28. Móricz Zsigmond: Árvácska

29. Babits első kötete

30. Csokonai, a felvilágosodás költője

---

Móricz Zsigmond: Árvácska

1. Móricz Zs. munkásságának jelentősége

A XX. század magyar szépprózájának mindmáig Móricz Zsigmond a legnagyobb képviselője. Jelentősége a regény- és novellairodalomban csaknem olyan méretű és olyan hatású, mint Adyé a költészetben. Elbeszélő művészete mellett a hazai drámairodalom megújítója, legjelentékenyebb publicistáink egyike, és egész mellékesen, költőként a legjobb magyar gyermekversek szerzői közé tartozik.

Lassan érlelődő művész volt, harmincéves koráig kereste magát, mondanivalóit, kifejezőkészletét. De attól kezdve, hogy a Hét krajcár novelláskötetével (1909), majd Sárarany című regényével (1911) belerobbant az irodalomba, nemcsak elismert nagy jelentőségű író, de központi alakja a magyar szépprózának, aki hamarosan túlemelkedik a körülötte keletkező indulatos vitákon, és rendkívüli tehetségét, ábrázolókészségét és hatását kezdeti ellenfelei is kénytelenek elismerni.

2. életéről

a) családjáról

1879-ben született Tiszacsécsén. Édesanyja Pallagi Erzsébet, aki papleány volt, édesapja igazi, kemény ötholdas magyar parasztember: Móricz Bálint földműves, építési vállalkozó, aki egy ideig módos parasztgazdának számított. Az édesapa vállalkozásokba fogott, ám üldözte a balszerencse, s így a család embertelen nyomorba került, Prügyre költözött. Az apa napszámosként tartotta el hét gyermekét, s oly keményen dolgozott, hogy felesége kívánságára az összes gyermeket taníttatni tudták.

b) tanulmányairól

Debrecenben kezdett tanulni, innen Sárospatakra, majd Kisújszállásra került, ahol leérettségizett. Debrecenben teológiát hallgatott, majd jogra járt, Pesten bölcsészhallgató volt, ám egyiket sem fejezte be. Nagy élmény volt számára, hogy Négyessy László stílusgyakorlatain részt vehetett. Ezek az összejövetelek sok kezdő művész számára adtak biztos kiindulást és alapokat. Itt találkozhatott többek között Babits Mihállyal, Kosztolányi Dezsővel, Juhász Gyulával, Tóth Árpáddal, Bánóczy Lászlóval, Oláh Gáborral, Benedek Marcellal.

c) írói munkássága

1903-ban Mikszáth vonzására az Újság gyermekrovatának szerkesztője lett. A Kisfaludy Társaság megbízásából népdalgyűjtésbe kezdett, s 1903-05 folyamán Szatmár falvait járva rengeteg dalt, köszöntőt, találós mesét, játékot gyűjtött. Neki köszönhetjük a Kállai kettős szövegét is. 1908 -ban a Nyugatban megjelent Hét krajcár című novellája, azonnali hírnevet hozott, felszabadította benne a kortársaihoz viszonyítva páratlan élet- és élményanyagot. Sorra születtek sikeres regényei, elbeszélései. A háborúban haditudósító volt, életközeli bemutatást adott a katonasorsról (Például: A macska, Kissamu Jóska). Sokat várt az őszirózsás forradalomtól, naiv hittel várta a Tanácsköztársaságot. Nyárra kiábrándult, ártatlanul meghurcolták, úgy érezte, félreismerték. 1912-ben házat épített Leányfalun, kezdetben a nyarakat töltötte ott, 1936-ban végleg oda költözött.

1929-33 közt együtt szerkesztette a Nyugatot Babitscsal, ám ellenkező szemléletük miatt otthagyta őket. 1939-től a népi írók atyjaként a Kelet népe szerkesztője lett.

d) magánélete

1905-ben házasságot kötött Holics Eugénia tanítónővel, azaz Jankával. Három kislányuk maradt életben, kisfiuk meghalt. Janka 1925-ben öngyilkos lett. 1937-ben szakított második feleségével, Simonyi Mária színésznővel. 1936-ban találkozott Littkey Erzsébettel, Csibével, aki fogadott lánya lett. Az egykori lelencgyerekről mintázta Árvácskát azonos című regényében. A lány gyerekkori történeteiből 28 novellát írt. Az író naplójából kiderül, hogy Csibe a szerelme-szeretője volt.

e) halála

1942-ben halt meg agyvérzésben - örömében, hogy Gyöngyi lányának gyermeke született, rosszul lett és pár nap múlva meghalt.

3. írói ábrázolási módszere, eszközei

- szakít a romantikus hagyományokkal, realista és naturalista módon ábrázol

- a vidéki szegénységre, nyomorra, szellemi elmaradottságra hívja fel a figyelmet

- felismerte a társadalmi tagozódást, a társadalmi feszültségeket, ezeket ábrázolta

- kevés tájleírást alkalmaz, lényegretörő elbeszélői magatartás jellemzi

- drámaiság (konfliktus, harc, párbeszédek, tetőpont, gyakran tragikusság)

- népies nyelv, fonetikus írásmód

- népdalok, balladai betétek

- parasztéletre utaló jellegzetes hasonlatok, jelzőrendszerek

- mindezek miatt művei nehezen fordíthatóak

4. megismerkedése Littkey Erzsébettel

Csibe, Littkei Erzsébet 1915-1971

ü      1935 őszén ismerkedtek meg

ü      örökbe fogadta

ü      Csibe apukának szólította

ü       L. E. elbeszélései alapján írja az ún. Csibe-novellákat, majd 1940-ben az Árvácska c. kisregényét

ü      Lányfalun élt, vezette M.ZS. háztartását, kertészkedett

ü      M.Zs. halála után egy ideig az Atheneum megbízásából M. ZS összes műveinek terjesztője

5. Az Árvácska c. kisregény elemzése

A cím  szimbolikus: virágra, valami kicsinyre, törékenyre, kisgyermekre utal. A kislány hivatalos neve: Állami Árvácska.

Szerkesztésmód: az író  mű fejezeteit „zsoltárok"-nak nevezi.. A zsoltár a ószövetségi bibliai műfaj, közösségi szertartási szöveget, éneket jelent. Az író kifejezi ezzel azt, hogy a szenvedő ember hangján szól.

Kor és társadalomrajz: Az 1920-as évek paraszti világában játszódik a történet. A körülmények embertelenek, ez a világ vad, amin kiszolgáltatottság uralkodik és ez sokszor értelmetlen szenvedéshez vezetett. Mindez a műveletlenségből adódik. A felnőttek saját érzelmeiket, sérelmeiket egy gyereken torolják meg. Az állami gyerek jó befektetés, mert pénzt, ruhát adnak érte. A naccsága  (Gyermekliga) megvesztegethető. Az emberi gonoszság, kegyetlenség, lelki elvadultság szembekerül ebben a műben a kiszolgáltatottsággal és a tehetetlenséggel.

A korra utal Csomor bácsi megjegyzése („a román megszállás után", ez a tanácsköztársaság bukása után következett be.

A gyermek életkorára utal, hogy már második osztályosnak kellene lennie, tehát 7 éves kora körül kezdődik a cselekmény, s elhangzik, hogy már kb. 5 éve van Dudáséknál. A cselekmény kb. 2-3 évet ölel fel.

A helyszín a vidék: Dudásék a tanyasi szegényparaszti, Szennyesék a falusi gazdagparaszti, Verőék a kispolgári réteget testesítik meg, típusok.

Szereplők:

A főszereplő Állami Árvácska, akinek valódi neve nincs. Minden helyszínen kiszolgáltatott. Nem jár iskolába, dolgoztatják, éheztetik, verik, testileg és lelkileg megalázzák, pösze és nincs szókincse. Dudásék Csörének, Szennyesék Pöszének hívják.

Dudásék: A tanyavilágban élnek. A családba 6 gyerek, az anya és az apa tartozik (Kedvesanyám, Kedvesapám). Ők maguk is szegényen élnek, a ruhát, zubbonyt, a pénzt a saját gyerekeikre költik Csöre helyett. Az anya beteges, elhasznált, néha gyógyítgatja a kislányt. Az apa durva, erőszakos, a kislánnyal fajtalankodik. Sorsa az lett, hogy gyilkolt, majd a feleleősségrevonás elől az öngyilkosságba menekült (felakasztotta magát). A szomszéd már régen szemet vetett a kislányra, őt ölte meg az apa. Tehenet legeltet és ez a munka öröm számára. A legmegrázóbb jelenet, amikor dinnyelopásért parazsat tesznek a tenyerébe, hogy megértse, „itt semmi sem az övé". Itt a verés és a káromkodás mindennapos (legkegyetlenebbül nem is a kislány, hanem a Kedvesanya kap ki. Vissza kell vinniük a gyereket a Gyermekligának, mert a kislányt meztelenül járatták, iskolába pedig nem iratták be.

Szennyesék: jómódú család, akik cselédet tartottak, de önzők és zsugoriak voltak, ezért mindenkit kihasználtak. Zsaba Mári bottal veri a kislányt, egyszer be is töri a fejét a szögedi papucsával, szájon vágja úgy, hogy bedől a gyereknek két foga. Meg akarta mérgezni a gyereket, hogy el ne árulja őt a csendőröknek (A gyógyszert maga használta el). Sorsa, hogy hiszterikus rohamot kap. Szennyes bácsi jelentéktelen ember, sokat dolgozik, próbálja feleségét visszakapni. Csomor bácsi az egyedüli jó ember a kislány szemében, mert kézenfogja, misére viszi, beszélget vele és sorstársa lett. Hasonlóan kegyetlenül bánt el vele az állam, mint Árvácskával (vagyonát vesztette). Szennyesék a földjéért vették magukhoz, de istállóban kell élnie, nem kap rendes ételt. Sorsa, hogy Zsaba Mári a csendőröktőlvaló félelmében megmérgezi. A kislányt „Pöszének" hívják, ruhában járatják, csak cipője nincs. Nem jár iskolába, mert megvesztegették a tanítót, hanem helyette disznót, pulykát legeltet.

Verőék: falusi emberek, sváb környezetben élnek. Faternak, Mutternak szólítja őket. A kislány anyakocát legeltet, bort cipeltetnek vele a falu végéről. Itt sem jár iskolába. Már sok ruhája és cipője van. Fizikailag nem bántják, de lelkileg annál inkább. Lányuk, Ditti, bántja, aki mindig kigúnyolja és megalázza. Zabigyereknek, rohadt államinak nevezi. Mikuláskor, karácsonykor nem kap ajándékot.

Ahogy nő Áváska, úgy lesz érzékenyebb lelkileg és sebezhetőbb, de egyben lázadóbb is. Mikor Verőék borért küldik,  a falubeliek segítenek neki, szolidárisak vele.. Az ifjú pár megjelenése utalás a szüleire (a pár öngyilkos lesz).. Éjszakánként édesanyja képe jelenik meg előtte, egyre többet gondol rá. Karácsonykor kizavarják a sötétbe, hogy vigasztalódjon, gyertyát gyújt. Amikor behívják, égve felejti a gyertyát. Ekkor megjelenik a tisztítótűz: ugyanis reggelre mindenki bennég a házban és meghal (sejteti az író). Ez volt az egyetlen kiút a kislány szomorú sorsából.

Móricz beszélőneveket használ, amelyek utalnak a tulajdonosuk jellemére pl.: Verőék, Szennyesék. Az író a kislány szemszögéből írja le a történetet.

A narráció köznyelven íródott, a szereplők beszédmódját fonetikus írással érzékelteti az író.

_________________________________________________________

Babits Mihály (1883-1941)

I. Jelentősége
A Nyugat első nemzedékének meghatározó alakja, Ady mellett jelölhető ki a helye. Rendkívül művelt, ún. „poeta doctus", azaz tudós költő, aki hivatásának kiváló művelője. Tartalomban és formában is a magyar líra megújítója.

2. Életútjáról

- Szekszárdon született 1883-ban, művelt értelmiségi családban, édesapja törvényszéki bíró volt.

- a pécsi cisztercita gimnáziumban érettségizet, majd a budapesti egyetem bölcsészkarán magyar-latin szakos tanári diplomát szerzett. A Négyesy László vezette önképzőkörnek tagja volt, itt ismerkedett meg Juhász Gyulával és Kosztolányi Dezsővel.

- a korabeli szokásoknak megfelelően vidéken tanított (pl. Baja, Szeged, Fogaras, Újpest, Budapest), szívbetegsége miatt 1918-ban nyugdíjazták.

- Költőként a Nagyváradon megjelent Holnap c. antológia (1908) egyik szerzőjeként tűnt fel.

- Az I. világháború ellen nyilvánosan tiltakozott. Őt nem sorozták be, szívműködési rendellenességei miatt felmentették a katonai szolgálat alól.

- Az őszirózsás forradalom idején egyetemi tanárrá nevezték ki, 1919 áprilisától tanított (ez már a tanácsköztársaság időszaka volt, melynek bukása után támadták, nyugdíjától, az egyetemi katedrától megfosztották. Az írói társaságok kizárták soraikból.

- 1921-ben kötött házasságot Tanner Ilonával, írói neve Török Sophie (Kazinczy Ferenc feleségét hívták így). Esztergomban telepedtek le, házuk ma múzeum, a hagyomány és az értékőrzés jelképe.

- A húszas években a Baumgarten Ferenc alapította alapítvány kurátora (=döntnöke) lett. Az alapítvány fiatal tehetségeket díjazott.

- 1929-től a Nyugat folyóirat szerkesztője volt, egészen haláláig. 1933-ig Móricz Zsigmonddal együtt szerkesztették a folyóiratot. A kurátorság és a szerkesztői állás által a kor irodalmi vezéregyéniségévé vált Babits.

- Műfordítóként is tevékenykedett. 1940-ben vehette át az olasz állam kitüntetését Dante Isteni színjátékának fordításáért.

- 1941 nyarán hunyt el (gégerák következtében).

3. pályakezdése, első kötete

- Babits kezdetben filozófusnak készült. Döntését segíthette a századforduló pezsgő magyar filozófiai élete; ekkoriban indul a klasszikus és kortárs filozófusok magyarra fordítása.

- Babits rendkívül széles filozófiai műveltséggel rendelkezett, ismerte a legújabb áramlatokat is (pl. Bergson, Shopenhauer, Nietzsche hatása is megfigyelhető műveiben).

- Művészi szempontból Babits túl akart lépni a romantikus énlírán.. A romantikus énlíra lényege, hogy a lírai én mint versszervező áll a költemény középpontjában, saját magáról vall, közvetlenül szólal meg. A törekvése az, hogy egy objektív, tárgyias költészetet hozzon létre .

1909-ben jelenik meg a ‘Levelek Iris koszorújából' című kötete.

- A cím jelképes értelmű, s egyúttal a költői program kifejezője is. Iris az istenek követe, a szivárvány, a világ sokszínűségének szimbóluma; a levelek a versek, egy-egy, gyakran egymástól elütő szín hordozói, melyek nem önmagukban, hanem a kötet egészében tükrözik a sokszínűséget. Megfigyelhető a kötetben a mitológiához, a kultúrtörténethez való vonzódás.

- szerkezete: A kötet a programadó nyitóverse az ‘In Horatium'; az időben legkorábban keletkezett ‘A lírikus epilógja' pedig zárja a kötetet.

In Horatium (1904.):

- A cím jelentése bár kettős: Horatius ellen illetve szellemében - a vers egésze az előbbit hitelesíti.

- A vers kultúr- illetve bölcselettörténeti alapját a hérakleitoszi és a horatiusi világfelfogás, illetve életelv adja.

- A kurzívval írt felütés Horatius egyik legnépszerűbb, ‘Odi profanum vulgus et arceo' kezdetű ódájának szabad átköltése. Elutasítja a műveletlen tömeget, kinyilvánítja arisztokratizmusát: a művelt emberekhez szól, a költészet magasabb rendű tevékenység.

- Babits az örökké változó, mindig megújuló világ eszméjét Hérakleitosz görög filozófustól veszi át, versbe emelve annak talán leghíresebb gondolatát, a ‘pantha rei'-t ("Nem lépsz be kétszer egy patakba"). Hérakleitosz szerint a tűz és a víz a világ két princípiuma. Minden mozgásban, változásban van, így a költészetnek is fejlődnie kell.

- Horatiust idézi a kikötő, az aranyos középszer gondolata. Ugyanakkor vitatkozik is vele. Az állandóság és a változás dialektikáját esztétikai-poétikai szinten a "szabad szolga" oximoron jelöli a versben. A nagy költőelőddel, a középszer, a megelégedés gondolatával szemben az örök változást, a „soha-meg-nem-elégedést" hirdeti ódájában, mint ars poeticát.

- Ennek szellemében a horatiusi gondolatokat elvető költemény a római költő kedvelt strófaszerkezetében, alkaioszi versszakban íródott, de a költői szabadság jegyében.

A költemény az ún. újklasszicizmus stílusirányzatában íródott, ami azt jelenti: 1. a XX. századi költő modern gondolatokat antik műformában fejez ki, vagy 2. régi, klasszikus gondolatot új, modern, XX. századi műformában. Babits versére az újklasszicizmus 1. változata érvényes. (Az újklasszicizmus nagy mestere pl. Radnóti Miklós is eclogáival.)

Messze... messze... (1907.):
- Sokrétűen kapcsolódik a költői programhoz. Részint a magyar impresszionista stílus remeke, a nominális stílus lehetőségeinek ad abszurdumig vitele.

-          A vers egésze ily módon a maga leporellószerűségével nem csak az állókép jelleget hangsúlyozza, hanem mozgalmasságot is visz a versbe.

-          -Életérzését tekintve közel áll a szecesszió elvágyódás-kultuszához.

-          A kötet egészét tekintve a világ sokszínűségét, gazdagságát hirdeti.

-          Az utolsó strófa ezt állítja szembe az emberi megismerés korlátozott lehetőségeivel és voltával, hiszen - Goethét idézve - a személyiségnek világnyivá kéne tágítani önmagát, hogy befogadhassa a világot.

Fekete ország (1906.):
- Az anyag milyenségét próbálja megragadni a szimbolista stílusú költeményben.

- A fénnyel, a színekkel szemben rejtelmesnek, megközelíthetetlennek gondolja az anyagot („fekete az anyag rejtett lelke").

A lírikus epilógja (1904.):
- Nem összefoglalója a kötetnek, nem is ars poeticája, hanem egy újabb filozófiai-ismeretelméleti probléma megragadása: mi van akkor, ha egybeesik a megismerő alany és a megismerés tárgya, azaz az alany és a tárgy. Szubjektív idealista módon úgy véli, hogy a megismerő alany csak önmagán átszűrve tudja a világot kifejezni, így a valóság a maga objektivitásában szinte lehetetlenség.

-A vers filozofikus jellegét erősítik a közismert toposzok. Schopenhauertől veszi át a bűvös kör, a vak dió metaforáját, Nietzsche Zarathustrájából való a vágy nyila és az ómega és alfa említése

- Az önmagába zártság problémájához adekvát a versforma, a szonett (kötött, 14 soros versforma).

__________________________________________________________

Csokonai, a felvilágosodás költője

1. Csokonai helye a magyar irodalomban

- Cs. V. M. a magyar felvilágosodás korának kiemelkedő költője, legsokoldalúbb tehetsége

- összegzi korának minden jelentős irodalmi irányzatát, ezek a későbarokk, a rokokó, a szentimentalizmus, klasszicizmus és a népiesség

- a felvilágosodás eszmerendszeréből leginkább a felvilágosult társadalomkritika, az antiklerikalizmus és a felvilágosult optimizmus van jelen műveiben

- nagy formaművész volt: a magyaros és a klasszikus időmértékes verselés mellett a rímes-időmértékes nyugat-európai versformákat is változatosan alkalmazta, sőt bimetrikus (szimultán verselésű) szöveggel is találkoztunk művészetében (lásd Tartózkodó kérelem)

- az irodalom mindhárom nemében alkotott: a lírában, az epikában (pl. Dorottya vagyis  a dámák diadalma  a fársángon, a drámában (pl. Az özvegy Karnyóné és a két szeleburdiak)

- költészete sokszínű, formailag rendkívül változatos, többek között ezért is hívták társai a debreceni kollégiumban „Cimbalom"-nak ('sokhúrú hangszer')

2. Életéről

- 1773-ban született Debrecenben, apja felcser (borbély és sebész) volt.

- A debreceni református kollégiumban tanult, ún. „poétai" osztályba járt. 1795-ben legátusba (adományküldő körút) küldték, visszafelé szemtanúja volt a Martinovics-mozgalom vezetői kivégzésének. Ezt követően arra hivatkozva, hogy rossz erkölcsével (dohányzás, ivás, tanárok gúnyolása) megrontja a diákokat, kizárták a kollégiumból. Valójában azonban felvilágosult nézeteitől, ill. annak terjesztésétől féltek a professzorok.

- Sárospatakon jog tanulásával próbálkozott. Mivel nem tetszett neki, továbbment Pozsonyba, a fővárosba, az országgyűlés helyére, hogy mecénást szerezzen. Egy Esterházy gróf segítségével megjelentette saját szépirodalmi újságját, a Diétai Magyar Múzsa néhány számát.

- Ezután Komáromban megismerkedett Vajda Júliával (Lilla), de szerelmük a költő állásnélkülisége miatt nem teljesedhetett be.

- Pár évet a csurgói gimnáziumban töltött segédtanárként, majd visszatért Debrecenbe, ahol barátai támogatásával élt. Egy temetési beszéd tartása közben megfázott, beteg lett, s ennek következtében hunyt el 1805-ben.

3. A felvilágosodás szellemi mozgalma a 18. században élte fénykorát. A racionalizmus jegyében (Descartes filozófiája) a feudális társadalom megszüntetéséért és a polgári társadalom megteremtéséért folyt a harc. Csokonaira a feudális társadalomkritika, az antiklerikalizmus és a felvilágosult optimizmus gondolata hatott leginkább, ezek az áramlatok vannak jelen költészetében.

4. Csokonai: Az estve

- az alkotás első változata Debrecenben, iskolai gyakorlatra íródott 1789-ben. Iskolai gyakorlat keretében pictúrát (=leírás) és sententiát (=bölcselkedés) alkottak a tanulók. A leírást 1794-ben egészítette ki a bölcselkedő résszel, melyben az egykori harmónia, az ősi egyenlőség elvesztését fájlalja. Ez a kétféle szövegtípus jelenik meg a költeményben: a vers keretét rokokó pictúra, természetleírás alkotja, gerincét klasszicista sententia, azaz bölcselkedés, melyben a költő a feudális társadalmat bírálja. Ebben érződik Rousseau hatása: a magántulajdon megjelenésében látja minden baj forrását.

- A vers címe alapján egy természeti kép leírását várnánk, a költő azonban túllép ezen: az alkonyat megjelenése, leírása ürügy arra, hogy megjelenítse saját sorsát, nehézségeit, melynek fő okát a feudális társadalom visszásságaiban látja.

- a rokokó stílus a barokk ellenhatásaként, kifinomult változataként kialakuló stílusirányzat. Jelen volt a képzőművészetben és szépirodalomban. Kedveli a miniatürizálást, a finom formákat, a túldíszítést, kellemet, bájt. Gyakori irodalmi témája az udvarlás, a kellemkedés.

Rokokó stílusú a költemény alkonyatot leíró része: csupa finom kép, érzéki hatás jelenik meg benne. A sententia rész klasszicista: általános emberi témát, kifejtő, érvelő, észre ható módon részletez. Logikus az okfejtése: egy tételt állít, majd ezt sokrétűen bizonyítja, érvekkel alátámasztja.

- A vers I. szerkezeti egységében az alkony szépségét, a romlatlan természetet láttatja. A hangvétel melankolikus. A leírás attól szép, hogy a rokokó finomsága, könnyedsége érvényesül ebben a részben. A színek megjelenítésével („tündöklő fény", „pirult horizont", „aranyos felhő" stb.) a láttatás művészi ereje valósul meg. A különböző hanghatások („kisírta", „hangicsál", „bömböl") a romlatlan, idilli harmóniát érzékeltetik az alkonyati erdőben. Hozzáteszi - magáról vallva - ,hogy „e világban semmi részem nincsen". Ez a kijelentés vezet át a bírálathoz.

- A II. szerkezeti egységben fejti ki gondolatait a feudális társadalomról, bírálja azt. Központi gondolata az, hogy a „bódult emberi nem" megszüntette az ősi egyenlőséget. A szépséget elpusztította az emberi durvaság, a harmóniából diszharmónia lett. Az ember eltért a természet ősi törvényétől, szabadságát feladva „zárbékót" (jelentése: rablánc, bilincs) vert kezére. „Az enyim, a tied mennyi lármát szűle,/ Miolta a miénk nevezet elűle" sorokban a rousseau-i gondolat jelenik meg. Minden baj oka a magántulajdon megjelenése. Ezt követően a feudális társadalom bűneit, a visszásságokat sorolja fel (per, lárma, had, veszettség, koldus-gazdag-szegény, uraság-szolgaság ellentéte, kevélység, dúskálás, fösvénység, haramis) úgy, hogy közben a magyarországi viszonyokra is utal (dézsma, porció, erdők-legelők bekerítése).

- A III. szerkezeti egység szintén természetleírás. Ez a rész is Rousseau hatására, természetszemléletére vall. A társadalomból számkivetett ember a természethez menekül, hisz az ősi közös kincsből alig maradt más, mint néhány természeti szépség (arany holdvilág, éltető levegő, édes erdei hangzások).

- Az utolsó négy sor emelkedett hangnemben hirdeti: a természet szerint minden ember egyenlő.

- a költemény magyaros, hangsúlyos verselésű. A páros rímmel ellátott tizenkét szótagos sorokat a felvilágosodás korában szívesen alkalmazták.

5. Csokonai: Konstancinápoly

- szintén iskolai gyakorlat keretében keletkezett a költemény első változata

- Az estvéhez hasonlóan pictúrából és sententiából áll. A voltaire-i antiklerikalizmus hatása érződik az alkotáson.

- Látszólag a mohamedán környezetet írja le és a mohamedán vallást bírálja a költő, valójában egyes kifejezések alapján felismerhetjük, hogy a katolikus egyház visszaéléseinek bírálata a alkotás fő célja.

- Konstantinápoly mint a Török Birodalom központja jelenik meg a szövegben. Távolról indítja el a leírást, közelít a városhoz, majd humorosan-erotikusan jeleníti meg a szultáni háremet. Ezután a mecsetek leírása következik, amely átvezet a tulajdonképpeni témához: antiklerikalizmusa kinyilvánításához. Az olyan kifejezésekből, mint például pénteki böjt, paradicsom, pénzbeli adózás, vallási fanatizmus felismerhetjük, hogy nem a mohamedánizmus, hanem a katolikus egyház visszaélései a fő téma.

- A vers zárlatában felvilágosult optimizmusa szólal meg: bízik abban a költő, hogy a babonaság hamarosan megszűnik és egy ésszerű világ valósul meg.

6. Egyéb művei

- Csokonai más alkotásában is fel-feltűnik a felvilágosodás, főként a feudális társadalomkritika. A tihanyi Ekhóhoz c. elégiájában a társadalom közömbösségét, érzéketlenségét rója fel, másokat is hibáztat sorsa rosszra fordulásáért. A késői utódokban bízik, s magányosan, a természet harmóniájában szeretné élni utolsó éveit, ebben példaképe szintén Rousseau.

- A Dorottya, avagy a dámák diadala a Fársángon c. komikus eposzába is belekomponálja a magyarság, a társadalom bírálatát: idegen módit (ruhákat) viselnek, idegen táncokat járnak, idegen nyelveket használnak nemesi körökben. Hiányzik a mecenatúra (a szegény, de tehetséges művészek pártfogása).

Oldal: irodalom 7.
tételbank - © 2008 - 2024 - tetelbank.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat