Elérhető témák:

20. Radnóti Miklós eclogái

21. Örkény István (egypercesek, Tóték) 

22. Kertész Imre

23. Kányádi Sándor lírájából 

24. Varró Dániel (Szívdesszert) 

25. A görög dráma és színház; Szophoklész: Antigoné

_________________________________________________________

Radnóti Miklós eclogái(1909-1944)

I. Bevezetés

- Kevés olyan művész van, akinél élet és költészet ennyire elválaszthatatlan lenne. Születésének tragikus körülményeitől egész életében nem szakad el, s egyre erősödő mértékben jelennek meg verseiben a bűntudatnak, a szenvedés jogosságának motívumai. Származása pedig sorsának történelmi tragikumát adja. Pomogáts Béla szavaival: "Mintha természet és társadalom azon vetélkedett volna, melyikük pusztítsa el előbb."

- Az induló költő ugyan kimunkált formakultúrával rendelkezett, de nem volt még igazán saját megverselendő élménye. Jelen van verseiben az új népiességgel érintkező szürrealizmus, az avantgárd utózöngéi, illetve az ún. néger-versekben a neoprimitivizmus.

- Életművének egyik központi témája, a világ általi fenyegetettség, illetve az erre adható válasz határozottan az ‘Újhold' kötet nyitó- és záróverseiben jelenik meg (1935).

- Radnóti Miklós egyben egyik legtehetségesebb műfordítónk is (pl. La Fontaine, Baudelaire, Verlaine, Rimbaud versek fordítója).

II. Életéről

- 1909-ben született Budapesten. Születésének tragikus körülményeiről a ‘Huszonnyolc év' című versében és az 1939-ben írt ‘Ikrek hava' című lírai naplójában számol be. (Ikertestvére és édesanyja meghalt a szülésben.)

-1927-29 között Liberecben textilipari főiskolán tanult.

- 1930 őszén beiratkozott a szegedi bölcsészkar magyar-francia szakára.

- Két meghatározó élménye: 1. Alapító tagja a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának. A csoportosulás részben a népi írók falukutató mozgalmával tartott rokonságot, s Szeged környékén végeztek szociográfiai és néprajzi megfigyeléseket (Buday György, Hont Ferenc, Ortutay Gyula). 2. Atyai jó barátságot köt Sík Sándorral, a tudós szerzetessel, a magyar tanszék vezetőjével, s részint az ő hatására katolizált.

-1934-ben doktorált Kaffka Margit művészi fejlődéséből.

- 1935-ben házasságot kötött Gyarmati Fannival. Harmonikus, boldog házasságban éltek. A szerelem, kapcsolatuk szépsége az egyik életben tartó erőt jelentette számára a nehéz időkben.

-1937-ben Baumgarten jutalmat kapott, s feleségével Párizsba utaztak. (Egyébként többször járt Párizsban).

- 1940 őszén kapta az első munkaszolgálati behívót, s az utolsót 1944 májusában; Borba viszik, Jugoszlávia területére. 1944 októberében a tábort felszámolták, s két turnusban indíották nyugat felé a munkaszolgálatosokat. 1944. november 8-ának éjjelén érkeztek Győrbe. November 9-én Abdán lelőtték a még életben lévőket.

- A sírt 1946-ban exhumálták, s ekkor megtalálták a költőt és az ún. Bori noteszt, amelyben a munkaszolgálat során írta verseit.

- Kötetei: Pogány köszöntő (1930), Újmódi pásztorok éneke (1931), Lábadozó szél (1933), Újhold (1935), Járkálj csak, halálraítélt! (1936), Meredek út (1938),Tajtékos ég (1946 - posztumusz-kötet)

 

III. Eclogái

a) újklasszicizmusa

- Radnóti költészetének kiteljesedése akkor következik be, amikor a szorongás, félelem nem érzet, hanem jogosan megjelenő tény. Ezzel összefüggésben komoly esztétikai-poétikai, s ettől elválaszthatatlanul világképi fordulat áll be lírájában. Ennek legfőbb jellemzője a klasszicizálódás (újklasszicizmus). Ennek elméleti programját Babits fogalmazta meg: (1925, ‘Új klasszicizmus felé' című tanulmány). Ennek lényege: hogy művészi szinten az avantgárd után a kultúra folytonosságát tagadó művészi irányzatok helyébe az irodalom folyamatosságát kell előtérbe állítani. S ez nem csupán poétikai, hanem erkölcsi kérdés is, hiszen a művészet a legfontosabb hordozója mindazon értékeknek, melyeket összefoglaló néven európai kultúrának és humánumnak nevezünk.

- Radnótinál a forma fegyelme esztétikai és művészi válasz egy kaotikus világra, melyből hiányzik az emberség. Ennek külsődleges formai jegyei a tiszta műfajiságra való törekvés, illetve a hagyományos, kipróbált műfajok felelevenítése (episztola - Levél a hitveshez; himnusz - Himnusz a békéről; óda - Nem tudhatom...; ecloga - Eclogák). Verselésében visszatér a kötött formákhoz, a klasszikus és nyugat-európai időmértékes verseléshez.

- Tartalom szempontjából viszont a XX. sz. ember veszélyeztetettségét fejezi ki.

b) Az ecloga műfaj

- Radnóti érett korszakának reprezentatív műfaja az ekloga .

- Az ekloga a lírikoepikus (líraiság és epikusság keveredése)műfajok közé tartozik.

- A pásztori tematikájú bukolikus költészet megteremtője a görög Theokritosz (Kr. e. 3. sz.); dialogikus vagy monologikus formájú, hexameteres idilljeiben a pásztorok, a természeti közegben élő emberek az aranykori bőséget és békét idézik föl, az után áhítoznak.

- A római aranykor költője, Vergilius bukolikus költeményei közül tízet választott kiadásra, innen a műfaj elnevezése: ekloga, mely az ógörög eklogé 'szemelvény, válogatás' szóból származik. A pásztori környezet itt már csak díszlet, a megszólalók valójában költők, filozófusok. A kor politikai, erkölcsi, művészi kérdéseiről szólnak.

- A magyar irodalomban a pásztori költészet komoly hatással volt Balassi Bálint, Zrínyi Miklós, Csokonai Vitéz Mihály műveire.

- Radnóti Miklós költészetében válik az ekloga az életmű reprezentatív műfajává, kifejezve a személyes sors, a költői feladat, a társadalmi-politikai helyzet legfontosabb problémáit. Őt 1938-ban kérték fel a Vergilius eclogáinak fordítására, s nagy lehetőséget látott arra, hogy az újklasszicizmus jegyében saját ill. kora problémáit szólaltassa meg az antik műfaj művészi lehetőségei között.

- Vállalkozása a Száll a tavasz... kezdetű előhangból(Előhang az Eclogákhoz..., 1942), valamint további nyolc eclogából áll. Az egyes darabok nem keletkezési sorrendjük szerint szerepelnek a ciklusban. Az ecloga-ciklus befejezetlensége ellenére is a világirodalom egyik legnagyobb szabású vállalkozása ebben a műfajban.

Első ecloga (1938.):
A műfaji hagyományoknak megfelelően természeti díszlet adja a költő és a pásztor párbeszédének hátterét. A természet nyugalma - melyben azért mindig ott érezzük a megfoghatatlanul is jelenlévő veszélyt és fenyegetettséget - ellenpontozza a dialógus tárgyát, a háborúról és a költészet értelméről való eszmefuttatást. García Lorca  (spanyol költő, a spanyol polgárháború áldozata) és József Attila sorsára tett utalás a költősors tragikus voltát példázza. A záró természeti kép mindezek ellenére a helytállás erkölcsi szükségletét példázza.

Negyedik ecloga (1943.):
A dialóg forma valójában a lírai én belső párbeszédét tartalmazza.

A belső Hang azokat az értékeket sorolja, azokat az emlékeket idézi, melyekért érdemes vállalni az életet. Sajátossága a Radnóti-világképnek, hogy mindig apró, szinte észrevétlen, normális körülmények között szinte fel sem tűnő emlékmozaikok jelentik a kapaszkodót a lírai én számára.

A Költő az élet realitásával számol, az erősödő fenyegetettséggel, a közeli pusztulással.

Az egyedi lét tragikumát oldja a Hang utolsó megszólalása, mely a természet rendjeként a természetbe való belesimulásként értelmezi a halált.

Töredék (1944.):

- egyes feltételezések szerint ez a költemény a ciklus 6. verse
A klasszikus anaforikus szerkesztéssel megalkotott költemény címe egyszerre utal a vers hiányos voltára, tudatosan kipontozott részeire, másrészt a felborult értékrendű, erkölcsi szempontból önmaga visszáját megélő világ töredékességére. A romantikus esztétika óta a töredék nem hiányt, hanem a világhoz való esztétikai és bölcseleti alapállást jelent, a világ teljességének hiányában a műalkotás sem tükrözheti a teljességet.

Hetedik ecloga (1944.):
A monologikus forma már Vergilius eclogái között is megtalálható. Radnótinál mégis inkább párbeszédről van szó, hiszen a címzett egyértelmű. A megszólított Fanni képviseli mindazt, amiért érdemes kitartani, amiért érdemes elviselni a lager borzalmait.

Művészi szempontból bravúrosan keverednek a versben a felvillanó emlékek az otthoni tájról, a naturalista lágerkép (a lágerbeli életről, körülményekről, a költő helyzetéről) és a szürrealista vízió (csak az álom által menekülhetnek a foglyok). A zárlat az eclogát egyértelműen a hűség és szerelem ódájává emeli. („..nem tudok én élni se, halni se nélküled immár.")

___________________________________________________________

 

Örkény István (1912-1979)

(Egyperces novellák, Tóték)

- Az 1945 utáni magyar irodalom talán legtöbb nemzetközi elismerést és ismertséget szerzett alakja Ö. I.

- Viszonylag hosszabb pályakezdés után a Tóték és a Macskajáték kisregény, majd dramatizált változatával került a XX. századi magyar irodalom élvonalába.

1. Életéről

- Budapesten született jómódú, zsidó származású gyógyszerészcsaládban

- a Piarista Gimnázium után vegyészmérnöki és gyógyszerészi oklevelet szerez

- 1930-as években kezd írni, a Szép Szó köréhez tartozik, jól ismeri József Attilát

- 1938-39 London, Párizs

- 1942 behívják munkaszolgálatra, élményeit a Lágerek népe című regényben örökíti meg

- a 2. magyar hadsereggel gyalogol a Donig, majd Voronyezsnél fogságba esik (fél év munkaszolgálat után négy és fél szovjet hadifogság következett)

- 1946-1956 az MKP tagja

- újságoknál dolgozik: Magyarok, Újhold, Csillag

- Házastársak című regénye sikeres, de Lila tinta című elbeszélése nagy port kavart

- 1956-ban részt vesz a forradalomban, ezért 5 évre betiltják

- a '60-as években születnek legnagyobb művei: Macskajáték, Tóték, Egyperces novellák

- utolsó éveinek egyik legsikeresebb drámája a Pisti a vérzivatarban

- a '70-es években Kossuth-díjjal ismerik el munkásságát

2. A groteszk látásmód Örkény István prózájában

- Örkény legsajátosabb írói vonása a groteszk ábrázolásmód.

- A groteszk, mint világszemlélet, ábrázolási módszer a romantika korában nyert polgárjogot, összefüggésben az egység szétesésével, az értékbizonytalansággal (pl. Gogol novellái - Az orr, A köpönyeg).A groteszk ábrázolás lényege, hogy az író sajátos, öntörvényű világot teremt, melyben nem érvényesek a valóság törvényei, az önmaga ellentétébe átcsapó értékrend válik jellemzővé.

- Örkény a később Egypercesek címmel összegyűjtött rövid történetei kapcsán is megfogalmazza saját groteszk-felfogását. Értelmezésében a groteszk a hétköznapi nézőpont megváltoztatása, mely révén a világ jelenségei, az emberi magatartásformák új arcukat mutatják, egyszerre láttatva ily módon a dolgok színét és fonákját (pl. lásd Arról, hogy mi a groteszk c. írása).

- A kis- vagy minimálpróza nem Örkény leleménye (pl. Kafka meséi, Karinthy humoreszkjei), az Egyperces elnevezés viszont az író leleménye, melyben a közlés minimuma áll szemben az információ maximumával, azaz a befogadás teljességével.

- A Használati utasításban meg is magyarázza Örkény a műfaj létjogosultságát; ironikusan, önironikusan utalva a rohanó időre, a megváltozott olvasói szokásokra stb.

- Az Egypercesek tematikája változatos. Többnyire archetipikus (ősi) emberi szituációt felvázolva szólnak a történetek a XX. század elidegenedett emberéről, a történelem és társadalom tragikusan viharos, a hétköznapi ember számára követhetetlen változásairól stb.

 

Egyperces novellák

- az Egyperces novellák című kötet 1968-ban jelenik meg

- a szövegek négy szövegtípusba rendeződnek:

- elbeszélések vagy párbeszédek, pl. A sátán Füreden

- dokumentatív, csak a címmel együtt értelmezhető szöveg, pl. Mi mindent kell tudni

- kisebb részekből összetevődő mű, pl. Szóvirágok

- vizuális alkotás, pl. Pecsét

- az új műfaj sajátosságai:

- szűkített próza, rövid terjedelmű írások

- „képletek": a közlés minimumával áll szemben az értelmezési lehetőségek maximuma áll

- az olvasóra komoly alkotási feladat hárul

- a „füstcsóva elve": a realista novella ábrázolja a házat és a kéményből kiszálló füstöt is

- az egyperces csak a füstcsóváról szól

- enigmaszerűség (enigma: rejtély, talány)

- valóság ábrázolása egy új nézőpontból

- töredékes események, életre keltett gondolatok

- változatos témák: „népmesétől a városi folklórig, (...) a kurtára fogott tragédiáig"

- szürrealista, naturalista, groteszk elemek keveredése

In memoriam dr. K. H. G.

- párbeszédes novella

- fekete humorral idézi meg a fasizmus történelmi helyzetét

- a munkaszolgálatos dr. K. H. G. irodalomról próbál beszélgetni német őrével

- az őrt felidegesíti a fogoly szellemi fölénye, ezért lelövi

- „mindennapi" történet ez a német lágerekben

- az egész kor groteszk tragikuma jelenik meg a történetben (azé a hatalom, akinek nincs hozzá műveltsége, kultúrája, a művelt, humanista pedig kiszolgáltatott)

- a műveletlenség és a durva, primitív viselkedés közti kapcsolatot is bemutatja

- az őr a kezében lévő hatalommal visszaél, a legegyszerűbb megoldást választja: gyilkol

Mi mindent kell tudni

- a cím által válik novellává az írás

- maga a szöveg egy átszállójegyről átmásolt szabályzat

- a cím itt a szöveg része, nemcsak utal a tartalomra

- felsóhajtás, összekacsintás az olvasóval

- a szabályok feleslegesen bonyolult voltára hívja fel a figyelmet

- hétköznapi életünk során a hasonló szövegeket gyakran el sem olvassuk

- lényegében használhatatlan információ, nem is érdemes tudni

Nászutasok a légypapíron

- párhuzamos dialógus: a "szerelmesek" elbeszélnek egymás mellett, mintha már nem nászutasok lennének, hanem egy elfásult házaspár

- parabolikus, példázati jelleg: állandóan felcserélődnek a jelentéssíkok: az emberi és állati jelleg

- a nemek közötti különbség alapvető különbségét tárja fel: mást vár férfi (szex) és nő (szórakozás, művelődés) a házasságtól, így szükségszerű az eltávolodás

- mézeshetek és légypapír ellentéte, a művészet magasztosságának és a "beragadás" közönségességének szembenállása jelenik meg

 

Apróhirdetés

Örök nosztalgia

- a szöveg az alcím által válik novellává

- a szöveg körkörös felépítése utal a változtatni képtelen ember vágyódására

 

Tóték

Keletkezéséről

- első változatot 1964-ben kezdi írni a szerző

- eredetileg forgatókönyvnek szánja, címváltozatok: Pókok, Csönd legyen!

- 1966-ban jelenik meg kisregény alakban

- 1967-ben Kazimir Károly rendező javaslatára dráma formában is megírja

- bemutató a Thália Színházban, főszereplő Latinovits Zoltán

- világszerte nagy siker, 1970-ben Feketehumor-díjat kap Franciaországban

- később Fábri Zoltán filmet forgat belőle Isten hozta, őrnagy úr! címmel

 

Téma

- a szolgalelkűség és a lázadás groteszk ábrázolása

Ihlet:

- a háborús élmények adják a megíráshoz

cselekménysík:

- nem a front, hanem a hátország (Mátraszentanna a helyszín). Mégis a látszólag idilli üdülőfalu egy felfordult világ megidézésévé válik az őrnagy magatartása és Tóték szolgalelkűsége által

Felépítése

- apró, egymástól gyakran független mozaikokból áll össze a cselekmény

- két felvonásból áll

- az elsőben a feszültségből konfliktusok bontakoznak ki

- másodikban a konfliktusok megoldódnak

A drámai szituáció

- a fronton harcoló Gyula ráveszi parancsnokát, hogy töltse szabadságát a szüleinél

- a szülők - fiuk túlélése érdekében - mindent megtesznek a vendégért

- érkezését lázas készülődés előzi meg

- az őrnagy komikus figura lenne, ha nem képviselne hatalmat Tóték szemében

- idegrendszerét megviselte a frontszolgálat, hozzászokott a parancsolgatáshoz

- már érkezésekor feszültséget kelt: összetévesztik egy másik katonával - csalódnak benne (külsőre mást vártak)

-Tót tűzoltóparancsnok tekintélye az őrnagy érkeztével csorbul

- a közösség (Ágika, Mariska) az őrnagyot fogadja el hatalomként, neki rendeli alá magát

- Tót a beletörődéssel kiprovokálja magának, hogy megalázzák

- az őrnagy rákényszeríti a családot, hogy vele együtt virrasszanak

- látszatcselekvés: dobozolás (azóta szimbolikus értelmet kapott)

- egyre abszurdabb helyzetekben mindinkább megalázza Tótot

- fejébe kell húznia a sapkáját, zseblámpát kell a szájába vennie, stb.

- különféle érthetetlen vádak, pl. szőrnagynak gúnyolta az őrnagyot

A groteszk

- eredet a olasz grotta (barlang) szóból, jelentése: furcsa, elrettentő és mulatságos egyszerre

- a Tótékban az abszurditás az élet valóságos helyzeteiben jelentkezik, ettől groteszk

- a valószerűséget dokumentumok is erősítik (pl. levelek)

- a regény konkrét időben és térben játszódik, a drámaváltozat elvontabb, általános érvényű

-  a dráma egy mellékszereplő által válik groteszkké, abszurddá

- a postás az első rész végén megsemmisíti a Gyula haláláról hírt adó levelet

- nyilvánvalóvá válik, hogy Tóték erőfeszítése hiábavaló

- az őrnagy groteszk figura - egyszerre nevetséges és félelmetes

- tettei és a Tótékra kényszerített viselkedés komikusnak hatnak

- az általa képviselt hatalom mögött a háború, az elnyomás áll

Tót menekülési kísérletei

- a második részben Tót kiutat keres, megpróbál eltűnni az őrnagy látóköréből

- először Tomaji plébános ágya alatt talál menedéket

- az egyház, a történelmi szellem képviselője; nem nyújt igazi segítséget

- Cipriani professzor modern szemléletű ideggyógyász, megérti Tótot, de nem segít ő sem

- először a budiban tud Tót az őrnagy fölé kerekedni, rákényszeríteni az akaratát (együtt üldögélnek, söröznek ott)

Végkifejlet

- Örkény szerint az ember egyetlen kiútja a tett

- Tót csak a dráma végén cselekszik: négy darabra vágja az őrnagyot

- pszichológiailag alátámasztott a tett: az őrnagy Tóték várakozásával ellentétben visszatér

- a dráma a későn cselekvő, korlátozott kisember és a hatalom viszonyáról szól

- Tót a cselekvés által helyreállítja az erkölcsi világrendet

- Örkény reménykedik, hogy ez történelmi léptékben is megtehető

A szereplők jelleme

- a szereplők naiv, méltóságukat vesztett emberek, akiket a háború kisemmizett, kiszolgáltatottak.

- a Tót családon belül a kiszolgáltatottság három embertípusa bontakozik ki:

Mariska: az anyagi szeretetet képviseli, a maga primitív módján mindig Gyulára gondol, s

mindig rá hivatkozik, mikor nem férjének, hanem az őrnagynak ad igazat.

Ágika: a túlbuzgó talpnyaló, aki „szerelmes" lesz a diktátorba, és saját érvényesülésének

lehetőségét látja benne.

Tót Lajos a maga egyszerűségében a lázadó, családja elnyomja, teljesen idegen tőle a   diktatúra kényszere, mégis idomulnia kell hozzá.

Cipriani, az elmeorvos teljesen normálisnak találja Tótot, ezzel Örkény az egész            társadalomról kimondja, hogy elmezavaros.

Az őrnagy eredendően nem egy hatalommal rendelkező ember, a háború tanította meg

erre a viselkedésformára. Emellett megvan benne az uralkodásra való hajlam, mely nagyfokú korlátoltsággal és önhittséggel párosul, s mindezzel alacsonyságából fakadó kisebbségi

érzését igyekszik kompenzálni.

Értelmezési lehetőségek

- az őrnagy alakjában a háború dehumanizáló ereje jelenik meg (a partizánszolgálat idegbeteggé tette, álmatlanságban szenved, cselekvési kényszere van, kisebbségi érzése van attól, ha valaki átnéz a feje felett)

- a fasizmus és kisember viszonyát is szemléltetheti a történet:

- eredetileg józan gondolkodású emberek is vakon kiszolgálják a hatalmat

- az ember nem képes saját történelmi korát megítélni

- kommunizmusra is utalhat: az őrnagy a dobozolást mint társadalmi programot képzeli el

- hatalom és áldozat viszonya szinte minden élethelyzetben elképzelhető

- „Tót és az őrnagy nem kizárják, hanem feltételezik egymást"

- bárki kerülhet hasonló helyzetbe a hétköznapi életben, pl. munkahelyen

- két életminőség ütközése: „értelmiségi" őrnagy behatolása a kispolgári Tótékhoz

- félelemtől eltorzult lélek: Tót kivetkőzik önmagából, nem képes cselekedni

- tűzoltóparancsnokként éppen gyors döntésekre kellene képesnek lennie

- Örkény cselekvésbe vetett hite: „az embernek a cselekvés az utolsó és egyetlen reménye"

- „Az ember nem annyi, amennyi, hanem annyi, amennyi tőle kitelik"

A dráma látszólag a második világháborús szerepünket vizsgálja: mit tettünk és tehettünk volna. Mindezt a vizsgálódást az egyén szempontjából teszi: a hatalom és a kiszolgáltatottságra való hajlam, a zsarnok és az áldozat egymást feltételező képletére épül a darab.

________________________________________________________

 

Irodalom filmen: Kertész Imre: Sorstalanság

1. Kertész Imre életéről, munkásságáról:

- Író, műfordító (pl. Nietzsche, Hofmannsthal, Schnitzler, Freud, Roth, Wittgenstein és Canetti műveit fordította le).

- 1929. november 9-én született Budapesten, zsidó családban.

- 1944-ben Auschwitzba deportálták, majd onnan Buchenwaldba. A koncentrációs táborok felszabadulása után, 1945-ben visszatért Magyarországra.

- A háború után fizikai munkásként dolgozott. 1948-tól a budapesti Világosság újságírója volt, de 1951-ben, mikor a lap párthű lett, felmondtak neki.

- Első regénye, az auschwitzi és buchenwaldi élményeire épülő Sorstalanság 1975-ben látott napvilágot. Az 1960 és 1973 között írt regény azonban nem önéletrajz, hanem önéletrajzi regényformában íródott mű. A regényt először visszautasították, és miután 1975-ben végre megjelenhetett, a hivatalos kritika hallgatott róla. Ezt a tapasztalatot írta meg Kertész a 2000-ben megjelent A kudarc című regényében. Ezt a regényt egy trilógia második részének szokták tekinteni, amelynek első része a Sorstalanság, harmadik része pedig az 1996-ban napvilágot látott Kaddis a meg nem született gyermekért. A Kaddis, azaz ima, amelyet a zsidók a halottaikért mondanak. A Kaddis-ban újra megjelenik Köves György, a Sorstalanság-nak meg A kudarc-nak a főszereplője. Elmondja a kaddisát (imáját) a gyerekért, akit nem hajlandó a világra nemzeni, a világra, amely megengedte a megengedhetetlent, Auschwitzot.

- Az 1989-es politikai változások után nyilvános szereplésre is lehetősége nyílt az írónak.

- A nyolcvanas évektől számos díjban és elismerésben részesült à2002-ben Kertész Imre kapta az irodalmi Nobel-díjat (ő az egyetlen magyar irodalmi Nobel-díjas)

2. A Sorstalanság című regényről

- 1960 és 1973 között íródott a regény, 1975-ben jelent meg a mű.

- A Sorstalanság önéletrajzi regényformában íródott mű (fejlődésregény), melynek kerete a holocaust átélése

- A mű témája sok embert foglalkoztat, sokan feldolgozták már ezt a témát, például  Semprun: A nagy utazás (regény), Pilinszky János: KZ oratórium, valamint Spilberg: Schlinder listája című filmek.

- A cím arra utal, hogy a totalitárius állam elszenvedőjének nincsen többé egyéni sorsa, nincs szabad választási lehetősége, döntési joga.

- A regény  a realista-dokumentáris regénytípushoz sorolható. Azért realista, mert a fiktív valóság benne szinte megegyezik a valós valósággal. Persze minden valószínűség szerint nem minden úgy történt a valóságban, mint a regényben, az író sokat változtathatott azon, amit a könyv elbeszélője, azaz jómaga átélt.A regény "szavahihető", azaz a valós valóságnak egy olyan fiktív változata, amely olyan értelemben hiteles, hogy minden igaznak tűnik. Az író pedig átélte a megtörténteket. A Sorstalanság épp ezért dokumentáris jellegű is: táptalaja az író élete, belőle sarjadt ki.

- Kertész Imre elbeszélője az író alteregója (Köves György 14 éves pesti zsidó fiú)àmivel a haláltábort gyerekszemmel láttatja letisztultabb, élesebb a képà A regény főhőse közvetlenül - egyféle tapasztalatlansággal, vagy naivitással, mondhatni rácsodálkozással - számol be élményeiről, mindennapjairól . Ezeket különösebben nem értelmezi, nem próbál előrevetíteni, várakozásait - ha voltak - naplójával (azaz velünk) nem közli, a szigorú időbeni linearitást semmi meg nem töri, ­- a történetbe reflexiók, értékítéletek, az események morális értelmezése nem keveredik .

- A tragikus állapotot nem erkölcsi vagy érzelmi alapokról közelíti meg, hanem mintegy szenvtelenül. A regény távol tart magától mindenféle ideologikus közelítésmódot.

- Kertész Auschwitz egyetemes metafizikai botrányát, az elbeszélhetetlent beszéli el. Számára a zsidók elpusztítása nem a zsidók ügye, hanem a nyugati civilizáció traumatikus eseménye.

- Semmi nem kézenfekvő a regényben, sőt ellenkezőleg, amit megél a főhős és ahogy megéli, az egyfajta furcsa kettősséget rejteget: az olvasó ismeri a megsemmisítő-táborok történetét és dimenzióit, az elbeszélő én viszont nem.

- A történet egyes szám első személyben, napló formában kerül elbeszélésre , de Köves Gyuri gyakran idézi, mintegy "beszélteti" -vagy inkább hagyja beszélni- történetének társszereplőit is.

- Az író sajátos felismerése, hogy Auschwitzból nézve nem látni Auschwitzot, a diktatúrák folytonosságának szemszögéből viszont úgy tekint vissza rá, mintha szép emléke lenne. Diktatúrában minden tudattartalom eleve torzított. Kínos felismerés folytonosságot látni ott, ahol mások legfeljebb civilizációs rövidzárlatot, a gonosz megmagyarázhatatlan művét vagy a véletlen munkáját szeretnék látni

- Kertész Imre  nem választotta, hanem elszenvedte az igazságot. Így csupán tanúságot tehet róla. Ez a tanúságtétel teremti meg saját írói szava igazságfedezetét, hogy a lehetetlent (Auschwitzot) az irodalom által a lehetségesbe emelje: képes volt megmutatni egy belül átélt, de kifelé elmesélhetetlen világot. Ebben áll az ő szabadító tette, s regénye ilyen értelemben egyetemes jelentőségű.

3. a cselekmény összefoglalása

- A regény elbeszélője és főhőse egy tizennégy éves fiú, Köves György. Apját munkaszolgálatra hívják be, ezzel indul a cselekmény.

- Ő maga mostohaanyjával él tovább, s Csepelre jár dolgozni egy hadiüzembe. Egyik nap azonban rendőr szállítja le az autóbuszról, és társaival együtt az egyik téglagyárba kísérik. Nemsokára már népes társaság van együtt, és az összegyűjtött zsidókat Németország felé irányítják. Előbb Auschwitz-Birkenauba kerülnek, de Köves György - több társával együtt, akik mind munkaképesnek bizonyulnak - Buchenwaldba kerül. Itt már munkára fogják őket: kora hajnaltól estig dolgoznak a tábor melletti hadiüzemben. Főhősünk rövid idő elteltével egy másik, kisebb táborba kerül át. Itt betegszik meg, és innen szállítják vissza Buchenwaldba, ahol a rabkórházban helyezik el.

- A regényben végig a főhős beszél, egyes szám első személyben mondja el benyomásait, a rabok illúzióit, majd a lassú fölismeréseket, a túlélés stratégiáit.

- Számos jellemző figurával ismerkedhetünk meg (pl. Citrom Bandi), s a fogolyélet jellemző mozzanatai bontakoznak ki a regény lapjain.

- Köves György a buchenwaldi táborba visszakerülve lassan kezd felgyógyulni, s a kórteremben furcsa események zajlanak körülötte. Az egyik nap megszólal a hangosbemondó, mely a tábor felszabadulását adja hírül. A fiú - több magyar társával együtt - útnak indul hazafelé, s viszontagságos út után Pestre érkezik. Apját nem találja, anyját is elveszíti, s hontalanul, az emlékezésről le nem mondva próbál új életet kezdeni.

- Később egy alkalmi találkozás, idős rokonaival s a velük való beszélgetése során érzékeli, mennyire megoszthatatlanok, közvetíthetetlenek élményei

- még az sem bizonyos, hogy ő megőrizheti majd emlékeit a mindennapi élet sodrában , a torzító emlékezés folyamatában. Kétszeresen is sorstalanságra ítéltetett tehát- a koncentrációs táborba hurcolása megfosztotta előéletétől, hazatérése után elveszítheti a nagy utazása emlékeit.

 

4. A filmadaptáció

- Két külön műalkotásról kell beszélnünk, más nyelven és eszközökkel szólal meg a két mű. A film nyelve a képi világ, a filmtechnika eszközrendszere, a regényé a nyelvi világ és a képzelet.

- A regény időben és térben lineáris szerkezetének köszönhetően a filmbe ezt nem volt nehéz adaptálni, itt is lineáris szerkezet jelenik meg. Ez a technika lehetővé teszi, hogy Köves Gyuri fejlődéstörténetére koncentrálhassunk: egyfajta külső leépülés és belső fejlődésregény.

- A film nagyban koncentrál Gyuri arcára, tekintetére, mert ezzel fejezi ki megdöbbenését, érzelmeit és kétségeit, mivel szavakkal nem panaszkodhat.

- Az idő múlásának érzékeltetésére, illetve az egymástól távolibb jelenetek elválasztására. használt technika az "ablendének" (fade out) nevezett elsötétítése a képnek, ami itt úgy zárja le a jeleneteket, hogy nem törik meg a hangulatuk, mégis valamiféle (érzelmi) nyugvópontra kerülnek a látottak.

- Ha két, ablendével elválasztott jelenet helyszíne közt szinte nincs semmi különbség, vagyis hiába telik az idő, Köves Gyuri még mindig ugyanabban a környezetben, ugyanúgy él, csak már egy rosszabb formájában.

- Ezt a képi tagolást nagyon jól egészíti ki Ennio Morricone zenéje, sikerült Morricone-nek egy nagyon jó főtémát kitalálnia a filmhez.

- A film színei fokozatosan egyre fakóbbak, halványabbak, életlenebbek lesznek, bár a képek mindvégig szépek, költőiek. Ezzel adja át a film Gyuri látásmódját, ahogy átéli a történetet. A film sem a szenvedések képi ábrázolásával akar nagy hatással lenni a közönségre, mindinkább a belső érzelmekkel. Nem ösztönös szánalmat akar ébreszteni az emberekben, hanem gondolkodásra készteti őket, érzelmi és szellemi úton egyaránt megoldást keres.

- A film valójában, éppúgy, mint a regény, nem holocaust-film, hanem egy fiú történetét meséli el, valamint sorstársai, barátai és közvetlen környezetének párhuzamos sorsát, leépülését követhetjük nyomon.

- A film rendezője: Koltai Lajos

- A film operatőre: Pados Gyula

- A film zenéjét szerezte: Ennio Morricone

_________________________________________________________

 

 KORTÁRS IRODALOM: KÁNYÁDI SÁNDOR

1. a határon túli magyar irodalom jellegzetessége

- Trianon után a magyar irodalom jelentős része határon túli irodalom lett

- fő témája: a nemzetiségi, kisebbségi létből fakadó szenvedések (pl. beolvasztási politika, üldöztetés, kisebbség-gyűlölet, hátrányos megkülönböztetés)

- a beolvasztás elleni és a megmaradásért folytatott küzdelem fő eszköze ilyen körülmények közepette: az anyanyelv, a hagyományok, a kultúra megőrzése

- ismertebb képviselői: pl. Szilágyi Domokos költő, Sütő András író, Kányádi Sándor költő, Závada Pál stb.

 

2. Kányádi Sándor költői helyének meghatározása

- K. S. a kortárs erdélyi és az egyetemes magyar líra kiemelkedő mestere

- a II. világháború után fellépő erdélyi írógeneráció tagja

- „európai költő", hiszen a sorsszerűen adott kisebbségi látóhatár fölé tud emelkedni, költészete kifejezi a XX. századi ember életérzését, tapasztalatait

- napjainkban az egész magyar nyelvterületen az egyik legismertebb és legnépszerűbb alakja irodalmunknak

- munkásságát számtalan díjjal ismerték el (pl. 1993 Kossuth-díj, 2009 Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje)

 

3. Életútjáról

- 1929. május 10-én született Nagygalambfalván (Hargita megye)

- székely földműves gazdálkodó családból származik

- édesapja, Kányádi Miklós írástudó, könyvtisztelő ember volt, édesanyját, László Juliannát korán elvesztette (1940 karácsonyán halt meg)

- 1950 őszétől Kolozsvár a költő lakhelye (ma is itt él)

- rövid ideig a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola hallgatója volt, majd félév után átiratkozott a bolyai Tudományegyetem Nyelv és Irodalomtudományi Karára. 1954-ben magyar irodalom szakos tanári oklevelet szerzett.

- 1960-tól 1990-ig a Napsugár gyermeklap belső munkatársa lett, ahol nyugdíjaztatásáig dolgozott.

 

4. Költészetének jellegéről

- műveiben megszólal a nemzeti megmaradásért vállalt közvetlen felelősség

- lírája feltárja a kisebbségi létben élő erdélyi magyarság sorsát: a lassú demográfiai fogyatkozást, a szétszóródást, a magyar városok kulturális jellegének radikális megváltozását, a falusi közösségek megrendülését

- formai szempontból líráját a hagyomány és az újítás kettőssége jellemzi: népköltészeti indíttatású, aki a hagyományostól a modernig, a daloktól a szabadverses lírai formákig, az avantgárd ösztönzésig jut el

- sajátos műfajai:

- A körömversek, melyekben a közlés minimumára szorítkozik a költő

- A portréversek, melyek a költőelődökhöz ill. példaadó ősökhöz, ősökről ír, többnyire ars poetica jellegűek (pl. Apáczai; Illyés Gyula; Arany Jánosra gondolva stb.)

- A hosszúénekek, melyekben az avantgárd „montázs-vers" hagyományára lehet ismerni (pl. Fától fáig, Fekete-piros, Krónikás ének stb.)

- általában változatlan lírájában a népköltészetben gyökerező hang és a megtartó közösséghez fűződő hűség, változékony a stílus, a tematika és a műfaj

- a modern versbeszéd jellegzetességei lírájában: a központozás hiánya, a versszöveg tagolása nem a nyelvtani, hanem az értelmi logikát követi, megjelennek vendégszövegként (intertextualitás) az egykor élt Nagyok mondásai, ill. idegen nyelvű mondatok stb.

 

5. Néhány verséről

- egyik legnagyobb visszhangot kiváltó alkotása az 1989-ben Magyarországon megjelent Sörény és koponya című kötete. A nyolcvanas években Romániában tetőzött a Caucescu-diktatúra, amelynek következtében a költőnek csak gyerekversei jelenhettek meg Romániában

- a kötet versei döbbenetes látleletek egy elnyomó hatalom kegyetlenségeiről: a költemények a kisebbségi kultúra, az anyanyelv, az egyén létének valóságos veszélyeztetettségéről szólnak

a) körömversek

- a 20. század második felében honosodott meg az európai költészetben a haikunak nevezett sajátos japán versforma

- haiku: olyan versforma, amelyeknek minimális a kötöttsége (3 sor, 5-7-5 szótag, természeti kép), minimalizáltságra törekszik. Redukált nyelven, többnyire egyetlen természeti képben jelenít meg filozófiai mélységű gondolatot.

- K. honosítja a haikut, körömversnek nevezi (körömre írható, körmön is elférő), papír hiányában az utolsó hely, ahová írhat a költő.

- a kötet Körömversek ciklusa virtuóz költői játék, amelyben azonban benne van a kisebbségi lét tragikuma is

Szent Mihály hava

hóharmat-verte
krizantémok - idén is
fekete lovon

kocogott velünk
a reménytelenségbe
szent mihály hava

- Szent Mihály hava a szeptember hónapot jelenti a népi hagyományok szerint. Vidám évforduló, a nyárból az őszbe, a szüret idejének kezdete. K. S. körömversében viszont olyan motívumkörrel társítja ezt az időszakot, amely egyértelműen a pusztulásra, elmúlásra utal (hó, krizantém - halottak napi virág, fekete ló - Szent Mihály lova, a halál lova), s maga a főnév is - reménytelenség - erre utal. A vers maga szabályos haiku formájú, a természeti kép ill. a motívumkör segítségével a kisebbségi sorsban élők reménytelen helyzetét érzékelteti.

 Krónikás ének (1986 című verséről

- a vers ajánlásában szereplő „odaátra" kifejezéssel az anyaországra és a halott Illyés Gyulára (eszmei társára) utal a költő

- a címben megnevezett műfaj (krónikás ének) rájátszik a históriás ének ill. Ady  Endre híres költeményére (Krónikás-ének 1918-ból): végső pusztulás előtti népcsoportot mutat be

- a vers szövegében kulcsfontosságú az „ég már a szekértábor is" kép, mely több jelentésű:

a) az utolsó, a végső küzdelemre céloz, azaz a magyarság megmaradása a tét

b) Illyés Gyula szerepét idézi meg: ő volt az, aki „szekértáborba" gyűjtötte a népi írókat, tehát a kétféle jelentéskör összefügg

- József Attilára céloz a „hősnek lenni nem érdemes" sorral

- Arany János A walesi bárdok című balladáját idézi meg a „van aki sír, van aki szül" részlettel

- A Bibliát idézi meg az úr teste és az utolsó vacsora emlegetésével

- Petőfi Sándorra utalnak a „potomság" és a kukoricás motívumai: a legenda szerint Petőfi a menekülő sereg láttán ezt mondta: „Potomság"

- a költemény egészében a teljes reménytelenség állapota jelenik meg, de nincs szó feladásokról sem a személyiség, sem a közösség részéről

 

6. egyéb művei

- K. S. életművén belül jelentősek a műfordítások és a gyermekolvasóknak szánt művek is.

Csipkebokor az alkonyatban, 1999 (műfordítások)

Kicsi legény, nagy tarisznya; fényes nap, nyári nap; Három bárány; A bánatos királylány kútja

- gyermekeknek írott művei

__________________________________________________________

 

Kortárs magyar irodalom

Varró Dániel: Szívdesszert

1, A költőről
1977. szeptember 11-én született Budapesten. Első verseit 12 éves korában írta. Az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumban érettségizett, majd az ELTE-BTK magyar-angol szakára járt. Gimnazista kora óta publikál verseket és műfordításokat különböző irodalmi lapokban és folyóiratokban. Három önálló kötete jelent meg, és emellett több (főleg gyerekeknek szóló) kötet társszerzője.
Első kötete, a Bögre azúr  1999-ben, 21 éves korában látott napvilágot. Második könyve, a Túl a Maszat-hegyen - verses meseregény, 2003-ban jelent meg. Harmadik kötete, a Szívdesszert 2007 decemberében jelent meg.
Műfordítói tevékenységet végez, verseket, színdarabokat fordít. Drámafordításait és egyéb (önálló vagy másokkal közösen írt) színházi munkáit számos budapesti és vidéki színház tűzte műsorára (pl. Rómeó és Júlia Alföldi Róbert rendezésében - Új színház, 2006). 1999 óta a József Attila Kör (JAK), 2005 óta a Szépírók Társaságának tagja. Első költői sikerét - a Bögre azúr című kötet fülszövege szerint - tizenkét évesen érte el, egy eposztrilógiával (Nyuszika, Nyuszika szerelme, Nyuszika estéje).
Több neves díjat elnyert, pl. József Attila-díj, Az Év Gyermekkönyve díj (a Túl a Maszat-hegyenért), ill. 2007-ben Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszttel tüntették ki.

Kritikusai mindenekelőtt azt vetik szemére, hogy nem ír szomorú dolgokról, túl könnyed, gyerekesen naiv, erőltetett, modoros. Napjainkban mégis az egyik legsikeresebb fiatal költő: „szemünk láttára nő bele a költőségbe"; „míg a legtöbb költő kötelességének érzi, hogy - kis túlzással élve - pokoljárás legyen az élete, vagy legalábbis tüdőbajban hunyjon el s mindez a költészetén is érződjön, addig Varró egy könnyed és extrovertált szövegvilágot alkot, melyben a könnyedség egyfajta stílusjegy." Nyelvi játékosság, jelentésbeli könnyedség, formai bravúrok, el nem sikkadó poénok, hitelesen feltett egzisztenciális és poétikai kérdések - nagyjából így lehetne Varró Dániel stílusát összegezni.

2, A Szívdesszert (2007)

„A Szívdesszertben van némi kosztolányis elegancia, romhányis zsonglőrködés, sőt talán némi Parti Nagyos súlyos könnyedség, de úgy hogy közben Varró Dániel sajátja marad."/Kálmán Gábor/

A kötet eléggé vitatott. Azonban csodálói szerint Varró Dániel költészete a Szívdesszertben bontakozik ki igazán. Egy kiforrt, önálló hangot és poétikai világot felmutató, bravúros formakészséggel rendelkező költő alkotása.

Az alcím kis 21. századi temegén: egy 21. századi szerelem története, melyet mindennapi élethelyzetekből ismerhetünk meg. A Szívdesszert két részre osztható: - a nyomtatásban is jelölt - arany és fekete versekre.

Az arannyal nyomott 15 szonettből álló szonettkoszorú adja a mű gerincét (szonett: szigorúan kötött, 14 soros versforma). Az első 14 szonett a kötet végén egy mesterszonetté forr össze, ami mintegy magába gyűjti a korábbi versek különféle tapasztalatait, amelyek mind ott munkálnak az utolsó vers rendkívül sűrű szövetében. A szonettkoszorú egyszerre a szerelem tapasztalatainak összegzése, a saját szerelem tudásának elnyerése, szépen megformált vallomás, kérés és ajándék. (mesterszonett=az előző 14 szonett kezdő soraiból összeálló szonett)

Az egyes szonettek attitűdje problematizáló, a mesterszonetté pedig megnyugtató, olyannyira, hogy az enyhe pátosztól sem riad vissza, ami azonban ebben a kötetben nem zavaró. Formailag ezt a játékot azzal erősíti a szerző, hogy a szonettek sok helyen torzítottak, csonkák, sajátos megoldásokat tartalmaznak, melyek közül nem marad el a képvers-szonett, a szétzilált tipográfiájú szonett sem, melyet az olvasónak nagy figyelemmel, ugrálva kell kisilabizálnia. A mesterszonett pedig szabályos, mintegy megmutatja, hogy mihez képest rontott az, ami rontott. A mesterszonett nyugalma, az érzelmek magabiztos kimondása, a könyvtárnyi vers által terhelt képek azt a klasszikus költészetképet hozzák létre, amihez képest az egész kötet elmozdul.

[De mit vesződöm én...]

 

De mit vesződöm én tevéled, édes, annyit?
A stressz, a félsz, a hiszti, a nyűgök, macerák...
Mind többször már a gond szívünkben ablakot nyit,
s a szógégénkbe hátrál, akár egy pici rák.

Elég idült idill ez, még hogyha idill is.
A szíved az enyémmel nem kompatibilis.
Bőrünkből szikra pattan, ha megfogod kezem.
Nem illünk össze, drága, mit szépítsünk ezen.

De gomblukunkat mégis egymás hiánya lakja,
és elválásaink megannyi kis patakja
a visszaérkezés tavába fut be, lásd.

Elhagylak, s lépteim megint mögéd szegődnek.
Mert nem szerettem én még senkit így előtted,
és nem tudok utánad szeretni senki mást.

A mesterszonett a szerelem lényegét foglalja össze - ahogy azt a költő gondolja. A vers a szerelmes vivódását mutatja meg. A kapcsolatban egyre több a probléma („a gond szívünkben ablakot nyit"), a „stressz, a félsz, a nyűgök, macerák". Valójában a gond az, hogy nem illenek össze („A szíved az enyémmel nem kompatibilis").
Megoldás nem igazán létezik: hiába válnak el útjaik, minden búcsúzás ígéretévé válik egy újabb "egymásratalálásnak" (patak-szimbólum). "Elhagylak, s lépteim / megint mögéd szegődnek", illetve: "De gomblukunkat mégis egymás hiánya lakja." Az utóbbi sor igen jól eltalált metaforájával különösen nagyszerű: nemcsak az egymásrautaltságot költi meg érzékenyen, hanem megjeleníti a szerelem hétköznapi helyzeteit, történéseit is, amelyek kijelölik a versek természetes színtereit, azokat a színtereket, amelyek nem csupán a szerelem közegét alkotják, hanem a szerelem a rajtuk való túllépés ígéretét is hordozza. Az utóbbi sor a félregombolt ing esetlen képét is felidézheti bennünk: ilyenkor kezdhetjük elölről a gombolkozást, hasonlóan ahhoz, ahogy a szonettek is újra és újra nekiveselkednek a szerelem megköltésének.

A szonett utolsó két sorával gyöngéd vallomássá válik: „mert nem szerettem én még senkit így előtted,/és nem tudok utánad szeretni senki mást."

A kötet versei a hétköznapi helyzeteken keresztül szépen megrajzolják a két szerelmes arcképét. Az egyik sms-vers aláírásából („dé") illetve egy másik költemény megszólalójának kényelmes napirendjéből arra következtethetünk, hogy az egyik szerelmes maga a költő, míg a hölgy reggelenként munkába szaladó "HR-menedzser", aki jogosítvány birtokában a vezetni nem tudó kedvesét is szállítgatja, tovább erősítvén a költő esetlenségét, amelyből a költemények mégis előnyt kovácsolnak, sőt a kötet két kedves meseversében ez az esetlenség egyenesen az ellentétébe fordul.

A valódi hétköznapi helyzetképeket a kötet „fekete-versei" tárják elénk. Kereken húsz ilyen alkotás kap helyet a kötetben, köztük új műfajokkal. Ilyen az "sms-vers", amely nyilvánvalóan önreflexív jellegű: túl azon, hogy megszabja a terjedelmet (a karakterszámot), eleve elküldésre szánt, "gyors" műfaj. Sűrítetten mutatja meg az elektronikus médiumok elterjedésével felfokozódó vitát arról, érinti-e ez a változás az irodalom lényegét. Varró Dániel az sms által közkeletűvé tett, de valójában nem újszerű megoldásait teszi (ismét) líraivá, olyan lehetőségeket használva ki, melyek az avantgárd költészet óta ismerősek (rövidítés, mozaikszók, tipográfia, betű-hang játék).

sms

azt írom + most 1 smsbe
hogy beléd vagyok kedvesem esve
vágyak dobálnak partra kivetnek
 billentyűzárát oldd ki szívednek

A mobiltelefonozás versbe emelése mellett jellemzőek az olyan motívumok is, mint az e-mail, a televízió, az autó, a busz, vagyis úgyszólván a technika természetes közege a versek világának. Varró magával ragadó ötletessége mintha azt sugallná, hogy nincs olyan, ami ne lenne beilleszthető a szerelmesek kapcsolatába - legyen az üzenőeszköz, vagy a leghétköznapibb, éppen ezért a legismerősebb foglalatosságok megszokott kacatja, akár az esti szórakozás eszköze, amely előtt könnyű álomba szenderülni (ld.: Boldogság című vers).

Az eltávolodás a szerelmi költészet attitűdjétől azonban csak látszólagos, mert a banális tartalmakat szublimálja a nagyon is lírai én. Ezt gyakran éppen a jól kiválasztott és bátran a saját céljai szerint átalakított, klasszikus műfaj által teszi meg. Ódát, különböző dalváltozatokat, és mindenekelőtt rengeteg szonettet ír Varró Dániel, melyek mellé lírai sms-eket, makámát (arab prózai műfaj), cossantét (egy szigorúan kötött trubadúrdal-fajta) állít.

A hétköznapiság uralkodó jelenlétével áll szoros összefüggésben a költői hagyománnyal folytatott párbeszéd, amely eddig is Varró költészetének lényeges ismérve volt. József Attila híres-hírhedt Magánya idéződik meg az Átok című versben ("Nyíló öled, ha mást szorítsz karodba, / korhadjon el, mint férges fának odva"), természetesen végül a Varróra jellemző szeretetteljes hangszerelésben: "A szíved, mint a megszáradt perec, / törjön ketté, ha véle mást szeretsz."

Feltűnő mindazonáltal, hogy a közvetlenül azonosítható intertextuális rájátszások háttérbe szorultak (kevesebb, mint korábbi kötetében). A konkrét költői művekre vonatkozó intertextualitás szerepének csökkenése nagyobb teret enged a sajátos versformák alkalmazásának, amely szintén a hétköznapisághoz kapcsolódik.

Vers az elektronikus levelekről, amiket váltunk

 

A szívem el van, ó, egészen andalodva,
és ímé, reszketeg,
amióta Veled éjente, hajnalonta
itt ímélezgetek.

S e szív -akár a Montblanc csúcsán, ha meggyúl-
felolvad, szétreped,
ahányszor értesít a gép, hogy Önnek 1 új
üzenete érkezett!

És az egész világ csak egy linkgyűjtemény,
s a dolgok benne linkek-
kattintsak bárhová, folyton Te tűnsz elém,
Te vagy honlapja mindnek.

Be kell ugyan, hogy érjem egy jpg fájllal,
míg gépelek vakon
(mivel Te otthon ülsz, amit szívem fájlal,
s én itt, ahol lakom)

 

de épp ezért van úgy minden, ahogy remélem,
s vagy az, kit képzelek
s nem éktelenkedik nekünk még itt e mélen
se pont, se ékezet.

Intertextus: Vajda János (2. vsz.); Shakespeare (3. vsz. - „Színház az egész világ")

Az intertextusok olykor annyira látványosak, hogy szinte szétpattantják a szöveget. ez nem olcsó megoldás, hanem egyfajta közkeletű irodalmi tudat megidézése.

 

3, Értékelés

Sokan kritikusan nyilatkoztak a kötetről, mondván, hogy a szerelmet, a „legszentebb" témát méltatlanul dolgozta fel. Mások szerint a költemények nagy része túlbonyolított, giccsbe hajló.
Mások szerint: „A Szívdesszert viszont marcipán aranypapírban, avagy, a műfaj közkeletű nevén, limonádé, egy jó kis limi. De ezt nem lehet szerzőjének felróni, hiszen nem arról van szó, hogy súlyosnak akarna valamit beállítani, ami nem az."(Menyhért Anna/Magyar Narancs,2008)

A kötet tényleg grammra van súlyozva: ha több lenne, telítene, ha kevesebb, akkor meg hiányos lenne. A 21. században nyilván nem lehet úgy jó verset írni, hogy az valamiféle lázadás, rombolás legyen. A Szívdesszert éppen azért bátor, mert el meri mondani, hogy ez a klasszikus szerelmi költészet érvényes lehet a kortárs díszletek között is.

A kötet fölveti a kérdést, hogy lehet-e a szerelemről a 21. században a kor nyelvén, a kor emberéhez beszélni, anélkül, hogy az közhelyessé vagy túl fennköltté válna. Varró Dániel képes rá: voltaképpen azt mondja el, amit mi mondanánk - csak mi sosem tudnánk így megfogalmazni.

___________________________________________________

A görög dráma és színház kialakulása; Szophoklész: Antigoné

1. A görög dráma és színház eredete

- A  Kr.e. V. sz. konfliktusokkal (görög-perzsa háborúk, belső ellentétek) teli időszak volt az ókori Hellasz történetében, ez kedvezett a konfliktusokra épülő dráma műnem kialakulásának, fellendülésének.

- A dráma kifejezés a görög drán (cselekedni) szóból származik. Olyan műveket jelent, amelyeket színpadi előadásra szántak. Két alapműfaja a komédia és a tragédia. A komédiában az értékhiány lelepleződése nevetséges hatást kelt, a tragédia értékvesztésre épül.

- A görög dráma és színjátszás kialakulása vallásos szertatásokhoz, Dionüszosz ünnepeihez kapcsolódik. Dionüszosz a bor és mámor istene, a démosz kedvelt istene volt. (A mítosz szerint Zeusz és a halandó földi királylány, Szemelé nászában fogant. A királylány a főistennel való egyesüléskor elégett, megsemmisült, Zeusz a combjába varrva „hordta ki" őt. Féltékenysége miatt Héra üldözi, többször széttépeti, de nagyanyja jóvoltából újra és újra életre kel - ily módon Dionüszosz a meghaló és feltámadó istenségek előképe.)

- Dionüszosz kultuszát Peiszisztratosz türannisz vezette be, hogy politikai érdekből a démosznak kedvezzen.

- Az istenség tiszteletére januárban kis-Dionüszia, március-április hónapokban egy 4 napos nagy-Dionüszia ünnepséget tartottak. Ennek keretében zajlott a drámai verseny.

2. a drámai verseny

- A drámai verseny rendezője-szervezője minden évben egy megválasztott arkhón (állami tisztségviselő) volt. Az ő feladata: a darabok kiválogatása, a színészek betanítása, a verseny lebonyolítása.

- A verseny anyagi hátterét az előkelőek vallási hozzájárulása, a leiturgia adta.

- A drámai versenyek a 4. napon zajlottak. 5 komédiaszerző 1-1 darabja, ill. 3 tragédiaíró tetralógiája (4 összefüggő tematikájú darabja) került bemutatásra.

- 10 dramaturgosz döntött a helyezésekről. Csak az 1. helyezés számított dicsőségnek.

- A drámai versenyeket évente egyszer rendezték meg. A darabokkal nemcsak szórakoztatni akarták a poliszpolgárokat, hanem tanítani, nevelni is. Az előadások olyannyira fontosakká váltak, hogy az állam ún. nézőpénzt biztosított a polgárok számára, hogy megnézhessék az előadásokat. A nézők szabadon véleményt nyilvánítottak, reagáltak, ettek-ittak az előadások közben.

3. a drámai szöveg

- A  drámai szöveg a Dionüszosz számára írt dicsőítő énekekből alakult ki fokozatosan. Kezdetben egy kórus, kar adott elő szövegeket Dionüszosz életéről, majd kivált a karvezető, és a karvezető és a kar párbeszédet folytatott egymással. Az első színészt az  jelentette, amikor Dionüszosz alakját megszemélyesítették. A hagyomány szerint

Oldal: irodalom 5.
tételbank - © 2008 - 2024 - tetelbank.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat