer lassabban.

 

2. Nyelvi változások a múltban (a Halotti beszéd és Könyörgés alapján)

- szóvégi magánhangzók lekoptak, ezzel párhuzamosan a magánhangzók megnyúltak (pl. utu – út, feherü varu – Fehérvár;

- a magánhangzók zártabbá vagy nyíltabbá váltak (pl. nyíltabbá válásra példa: chodu – had, ugyanis az a mgh.-t nyíltabb ajakkal képezzük, mint az o-t);

- torokhangból gégehang keletkezett (pl. chodu – had, a ch – h változás);

- a toldalékok még nem agglutinálódtak (’ragasztódtak’) a szótőhöz (pl. uaru rea = várra, utu rea = útra)

- a szóösszetételeket még nem jelölték egybeírással (pl. feherü uaru = Fehérvár, chodu utu =hadút)

- egyes szavak kihaltak (pl. ysa = íme, bizony)

- új szavak keletkeztek jelentésváltozással (pl. feleym = ’felebarátaim’)

 

3. Nyelvi változások a jelenben

- nemzetközi szavak tömeges meghonosodása (pl. e-mail, facebook, menedzsment stb.)

- a szleng szavak folyamatos kihalása és keletkezése (pl. napjainkból: plázázik, plázacica stb.)

- rövidítések az elektronikus levelezésnek, csetelésnek köszönhetően (pl. nemtom, vok stb.)

- az ikes igeragozás kiveszése (pl. eszem helyett eszek használata)

- a nyelvjárási kiejtési változatok eltűnése, hasonulása a köznyelvi alakhoz (pl. szögedi – szegedi stb.)

____________________________________________________________

                                        A reklám

 

• A reklámmal egy célcsoport elérése és meggyőzése a cég elsődleges célja.
• A reklám= nyilvános üzenet, mely cégek termékeit, szolgáltatásait ajánlja célcsoportjának, azzal a szándékkal, hogy vásárlásra ösztönözze, a reklámozó számára kedvezően befolyásolja. (Lehet tv-s, rádiós, újságbeli, plakát stb.)

Az eladó cég szempontjából a reklám célja:

1. Információt közvetíteni a termékről a potenciális vásárlók felé.
2. Imázst kialakítani, azaz a cég bemutatása (központban a márkanév) a fontos.
3. Emlékeztető: maradjon hű a termékhez a vásárló (bejáratott márka esetén).
4. Változtass szokásaidon, próbálj ki valami újat!

Legismertebb reklámtípusok:

• Egy darab élet – életből kiragadott helyzetekben szerepeltetik terméküket.  
• Hűségnyilatkozat típusú, tehát ami arról szól, hogy valaki miért marad annál a cégnél, terméknél.
• Beszélő fejek – fantáziátlan, de hatásos (általában egy ismert személy beszél a termékről és ajánlja azt)     
• Demonstrációra építő – látványos, meggyőző (tehát a terméket működés/használat közben mutaja be)
• Problémamegoldó    (a terméket valamely probléma megoldására ajánlja).

A reklám formai jellemzői (audio-vizuális reklámok)

• Képi fordulatok, rövid, max. 30 másodperc !!
• Egy reklámfilm egy gondolatot fejez ki.
• Tömörítés miatt: képi sablonok, bevált fordulatok alkalmazása a jellemző.
• A helyszín és a szereplők rögtön utalnak a célcsoportra.
• Vannak tipikus szereplők, jellegzetes helyszínek, tevékenységek

= sztereotíp ábrázolás

• Egyediség hangsúlyozása (szokatlan ötlet, humoros sztori, egyedi szlogen) .
• Fontos a szereplőválasztás.
• Pozitív érték kapcsolása a termékhez!

Tévénézők, rádióhallgatók reakciói

• Különböző reakciók jelenhetnek meg, például:

1. Elkapcsol, feláll a TV elől a néző.
2. Reklámérzékenyek: várják az új információkat, kíváncsiak rá.
3. Szórakoztatja a sok vizuális trükk a befogadót.
4. Fenntartással fogadja azt, amit lát, hall.
5. Közömbös, hidegen hagyják a látottak, hallottak.

Az üzenet gyakran „nem megy át”, a néző nem érti a reklám üzenetét.

 ____________________________________________________

 

Az állásinterjú

 

Az állásinterjú a (potenciális) munkavállaló és a (leendő) munkaadó első formális, szervezeti szintű találkozása abból a célból, hogy hozzájáruljon a jelölt munka- és szervezeti alkalmasságának megítéléséhez. Az állásinterjún a munkaadó igyekszik felmérni, hogy képes lesz-e a jelentkező elvégezni a rábízott munkát, kellően motivált-e, be tud-e illeszkedni a vállalatba?

A munkaadók többnyire az önéletrajz és a motivációs levél alapján hívják be azokat a jelölteket, akiket ígéretesnek találnak.

 

Felkészülés az interjúra

Az interjúra érdemes felkészülni, a következők alapján:

- Gyűjtsünk minél több információt a cégről, ismerje meg honlapját.

- Olvassuk át újra az álláshirdetésüket, hogy tudja pontosan a megpályázott pozícióval kapcsolatos elvárásokat.

- Készüljünk fel arra, hogyan fogja bemutatni magát folyamatos, összeszedett mondatokban. Gondoljuk, át mit szeretne elmondani a múltról, jelenről, jövőbeni tervekről.

- Készítsük össze a dokumentumokat, amikre szükség lehet: oklevél, nyelvvizsgák, erkölcsi bizonyítvány stb.

 

Személyes megjelenés, viselkedés

A személyes megbeszélésnél nem csak a nyelvi kommunikáció fontos, hanem a nonverbális közlések is, ezért figyelni kell a megjelenésre és a testbeszédre is. Fontos, hogy ne öltözzünk kihívóan. Próbáljunk meg az adott cég imidzséhez méltóan felöltözni. Egy hölgynél fontos, hogy a dekoltázs ne legyen túlzottan ki és a szoknya mérete is megfelelő legyen. A sminkkel sem szabad túlzásba esni, előnyös ha szolid, természetes sminket készítünk. Az állásinterjú során figyeljünk, hogy helyes testtartással üljünk. Ha szoknyába vagyunk vigyázzunk arra, hogy keresztbe tett lábakkal üljünk. Figyeljünk a beszédünkre; ne beszéljünk csúnyán, próbáljunk meg kerülni a ponygola fogalmazást, a szlenges kifejezéseket. Legyünk határozottak és magabiztosak. A kérdésekre próbáljunk megfelelő válaszokat adni. Ne beszéljünk felesleges dolgokról. Próbáljunk meg nyíltak lenni, ne úgy kelljen kihúzni belőlünk a szavakat.

 

Felvételi beszélgetés

Figyeljünk rá, hogy ne késsünk el. Az interjúztató nevét mindenképpen jegyezzük meg. Legyünk udvariasak, de ne vigyük túlzásba. Próbáljunk meg – a körülményekhez képest – lazának tűnni. A beszélgetés során nézzünk a felvételiztető szemébe. Ne tegezzük le az interjúztatót. Testtartásunkkal, tekintetünkkel, mimikánkkal, gesztikulációnkkal értékes plusz információkat nyújtunk az interjúztatónak (pl. arról is, mennyire vagyunk őszinték vagy feszültek), illetve segítjük a pozitív benyomás kialakulását. 

            A felvételi beszélgetésen a következő kérdéskörök kerülhetnek elő:

-          Magánélet, család;

-          az önéletrajzban leírtak tisztázása;

-          a munkaadóval kapcsolatos ismeretek;

-          személyiség, önismeret, munkatársakhoz való viszony;

-          kompetenciák, képességek; fizetési igények, elvárások.

Kerülni kell a vallási, politikai, és a túlzottan személyes kérdéseket.

Nem szabad rosszat mondani az előző munkahelyről, munkatársakról.

 

 

Oldal: nyelvtan 6.
tételbank - © 2008 - 2024 - tetelbank.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat