tételbank

érettségi tételek magyar nyelv és irodalomból, történelemből

Weboldal bejelentése

Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!

Ügyfélszolgálat

HuPont.hu Ügyfélszolgálat

Elérhető témák:

1. Biblia (irodalmi műfajok előképei a Bibliában)

2. Balassi Bálint, a reneszánsz költő

3. Shakespeare (a shakespeare-i színház, a Rómeó és Júlia c. tragédia)

4. Csokonai: Dorottya - a komikus eposz

BIBLIA (irodalmi műfajok előképei a Bibliában)

1. A szó jelentése szó szerint: könyvecskék (görög szó)

2. A Biblia jelentősége: Az emberiség kultúrtörténetének legfontosabb könyve. Az emberiség nagy részének (keresztény illetve zsidó vallás) egész életét, életvitelét, erkölcsét, világképét meghatározó könyv. Az európai kultúra és magatartásforma egyik alapja. Az Ókori Kelet legnagyobb hatású és szabású irodalmi alkotása.

3. Elnevezései:

- Szentírás (=Scriptura Sacra);

- Ó- és Újtestamentum (testamentum=végrendelet);

- Ó- és Újszövetség (Melitó püspök nevéhez fűződik az elnevezés a 2. századból)

Ószövetség: Istennek - a pátriárkák = ősatyák által - a kiválasztott néppel (zsidóság) kötött szövetségét jelenti. Csak a zsidó vallás, a judaizmus szent könyve. A zsidók nem fogadják el Jézust mint megváltót.

Újszövetség: Istennek az egész emberiséggel kötött szövetsége (Jézus Krisztus által). Keresztény az, aki követi a jézusi tanításokat. Az Ó- és Újszövetség együtt a keresztény vallás szent könyve.

4. Az Ószövetség

- I. e. 13. századtól i.e. 2. századig terjedő időben keletkeztek a benne lévő szövegek. Különböző műfajú, szemléletű, motivációjú történetek összessége alkotja a kötetet. Nyelve: héber, részben arámi.

- Első görög fordítása az úgynevezett Septuaginta (70 tudós végezte külön-külön a fordítást; mind a hetvenen azonosan fordították - 'Isten által sugalmazott fordítás'). Latin fordítása a Vulgata (=népszerű, elterjedt) (Szent Jeromos nevéhez fűződik, aki egyesítette is a két részt).

- Kanonizálás: (kánon=zsinór, mérték, szabály) a hivatalossá tétel, elfogadás folyamata; az egyház által isteni eredetűnek tartott, hivatalosan elfogadott iratok kerültek be a kánonba. A zsidók és protestánsok 39 könyvet, a római katolikusok 45 könyvet kanonizáltak, fogadtak el szentnek, azaz Istentől sugalmazottnak 1545-ben, a tridenti zsinaton.

Szerkezete:

a.) történeti könyvek:
Mózes 5 könyve
- Genezis: a zsidóság őstörténete; a világ és ember teremtése; az ősatyák kora szerepel benne
- Exodus: (kivonulás könyve) az Egyiptomból való kivonulást, pusztai vándorlást Mózes vezetésével meséli el
- Leviticus: (leviták v. papi törvények) a papság feladatait tartalmazza
- Numeri: (számok) népszámlálásról, vándorlásról szól a Moáb-sivatagig
- Deuteronómium: 2. törvény v. törvényismétlés; Mózes haláláig szóló őstörténetet meséli el

b.) bölcseleti- vagy tanító-könyvek
- Énekek éneke (jelentése: a legszebb énekek) - ez egy világi témájú elbeszélés
- Példabeszédek könyve (példázatok) - tanító szándékú rövid történetek
- Zsoltárok könyve (Dávid király zsoltárai: 150 zsoltár)
- Próféta írások (Ézsaiás, Jeremiás, Ezekiel, Dániel: nagy próféták; és 12 kispróféta) (próféta = Isten szavainak, igéinek közvetítői az emberek felé)

Az Ószövetségben szereplő legfontosabb irodalmi műfajok:

- mítoszok (pl. teremtés-, pusztulásmítoszok). Mesés történetek, szereplői emberek, emberfeletti erők, célja valamely jelenség magyarázata (pl. a világ keletkezése, az ember keletkezése, a világ pusztulása)

- zsoltárok: ószövetségi közösségi énekek. Leghíresebb a XXIII. zsoltár. Szerzőnek Dávid királyt tekintik. A vallásos szertartások során énekelték őket.

- példázatok: olyan történetek, amelyek tanító célzatúak, jelentésük áttételes

- prófétai írások: Isten igéinek közvetítése az emberek felé.

- jeremiádok: panaszkodó, ostorozó beszéd. Jeremiás prófétához kapcsolódik, aki ostorozta népét, a zsidóságot, mert hűtlenné lett a mózesi törvényekhez. Új szövetség megkötését hirdette (a műfaj hatott Kölcsey Himnuszának megírására).

- elbeszélések világi témákban (pl. Énekek Éneke - szerelmi történet)

5. Az Újszövetség

- I. sz. 1. század körül keletkeztek szövegei. Nyelve: görög, részben arámi.

- Részei:

a) 4 evangélium: Máté, Márk, Lukács (szinoptikusok: Jézus életét azonos szemlélettel mondják el), János szerint Jézus maga a megtestesült Isten.)
- evangélium = örömhír, jóhír
Jézus életét, kínszenvedését, halálát és feltámadását, tanításait mondja el 1-1 evangélium.

b) az Apostolok cselekedetei: az egyházszervezés, egyházüldözés, apostolválasztás, az első vértanú (István), a szentlélek eljövetele a fő témái.

c) Apostolok levelei: Szent Pál 12 levele; Péter, János, Júdás, Jakab levelei (a hit elveiről, terjesztéséről szólnak)

d) Jelenések könyve: János apostolnak tulajdonítják. Az apokalipszist írja le benne.

Apokalipszis (műfaj): a végítélet leírása látomásos képekkel.

6. Legfontosabb bibliai ünnepek

Karácsony: Jézus születése

Vízkereszt: Jézus bemutatása a templomban

Hamvazó szerda: nagyböjt kezdete

Nagyhét: nagyböjt utolsó hete; Virágvasárnappal kezdődik (Jézus bevonulása Jeruzsálembe)

Nagycsütörtök: az utolsó vacsora

Nagypéntek: Jézus halála

Húsvét vasárnap: feltámadás napja

Pünkösd: a szentlélek eljövetele

7. A Biblia a művészetekben

A Biblia kimeríthetetlen motívumforrás a művészetek számára. Korszakonként más és más jelentéskörrel gazdagodnak, gazdagodhatnak az eredeti motívumok.

Szépirodalmi szempontból a Biblia számtalan műfaj előképét, első változatát tartalmazza (pl. teremtésmítosz, pusztulásmítosz, példázat, szerelmi történet, történeti szöveg, zsoltár, elbeszélés, apokalipszis, jeremiád stb.)

Néhány ismertebb irodalmi alkotás, mely a Biblia motívumkörére épül:

Ószövetség:
Madách: Az ember tragédiája
Milton: Elveszett paradicsom
Sütő A.: Káin és Ábel
Byron: Káin
Bulgakov: Ádám és Éva
Thomas Mann: József és testvérei
Weöres S.: Józsefet eladják testvérei
Madách: Mózes
Kodolányi: Égő csipkebokor
Babits M.: Jónás könyve

Újszövetség:
Kodolányi: Én vagyok
Bulgakov: A Mester és Margaréta
Borges: Márk evangéliuma
József A.: Betlehemi királyok
T. S. Eliot: A háromkirályok utazása
Karinthy Frigyes: Barabbás (Jézus mellett ítélték el)

Festészet:

Munkácsy: Krisztus Pilátus előtt

Leonardo: Utolsó vacsora

Jan van Eyck: Keresztvitel

Michelangelo: Jeremiás próféta

Michelangelo: Krisztus

Raffaello: Mezei Madonna

Szobrászat:

Michelangelo: Dávid

Michelangelo: Mózes

Michelangelo: Piéta

Bernini: Szt. Teréz látomása

Zene:

Händel: Messiás

Bach: Máté-passió

Bach: János-passió

Film:

Griffith: Türelmetlenség (egyik epizódja a szenvedéstörténet)

Zeffirelli: Názáreti Jézus

Pazolini: Máté evangéliuma

Scorsese: Jézus utolsó megkísértése

8. A magyar nyelvű Biblia

1590:
Károlyi Gáspár irányításával elkészül a teljes magyar Biblia-fordítás, az ún. Vizsolyi Biblia (neve a fordítás helyéből származik). A Károlyi-féle fordítás a magyar nyelv történetének egyik legnagyobb teljesítménye; hatása szinte felmérhetetlen a magyar irodalomra (Ady, Móricz). Változatlan formában csak két kiadást ért meg, hiszen hatása ellenére is nyelvtörténeti szempontból régies a fordítás.

1626:
Elkészül az első katolikus Biblia Káldi György fordításában. Nyelvi szempontból fejlettebb, de hatása nem olyan jelentős.

9. érdekesség: állandó nyelvi fordulatok a Bibliából

Utánam a vízözön (Noé beszállt bárkájába: nincs visszaút)

Békegalamb - zöldág (Noé kiküldte a galambot)

Káin bélyeg (gyilkosságot követ el valaki: bélyeget kap, hogy őt ne öljék meg)

Oldalborda (=feleség: a nő teremtése)

Porból vagy és porrá leszel (utalás a halandóságra)

Eladni valamit egy tál lencséért (az elsőszülöttségi jog eladása: Jákob és Ézsau)

Eladni valakit 30 ezüstpénzért (Júdás pénze)

Áll, mint Bálám szamara (ismeretlen okból megmakacsolja magát: Bálám meg akarta átkozni a zsidókat, de a szamara meglátta Isten küldöttét és mozdulatlanná dermedt). (Bírák könyve)

Jákob lajtorjája (égig érő létra, az angyalok járnak fel és le rajta). (Mózes I.)

Bábel tornya (toronyépítés: nyelvek összezavarása: zűrzavar, nyelvzavar). (Mózes I.)

Mosom kezeimet (nem vállal felelősséget)

Tamáskodik (a 12 tanítvány egyike, Tamás nem hitte el, hogy Jézus feltámadt, csak, ha sebeihez hozzáérhet).

Sokan tolonganak most a damaszkuszi úton - Pálfordulás: (Pál meggyógyul, keresztény lesz a damaszkuszi úton; hirtelen köpönyeget váltók)

Vizet fakaszt a sziklából (Mózes a pusztában vizet fakasztott a sziklából).

10. A szöv. gyűjt.-ben lévő történetek ismerete alapvető, pl.:

- teremtéstörténet

- Ádám és Éva teremtése

- Káin és Ábel

- Bábel tornya

- Noé bárkája

- A tékozló fiú

- József és testvérei

_______________________________________________________

Balassi Bálint, a reneszánsz költő

Negyven évet élt mindössze, de ez alatt egyik végletből a másikba vitte sorsa. Volt gazdag főúr és üldözött bujdosó, művelt humanista és garázda kalandor, szerelmes költő és duhaj nőcsábász, hős végvári vitéz és alkudozó lókereskedő. Személyisége és életpályája sűrítve foglalta magába, költészete pedig összegző és maradandó érvénnyel fejezte ki a magyar reneszánsz fénykorának jellegzetességeit és ellentmondásait.

1. Életútjáról

1554. október 20-án született Zólyom várában, Balassi János és Sulyok Anna elsőszülött gyermekeként.

(Apja felső bányavidéki várkapitány, dúsgazdag báró, az ország egyik leggazdagabb és Lipót császár uralkodása alatt egyik legbefolyásosabb embere. Bálint neveltetését 1564-től Bornemisza Péter irányítja. 1565 őszétől Nürnbergben végzi alsóbb fokú iskoláit. Valószínűleg megfordul több külföldi egyetemen, vélhetően Padovában is.

1569. október 12-én a pozsonyi országgyűlésen apját és annak sógorát, Dobó Istvánt - hamis vádak alapján - Miksa császár elfogatja. A család a lengyelországi birtokaira menekül, ahová a fogságból megszökő apa a következő évben követi őket.

1572-ben Bécsben a császár kegyeibe fogadja a Balassikat, János udvari főajtónálló, Bálint pohárnok. Részt vesznek Rudolf trónörökös pozsonyi koronázásakor.

1573 első felében meghal Sulyok Mária. Ez év nyarán, az udvari szolgálat leteltével Bálint bevonul az Erdély ellen szervezett hadjárat egyik lovas csapattestéhez; megsebesül, fogságba esik. Az előkelő származású hadifogoly Báthory István fejedelem pártfogását élvezi, aki megtagadja a szultán kiadatási kérelmét. 1576-ban követi a fejedelmet Lengyelországba.

1577-ben, mire hazatért Magyarországra, meghalt az apja. Ettől fogva ő próbált megküzdeni a család ellenségeivel és zavaros birtokügyeivel, de csak tetézte a bajokat. Hiába volt művelt udvari ember, hiába tudott a magyar mellett még nyolc nyelven, hiába fűtötte becsvágy, hiába instanciázott Bécsben várkapitányságért, főispánságért, zabolátlan természetével, duhajkodó életmódjával, önkényeskedő fellépéseivel sorra mindenkit maga ellen fordított. Még ravasz nagybátyjával és egyben gyámjával, Balassi Andrással is pereskedésbe bonyolódott.

1579-től 1582-ig hadnagyként szolgált az egri végvárban, de végül innen is elbocsátották, mert lovaskatonáival ideje nagyrészében liptói nemesurak, zólyomi és selmecbányai polgárok ellen vonult ki bosszúálló rajtaütésekre.

1578-ban megismerkedett Losonczi Annával, az egyik legnagyobb felvidéki birtokvagyon tulajdonosával, az osztrák származású Ungnád Kristóf, egri várkapitány, majd horvát bán feleségével, és végzetes nagy szerelembe esett vele. Júlia néven Losonczi Anna lett legszebb szerelmes verseinek ihletője.

A hat évig tartó szenvedélyes, zaklatott kapcsolatnak, amely sokáig kibírta a csapodár férfi szüntelen hűtlenkedését is, az vetett véget, hogy 1584-ben Balassi hozományszerző nősülésre szánta el magát. 1584. december 25-én katonáival elfoglalta Sárospatak várát, és feleségül vette unokatestvérét, özvegy Várdai Mihályné Dobó Krisztinát. Ez a vállalkozás is balul ütött ki: az erőszakos várfoglalás miatt felségsértési perbe fogták, a házasságot pedig vérfertőzés címén megtámadták. Nemsokára felesége is elárulta és elhagyta. A házasságot 1587-ben a pápa érvénytelenítette, és Balassi végül csak azért úszta meg az ellene indított pereket, mert már nemigen volt mit elkobozni tőle. Közben ugyanis szorult helyzetében minden maradék vagyonát elkótyavetyélte nagybátyjának.

1587-ben meghalt Losonczi Anna férje, s az időközben az evangélikus hitről katolikusra áttért költő 1588 februárjában Pozsonyban találkozott a megözvegyült Losonczi Annával, s a kapcsolat felújításában reménykedett. Balassi volt szerelmét kezdte ismét ostromolni, de a büszke asszony elutasította.

1589-ben reményvesztetten elbujdosott Lengyelországba. Katonáskodni készült, de Wesselényi Ferenc dembnói várában újabb szerelem ejtette rabul. Ez ihlette a Célia-verseket. Egy ideig a Kelet-tenger partján a braunsbergi jezsuita kollégiumban tartózkodott, és itt olasz humanisták műveit tanulmányozta.

1591-ben megint hazatért, és bor- meg lókereskedéssel próbálkozott. Közben művelt főurak körében olyan társaságra lelt, amely már felismerte és méltányolni tudta költői tehetségét.

Mikor 1593-ban kitört a tizenötéves török háború, Balassit magával ragadta vitézkedő szenvedélye, és belevetette magát a harcokba.

1594. május 19-én ágyúlövés érte Esztergom ostrománál, és május 30-án belehalt sebeibe.

Az életrajzból csak a lényeget emeld ki - jellemének, sorsának ellentmondásosságát kellene hangsúlyozni!).

2. A Balassi-kódex

Költészetének javarészét egy 17. századi, kézzel másolt kódex, az ún. Balassi-kódex őrizte meg, amely hosszú lappangás után 1874-ben került elő a zólyomradványi könyvtárból. Bevezetőjében a tudós másoló háromféle Balassi-verset különböztet meg tematikai szempontból: szerelmes éneket, isteni dicséretet és vitézségről való éneket, és azóta eszerint szokás három részre osztani Balassi költészetét. Maga Balassi is ilyen hármasság szerint tagolta verseit, ugyanis a Balassi-kódex, amely a másoló állítása szerint a költő „maga kezével írott könyvét" követte „szórul szóra," kétszer 33 verset tartalmaz: az első rész a házassága előtt írt szerelemi és vitézi énekeit, a második a házassága utáni költeményeket, mindenekelőtt a Júlia-ciklust, és a kódex eredetije, Balassi lírai önéletrajzként felfogott verseskönyve minden bizonnyal kiegészült volna még további 33 verssel, nevezetesen az istenes versekkel, amelyeket a költő eredetileg külön jegyzett föl. Feltehetőleg akkor illesztette volna be őket verseskönyvébe, ha számuk elérte volna a 33-at. Reneszánsz szokás szerint akkor adta volna ki verseit kötetben, ha számszerűen is szimmetrikus kompozíciót alkotnak, vagyis ebben az esetben a számuk egy verses prológussal együtt éppen 100, és három egyforma egységre oszlanak. Az istenes versekből végül csak 19 készült el, azonkívül Lengyelországba való elbujdosása után Balassi már nem fordított olyan nagy gondot verseskönyve összeállítására. Mindenesetre valaki beírta később az elkészült vallásos verseket Balassi „maga kezével írott könyvébe", és a Balassi-kódex így ezeket is átörökítette, bár nem abban a formában, amelyet a költő szánt nekik.

3. Szerelmi lírája

Balassi pályakezdő költeményei szerelmes versek, amelyek a kötelező reneszánsz kánon, a petrarkizmus sémái és szabályai szerint 1575/76 táján a gyulafehérvári fejedelmi udvarban készültek. A költő múzsái nemes asszonyok és kisasszonyok voltak, nekik bókolt és hódolt a divatos udvari pózokban. Az udvarló versek nagy része fordítás, de mai fogalmaink szerint inkább átdolgozásnak, variációnak számítanak. Egyik kedvelt mintájuk a Velence környékéről Bécsbe származott Jakob Regnart olasz dallamokat népszerűsítő német daloskönyve volt. Átköltéseiben Balassi felhasználta a magyar virágének-költészet hagyományos motívumait és az idegen formák és ritmusok mellett ismerte és alkalmazta a magyar versformákat is. Hamarosan kialakította a maga sajátos strófaszerkezetét, a három 19-es sorból álló, belső rímekkel ellátott versszakot, az ún. Balassi-strófát.

Már korai szerepjátszó szerelmes versei nagy poétikai tudásról és költői tehetségről tanúskodnak. Verselő készségeit „az világbíró szerelemnek győzhetetlen nagy hatalma", a Losonczi Anna iránt fellobbanó szenvedélyes szerelem ihlette először igazán személyes hangú nagy lírára. A pályája első szakaszából, a Dobó Krisztinával kötött házasságig (1584) tartó kb. tíz esztendőből 27 szerelemi költeménye maradt fenn.

Költői fejlődéséhez hozzájárult, hogy 1582-ben megismerkedett három neolatin humanista költő, Michael Marullus, Hieronymus Angerianus és Janus Secundus Párizsban kiadott közös gyűjteményes kötetével (Poetae tres elegantissimi), és a petrarkista latin tudós költészet e nagy tekintélyű mesterei nyomán verseit feszesebben és tudatosabban szerkesztette meg. Szenvedélyes érzésvilága ettől fogva egy egységes és személyes reneszánsz költői formavilággá lényegült át.

Remekbeszabott példája ennek a Júlia-versek ciklusa, amelynek darabjai túlnyomórészt 1588-ban születtek, amikor Balassi ostromot indított Losonczi Anna kegyeinek visszaszerzéséért. A költő - Petrarca nyomán - valósággal magyar „Daloskönyvnek" szánta szerelmes versei sorát, és ezért tudatosan retorikus-mitologikus keretbe ágyazott ciklusba rendezte őket, amelynek a szerkezete az Anna-szerelem egész ívét és az érzések minden árnyalatát átfogja. A Júlia-versek önmagukban is remeklések, de igazi értelmüket a ciklusban elfoglalt kompozicionális helyük szerint nyerik el. A Balassi-kódex 34. darabjával kezdődik a soruk és az 58. költeménnyel ér véget, azaz kereken 25 énekből áll a ciklus. Az első verseket még összefűzi valamiféle epikus önéletrajzi szál, később azonban ez megszakad, és az elérhetetlen nő ostromlása következik, tekintet nélkül a valóságos helyzetekre és az események kronológiájára. A költő „versszerző találmányokkal", azaz a petrarkista rutin-vers, a „poetica inventio" Balassi-féle változataival üzen kedvesének. Maga a Júlia név is ilyen költői találmány, és a versek forrása, ötletadója továbbra is számos esetben valamilyen idegen minta.

A tudatos versszerző mesterkedés és a költői hagyományok imitációja ellenére a Júlia-verseket a személyes élmény heve fűti. A Hogy Júliára talála, így köszöne neki... ellenben már az egykori kedvest szólítja meg, mintegy az utolsó személyes találkozás, s vele az elveszett boldogság emlékét felidézve. Áradó metaforákban és fokozásos halmozással, szinte himnikus rajongással érzékelteti a költő, mi mindent jelent számára az imádott nő, hogy végül a záró versszakban gyötrődve könyörögjön hozzá kegyelemért.

A Júliát hasonlítja a szerelemhez című versben végképp ideává, absztrakcióvá alakul át Júlia, magával a szerelemmel válik azonossá. Az első versszakokban Júlia statikusan, szinte istennőként jeleníti meg ezt az azonosságot, a negyedik versszaktól kezdve megelevenedik, egyre gyorsuló mozgással táncot járó, valóságos reneszánsz hölgyként lép elénk. Hol légies eszményként igézi a költőt, hol hús-vér testként gerjeszti föl érzékeit. Balassi itt végképp túllép az udvari költészet konvencióin, Júlia iránti szerelmében filozofikus magasságokba emelkedik. A szerelem költőien átszellemített képében keresi azt a harmóniát, amely a valóságos életében nem adatott meg neki.

Szerelmi költészetét az 1590-1591 telén írt Célia-versek és egy 1593-ból való, öt kis versből álló epigramma-fűzér zárják le. (Céliát korábban Wesselényiné Szárkándy Annával azonosították, valószínűleg tévesen.) A Célia nevet szintén egyik tudós humanista példaképétől kölcsönözte, a Célia-versekben azonban már kevesebb a tudós invenció. Egyszerűbb, letisztult versek, Célia szépségéről, a viszonzott szerelem édes boldogságáról, érzéki benyomásokról szólnak, nagy műgonddal, könnyedén, olykor már a formai túlérettség, a késő-reneszánsz manierizmusának határán. A Célia-versek rövidebbek is, mint a Júlia-versek, általában csak háromstrófásak, és kivétel nélkül mind Balassi-strófában íródtak, amely a tudós szerelmi költészet olyan szent formája lett ekkorra a magyar reneszánszban, mint más irodalmakban a szonett.

4. Istenes versei

„Isteni dicsíreteknek" nevezett vallásos verseket Balassi mindenekelőtt élete válságos szakaszaiban írt, így a házasságát megelőző és követő években, 1584 és 1587 között, amikor másfajta verse nem is íródott szerelmes versciklusaival egyidőben. A három legfőbb érték, a versek három főtémája: Isten, szerelem és vitézség lényegében egységet alkotott. A szerelmes és vallásos versek szorosan összefüggtek: Istenhez fohászkodva a költő ugyanazt a hangot, ugyanazokat a kifejezéseket használta, mint amikor szerelméhez esengett. Példa erre a Kiben bűne bocsánatáért könyörgett akkor, hogy házasodni szándékozott című verse, amelyben ostorozza önmagát bűnös ifjúsága miatt. Ezt a versét 1584-ben, házasságkötése előtt írta, és lírai önéletrajzában 33. versként szerepelteti, közvetlenül a Júlia-ciklus előtt, az ifjúkori költemények lezárásaként. Az összegzés és a számvetés személyességét, a költő és vallomása szoros összetartozását nyomatékosítja, hogy a versfők összeolvasása a költő birtokos jellel ellátott nevét adja ki: BALASSI BÁLINTHÉ (=akrosztichon).

Bűnbánó gyónásában Balassi az önvádtól a bocsánat reményén keresztül az isteni könyörület bizonyosságáig jut el, és általában véve jellemző rá, hogy bűntudatával és ellenségeivel perelve úgyszólván elvárja verseiben Istentől, hogy az segítsen rajta, ellenségein pedig álljon méltó bosszút. A vers kitüntetett helyzetére utal az is, hogy formája kivételes: 5 soros a strófája, és 2 négyütemű és egymásra rímelő 13-ast követ 2 rövidebb, 6 szótagból álló és szintén egymásra rímelő kétütemű sor, az utolsó pedig, amely az első két sorra rímel, kétütemű hetes.

Az istenes versek Balassi legszemélyesebb versei, bennük vall legőszintébben és legközvetlenebbül keserveiről, vétkeiről és vágyairól, még ha ez nem jár is mindig együtt azzal a kiforrott formakultúrával, amely a szerelmes versek javát jellemzi.

5. Vitézi versek

Verseinek harmadik, kicsiny csoportját a tavasz-énekek, bordalok, vitézi versek alkotják. A Balassi-kódex első könyvében található, 1583-1584 körül született tavasz-dalok a vágánsköltészet hagyományait folytatják. Ilyen pl. az Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje... kezdetű. Ezekben a vitézi élet elemei csak azért szerepelnek, mert a költő maga is végvári katona volt, és vitézek társaságában élte meg a tavasz jöttét és a búfelejtő mulatozásokat.

Balassi egyetlen igazi vitézi, s egyben leghíresebb verse az 1589-ből való Egy katonaének: In laudem confiniorum („A végek dicséretére"), amelyben tulajdonképpen a 16. századi históriás énekek epikai anyaga ölt lírai formát. Ilyen vitézi énekeket a humanista költészet nem ismert, Balassi itt teljesen elszakadt tudós mintáitól, és merőben személyes verstípust teremtett. Az Egy katonaének tökéletesen megszerkesztett vers, amely kilenc Balassi-strófájában a végvári vitézek életének tárgyias, tömör leírását s egyben eszményítő dicséretét tartalmazza. A leíró és a magasztaló versszakok szimmetrikus kompozíciót alkotnak, az utóbbiak mintegy a gondolati pillérei a versnek, az általuk közrefogott szakaszok pedig a katonaélet mozzanatos képeivel érvelnek. A központi helyzetű 5. versszak a végvári katonák életét a kor legfőbb eszményei, a humanitás és a virtus rangjára emeli:

„Az jó hírért névért

S az szép tisztességért

Ők mindent hátra hadnak;

Emberségről példát

Vitézségről formát

Mindeneknek ők adnak..."

Lírai munkássága mellett Balassit a drámai forma is foglalkoztatta. 1588-1589-ben, legtermékenyebb éveiben két drámát is átdolgozott magyarra. Szép magyar komédiáját egy másodrendű olasz szerző pásztorjátéka nyomán írta. Teljes szövege csupán kéziratból ismert, éspedig csak 1958 óta, noha Balassi a komédia fordítását némileg átdolgozva annak idején nyomatásban is kiadta, ebből azonban csak néhány töredék maradt fenn. Az alkotást ugyanúgy üzenetnek, „ajándéknak" szánta Júliája számára, mint verseit. Ennek megfelelően úgy dolgozta át az érzelmes pásztorjátékot, hogy az félreérthetetlenül célozzon esetükre, illetve a pásztorból vitézzé és költővé változtatott férfihős epekedésében az övére ismerhessen az ostromlott nő.

6. Értékelés

Balassi költészete a magyar reneszánsz irodalom csúcspontja. A magyar nyelvű vers az énekesek és lantosok színvonaláról általa emelkedett föl a reneszánsz műköltészet olyan magaslataira, ahol a legnagyobb európai kortársak, a francia Ronsard, a lengyel Kochanowski vagy a szonett-költő Shakespeare verseivel lett egyenrangú. Jelentőségét a kortárs-tanítvány Rimay (=tanítványa) így fogalmazta meg: „... nem tagadhatni, hogy mint sas az több apró madarak előtt, úgy ő minden magyar elméjek előtt az magyar nyelvnek dicsősége..."

Bár istenes énekeit kivéve költeményei még nagyon sokáig nem jelentek meg nyomtatásban, a saját kezűleg írt verseskönyvéről számos másolat készült, ezek eljutottak a főúri udvarokba, és nagy hatást fejtettek ki. A 17. század folyamán a magyar műköltői próbálkozások többnyire mind Balassit utánozták, vulgarizálták. A nyomtatott kiadások révén az istenes versek később is ismertek maradtak, de a kéziratos szerelmes versek feledésbe merültek, míg a 19. század végén újra fel nem fedezték őket.

________________________________________________________

SHAKESPEARE

(A SHAKESPEARE-I SZÍNHÁZ, A RÓMEÓ ÉS JÚLIA C. TRAGÉDIA)

1. Történelmi háttér

- a XVI. sz. utolsó harmadától a XVII. sz. első harmadáig terjedő időszakot Anglia történelmében az angol kultúra virágkorának, az angol reneszánsz idejének nevezzük.

Ekkoriban uralkodott VIII. Henrik, I. Erzsébet és I. Jakb.

- Ez egy átmeneti időszak: a középkor betetőzése és az újkor hírnöke Angliában. A változás időszaka kiélezte az ellentéteket a közgondolkodásban, a különféle társadalmi rétegek között, s ez alkalmas volt a drámaírás és a színjátszás fellendülésére.

- Nagy volt az igény az emberekben a szórakozásra, ez is elősegítette a színház fejlődését. Magán- ill. nyilvános színházak működtek. Leghíresebb színház Shakespeare színháza, a Globe Színház volt.

2. William Shakespeare

- Stratford-Upon-Avon-ben született 1564-ben, félig polgári, félig nemesi családban.

- 18 évesen nősült, felesége a nála 7 évvel idősebb Ann Hathaway. Több gyermekük született.

- Egy alkalommal vadorzáson érték, a büntetés elől Londonba menekült, ott bekapcsolódott a színházi életbe.

- Volt: színész, rendező, drámaíró, majd a Globe Színház részvényeinek felvásárlása révén a színház részbeni tulajdonosa.

- Rendkívül termékeny író volt. A korízlést szolgálta drámáival. Ezeken kívül szonetteket is írt, ezeket ő maga többre értékelte, mint a színdarabokat.

- utolsó éveiben visszaköltözött Stratfordba, visszavonultan élt

- 1616-ban váratlanul hunyt el

- mivel kevés biztos tényt tudunk róla, ezért az irodalom rejtélyes figurái közé tartozik

3. a shakespeare-i színház felépítése, a shakespeare-i színjátszás

A) Kör vagy sokszög alakú épületek udvarán épültek a színpadok. A színház szabadtéri jellegű volt. Az udvaron voltak az állóhelyek a köznép számára. Az erkélyen az arisztokraták, módosabb polgárok foglaltak helyet. A nézők összetétele tehát rendkívül heterogén volt. Ebből következett, hogy olyan drámákat kellett írni, amelyek a heterogén közönség számára is megfeleltek.

B) A színpad felépítése: a nézőtérre benyúlt egy előszínpad, a tényleges nagyszínpad. Ezen szabadtéri jeleneteket játszottak el. A színpad hátulján függönnyel elválasztható rész volt, ez az ún. szobajelenetek számára szolgált. Az erkélyen csatajeleneteket játszottak el, ill. itt tartózkodott a zenekar is. Tehát ez a színpad szimultán jellegű volt, alkalmas le- és kihallgatásokra.

C) A színpad fedetlen, az előadásokat általában délután három órától sötétedésig tartották.

Díszlet nincs, ill. csak jelzésszerűen, vagy a szöveg által megjelenítve. Ezért a szövegnek rendkívül információgazdagnak kellett lennie (helyszín, idő pontosítása például).

D) Az előadást szünet nélkül, egyhuzamban játsszák, függöny még nincs. Az előadás jelenettechnikára épül, még nem ismerik a felvonásokat. A jelenetek határát a szereplők ki- és bevonulása jelzi.

E) A színtársulat 12-16 főből állt. Csak férfiak játszottak. A női szerepeket kamaszfiúk játsszák. Mivel általában több volt a szerep, mint a színész, így bizonyos szerepeknek összevonhatóaknak kellett lenniük.

F) A színészi játék nagyon vegyes: a harsánytól jut el a belső átélésig.

4. A shakespeare-i dráma jellemzői

Sh. nem folytatja a görög hagyományokat. Több helyszínt alkalmaz, a cselekmény több napot, vagy akár éveket is átfog. Több cselekményszálat alkalmaz. A középkori drámából veszi át a tér és az idő szabad kezelését, a hangulati ellentétezést és a hangnemek kevertségét.

Darabjait általában verses formában írja, neve: blank verse (ejtsd: blenk vörsz = rímtelen jambusi sorok).

5. A fenti jellegzetességek jelenléte Shakespeare Rómeó és Júlia c. tragédiájában

- a téma régi, ősi motívum: a kényszerházasság, a torzsalkodó családok, a családi viszály és a szerelmi bonyodalom motívumai mind megjelentek már az irodalomban korábban. Shakespeare 1595-96 körül írta tragédiáját.

- a darab alaphelyzetét a két család ősi viszálya adja, amit a szolgák utcai csetepatéja gerjeszt fel újra. A viszályról csak annyit lehet tudni, hogy ősi, hagyományszerű, de hogy mi a pontos oka, már nem lehet tudni. A Herceg szavaiból lehet érzékelni, hogy ez a viszály a polgárbékére épülő városállam nyugalmát veszélyezteti, nem engedhető meg a középkori önbíráskodás. Tehát régi és új értékek ütköznek össze a darabban.

- Rómeó reménytelenül szerelmes Rósába, aki nem viszonozza érzelmeit, A reneszánsz hagyományoknak megfelelően a természetbe és önmagába vonul vissza. Júlia pedig kedves, szófogadó, illemtudó lény, 13 éves, még nem találkozott a szerelemmel

- a drámai helyzet (bonyodalom) valójában a két fiatal báli találkozásával, szenvedélyes szerelmének fellobbanásával éleződik ki, hisz nincs eszközük a szerelmi szenvedély hatalma ellen. A drámaiságot az adja, hogy a fiatalok értékrendje, szabad szerelme teljesen eltér a korabeli felfogástól.

- A konfliktus ebben a darabban nem szereplők egymás elleni konfliktusa. A családok nem is tudnak a fiatalok szerelméről. De a fiataloknak sincsenek eszközei szerelmük érvényesítésére. A konfliktus inkább korforduló-probléma. Olyan átmeneti koré, amelyben a személyes szabadság és önmegvalósítás természetes jogának reneszánsz értékei már jelen vannak, amit gátol a középkori hagyomány. A szereplők is ilyen ellentmondásosak. Pl. Mercutió szárnyaló reneszánsz egyéniség, de rendelkezik középkori vonásokkal is: átkot mond a torzsalkodó két családra a sebesülése után.

- Mivel nincsenek a darabban nyílt konfliktusok a szerelmesek és családjuk között, így a tettváltás-sorozat is sajátos. A szerelmesek célja, hogy a családi gyűlölet ellenére egymáséi legyenek. Ezért mindent megtesznek, de a családon kívül. Inkább Júlia az események irányítója. Az ő vallomását hallgatja ki Rómeó, Júlia ötlete a házasság, neki kell önmagát legyőznie Tybalt halála után, és neki kell megoldást találnia a Párisszal kötendő frigy elkerülésére (tetszhalál).

- A műben kiemelkedő szerepet kapnak a sorsszerű véletlenek:

- véletlen, hogy Lőrinc barát levele nem jut el Mantovába, amiben értesíti őt Júlia tetszhaláláról

- véletlen, hogy Rómeó hamarabb ér a kriptába, mit Lőrinc barát, s

- véletlen, hogy Júlia később ébred fel, mint ahogy Rómeó érkezik.

A sorsszerű véletlenekből következik a szerelmesek sorsszerű halála. Erre utalnak a szövegben a jósló-sejtetető szövegek is. Az új értékrendet képviselő fiatalok tragédiáját a dráma szükségszerűnek láttatja, ám a szerelmesek halála egyben elősegíti a korfordulást, a családok kibékülését.

- Sh. szabadon kezeli az időt és a teret, az események helyenként párhuzamosan szálon futnak (pl. Verona - Mantova).

- A cselekmény rendkívül dinamikus, változatos hangulatú jelenetek váltják egymást.

- Ahogy haladunk előre a cselekményben, egyre több az intim, belső jelenet. Ez fejezi ki a belső lelki vívódást.

- A drámára egyaránt jellemző a műfaj, a hangnem és a stílus keveredése. A civakodó szolgák akár egy vígjáték szereplői is lehetnének, majd Mercutio és Tybalt halálával a tragédia mélyül el. A hangnemben megjelenik benne a humor, az irónia és a pátosz is. A nyelv kifejezi a jellemeket is (pl. a Dajka beszédmódja). A stílus is sokszínű, igényes, sziporkázó szójátékokkal teli.

_________________________________________________________

Csokonai: Dorottya - a komikus eposz

1. Csokonai helye a magyar irodalomban

- Cs. V. M. a magyar felvilágosodás korának kiemelkedő költője, legsokoldalúbb tehetsége

- összegzi korának minden jelentős irodalmi irányzatát, ezek a későbarokk, a rokokó, a szentimentalizmus, klasszicizmus és a népiesség

- a felvilágosodás eszmerendszeréből leginkább a felvilágosult társadalomkritika, az antiklerikalizmus és a felvilágosult optimizmus van jelen műveiben

- nagy formaművész volt: a magyaros és a klasszikus időmértékes verselés mellett a rímes-időmértékes nyugat-európai versformákat is változatosan alkalmazta, sőt bimetrikus (szimultán verselésű) szöveggel is találkoztunk művészetében (lásd Tartózkodó kérelem)

- az irodalom mindhárom nemében alkotott: a lírában, az epikában (pl. Dorottya vagyis a dámák diadalma a fársángon, a drámában (pl. Az özvegy Karnyóné és a két szeleburdiak)

- költészete sokszínű, formailag rendkívül változatos, többek között ezért is hívták társai a debreceni kollégiumban „Cimbalom"-nak ('sokhúrú hangszer')

- 1773-ban született Debrecenben, és ott is hunyt el - sok-sok vándorlás után, súlyos betegség következtében 1805-ben.

2. Dorottya vagyis a dámák diadalma a Fársángon

- 1799-ben keletkezett az alkotás, a költő somogyi tartózkodása idején

- műfaja: komikus eposz (az epika műnemébe tartozik); „furcsa vitézi versezet" (Csokonai így nevezte) - a komikus hatás a kisszerű téma (férfiak és nők harca egy farsangi bálon) és a nagyszerű eposzi kellékek ellentétéből fakad (a paródiának ezt a változatát travesztiának nevezzük)

- szerkezete: négy énekből áll, és ezek a napszakokat követik (ebédig, estvélig, éjfélig, hajnalig; maga a cselekmény 24órát ölel fel)

- a történések helyszíne: Esterházy herceg kaposvári kastélya

- a mű irodalmi alapja: Pope: fürtrablás című komikus eposza

- az eposz cselekménye: Dorottya, a pártában maradt vénkisasszony az Esterházy-palotában rendezett farsangi bálon harcot indít a férfiak és Karnevál herceg ellen. Meg akarja szerezni - a többi nő segítségével - a lányságukat és éveik számát nyilvántartó anyakönyvet, a Mátrikulát. Számos komikus fordulat után Dorottya Vénusz istennőtől fiatalságot és szépséget kap, és egy daliás nemesúr, Opor feleségül veszi

3. Az antik eposzi kellékek jelenléte

- a téma kisszerű és nevetséges, de az antik eposzok kellékeinek alkalmazása tökéletes:

a) témamegjelöléssel indul a mű

„Éneklem a Fársáng napjait s Dorottyát,

Ki látván a dámák bajos állapotját,

Carnevál s az ifjak ellen feltámada,

S diadalmat is nyert pártára unt hada."

b) a seregszemlében Csokonai reálisan mutatja be a korabeli magyar úri társaság tagjait:

- gúnyosan ábrázolja a nemesség világának felszínességét, üres csillogását, kulturálatlanságát, hazafiatlanságát, azt, hogy idegen szokásokat, viseletet, táncot majmolnak, a nemzeti hagyományokat megtagadják

„Miért nem táncol magyart az ánglus, francia?

Csak a magyarnak kell más nemzet módija?

Így vesztjük hazánkat a magunk kárával,

Külső tánccal, nyelvvel, szokással, ruhával."

c) az istenek beavatkozása végig jelen van a cselekmény során:

- Erisz, a viszály istennője egy fánk (kráfli) formájában jut Dorottya testébe, így tüzeli harcra a férfiak ellen

- a küzdelemben Ámor is részt vesz, Akhilleuszként nyargal harci szekéren

- az eposz zárásában megjelenik a szerelem istenasszonya, Cythere (Vénusz), és Thália, legdelibb grácia, és az összes dámát széppé és ifjúvá teszi

d) részletezett csatajelentek adják a cselekmény fő vázát: a dámák seregét Dorottya vezeti, alvezére pedig Orsolya, a férfiakat Opor irányítja

- a küzdelem szerelem mérgébe mártott szemnyilakkal, tűzkacsintásokkal, csiklandozással, kézszorítással, éles nyelvvel, női haj hajtűkkel, kiskésekkel folyik

- a férfiak végül csellel győznek (Opor megígéri, hogy feleségül veszi azt a kisasszonyt, aki legelőször megcsókolja. A női hadrend emiatt felborul, mindenki Oporhoz szalad, Dorottya leesik a harci emelvényről, megsérül

a mű értéke a realizmusban rejlik, amelyet a rokokó könnyed bája, játékossága sem tud elfeledtetni: a mű alapján hitelesen be lehetne mutatni a korabeli magyar nemesség életmódját, szokásait, gondolkodását, jellegzetes típusait, a mindenki által kigúnyolt és megsértett vénlány, Dorottya pedig szinte élő, lélektanilag hiteles jellem

- az elbeszélő jelenléte a műben: a költő maga is részt vesz az eseményekben (a szárnyas paripa, Pegazus hátán ülve figyeli a bálba igyekvő nemeseket, akik közül senki nem hajlandó helyet adni a költőnek valamelyik szánkóban; egyedül Dorottya törődik vele: végrendeletében gondoskodik róla (célzás ez Cs. részéről a mecénások hiányára)

- a komikum az egész műre kiterjed:

nevetséges maga a történet, az urak és a dámák szerelmi csatája, ill. a szereplők jelleme
a komikus hatást szolgálja a hangnem keverése is: csúfolódó, szatirikus hangnem az uralkodó, de találunk példát az ünnepélyes, magasztos (patetikus) megnyilatkozásokra is: Pl. a magyar tánc emelkedett hangú dicsőítése

- a komikus eposz nyelvezete, stílusa sokszínű: a költő a szókincs minden rétegéből válogat pl. francia és német divatszavakat használ parodisztikus céllal, ezeket népies, tájnyelvi kifejezésekkel ellenpontozza, olykor pajzánul erotikus szófordulatokkal vegyítve (pl. Dorottya külső alakleírása), a természetes élőbeszéd, a fennkölt stíl és az alantasabb, durvább kifejezésmód egyaránt helyet kap a műben.

5. A vígeposz műfaja tovább élt a magyar irodalomban, ilyen pl. Petőfi Sándor: A helység kalapácsa és Arany János: Az elveszett alkotmány című műve.