tételbank
érettségi tételek magyar nyelv és irodalomból, történelemből
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
Elérhető témák:
15. Karinthy humora
16. Kosztolányi: Édes Anna
17. Szabó Lőrinc
18. Móricz Zsigmond
19. József Attila (egyéni, nemzeti és egyetemes problémák lírájában)
_________________________________________________________
Karinthy Frigyes humora
1. Karinthy pályájának érdekessége
Egyedülálló jelenség a magyar irodalomban a huszadik század elején. Csodagyerekként indult; a humor és a szatíra legnagyobb magyar mestereként fejezte be pályáját.
2. Személyéről
- 1887-ben született Budapesten, szülei ötödik gyermekeként. Hat éves volt, amikor édesanyja meghalt. Édesapja olvasni szerető, filozófiát kedvelő tisztviselő volt, nagy gonddal nevelte gyermekeit.
- a budapesti Markó utcai főreál gimnáziumban érettségizett. Nem volt jó tanuló, ennek ellenére a Műegyetem fizika-matematika szakára iratkozzon be, de más órákra (karokra: orvosi, bölcsész) is bejárt. Tanulmányait azonban nem fejezte.
- újságíróként kezdte pályáját, több fővárosi lapnak dolgozott.
- 1912-ben jelent meg Így írtok ti című kötete, amellyel egy csapásra országos hírnévre tett szert.
- 1913-ban vette feleségül Judik Etel színésznőt (kalandos házasság: a színésznőt a férje haragja elől Berlinbe vitte („leányszöktetés"), ahol fél évig éltek. A hölgy betegség következtében elhunyt. 1920-ban vette feleségül Böhm Arankát (szintén miatta vált el előző férjétől), s fiuk, Karinthy Ferenc szintén író lett. Édesapjáról írt műve: Szellemidézés (1944).
- 1936-ban kezdődtek mind súlyosabbá váló rosszullétei. A vizsgálatok kiderítették, hogy agydaganata van, amit Stockholmban, a neves orvos, Olivecrona professzor sikeresen megműtött.
- 1938 halálának éve. Egy siófoki családi nyaraláson agyvérzés érte. Szeptember 1-jén temették a Kerepesi úti temetőben.
- Karinthy Frigyes legjobb barátai Kosztolányi Dezső költő, író, és Somlyó Zoltán költő voltak. Ők hárman kifogyhatatlanok voltak a tréfából, a szójátékból. Egymás ugratása, a közönség meghökkentése vagy megtréfálása közös szórakozásuk volt.
3. Legismertebb művei
- Így írtok ti (1912) - máig legnépszerűbb műve.
- Találkozás egy fiatalemberrel (1913) - első novellás kötete.
- Tanár úr kérem (1913) - másik legnagyobb sikerű műve, a gimnáziumi diákévek élményanyagából táplálkozik.
- Nem mondhatom el senkinek (1930) - első verseskötete, melynek címadó versét megzenésítve a mai fiatalok is jól ismerik.
- Utazás a koponyám körül (1937) - agyműtétének páratlan élményét írja meg ebben a regényben, amit Latinovits Zoltán főszereplésével filmre is vittek.
- Két világhíres mű fordítójaként is számon tartjuk Karinthyt. Az egyikben szatirikus, a másikban inkább játékos-humoros kedvét éli ki (Swift: Gulliver, Milne: Micimackó).
4. Karinthy humora
Karinthy a humoros írások (és tettek) mestere volt. Az a fajta intellektuális humor, amit ő művelt, legtöbbször a szavak bizarr játékára épül. Pl.
- hasonlósági asszociáción alapuló szójáték (pl. apátlan-anyátlan vakond = árvakond, vidám dog = boldogg, rosszkedvű cethal = ecethal, skót gorilla = zsugorilla stb.
- versrejtvény (pl. „Micsinál a micsoda a micsodán, meddig micsinál a micsodája?" Megfejtés: Megy a juhász a szamáron, földig ér a lába."
- halandzsaverseinek híres darabja:
„... Doborza!
Huj, koszmabég, huj, kereki!
Vatykos csuhászok vereki!
Dengelegi!"
- intarzia-játék: (= híres emberek nevét kell elrejteni egy mondatban) (pl.: Jó itt a koszt, ó, lány, ide zsörtölődés nélkül jöhet az ember.)
- kitűnő érzéke volt az „eszperente" nyelvhez és a „sátídrof"- hoz, vagy a visszafele olvasáshoz.
5. Így írtok ti
a) műfajáról
- Irodalmi karikatúrák - ez az Így írtok ti Karinthy által adott alcíme. A karikatúra torzképet jelent, melyben mintegy eltúlozva, felnagyítva - és természetesen eltorzítva - jelennek meg a legfontosabb stílusjegyek vagy éppen egyéni vonások (gondoljunk a vicclapok karikatúráira!)
- Nevezhetjük paródiának is, hiszen a görög eredetű „paródeo" azt jelenti, hogy hasonlóan, de torzítva előadni a dalt. Azaz a szerző valamely mű formai külsőségeit utánozza, leleplezve a belső, szemléletbeli gyarlóságot, ürességet, azaz fennkölt formai elemek alkalmazása jelentéktelen témára. (pl. amit Kosztolányiról írt a kötetben)
- A travesztiában a szerző közönséges, aktualizáló stílusban jeleníti meg az ideák, eszmények és érzések fennkölt közegét. Fenséges téma - kisszerű előadásban. Erre is találunk példát a kötetben (pl. „Dido és Aeneas úgy társalog, mint a piaci kofák és trógerek." Traveszita például Az ember tragédiájának átírása a kötetben.
- A persziflázs - kíméletlen gúnyirat. (pl. amit Szabolcska Mihály költőről írt a kötetben)
Használhatjuk azonban az egyszerűség kedvéért csak a paródia fogalmát: egyrészt, mint műfaj eleve tágabb határokkal rendelkezik, másrészt, mint módszer is felfogható; a művészet történetében az ókortól kezdve jelen van.
b) keletkezéstörténetéről
A Fidibusz című élclap 1908. április 10-i számában jelent meg Egy kezdő író vázlatkönyvéből alcímmel az első darab. Sem Karinthy neve, sem a parodizált mű és szerzőjének neve nincs feltüntetve. Ezt követi a többi, mígnem 1912-ben a kötet is megjelenik. De nincs benne minden, ami a Fidibuszban megjelent.
c) a kötet felépítéséről
Az első kiadás négy részből áll: Magyar antológia (költők), Magyar próza, Külföldi próza, Optimisták (néhány szatíra).
A modern kiadások az Így írtok ti szövegéhez hozzácsatolják folytatását, az Így láttatok ti című háborús gyűjteményt és a folyóiratokban elszórt, kötetbe fel nem vett irodalmi torzképeket is.
d) a kötet jelentősége
Karinthy kortársairól ír paródiákat, rámutat munkásságuk modorosságaira úgy, hogy azzal nem bánt, nem sért, hanem előremutató kortársai, a nyugatosok számára, ugyanakkor maró gúnnyal ír a konzervatív, népnemzeti, akadémikus írókról9.
Ahhoz, hogy az egyes darabokat meg tudja írni, rendkívül jó megfigyelőnek, stilisztának kellett lennie.
6. A kötet néhány darabjáról
Szatirikus, maró gúnnyal átszőtt szöveget írt a konzervatív, (túlhaladott) népnemzeti irányzat képviselőjéről, Szabolcska Mihályról Egyszerűség c. paródiájában.
Adyban egyrészt a gondolatritmust fokozó sorismétlések, a refrén gyakoriságát karikírozza, melyet a Törpe-fejűek c. műve végén ki is mond:
„Hát maga megbolondult ,
Hát maga megbolondult,
Hogy mindent kétszer mond, kétszer mond?"
Továbbá Ady fölényes gesztusát, a váteszi magatartását és a gőgöt karikírozza, amellyel mindenki fölött állónak tűntette fel önmagát. Erről tanúskodik a Moslék-ország c. mű („Piszok-hazám, mit kapaszkodsz belém?")
Szintén kiemeltetnek a mű során a sorismétlések mellett a jelző- és szószerkezetek ismétlései („Fekete hajó, fekete vízen"; „Fekete vízen, fekete legény") valamint az anafora és az epifora gyakori alkalmazása („Jött értem.../ Jött értem"; „...fekete legény/ ... szomorú legény").
A szóhasználat szempontjából Adyra a neologizmus jellemző, ezt karikírozzák Karinthynál a „Moslék-ország", „Átok-város", „Redves-ugar" jelzők, ám ide tartozik még nagy kezdőbetűs írásmód utánzása is (pl."Átok-város").
Nem csak Ady modorát utánozza, de témáit is felhasználja. A magyar ugar-vízió, a váteszszerep határozza meg az Új versek és a Vér és Arany c. Ady köteteket, s Karinthy ezeknek állít görbe tükröt olyan kijelentésekkel, mint pl.
„Vagyok a nyugati sirály,
De magyarnak köpött ki a föld"
(Felismerhetünk sok Ady-verset, pl.: A magyar Ugaron, Új vizeken járok, A Hortobágy poétája, Góg és Magóg fia vagyok én stb.)
A fiatal Babits vonzalmát az alliterációkhoz egy képtelenséggel emeli ki: azért született Szekszárdon, hogy majd megírhassa „Szekszárdon Születtem, Színésznőt Szerettem" című leendő versét (bár ilyen című verse Babitsnak nem volt). Továbbá Babits Bihálynak kereszteli Babitsot, melyet úgy indokol, hogy Babits maga változtatta nevét Mihályról Bihályra, hiszen tehetségtelen keresztapja egykoron nem gondolt az alliterációra.
Az Antik szerelem c. műben Babits szigorú formaművészetét, klasszikus műveltségét (pl. Aegis az 1. vsz.-ban- több spártai király viselte az Agisz nevet), antik szépségideálját parodizálja.
A Dana Idákban pedig az eredeti (A Danaidák ) csaknem áttekinthetetlen, zárójelekkel bonyolított mondatait parodizálja 3-féle zárójellel, s további matematikai jelekkel.
Móricztól a Sárarany című regényének főhőse, Turi Dani került célkeresztbe. Turi Dani túlfűtött erotikáját kacagtatja ki Karinthy, s Móricz naturalista stílusát, a paraszti beszéd utánzását, „népiesch"-ségét parodizálja.
Ebben a paródiában a Barbárok vagy a Tragédia balladai elhallgatásaival, kihagyásaival dolgozik, a népies halandzsa a maga jelentéstelen, a természetesnek ható nyelv mesterséges, a gépies-ismételhető természetére világít rá.
Kosztolányitól A szegény kisgyermek panaszai című versciklust parodizálja A szegény kis szimbolista klapec nyöszörgései című írásában. A Mint aki halkan belelépett c. mű ennek a ciklusnak nyitódarabjára játszik rá, az ifjú Kosztolányi impresszionista-szimbolista irányát torzítja el az obszcén felé. Az eredetiben a halál pillanatára idézi fel az élet elmosódó benyomásait, Karinthy meg az illatok, a színek és az alliterációk asszociációjával sejteti, hogy mi az, amibe a kis szimbolista klapec belelépett.
További parodizált kortársak: pl. Móricz Zsigmond, Tóth Árpád, Kaffka Margit, Szép Ernő, Molnár Ferenc, Gellért Oszkár, Füst Milán stb.
Hatása
Az 1912-ben megjelent Így írtok ti (majd egyre bővülő újabb kiadásai) felbecsülhetetlen kultúrtörténeti értéke, hogy rendkívüli módon népszerűsítette a modern, a kortárs, a nyugatos irodalmat. Ennek volt árnyoldala is; Kosztolányi Édes Annájában Patikárius Jancsi ebből a kötetből szerzi felszínes ismereteit; Márai Sándor az Egy polgár vallomásaiban arról ír, hogy a polgári házakban Karinthy paródiagyűjteménye pótolta a kortárs irodalom olvasását.
A humor a teljes igazság" - jegyezte fel Karinthy. Később, az Ascher Oszkár (színész, rendező, színészpedagógus) által megtalált, utolsó noteszába a következő keserű sorokat írta: „Úgy használnak engem, mint a krumplit Európában - virágomat és gyümölcsömet (humor és vicc) tépik, a gyökérgumót (filozófiámat) eldobják." Karinthy Frigyes egész életében a nagy mű, az enciklopédia megalkotására készült. Az utókor úgy látja, hogy maradandót mégis az apró, a látszólag mellékes, a kényszerből született művekkel alkotott, kitágítva a magyar nyelv ábrázolási, megjelenítési lehetőségeit.
_________________________________________________________
Kosztolányi Dezső: Édes Anna
1. Kosztolányi bemutatása
Kosztolányi Dezső a Nyugat első nagy nemzedékének kiemelkedő alakja. Prózában és lírában egyaránt nagyot alkotott. Kiváló költő, novellista, regényíró és virtuóz műfordító. Példaképe Arany János volt, ugyanolyan nyelvi tökéletességre, teljességre törekedett.
1885-ben született Szabadkán, művelt polgárcsaládban. Nevelését nagyapja irányította, aki Bem seregének századosa volt. A gimnáziumot Szabadkán végezte el, jeles eredménnyel. Tanulmányait Budapesten, magyar-német szakos egyetemi hallgatóként folytatta. Filozófiát is hallgatott Bécsben, de végül egyetemi tanulmányait nem fejezte be. Különböző újságoknak írt cikkeket és verseket. Nagy előnyt jelentett számára, hogy több nyelven folyékonyan beszélt. Feleségül vette Harmos Ilona színésznőt, kitől gyermeke született, Ádám. Nem vett részt a világháborúban, amiért kezdetben lelkesedett, de később lesújtotta, rettegéssel töltötte el. Trianon érzékenyen érintette. Pesti Hírlap munkatársaként dolgozott. 1933-ban fény derült állkapcsának rákos daganatára, több műtétet hajtottak végre rajta. Életének utolsó éveire rányomta bélyegét ez a betegség. 1936-ban Budapesten halt meg.
2. Műveiről
A lírikus Kosztolányi életművét három kötet határozta meg: A szegény kisgyermek panaszai, A bús férfi panaszai és a Számadás.
Kisepikai művei közül az Esti Kornél novellák a legismertebbek. Ezek az írásai önéletrajzi jellegűek, a címszereplő modellje maga az író.
Regényírói munkássága a húszas évek közepén teljesedett ki. 1924-ben írta a Pacsirtát, 1925-ben az Aranysárkány, majd 1926-ban az Édes Annát.
3. Kosztolányi: Édes Anna (regény)
Ez a mű Kosztolányi világszemléletének tükre, művészi és emberi értékrendjének foglalata, emberszeretetének és szolidaritásának egyik legszebb példája. A Nyugatban jelent meg folytatásokban. Kosztolányi a Pacsirta című regényét szerette a legjobban, de az Édes Anna a legsikeresebb. Szász Károly így írt róla: „Ennél különbet ebben a nemben alig termett irodalmunk".„ Édes Anna csoda, csoda feketében." - mondja Kiss Ferenc. „Bravúros mű, de nem külsőségében, hanem lényegében az"
A mű témája kettős gyilkosság, amit a cseléd követ el a gazdái ellen. A valóságban is megtörtént ez a bűntett, Kosztolányit érdekelte ez a téma, készült rá.
A címről: „Én az Anna nevet régóta szerettem. Mindig a mamát hozta eszembe. Jólesett mondogatnom, leírnom."
A mű szerkezete:
1-6. fejezet: bemutatja a helyszínt, a körülményeket, utal a történelmi háttérre
6. fejezet: Anna alakja késleltetve jelenik meg
7-10. fejezet: Anna környezetbe való beilleszkedését dolgozza fel
11-14. fejezet: Anna és Jancsi viszonyát meséli el
15-18. fejezet: menekülési lehetőségének meghiúsulásáról szól (házasságkötés lehetetlensége)
19-20. fejezet: bírósági ítélethozatal, befejezés
A cselekmény a kommün bukásával (1919. július 31) veszi kezdetét. A szerző nem engedi művét leleplező korrajzzá terebélyesedni. Az első fejezetnek a cselekmény szempontjából nincs is jelentősége, azt hivatott szemléltetni, hogy az írótól távol áll a politika. Kosztolányi nem társadalmi kérdésekkel kíván foglalkozni, hanem általános emberi kérdéseket vet fel: a kiszolgáltatottság, az egymás iránti közömbösség, a szánalom és részvét hiányának nagy problémáit. Az úr-szolga viszony ábrázolását csak eszközként használja fel ehhez.
Az első fejezetek főszereplője a Vizy házaspár, de már ekkor minden párbeszéd, gondolat, Édes Anna körül forog. Vizynét ugyanis egyetlen dolog foglalkoztatja, az, hogy minél tökéletesebb cselédre tegyen szert. Beteges szenvedélye vakká teszi, húsz éves házasságának minden emléke a házában megfordult cselédekhez kötődik. Valamennyit gyűlöli, de legjobban az éppen nála levőt. Kóros állapotának személyes természetű okai vannak: egyetlen gyermekét betegség miatt vesztette el, férje rendszeresen megcsalja. Beszűkült és boldogtalan életében a cseléd az egyetlen partnere, minden gondolatának legfőbb oka és célja. Ficsor a házmester felajánlja neki, hogy új lányt szerez, olyat, aki tökéletes mintacseléd. Sokat és jól dolgozik, keveset eszik, nem lop, nincsenek szeretői. Így kerül Édes Anna Vizyékhez.
Valójában Ficsor a tizenkilenc éves vidéki lányt akarata ellenére kényszeríti ide. Ez az ember, aki a szolgalelkűség megtestesítője, közeli rokona Annának. A kommün ideje alatt hiába kérték, nem javítja meg a tanácsosék csengőjét, de a proletárdiktatúra bukásának hírére azonnal megjelenik, és alázatosan elvégzi a munkát. A kis cselédlányt, aki jól érezte magát az előző munkahelyén, azért kényszeríti ide, hogy visszaszerezze Vizyék jóindulatát.
Az első találkozáskor lezajló párbeszéd, a cselédkönyv szenvtelen adatai (termete, fogai, különös ismertetőjele) a rabszolgavásárra emlékeztetnek. Vizyné magatartása kemény, vallatásszerű, megleckéztető. Megmotozza a cselédet, megsérti a poloska behozatalának vádjával, elzárja az élelmiszert. Később csalétket helyez ki, máskor cselből kínálja.
Vizyné Annánál olyan dolgot tapasztal, mit eddig még senkinél nem látott. Minden munkát szó nélkül tökéletesen elvégez, keze nyomán rend és tisztaság marad, nem szájal az asszonnyal. Anna engedelmes, végtelenül türelmes, halk és dolgos, ellenállás nélkül tűri, hogy asszonya a cselédgyötrés minden módozatát kipróbálja rajta. Király István így vall róla: „Anna értékember." „Ugyanis a humánum ösztönösen benne van." Ő lesz a mintacseléd, akit Vizyék mint valami érdekes és különös tárgyat mutogatnak a vendégeknek. A környéken is elterjed, hogy milyen tökéletes lányt talált. Kosztolányi tudatos írói módszerére vall, hogy főhősét alig beszélteti. Együgyűségéből, iskolázatlanságából következik, hogy nyelvi kifejezőképesség híján Anna elsősorban érzékszerveire hagyatkozik, különös hangsúlyt kap a szaglás. Vizyékhez belépve émelyítő szagot érez (a molyok ellen kámfort tartottak a zongorában) rosszullét fogja el, s napról-napra jobban irtózik egy számára felfoghatatlan dologtól. Nem menekülhet el sehová, irdatlan magány veszi körül. Vizyéknél eltöltött nyolc hónap csak szenvedést hoz Annának. Az, hogy mintacseléd lehessen, csak személyiségének megnyomorítása, feladása árán valósulhat meg. Gazdái a maguk módján szeretik, csak éppen nem embernek, hanem hibátlanul működő gépnek tekintik. Az asszony beleszól a magánéletébe, elveszi az önállóságát, önbecsülését. Azonban nem csak Anna kiszolgáltatottja a méltóságos úréknak, a függés kölcsönös. Vizyné állandóan attól retteg, hogy elveszti Annát. „Az tagadhatatlan, hogy most inkább rab volt, mint bármelyik cselédje mellett". A függésben elvesztik szabadságukat, s ez mindkettőjük személyiségét eltorzítja.
Megaláztatásához hozzájárul Vizyné unokaöccse, Patikárius Jancsi, aki visszaélve a lányban rejlő szeretetigénnyel, elcsábítja és teherbe ejti. Jancsi a korszak jellemző típusa. Ellenszenves külsejű, kicsiny koponya, peremtelen fülek. Élettelen arc. Rideg, érzelem nélküli ember, „kicsit Noszty Feri". Gátlástalan bohém, érdekember. A tiszta lány várja, igényli a szerelem folytatását, de a férfi csak játékszert, használati tárgyat lát benne, és megvetően elfordul tőle. A szégyenétől végül megszabaduló lányt a kezébe nyomott pénzzel még jobban megalázza.
Menekülési lehetőséget kínál kilátástalan helyzetéből Édes Anna számára Báthory úr, a kéményseprő, aki megkéri a lány kezét. Anna akaratát azonban ekkora már teljesen megvétózta a Vizyné részéről ránehezedő lelki terror, melynek eredményeképpen úrnőjének szavára hallgatva a cselédlány eláll a házasságtól.
A regény cselekményének tetőpontját az estély jelenti, amelyen Vizy Kornél államtitkári kinevezését ünneplik. Vizy Kornél érdekember, csak a karrier érdekli, a protekció bolondja. Anna felszolgálás közben megpillantja Jancsit, amint megcsókolja az öreg Moviszter doktor fiatal feleségét. A sok sérelmet, a sok csalódást ez a jelentéktelennek tűnő szerelmi csalódás tetézi be. Még aznap éjjel Édes Anna egy konyhakéssel leszúrja alvó gazdáit, Vizy Kornélt és feleségét, összekuszálva az ok és okozat közvetlen szálait. Másnap felfedezik a gyilkosságot és letartoztatják a gyilkost. Anna mindent bevall, csak arra a kérdésre nem tud felelni, hogy miért tette. A bírósági tárgyaláson mindenki ellene vall, még édesapja is.
Egyedül a mélyen és igaz módon vallásos Moviszter doktor érez vele együtt, s ő az, aki rámutat a gyilkosság valódi okára. „Nem úgy bántak vele, mit egy emberrel, hanem mint egy géppel. Gépet csináltak belőle. Embertelenül bántak vele. Cudarul bántak vele". Moviszter doktor tudatosan képviseli a humánumot. Szeretet és megértés jellemzi, de cselekvésképtelen. Édes Annát végül bűnösnek találják és 15 évi fegyházra ítélik.
A záró fejezet a nyitó fejezethez hasonlóan nem tartozik szorosan a cselekményhez. Az utolsó fejezet igazából nem Édes Anna történetének az utójátéka, hanem a házé, a környezeté, az íróé, az ellentmondásos magyar világé.
A regény tanulsága, hogy egy megoldás lehetséges csupán: az irgalom, a szeretet.. A könyörület, a keresztény szeretet, az irgalom legfőbb érték az Édes Annában. Ezt jelzi az is, hogy Kosztolányi latin nyelvű halotti szöveget illesztett a regény elé mottóként. Az egyetemes nyelven megfogalmazott ima, könyörgés a cselédlányért, az áldozatokért, a szereplőkért, valamennyiünkért.
Értelmezése: Az úr-cseléd viszony, mely mindkét fél számára elembertelenítő, történelmi sorsfordulók nyomán változhat. Ez esetben az emberek jellemüknek megfelelően viselkednek akkor is, ha közben szerepet cserélnek. A megalázó alárendeltség-fölérendeltség viszony egyetlen módon elviselhető: keresztényi szeretettel, irgalommal. Ha ez hiányzik, a felgyülemlett megaláztatás, az elfojtott sérelem egyszer csak felszínre tör, akár a legszélsőségesebb formában (gyilkosság ) is.
A sokat elemzett, értelmezett mű, megrendítő tanúságtétel mindarról, ami bármikor, bárhol megtörténhetett a század elejének magyar társadalmában.
__________________________________________________________
SZABÓ LŐRINC (1900 - 1957)
1. jelentőségéről
- értékelői szerint a kései Nyugat-líra összegzője.
- első, lázadó korszakában sokféle hatás érte - ezt tanúsítja első négy kötete (az idilli hangulattól a szertelen, avantgárd, olykor anarchista lázadás hangjáig jut el verseiben)
- második alkotói korszakában (harmincas évek) a szubjektív lázadás után az emberi lét és a világ összefüggéseit, az önmegvalósítás lehetőségeit kutatja. Versei elmélyülnek, stílusa lehiggad: újklasszicizmussá szelídül. Tudomásul veszi a világ rendjét és saját belső világában, a magánéletben talál menedéket. Ekkor keletkeznek legjelentősebb kötetei: Te meg a világ, 1932, Különbéke, 1936).
- utolsó költői korszakát a két verscikluson kívül (Tücsökzene, 1947; A huszonhatodik év, 1950-51) a Mozart hallgatása közben című verse reprezentálja. „Csak a derű óráit számolom" - a vers első sora, egy kőbe vésett latin felirat. Ez Szabó Lőrinc utolsó éveinek mottója.
- lírai munkásságán kívül a korszak egyik legtehetségesebb műfordítója is volt, 100-nál több költő művét tolmácsolta (görög, latin, német, francia, angol orosz, egyéb keleti nyelvekből is fordított).
- több irodalmi folyóiratnál dolgozott: 1921 és 1926 között Az Est szerkesztőségében dolgozott, a Nyugat kritikusa is volt. Többnyire kezdő költőkről írt. 1927-ben saját lap indításával próbálkozott, címe: Pandora, de mindössze hat számot ért meg. 1946-tól a Válasz c. folyóirat vezető költője, a versrovat egyik gondozója.
2. helyszínek az életében
- Miskolcon született 1900 márciusában. Itt kezdett elemi iskolába járni, majd Balassagyarmaton folytatta tanulmányait.
- Debrecenben a Református Főgimnáziumba járt (1908-18). Ún. hadiérettségit tett, néhány hónapig katona volt.
- A frontok összeomlása után, ill. ettől kezdve Budapesten élt. Először gépészmérnöki szakra iratkozott be a Műegyetemen, majd a bölcsészkaron magyar-német-latin szakra jelentkezett, diplomát szerzett. Az egyetemen Babits Mihály tanársegédje volt egy rövid ideig.
- Budapesten hunyt el 1957 októberében.
3. Verseiből
- a Te meg a világ c. kötet (1932) egyik legismertebb szerelmes verse a SEMMIÉRT EGÉSZEN című költemény. A szerelmi költészet nagy összegző verseinek vonulatába illik: a költő megteremt lírájában egy saját belső világot, melynek egyik záloga a nő alázata. Hasonló jellegű vers Ady Elbocsátó, szép üzenet c. alkotása, de fordított előjellel: Ady lerombolja a kettejük között (Ady-Léda) között teremtett viszonyt.
- a költő magánéletéről tudnunk kell, hogy 36 évig élt házasságban Mikes Klárával, az Est-lapok irodalmi rovatvezetőjének, Mikes Lajosnak a lányával. Két gyermekük született: Klára és Lőrinc (a versekben szereplő „Kisklára" és Lóci). Ugyanakkor a házassággal párhuzamosan 25 évig kötődött szerelemmel felesége egykori barátnőjéhez, V. Korzati Erzsébethez. A kapcsolatnak az asszony 1950-ben elkövetett öngyilkossága vetett véget.
- A vers újszerűsége, hogy a szerelmet, mint az ember magányát feloldó gátlástalan önzést mutatja be.
- a címben az ellentétes jelentésű szavak feszültséget keltenek, oxymoronként (kizáró ellentétként) hatnak. Ugyanakkor megnevezik a vers problémakörét, üzenetét. Nyelvtani szempontból is érdekes a megformáltsága, hiszen szokatlan módon egy névmásból és egy határozószóból áll
- a vers az élőbeszéd közvetlenségével szólal meg, monológszerű. A feltételezett hallgató (aki számára ezek az elvárások megfogalmazódnak), a másik ember. A hangnem tudatosan zsarnoki, a beszédmód nagyon intenzív.
- tartalmi szempontból a meglepő a vers szövegében, hogy szemléleti beidegződéseket támad, belső bizonytalanságot érint. A szöveg érvelő jellegű.
- szerkezet szempontjából az első két szakasz kérés, kinyilatkoztatás és indoklás;
a harmadik lágyabb hangszerelésű, panaszként, önigazolásként hangzik.
A negyedik, ötödik szakasz egyre szenvedélyesebb, felfokozott.
- a vers problémaköre: a versben a szerelem érdekviszonyként jelenik meg (alku, önzés, börtön). Az egyén elvárások hálózatában él (a magáé, a világé, a moderneké). A nőtől személyisége teljes feladását kívánja, mert a világgal szemben csak így kaphatja meg a szerelmi kapcsolattól várt teljességet. S bár a vers elején önmaga is elismeri a kérdés rettenetességét, mégsem tud változtatni.
- a vers két kulcsszava, az „alázat" és az áldozat" a 3. vsz.-ban hangzik el. Ezek a vers központi motívumai. A külvilágban önzések uralkodnak, szerelmi kapcsolataiban a lírai én mást vár, legalább itt kapjon teljes önzetlenséget („..mutasd meg.. hogy a világnak kedvemért ellentéte vagy." A költeményben végig kettősség uralkodik: a költőnek szüksége van arra, hogy önzését kielégítsék, de ugyanakkor fáj is, hogy ő maga a szenvedtető.
- jellegzetes stíluseszközei: a rövid, kinyilatkoztatásszerű mondatok, anaforák, halmozás, gondolatritmus és az áthajlás
- a vers jambikus lejtésű, keresztrímek ill. páros rímű sorok váltakoznak benne. Szerkesztett, fegyelmezett formájú, ugyanakkor előadásmódját tekintve töredezett.
A Különbéke (1936) c. kötet egyik különös hangulatú, legismertebb verse a DSUANG DSZI ÁLMA című alkotás.
- (előzménye): Csoang Csou Kr. e. IV. sz.-ban élő taoista költő-filozófus volt, egyik műve a „Csuang Ce" (a 'Dsuang Dszi' átírás német nyelvből). Fő gondolatköre, hogy az elmélkedés elégtelen a világ megismeréséhez, azért filozófiája az abszolút nyugalomra törekvés. Művében életbölcsességeket fogalmaz meg példázatokban.
- a korszak körülményei: a XX. század fordulóján a nyugati civilizáció megfáradt embereiben megnőtt a vágy a végtelennel való azonosulásra, a misztikumban való feloldódásra. Egyre népszerűbbé váltak a keleti kultúrák filozófiai áramlatai, melyek az állandóságot, ismétlődést, a szemlélődő magatartást hirdették. Magyarországon is éreztették hatásukat ezek a gondolatok (pl. merít a távoli tanokból Gárdonyi Géza, Kosztolányi Dezső, Weöres Sándor, Hamvas Béla és Szabó Lőrinc is.
- a költemény gondolatmenete: Sz. L. szerint a Dsuang Dszi álma a kínai mester könyvében olvasott álom-mesére épül. A költő pontosan követi a forrását, csupán dramatizálja az elbeszélést, s az egyes mondatokba a történet hallgatójaként beleszövi önmagát is. A gondolatmenet szerint Dsuang Dszi azt álmodja, hogy pillangó volt, mely összevissza szálldogált boldog örömében. Közben nem érzékelte önmagát, csupán a pillangót. Hirtelen felébredt, s megint önmaga volt. Ez után az a gondolat gyötörte, hogy nem tudta eldönteni, előbb Dsuang Dszi álmod-te azt, hogy pillangó, vagy a pillangó álmodja azt, hogy D. D. Így változnak a dolgok.
- a költemény kompozíciója két egységből áll: az 1-3. vsz. megjeleníti az eredeti történetet, míg a 4-6. vsz.-ban a lírai alany nézőpontjából értelmeződik a jelenség.
- a szöveg fő motívumai: az álom és a lepke, az igazságkeresés motívumköre pedig már a vers üzenetét is jelenti egyben. Az álom ősi kulturális szimbólum. Egyes mítoszokban magát a valóságot jelképezi. A versben - ahogy az eredeti bölcseletben is - az kérdőjeleződik meg, hogy vajon megtudhatjuk-e valaha, hogy az álom vagy az ébrenlét-e az igazi valóság. A lepke a kínai hagyományban a halhatatlanság szimbóluma a taoizmus a szárnyakat az öröklét kifejeződésének vélte. A versben az álombeli pillangólét a létezés titokzatosságára, valamint a lélek átváltozásaira utal.
- A vers üzenete az igazságkeresés ősi motívumkörére épül, s azt sejteti, hogy „nincs igazság", mert valamilyen formában minden az lehet.
- A költemény külső felépítése szerint négysoros versszakokból áll, szabálytalan rím és ritmusrendszer jellemzi, minden versszakban egy-egy félrímre bukkanhatunk.
- Az alkotás jellegzetes stíluseszközei az ellentétek, a párbeszédes példázatszerűség (ezek szintén keleti hatásra alakultak így).
A MOZART HALLGATÁSA KÖZBEN (1956) c. költemény utolsó költői korszakának világszemléletét, életfilozófiáját foglalja össze.
- konkrét képtől indul (egy kőbe vésett latin felirat megpillantása ihleti a verset), s egyre általánosabb érvénnyel szól
- a zene hallgatása emlékezésre készteti, ezek hatására az élet értelmezésére, minősítésére tesz kísérletet
- ez az értelmezés egyben költői programja: a zene, a derű segítségével el akar szakadni a földi kötöttségektől, hogy megszűnjön egyéni létezésének fájdalma
- a versszöveg az élőbeszédszerűséghez közelítő hosszú monológ. Nem tagolódik versszakokra. Olyakor páros rímek, belső rímek tagolják, rendkívül sok benne a soráthajlás.
Uralkodó verslába a jambus.
__________________________________________________________
MÓRICZ ZSIGMOND ÚJSZERŰ PARASZTÁBRÁZOLÁSA
Móricz Zsigmond a Nyugat első nemzedékének kiemelkedő prózaírója, a magyar próza megújítója. Novelláit, regényeit a realista ábrázolási módszer és a naturalista stílusirányzat eszközeivel alkotta.
Fő témái: a) a magyar vidék, a magyar parasztság helyzete, sorsa és b) a magyar dzsentri réteg élősködő voltának leleplezése (pl. Rokonok c. regénye).
Móricz újszerű parasztábrázolását indokolja:
- származása (parasztcsalád) - 1879-ben, Tiszacsécsén, a Nyírségben született, apja gazdálkodó paraszt volt; személyes sorsként élte át a parasztság nehézségeit
- néprajzi kutatómunkája során még szélesebb körű tapasztalatokra tett szert (1903-06 között öt alkalommal járta be a Nyírség falvait)
- a naturalizmus stílusirányzata a magyar irodalomban Móriczra hatott legerőteljesebben; a nyomor, a szegénység, éhség, a társadalom perifériájára szorult rétegek sorsát mutatja be azzal a szándékkal, hogy felhívja rá a társadalom, az országos politika figyelmét
Parasztábrázolásának általános jellemzői:
- szakít a romantikus hagyományokkal, realista és naturalista módon ábrázol
- a vidéki szegénységre, nyomorra, szellemi elmaradottságra hívja fel a figyelmet
- felismerte a társadalmi tagozódást, a társadalmi feszültségeket, ezeket ábrázolta (Jókai a parasztokat csak különc figuraként ábárzolta regényeiben, Mikszáth Kálmán pedig idealizálta őket novelláiban)
- kevés tájleírást alkalmaz, lényegretörő elbeszélői magatartás jellemzi
- drámaiság figyelhető meg novelláiban (konfliktus, harc, párbeszédek, tetőpont, gyakran tragikusság)
- népies nyelv, fonetikus írásmód jelenik meg a szövegekben (kiejtés szerinti életmód, amely gyakran a szereplő lelkiállapotát fejezi ki)
- népdalok, balladai betétek figyelhetők meg prózájában
- a parasztéletre utaló jellegzetes hasonlatokat, jelzőrendszereket alkalmaz
- mindezek miatt művei nehezen fordíthatóak
Móricz: Tragédia (1909)
- az alkotó újszerű parasztábrázolásának mintapéldája a novella
- szűk térben és időkeretek között játszódik a történet -
- a helyszínt nem nevezi meg - bárhol történhetne az országban
- ugyanígy az időt sem (bármikor történhetne) a nyári aratási munkák idején
- a nyitókép vidám aratási munkát mutat be, de a tényleges történet komor, sötét
- főszereplője: Kis János
- neve beszélő név: jelentéktelenségét, általános érvényűségét hangsúlyozza
- a szegényparaszti réteghez tartozik, annak sorsát példázza alakja
- életének központi problémája az örökös éhezés (ez a mű kulcsmotívuma)
- emiatt gondolkodása, létezése szinte már a vegetatív ösztönember szintjére süllyedt le (örökösen az éhségre, ételre gondol)
- lázadni próbál sorsa ellen, amikor Sarudy Pál (a tehetős parasztgazda) meghívja aratómunkásait a lánya lakodalmába („kieszem a vagyonábúl")
- gondolkodása torzulása miatt lázadása is torz, magányos, kudarcra ítélt lázadó
- az expozícióból megismerjük a körülményeket:
- aratási munkák folynak
- az öreg Sarudy meghívja munkásait a lánya lakodalmába
- a bonyodalmat az okozza, hogy a folyton éhes, emiatt gyűlölettel teli Kis János megfogalmazza magában torz bosszúját
- a kifejlet során megismerjük a bosszúra való készülését (koplal, alig tud aludni), majd drámai küzdelmét (az ételek túl zsírosak a löttyökhöz szokott gyomrának)
- a mélypontot a hús miatti vergődése, majd halála jelenti
- Móriczra jellemzően: rövid, csattanószerű mondattal zárul a történet
- A novella címe a történet drámaiságára, az értékvesztésre utal(Kis János belehal reménytelen vállalkozásába), továbbá általános érvénnyel arra is utal, hogy Kis János sorsa nem egyedi, a szegénység, a nyomor országos jelenség abban a korszakban
- A novella realista vonása: a társadalmi különbségekre való utalás, a társadalmi ellentétek, konfliktusok megjelenítése, a népélet megjelenítése gondolkodásban, szokásokban, nyelvben
- Naturalista vonás a műben:
- A főszereplő a társadalom perifériájára szorult személy.
- Létezése biológiailag (öröklés, ösztön), szociológiailag (beleszületett a szegénységbe) meghatározott; szegénységben nőtt fel; fia is a szegénységben, éhezésben létezik.
- Lázadása torz, logikátlan.
- Fényképszerű részletességgel jeleníti meg az író fuldoklását, halálát.
Móricz Zsigmond: Barbárok
1. jelentősége, keletkezése
- A magyar irodalom egyik legjobb novellája. Az író utolsó korszakában, a '30-as években újra a nép problémái felé fordul, és ismét új, mások által nem ábrázolt dimenziókat tár fel. A mű az 1932-ben megjelent kötet címadó novellája
2. műfaji sajátossága
- Mint általában a Móricz-novellák, ez is a drámával mutat közeli rokonságot, de ezen kívül balladai sajátosságai is vannak. - A novella előadásmódja is a balladákéval rokon: ismétlések, kihagyások jellemzőek rá.
- A II. részben a színek kontrasztját figyelhetjük meg, ez is népballadai sajátosság („egy magas, fekete asszony bodászott a nagy pusztán. Fejér vászonruhája volt..."
-„Az asszony pedig ment, ment, elment." - ez a kezdőmondat is a népballadák és népmesék világát idézi.
3.szerkezete
- Három szerkezeti egységből áll, szinte mint egy dráma három felvonása.
- az egyes részek önmagukban is három kisebb egységre oszthatók, jól felismerhető tetőpont résszel
- Az I. rész helyszíne a nagy puszta, ahol a három nyájajuhász találkozik A cselekmény pár órát vesz igénybe (alkonyattól holdfelkeltéig). Az egység tetőpontja a gyilkosság.
- A II. rész főszereplője Bodri juhász felesége, aki ura és fia keresésére indul. Elmegy egész a Dunántúlra, majd vissza. A gyilkosság felfedezése óta 10 nap telt el; a cselekmény egy bő évig tart (nyár elejétől a következő év augusztusáig). Az egység tetőpontja a holttestek megtalálása.
- A III. rész helyszíne a város, azon belül a tárgyalóterem. A vallatási jelenet kb. utolsó 15-20 percének vagyunk tanúi. Az egység tetőpontja: a gyilkos bevallja tettét.
4. kulcsmotívum
- Mindhárom részben szerepel egy tárgy: a szíj (az ilyen visszatérő elemeket motívumnak nevezzük). Mindhárom részben eltérő funkciója Az I. részben a rézveretes szíjat a veres juhász meg akarja venni, de ez valójában csak ürügy. A gyilkosságot valójában Bodri juhász háromszáz juháért és két szamaráért követi el a veres juhász és társa. Az első részben még egyszer szerepel a szíj: ezt kötik a Bodri juhász nyakára, hogy holttestét bele tudják húzni a sírgödörbe.
A II. részben Bodri juhász feleségének a pulija találja meg a sírt. A pandúrok veszik le a szíjat (az azonosítás eszközét) a holttestről, és elviszik - tárgyi bizonyítékként Szegedre, a tárgyalás helyszínére.
A III. részben a kilincsre akasztott rézveretes szíj láttán a veres juhász megtörik és bevallja bűnét. Itt a ráhatás-meggyőzés eszköze.
5. a párbeszédek szerepe
- A novella elsősorban párbeszédekre épül. Ezek rendkívül szűkszavúak, tömörek, gyakran hiányos mondatokból állnak. Hiányzik a szövegből a direkt elbeszélői minősítés, a közvetlen korfestés. A dialógusok drámaivá teszik a szöveget.
6. a cím értelmezése
- Mint cím, feszültségkeltő szerepű: műveletlen, embertelen, kegyetlen világra utal. Kultúra alatti, babonás misztikummal átszőtt világ a pusztai nép, az alföldi ridegpásztorok élete. Veres juhász puszta szerzésvágyból, kapzsiságból, irigységből képes brutálisan megölni embertársát. Erkölcstelen, jellemtelen lény: egyedül gyáva megölni Bodri juhászt, egy másik juhászt is szerez maga mellé; megöli az ártatlan gyermeket és a pulit is. A két komondort a saját két komondorával tépeti szét. Emberhez méltatlan, ahogy elkaparják az apát és a fiút a három kutyával - egy közös sírba. Elembertelenedett mivoltukra az utolsó jelenet világít rá a legjobban: a sírra tüzet raknak, jóízűen megvacsoráznak. Ezek szerint a cím lehet tárgyilagos ténymegállapítás, de tekinthetjük írói ítélkezésnek is.
- A mű utolsó szavaként a vizsgálóbíró mondja a tárgyalás végén a „barbárok" szót. Az ő szájából is lehet ténymegállapítás vagy ítélkezés egyaránt. Jól ismerte a pusztai emberek lelkivilágát, hiedelemvilágát. Veres juhász primitív hite szerint az áldozat leleplezi a gyilkost. Ezt kihasználva, a vizsgálóbíró a szíjat a kilincsre akasztja, Veres juhász ettől omlik össze.
- Ugyan ebben az esetben sikerül igazságot szolgáltatni, valójában magát ezt a világot nem sikerül megváltoztatni. De nem feltétlenül szükségszerű az eldurvulás (lásd Bodri juhász és családja példáját).
- Az alkotás realista módon bemutatja a ridegpásztorok mindennapjait, világát, ugyanakkor naturalista részletességgel ábrázolja a kegyetlenséget (gyilkosság), a közönyt (a gyilkosok a tetemek fölött jóízűen szalonnáznak. Naturalista stíluselem a novellában a beszéd kiejtés szerinti, fonetikus írásmódja is.
_________________________________________________________
József Attila lírájából (egyéni, nemzeti és egyetemes problémák)
I. J. A. jelentőségéről
Sokak szerint ő volt a XX. század legnagyobb költője. Költészetét a mély gondolatiság és a játékos könnyedség egyaránt jellemzi. Komplex (=összetett) költői képeit, kompozíciós készségét eleinte a népiesség és az avantgárd, később a klasszikus formaeszmények határozták meg.
Emlékét, példáját legszebben a költőutód Nagy László fogalmazta meg József Attila! című versében.
Költészete az utána következő nemzedékre felmérhetetlen hatással volt.
II. Mutasd be (röviden) a költő életútját az órán tanultak alapján!
III. Az 1930-as években József Attila költészete elmélyült, ez a nagy versek időszaka. 1922-26 között még a Nyugat hatása érződött költészetén, 1927 és 1930 között kialakult egyéni hangja, s hatással volt rá az avantgárd némely irányzata (pl. szürrealizmus, expresszionizmus), az újnépiesség. Az 1930-as évek elején változás következett be lírájában. Elmélyült a tartalom, fegyelmezettebb lett a forma - azaz egy klasszicizálódási folyamatnak lehetünk tanúi. Tartalom szempontjából előtérbe kerültek az egyéni, nemzeti és egyetemes problémákat kifejező művek. Ezek jellegzetes darabjai: 1935-ből a Levegőt!, 1936-ból A Dunánál, 1937-es esztendőből a Thomas Mann üdvözlése és a Hazám című verse.
Levegőt!
- a keletkezés hátteréről: Az 1930-as évek második felében a fasizmus ideológiájának térhódítása Európában szinte mindenütt éreztette hatását. A Gömbös-kormány hivatalba lépésével Magyarország is megindult azon az úton, melynek eredményeként a náci Németország politikai érdekszférájába sodródott. Pontosan ez a kor magyarázza meg a kései József Attila politikai szemléletét, hangulatát, közéleti töltetű verseinek gondolati tartalmát. A költő, aki 1930-ban kapcsolatba került az illegális kommunista párttal, korábban a szocialista társadalmat eszményítette, s tudatosan vallotta magát a proletariátus költőjének. Később eltávolodott a mozgalomtól, s a munkásosztály érdekeiért folytatott harc helyett közéleti - gondolati verseiben fokozatosan egyre nagyobb hangsúlyt kaptak az aktuális problémákból fakadó érzelmek? A nemzetféltés, az egész magyarság és a környező népek sorsáért való aggódás, a munkással, a paraszttal és a polgárral egyaránt vállalt szolidaritás. Ugyanakkor soha nem szabad megfeledkeznünk a kései József Attilánál egyéni egzisztenciális és lelki válságról sem, melynek súlyosságáról a 30-as évektől egyre gyakoribb pszichoanalitikus kezelései tanúskodnak.
- Kort és kétségbeejtő személyes sorsot jelez már maga a cím is: Levegőt! A fuldokló kiáltása ez egy embertelen világban az életet jelentő levegőért.
- A verset indító kérdés erőteljes, indulatos. Célja, hogy azonnal feszültséget teremtsen, s kifejezze azt a lehetőséget, amelytől a költő éppen tart: „Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott hazafelé menet?"
- Az első két versszak egy hosszabb gondolatsornak a bevezetése. József Attilára jellemző módon a költő a benne megfogalmazódó gondolatokat, az eszmélődést természeti képekből bontja ki, s a valós képi sík mozzanatait megfelelteti a lelki táj vagy a társadalmi mondanivaló motívumainak. Az első két ill. három versszak tehát tájfestés, melyben fellelhetjük József Attila tájverseinek egyik jellegzetes helyszínét és hangulatát: „a város peremén" járunk, esteledik, ősz van. S valószínűleg nem véletlen az sem, hogy éppen hazafelé tart, hiszen kései költészetének egyik jellegzetes gondolata a hazára találás és az otthonra lelés vágya (pl. a Hazám című versben is).
- A tájleíró rész szerepe itt is az atmoszférateremtés, a költő lelkén eluralkodó félelem és rettegés kivetítése. A természeti képek mindegyike megfélemlítettséget kifejező társadalmi jelkép: az „álmatlanul" forgolódó, „csendesen" morgó, „sovány" falevelek, a „fürkészve" guggoló bokrok, a „vigyázva" botladozó szél, a „gyanakvóan" hűvös televény. Sajátos hangulatot kölcsönöznek a versnek a költő legkedveltebb, leggyakrabban használt jelzői: a langy, a bársony, más verseiben a lány, a puha, a könnyű és a tiszta.
- Megfigyelhetjük, hogy a tájleírás nem független a költő személyétől, általában önmagát jeleníti meg az adott környezetben, de ő csak utalásszerűen van jelen: „lábam alatt...", „...amerre mentem én".
- A harmadik versszakban ez a szemlélődés megtorpan, s a másik ember megjelenése tudatosítja benne kiszolgáltatottságát, magárahagyottságát. Ezzel elszakadunk a természeti leírástól, s ez az ember-ember közti kapcsolat megjelenése fog elvezetni a társadalmi gondolatkörhöz, egyén és hatalom viszonyához. A pillanat félelme előhozza benne azt a folyamatos félelmet, amelyben él.
- A negyedik versszaktól veszi kezdetét az a gondolati rész, amely a költő személyes sorsán és tapasztalatain keresztül tükrözi vissza az adott kor ellentmondásait, tévútra jutott eszméit. Antidemokratizmusát. A személyes élmény először még csak az egyén szabadságát sértő államgépezet, a bürokrácia ellen irányul. „És nem sejthetem, mikor lesz elég ok/előkotorni azt a kartotékot,/mely jogom sérti meg". A sorok jelentése politikai tartalmú, az államgépezet „számontart", lehallgat, feljegyzéseket készít, melyeket bármikor felhasználhat polgára ellen.
- Az ötödik versszakban a költő a személyes élményektől eljut az általánosításig, s az egész nemzetre, népre, a „törékeny falvakra" utal. „anyám ott született" -írja, hogy kifejezze a vidékhez való érzelmi kötődését. Ezek a falvak „az eleven jog fájáról lehulltak", azaz a külső rend, a törvény, a jog nem működik. A 6-7. versszakban is erről a rendről ír: a 6.-ban a külső rendről, a 7.-ben a belső rendről, melynek szintén csak hiányát éli meg.
- A 6. versszakban utal legközvetlenebbül a vers aktuálpolitikai hátteréről: a Gömbös-kormány idején, 1935 áprilisában rendezett választást példátlan erőszak és csalás jellemezte: a csendőrség az ellenzéki pártok és képviselők híveit helyenként összeverte vagy kitoloncolta a választókörzetéből. A nyílt szavazást előíró választójogi törvény miatt az emberek nem merték vállalni a hatalommal való nyílt konfliktust, hiszen megélhetésüket kockáztatták.
A 8. versszakban elutasítja ezt a társadalmi rendet. A rend hiányát már gyerekkorában megtapasztalta („Pedig hát engemet/sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek,/mint apró gyermeket,/ ki ugrott volna egy jó szóra nyomban...ezek idegenek." - az öcsödi évekre utal a költő. Kifejezi, hogy számára az alapvető érték: a szabadság. Ő ugyan a fennálló rend ellen lázad, szabadság után vágyik, de a „rend" számára nem negatív érték. Egy rendszer lehet torz, de magára a rendre szükség van. Rendet és szabadságot szeretne a társadalomban, és belül, a lélekben. A gyermekkorban a rend azt jelenti, hogy „jó szóval oktat", s ugyanakkor - feltételezhetően véd és fegyelmez, a szabadság pedig azt, hogy „játszani is enged". A felnőtt ugyanúgy igényli, hogy az állam biztosítsa számára a rendet és a szabadságot.
Himnikus záró versszakban összegzi, amit önmagának és embertársainak üzenni kíván: „Az én vezérem bensőmből/vezérel!/Emberek, nem vadak-/ elmék vagyunk! Szívünk, míg vágyat érlel,/ nem kartoték - adat./ Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,/jó szóval oktasd, játszani is engedd,/szép, komoly fiadat!"
A Dunánál (1936.):
-keletkezése: A költemény az 1936-os könyvhétre megjelent Szép Szó kiadvány ‘Mai magyarok régi magyarokról' esszékötet nyitóverse. Az "alkalmiságra" utal a címet felidézve az utolsó előtti versszak felszólítása is.
-A vers hármas felépítése kísérlet a klasszikus pindaroszi ódaszerkezet felújítására.
- fő motívuma a Duna: A Duna egyszerre konkrét és jelképes értelmű a versben. A folyó látványa indítja el a meditációs helyzet felvázolása után a lírai én gondolatmenetét. A folyó azonban a legősibb bölcseleti elem, már Hérakleitosznál a pantha rei gondolatában az állandóság és változás egységének kifejezője. A Duna azonban a vers szövegösszefüggését tekintve, illetve a költemény alkalmi jellegéből is következően a környező népek - eltérő történelmi sorsuktól függetlenül - egységét és egymásrautaltságát is jelképezi. Nem utolsó sorban azonban kifejezi a József Attila-i szemlélet és világértelmezés tágasságát is.
- Az első szerkezeti egység a pindaroszi ódafelfogásnak megfelelően a tárgyhoz való odafordulást jelképezi. A lírai én jellegzetes magatartásformája, a szemlélődés és meditáció nem a világhoz való passzivitás kifejezője, hanem éppen a világ megértéséhez megfelelő magatartás. A Duna látványa szolgál ihletül a nagy mű megírásához, a folyó mozgása az idő folyását érzékelteti, egyszersmind a történelem felidézője, s az élet vize is, hisz felidézi az édesanya és a temető képét, fogalmát.
- A második egység a tárgyról vallott felfogás kifejtése. Rendkívül sokrétű filozófiai-eszmetörténeti gondolatot sűrít össze a harmadik versszakban József Attila. Éppúgy föllelhetjük benne a bergsoni időfelfogást a szubjektív és objektív időről, a tudat mozgófényképes jellegéről, mint ahogy Freud tudatalattiról szóló tanítását, illetve Jungnak az archetípusról való szemléletét is.
A második részt szervező kép az egy, az egység, a keleti filozófiák tanításához éppúgy kapcsolódik, mint Plótinosz gondolataihoz, aki mindent az Egyre vezetett vissza. A hellenisztikus gondolkodónál is a kezdeti ősegységből alakult ki a kettős világ.
- A harmadik rész, mely a tárgyból levonható magatartásformát és mintát tartalmazza, erőteljes kezdősorával a történelmi-szociális egységet hangsúlyozza, 1936-ban, az erősödő fajelmélet időszakában hittétel az embereket, emberiséget a fajon, származáson túl összekötő lényegi-nembeli összetartozása mellett. A lírai én egyúttal föllép a szelektív emlékezet és történelemfelfogás ellen, lett légyen az osztályszempontból teleologikus, avagy a nemzeteszme jegyében kisajátított. Az utolsó strófa a sor elejére vetett és itt nyomatékosított E/1. személyű személyes névmással az én szerepét és feladatát hangsúlyozza.
- A bonyolult filozófiai és bölcseleti fejtegetés után az első mondat egyszerű kijelentése ("Én dolgozni akarok") rendkívül nyomatékossá válik. A munka József Attilánál az értelmes és célirányos emberi cselekvés kifejezője.
Megfogalmazza a múlt-jelen-jövő egymáshoz való viszonyát, immár az első két rész felismerése jegyében: a múlt bevallása és számbavétele lehet a kiindulópontja a jövőbe irányuló jelenbeli cselekvésnek.
Thomas Mann üdvözlése (1937.):
- A műfaj a keletkezés körülményeit tekintve alkalmi, köszöntő költemény. Ez határozza meg a hangvételt, a kapcsolatteremtő funkció erős jelenlétét.
- A műfajnak megfelelően utal Thomas Mann műveire, a Varázshegyre, magyarországi kapcsolataira (Kosztolányi: Néró, a véres költő című regénye német kiadása elé Thomas Mann írt előszót).
- Fölvázolja Thomas Mann jelentőségét az egész versen végigvonuló apa-gyerek allegóriával.
- József Attila Thomas Mann-képe megfelel az európai értelmiségnek a német íróról kialakított felfogásának: ő az európai humanizmus letéteményese, a tisztánlátó humanista művész. (1937 januárjában Thomas Mann Magyarországra érkezik, s a Zeneakadémián tartott előadást, felolvasóestet. József Attila versét az ügyészség nem engedte felolvasni.)
- Az alkalmi vers azonban ódává emelkedik
- Két paradoxon feloldására törekszik a lírai én. "Az igazat mondd, ne csak a valódit" kitétel a tényeken való túllépésben, az igazságig való eljutásban látja a művész szerepét. A fehér és európai ellentétpár megkülönbözteti az antropológiai-faji és a kulturális-erkölcsi dimenzióit az embernek, elvetve az előbbit, hangsúlyozva azt, hogy európaiságunk lényege az évezredek során felhalmozott erkölcsi, művészi, kulturális értékek védelme és továbbadása.
Hazám (1937.):
- A Hazám a népi írók szociográfiai tevékenységét idéző teljességgel vet számot az ország, a vidék helyzetével, a liberális demokrácia, a szabad választás eszméjével. Szintén a Szép Szó felkérésére íródott, a Mi a magyar most? tanulmány elé programversként.
- 7 tételből, egységből áll, mindegyik szonett formájú.
- Az első szonett a meditációs helyzet felvázolása („éjjel hazafelé mentem", „Rám csapott... a nemzeti nyomor" észlelése, tapasztalata.
- A 2-6. szonett tényfeltárás, a tárgy kifejtése.
A 2. szonett a vidéket sújtó problémákat sorolja fel: népbetegség, csecsemőhalál, árvaság, korai öregség, elmebaj, öngyilkosság stb. Ugyanakkor hiányolja a változtatáshoz az erőt („lelki restség"), diktatúra helyett igazi demokráciát követel.
A 3. szonettben az önkényeskedő földesúr, a nyílt szavazással megfélemlített vidék ábrázolása történik.
A 4. szonettben a kivándorlók sorsáról ír: úgy érzi, ez sem megoldás, az új világ szintén tele van problémákkal.
Az 5. szonett a munkások sorsát ábrázolja, a tőkés-munkás ellentétét, a kizsákmányolást. A kiszolgáltatott női munkaerő még lázadni sem képes, ábrándokba menekül, „Szövőlány cukros ételekről álmodik"
A 6. szonettben általános érvénnyel fogalmazza meg a kölcsönös kiszolgáltatottságot: „Retteg a szegénytől a gazdag/ s a gazdagtól fél a szegény." A társadalmon eluralkodott a félelem. Hiányolja a demokratikus gondolkodásmódot, ugyanakkor a társadalom tehetetlenségét is.
- A 7. szonett a mégis-motívummal a reformkori sorsódákat idézi, egyén, közösség, emberiség szintjén oldja meg a problémát, illetve a klasszikus retorika leghatásosabbnak vélt fordulatával, fohásszal fejeződik be a költemény. A problémák megfogalmazása ellenére magyarnak és költőnek érzi magát, megvallja hazafiságát, s figyelmeztet a közelgő fasizmus veszélyére („...hogy mi ne legyünk német gyarmat.")
__________________________________________________________
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Mai: 12
Tegnapi: 359
Heti: 2 142
Havi: 8 473
Össz.: 1 267 254
Látogatottság növelés
tételbank - © 2008 - 2024 - tetelbank.hupont.hu