29. A magyar nyelv a világ nyelvei között

30. A tömegkommunikáció leggyakoribb műfajai és hatáskeltő eszközei (a média típusai, műfajai)

 

31. A szöveg és a kommunikáció

 

32. A magyar helyesírás története

 

33. A tömegkommunikáció hatása a nyelvre és a gondolkodásra

 

34. Többnyelvűség, kétnyelvűség, kettősnyelvűség

 

35. Az intertextualitás és a számítógépes szövegvilág

 

36. Stílusrétegek, stílusárnyalatok, stílustalanság, stílusosság

 

37. A kommunikáció formái: szóbeliség, írásbeliség

 

38. Kézírásos és nyomtatott nyelvemlékeink

 

---

 

A magyar nyelv a világ nyelvei között

 

1. a világ nyelvei

 

A különféle megközelítések szerint az antropológusok, nyelvészek, nyelvpolitikusok kb. 3000-6000 közé teszik a nyelvek számát a világon, pontos szám nem áll rendelkezésünkre. Ezek közül sok már kihalt, vagy jelenleg kihalófélben van, veszélyeztetett. A legnépesebb az indoeurópai nyelvcsalád.

 

A 21. században több ezer nyelv eltűnését jelzik. Ez pótolhatatlan veszteséget jelent.

 

2. a magyar nyelv helyzete

 

A magyar nyelv egyelőre nincs veszélyben, ennek ellenére a magyarok a kultúrájukat, nyelvüket elszigeteltnek tartják. A magyar nyelvet Magyarországon kb. 9,7 millióan, közvetlenül a határokon túl 2,5 - 3 millióan, szétszóródva a világban kb. 1-1,5 millióan (pl. Európában, USA-ban, Közel-Keleten, Ausztráliában, Dél-Amerikában), összesen tehát kb. 14-15 millióan ismerik, a mindennapi életben azonban nem feltétlenül használják.

 

A beszélők számát  tekintve a magyar nyelv a világon kb. a 42., a 67 európai nyelv között pedig a 12. nyelv.

 

3. a nyelvek tipológiája

 

A nyelveket típusuk szerint, azaz alaktani, mondattani és szórendi viselkedésük alapján osztályozzák.

 

Alaktani szempontból vannak izoláló (elkülönítő: a nyelvtani viszonyokat elkülönített elemek fejezik ki, pl. angolban), agglutináló (ragasztó) és flektáló (hajlító: a nyelvtani viszonyokat a szóbelseji változtatásokkal fejezik ki, pl. távol-keleti, angol stb.) nyelvek.

 

A magyar nyelv az agglutináló, a toldalékokat a szótő után soroló nyelvek közé tartozik (pl. magyar: ház-am-ba; angolban éppen fordítva: in my house).

 

A nyelvek mondattani besorolása szerinti osztályozásban a magyar nyelv a nominatív jellegűek közé tartozik, azaz jelöletlen alanyesete van s jelölt tárgyesete (pl. Pista nézi a macskát.)

 

A szórendi tipológia alapszórendet állapít meg az egyes nyelvekben. A magyar nyelv vegyesrendszerű: alany-tárgy-ige, ill. alany-ige-tárgy típusba sorolható.

 

A magyar nyelv feltűnő jellemzője még a bővítés sorrendje pl. az indoeurópai nyelvekkel szemben, tehát a bővítményeket többnyire az alany és az állítmány elé helyezzük.

 

Például: A kutya áll.

 

               A sérült kutya a sarokban áll.

 

               A sérült kutya órák óta a sarokban áll.

 

4. nyelvi hatások

 

A nyelvek kulturálisan hatnak egymásra, idegen szavak, kölcsönszavak jelennek meg. Ugyanakkor hangtani, nyelvtani viszonyaikban is történhetnek változások. Napjainkban más nyelvek hatásaként hanglejtés- és hangsúlyozásminták, szerkesztésmódok jelentek meg divatjelenségként a magyar nyelvben (pl. gondolj az angolos kiejtésre, hanglejtésre, terpeszkedő kifejezésekre).

 

____________________________________________________________

 

 

 

A tömegkommunikáció leggyakoribb műfajai és hatáskeltő eszközei

 

                               (a média típusai, műfajai)

 

 

 

1. A kommunikáció fogalma, célja, irányai

 

 -A kommunikáció alatt az információk cseréjét értjük, közlést valamilyen erre szolgáló eszköz által, nyelvi és nem nyelvi jelrendszer segítségével.

 

 - A kommunikáció célja: tájékoztatás, érzelemkifejezés, felhívás, kapcsolatteremtés, értelmező szerep és szépirodalmi szerep.

 

 A kommunikáció lehet egyirányú és kétirányú (azaz kölcsönös a feladó és befogadó között), illetve közvetett (=térben és időben elváló) és közvetlen (= feladó és befogadó egy térben és időben helyezkedik el, megvan a reagálás lehetősége, folyamatos a szerepcsere).

 

 

 

2. A tömegkommunikáció fogalma

 

  - A tömegkommunikáció a kommunikációnak az a fajtája, amely széles befogadó rétegnekközvetett és egyirányú módon információkat közvetít nyelvi és nem nyelvi eszközök segítségével.

 

 - Médium (többes száma média): tömegközlési és tájékoztatási eszköz(ök)et jelent.

 

 - A tömegtájékoztatás (média) formái: sajtó, rádió, televízió, napjainkban: internet

 

 

 

3. A sajtó (újságírás)

 

 -A sajtótermékeket többféle szempont szerint csoportosíthtjuk:

 

a megjelenés rendszeressége szerint (napi-, heti-, havilap stb.),

 

 a megjelenés helye szerint (országos, regionális, helyi stb.),

 

 tartalma szerint (szórakoztató, politikai-közéleti stb.),

 

 célközönsége szerint (pl. ifjúsági lap, nyugdíjasok lapja, hobbi tevékenységgel foglalkozók lapja,

 

 megjelenés nyelve szerint (pl. csak magyar nyelvű, kétnyelvű ,idegen nyelvű).

 

 - A sajtóban megjelennek tájékoztató és véleményközlő műfajok.

 

 

 

A) tájékoztató műfajok

 

 a) hír: Az újságírás alapműfaja. Négy alapvető kérdésre kell válaszolnia (ez a kishír): kivel/mivel, hol, mikor, mi történt. Plusz két kérdés (kifejtett hír): miért, hogyan? (5W+H képlet: who, what, when, where, why, how?)

 

 b) információ: A hír alapja.

 

 c) közlemény: Vállalat, szervezet, magánszemély fontos, közérdekű információját tartalmazó üzenete.

 

 d) tudósítás: A hír rokona. Pontos, tárgyilagos, tényszerű, felel a hírnél ismertetett kérdésekre. KÜLÖNBSÉG: a tudósítást készítő személy minden esetben a saját maga által látott, hallott, tapasztalt, átélt eseményről ad tájékoztatást (személyes jelenlét!). A tudósító szemlélő, leíró. (pl. tudósítás egy sportversenyről, egy rendezvényről stb.)

 

 e) riport: fontos a személyes jelenlét, az újságíró elbeszélő, cselekvő résztvevő. A riport a valóságban megtörtént eseményről ad hírt a résztvevők megszólaltatásával. A riportnak cselekménye van, fontos a jó helyzetrajz, jellemfestés, képzelőerő, személyes hang.

 

 f) interjú: Az újságíró kérdései segítségével, párbeszédes formában, a közönség számára érdekes információk hangzanak el egy-egy közérdekű dologgal kapcsolatban. KÜLÖNBSÉG a riporthoz képest: a riportban az újságíró cselekszik, az interjúban inkább közvetítő, kérdező, faggató szerepe van.

 

 

 

 B) véleményközlő műfajok

 

 a) cikk: A korrekt, tényszerű közlést és a cikkíró véleményét, elemzését ötvöző műfaj.

 

 b) kommentár: Hírmagyarázat, hírek, információk megértését segítik elő.

 

 c) glossza: Rövid, tömör, szókimondó, ironikus, csattanóval záruló írás.

 

 d) jegyzet: Az életből vett, hétköznapi esemény egy szálát megragadó véleményközlő műfaj.

 

e) nyílt levél: Közérdekű témában, levél formában, egy ismert vagy fiktív személynek szól.

 

 f) olvasói levél: Olvasók véleményei, tanácskérései.

 

 g) kritika: Műbírálat, valamilyen műalkotásról készült bemutató, értékelő írás. Lehet ismertetés (ajánló bemutatás), recenzió (értékeli és értelmezi is a bemutatott művet, tudományos érvek), bírálat (részletes recenzió).

 

 

 

2. a rádió

 

 - terjesztési köre, fenntartó szerint lehet: közszolgálati, kereskedelmi, civil

 

 - a rádiós műfajok lehetnek írott anyagot előadó, megszólaltató műfajok (pl. hír, jegyzet,glossza, levél), illetve olyan hangos anyagok (elsődleges rádiós műfajok), amelyek közvetlenül a rádió számára készülnek (pl. interjú, tudósítás, riport, vitaműsor, beszélgetés, játék, telefonos műsor).

 

 - műsortípusok: pl. hír, hirdetés, zenés műsorok, beszélgetős műsorok, korosztályi, kisebbségi műsorok, tudományos, szórakoztató, sportműsorok, magazinműsorok stb.

 

 

 

  3. a televízió

 

 - kiterjedtsége (terjesztés köre), fenntartó, műsorok jellege stb. (lásd sajtónál, rádiónál)

 

 - A televízió műsorai lehetnek élőadások  pl. stúdióbeszélgetés, sportközvetítés, híradó) vagy előre rögzített és megszerkesztett, ún. konzervműsorok (dokumentumműsor, nemzetiségi adás, teleregény stb.).

 

 - Műsortípusok: híradó, dokumentumműsorok, ismeretterjesztő műsorok, folytatásos teleregények, reklámok, tévéshow, zenés műsorok, filmek, közvetítések stb.

 

 

 

KÉP szerepe (kiegészíti vagy felváltja a nyelvet)!

 

 

 

 4. A tömegkommunikáció hatáskeltő, figyelemfelkeltő eszközei

 

 - a színek célzott használata: élénk színek; kontrasztok (fekete-fehér, színes)

 

 - hangerő változtatása: reklámok hangosabban szólnak

 

 - nyomtatásban: külalak; betűstílus, betűszín, kiemelés, aláhúzás

 

 - az ábra a szövegben

 

 - zenei aláfestés, ...

 

 

 

- Az információs társadalom hatása a nyelvhasználatra és a nyelvi érintkezésre:

 

 SMS: tömör, rövid: soxor, minden6ó, 1ház

 

 kiejtés utáni írás: LM=elem

 

 szleng

 

 helyesírási hibák;

 

 szakszavak köznyelvbe terjednek (számítástechnikai szavak)

 

 vizuális jelek: :) (smiley): emotív/felhívó funkció

 

 elektromos ügyintézés: rövidítések terjedése

 

__________________________________________________________

 

 

 

A szöveg és a kommunikáció

 

 

 

1. kommunikáció és szövegtípus kapcsolata

 

A sikeres kommunikáció feltétele, hogy felismerjük, milyen szövegtípus illik leginkább a kommunikációs körülményekhez. Ebből következően fontos tudnunk, hogy mi jellemzi a szövegtípusokat, és milyen viselkedési szokások kapcsolódnak hozzájuk.

 

Mind a szövegalkotók, mind a befogadók számára fontos, hogy ismerjék a szövegtípusokat. Az egyes kommunikációs célokhoz más-más szövegtípusok rendelhetők.

 

A szövegtípusok főbb sajátosságai az idők folyamán a közösségi hagyományokra épülve alakulnak ki, ahogy ezek a hagyományok is változnak, úgy alakulnak át a szövegtípusok is.

 

 

 

2. Dialógikus és monológikus szövegek

 

Minden szöveget jellemezhetünk aszerint, hogy hányan vesznek részt a kommunikációban. Beszélhetünk kétirányú kommunikációról, azaz párbeszédről és egyirányú kommunikációról, azaz monológról. Ennek alapján megkülönböztetünk dialogikus ésmonologikus szövegtípusokat.

 

A dialogikus szövegek fontos mozzanata a szerepváltás, amikor a párbeszédben a szövegalkotóból befogadó lesz, a befogadóból szövegalkotó, majd ujra szerepet cserélnek.
Polilogikus szövegekről akkor beszélünk, ha egyszerre több beszélő van jelen, s folyamatosan váltogatják a szerepeket.

 

 

 

3. Elbeszélő, leíró és érvelő szövegek

 

A szöveget meghatározó kommunikációs funkciók szerint megkülönböztetünk elbeszélő, leíró és érvelő szövegtípusokat.

 

• Elbeszélés: célja elsősorban a tájékoztatás, valamely eseménysor elbeszélése. Többnyire időrendűségre épülnek, láncszerű (lineáris) szerkezetűek. Folyamatosan előrehaladva bontakozik ki a cselekmény. A történet elmesélése is változó lehet: múltból jövőbe, jelenből visszatekintve a múltba, vagy in medias res kezdéssel. A jó elbeszélés fordulatokban gazdag, élményszerűségre, szemléletességre törekszik. A szövegben alkalmazott igék ideje attól függ, hogy az elbeszélő milyen szempontból tekint az eseményekre. Az elbeszélő szövegekbe leíró szövegrészletek is beépülnek a helyszín bemutatása, a szereplők környezetének és jellemének a lefestése céljából.
• Leírás: tárgyról személyről, helyről stb. fogalmazhatunk szóban vagy írásban hétköznapi, publicisztikai, hivatalos, tudományos vagy irodalmi leírást. A leíró szövegek általában térbeliségre épülő, láncszerű vagy mozaikszerű szerkezetűek. Haladhatunk részletektől az egész felé vagy az egész bemutatása felől a részletekig. A leírás menete haladhat a közelebbitől a távolabbi felé, vagy egy pontból kiindulva, koncentrikus körökben. Készülhet leírás kívülről befelé vagy belülről kifelé.

 

Egy munkafolyamat leírásában az időbeliség is meghatározó. A leíró szövegekben ritkán jelenik meg maga a leíró személye, tárgyilagosabb, mint az elbeszélő vagy az érvelő szövegtípusok.

 

• Érvelés: célja elsősorban a meggyőzés, a hallgatóra vagy olvasóra gyakorolt hatás. Az érvelő szövegekre általában logikai rendre, ok-okozati kapcsolatra épülő, láncszerű szerkezetű szövegek. Az érvelő szövegekben tételmondatokban megfogalmazott állításokat bizonyítunk vagy cáfolunk. A bizonyításhoz különféle érveket használunk fel. A szóban elhangzó érvelő szövegeknek fontos részei a beszédünket kísérő meggyőző hanghatások, a kifejező arcjátékok, a hatásos mozdulatok és a testtartás.

 

 

 

4. Írott és szóbeli szöveg

 

Mind élőszóban, mind írásban számtalan típusú szöveget fogalmazunk,ezért nagyon nehéz összességükben jellemezni a szóbeli és az írásbeli szövegtípusokat.

 

-          élőszóban:általában kevesebb igényességgel fogalmazunk, lazábbak a mondatkapcsolatok, szabálytalanabb a szövegszerkesztésük, pongyolábbak a mondataink.

 

A befogadó számára csak egyszer hangzik el a szöveg, gyakrabban van szükségünk visszautalásokra. Az írással szemben az az előnye, hogy látjuk a reakciót, figyelembe vehetjük a szövegalkotáskor. Kifejezőeszközökben is sokkal gazdagabb: a beszédet nem nyelvi jelei kísérik: a hangjelek, a tekintet, az arcjáték, a gesztusok, a testtartásunk, az egész megjelenésünk. Szóban szívesebben használunk állandó nyelvi kifejezéseket, társalgási fordulatokat, töltelékszavakat.

 

-          írásban: nem csupán nyelvi jelekkel, szavakkal és mondatokkal hatnak ránk, hanem egész formájukkal, szövegképükkel, a színekkel, a betűformákkal, tagolással. Mivel az írott szöveget van időnk előkészíteni a szöveg gondosabban szerkesztett, megformáltabbak. Nincs szükség annyi ismétlésre, terjengősségre, hiszen az olvasónak módjában áll többször is elolvasni. Írásban viszont nem látjuk az olvasóazonnali visszajelzéseit. Az írott forma maradandóbban őrzi a nyelvi hagyományokat.

 

 

 

5. Szövegtípusok a kommunikációs színterek szerint:

 

-          magánéleti (pl. beszélgetés, levél, napló, viccmesélés, pletyka stb.)

 

-          közéleti (pl. felszólalás, hozzászólás)

 

-          hivatalos (pl. kérvény, rendelet)

 

-          egyházi (pl. prédikáció, zsoltár)

 

-          tudományos (pl. előadás, értekezés)

 

-          publicisztikai (pl. hirdetés, riport)

 

-          szépirodalmi (pl. novella, regény, tragédia stb.)

 

6. Tervezett és spontán szövegek

 

Élőszóbangyakran fogalmazunk mindenféle előkészület nélkül, rögtönözve, azaz spontán. Spontán szövegek például a telefonbeszélgetések, hozzászólások, megjegyzések.

 

A szövegszerkesztést előkészületek előzik meg, anyaggyűjtés, jegyzetelés, vázlatírás, a szöveg vázának a fölépítése. Tervezett szöveg pl: irodalmi dolgozat, a tudományos értekezés, a peres ügyirat, az írásban megjelenő riport. Ha papír nélkül, élőszóban mondjuk el korábban megírt szövegünket, sokkal hatásosabb lesz.

 

_________________________________________________________

 

A magyar helyesírás története

 

1.A magyar írás latin betűs írás.

 

A magyar helyesírás történetének kezdetén a szöveget írók arra törekedtek, hogy minél pontosabban alkalmazzák a latin írásjeleket a magyar hangrendszerre. Az írást átültető magyarországi papság ráadásul német, olasz vagy szláv volt. Ezért ingadozott századokon át a z, a zs, a ty vagy a gy hangok jelölése. A helyesírás lassan, de követi a nyelvi változásokat.

 

2. A latin betűs írás mellett – elszigetelt jelenségként – terjedt a magyar rovásírás, amely a kelet-európai rovásírásnak egy sokat módosult, kései, Kárpát-medencei változata.

 

Egyes kutatók szerint a rovásírást feltételezhetően az egész magyarság használta. A magyar rovásírás emlékei főként a 15. századból maradtak fent, elsősorban Erdély területén. A legismertebbek talán a Nikolsburgi ábécé vagy a Marsigli-féle naptár. A székelyek körében a rovásírás egészen a 17. századik élt.

 

3. Egy-egy szó írásában akár több helyesírási alapelv is érvényesülhet. A helyesírás nem cél, hanem eszköz, az akadálytalan nyelvhasználatot kell szolgálnia.

 

A nemzeti kultúra egységének megóvása és a mindennapi nyelvhasználat minél következetesebb, pontosabb szolgálata megköveteli a helyesírásban az állandóság és a változás egyensúlyát.

 

Elsősorban nem különálló szabályokat kell megtanulnunk, hanem helyesírásunk logikáját, értelemtükröző jellegét kell megértenünk. Elsősorban értelmes, gondolatainkat pontosan megfelelő írásra kell törekednünk.

 

4. A magyar helyesírás korszakait több részre is lehet bontani. A helyesírás kezdetben azt az írásmódot jelentette, ahogyan a beszéd hangjait írásban lejegyezték. A helyesírás történetének első korszakában meghatározó szerepet töltött be a királyi kancellária helyesírása. Mivel az oklevelek írásához egyre tökéletesebb megoldást kerestek, egységes írásgyakorlatot igyekeztek kialakítani. Az első ilyen újszerű hangjelölést a Husz Jánosról elnevezett Huszita Bibliában vezették be.

 

A 16. század végén egyre fontosabbá vált a magyar helyesírás ügye. Az újkorban a könyvnyomtatás elterjedése miatt megnőtt az igény a minél egységesebb hangjelölés iránt.

 

A magyar helyesírás legfőbb elve a kiejtés szerinti írásmód volt, az újkorban kezdett erősebben érvényesülni a szóelemző írásmód. Emiatt tört ki az ypszilonista-jottista háború.Verseghy Ferenc, az ypszilonisták vezére a szavak kiejtett alakjainak a leírásához ragaszkodott. Révai Miklós viszont a szóelemzés írásmódot követelte. A vitát az írók többsége, köztük Kazinczy Ferenc, a jottisták javára döntötte el.

 

A magyar helyesírás történetének legújabb korszaka, a letisztulás, a megállapodás időszaka. 1830-ban megalakult a Magyar Tudós Társaság, a Magyar Tudományos Akadémia elődje. Vörösmarty Mihány közreműködésével készítették el az első hivatalos helyesírási szabályzatot 1832-ben.

 

Ezt az MTA napjainkig 12 alkalommal dolgozta át. A legújabb kiadás 2015 szeptemberében jelent meg.

 

_______________________________________________________

 

A tömegkommunikáció hatása a nyelvre és a gondolkodásra

 

1. A tömegkommunikáció kialakulása, fogalma

 

- a XX. század a tömegkommunikáció (=média) forradalmának kora volt.

 

- tömegkommunikáció alatt azt értjük, amikor egy ember szól sokakhoz valamely közvetítő eszközsegítségével (médium = közvetítő eszköz, többes száma: médiumok v. média). Ez a közvetítő eszköz lehet írás, elektronikus v. digitális jelsugárzás (írás, hang v. kép átvitelére).

 

                - a tömegkommunikáció tehát széles (társadalmi méretű) befogadórétegnek szánt, egyirányú (felülről lefelé – egy embertől vagy hatalmi központtól az emberekhez) és közvetett (=közvetítő eszköz segítségével történő) kommunikációs forma. (A személyes kommunikáció közvetlen, oda-vissza irányú, nem tömeges.)

 

                - a tömegkommunikációs üzenetnek aktuálisnak (időszerűnek), publikusnak (a nyilvánosság számára jelentősnek) és periodikusnak (meghatározott időszakonként jelentkezőnek) kell lennie.

 

2. A tömegkommunikáció társadalmi céljai, hatásai a gondolkodásmódra:

 

- tájékoztatás (pl. hírek, időjárás, pontos idő, közérdekű tudnivalók stb.)

 

- érdekek képviselete, visszásságokra való figyelemfelhívás

 

- az oktatás-nevelés segítése (pl. anyanyelvi nevelés segítése)

 

- sokféle kulturális termék terjesztése (pl. zene, irodalom, színház stb.)

 

- szórakoztatás

 

- reagálások: pl. betelefonálás egy műsorba, levélírás egy újság szerkesztőségébe, megbeszélés otthon, barátokkal, ismerősökkel, esetleg cselekvéseiket ezek szerint alakítják

 

napjainkban érzékelhető negatív hatások:

 

• ·         manipuláció (pl. politikában) – tudatalatti befolyásolással (pl. szóhasználattal, egyensúlytalansággal, kiválasztással, beállítással, csúsztatásokkal)
• ·         az értékek viszonylagossá válnak (mi hírértékű? Celebek házassági konfliktusai?), jelentéktelenségek, értéktelenségek túl nagy figyelmet kapnak
• ·         állandó háttérzaj (üzletben, otthon szól a rádió, a TV), akkor is, ha nem szükséges
• ·         feldolgozhatatlan mennyiségű információáramlás (az ember érzéketlenné válik, ha naponta hall tömegmészárlásokról, tragédiákról), így egyre passzívabbá válik, nem cselekszik, amikor cselekednie kellene
• ·         média nagy mértékben alá van vetve a piac szabályainak: csak az marad meg, ami könnyen eladható (bulvár), ezáltal terjed az igénytelenség, ízléstelenség, erkölcstelenség

 

3. A tömegkommunikáció nyelvi hatásai

 

- a tömegkommunikációs formák sokfélék lehetnek:

 

a) kézzel írt v. nyomtatott média (pl. röplap, hirdetőtábla, könyv, újság, Internet)

 

b) hangos média (pl. hanglemez, telefon, rádió, CD

 

c) hangos-képes (pl. film, televízió, képújság, multimédia, DVD)

 

- az informatikai társadalom a személyes és a tömegkommunikáció keveredését hozták létre. A legfontosabbak: internet (világháló – személyes honlap, személyes adatgyűjtés), online (hálózati) újság, e-mail (hivatalos és személyes levelezés), sms (személyes üzenet, de hivatalos értesítés is lehet). Az informatika által módosított hagyományos tömegkommunikációs eszközök (újság, rádió,televízió) egy új minőségű médiaformában egyesülnek. Ezt nevezzük új médiának (ill.: polimédiának,metamédiának). Az új média lényegében egy hálózatra kötött számítógép, amely a tulajdonos kívánságának megfelelően állítja össze az olvasnivalót, hallgatni valót, nézni valót, sokféle kommunikációs lehetőséget teremt, sőt még családi ügyeket is intézhetünk általa.

 

- A számítógéphez és az új médiához való viszonyt az interaktivitás jellemzi (=cselekvés, mely által a felhasználó döntéseivel befolyásolja, alakítja a kommunikáció menetét)

 

a) Fontos szerepet játszik a nyelvi norma alakításában, elterjesztésében, sokféleképpen hat a nyelvre, nyelvhasználatra

 

(nem pozitív hatás, de egységesülés: a dialektusok eltűnése a tömegkommunikációból: a pesti köznyelv használata)

 

kétféle médianorma van:

 

• ·         közszolgálati média: törekszik a helyes nyelvhasználatra, köznyelvi formát használ, tömör, világos fogalmazás jellemző rá
• ·         kereskedelmi média: lazaság, oldottság, szleng, szójátékok, néha otrombaság is (gyakran tartalom nélküli „locsogás”) jellemző rá

 

b) a média elsősorban szóbeliségben érint minket, ezért színesebb eszközökkel él (a nyelv zenei eszközei, hangsúly, magasság – különösen a rádióban): mintaként szolgál a tempó, a hanghordozás, hangsúlyozás szempontjából

 

- sajnos nagyon gyakori a hangsúlyozási hiba, ez negatív mintaként szolgál

 

Ami a lég’szennyezettséget illeti – nem az összetett szó első szótagját hangsúlyozza

 

(halottak napján): Ma mindenki elhunyt… (szünet)… szeretteire emlékezik.

 

c) gyorsaság

 

- alapelv, hogy minél több információt kell közölni minél rövidebb idő alatt (hírek, reklámok), emiatt a beszéd gyorsul – nemcsak a csatornákon, hanem a befogadók is átveszik a gyors tempót, a rövidítéseket, a hadarást

 

d) a szleng, a heherészés, idétlenkedés szalonképessé válik (kereskedelmi média)

 

e) divatszók, szakkifejezések terjednek (negatív és pozitív hatás egyben):

 

• ·         magyar kifejezések, a közönség is átveszi (pl. végtörlesztés, tömegoszlatás, hitelminősítés, kettős mérce, romapolitika stb. – a publicisztikai nyelvhasználatból, jogi, politikai, közgazdasági újkeletű kifejezések)
• ·         idegenszerűségek terjedése: celeb, szponzor, euroszkeptikus, monetáris politika, büdzsé, koncesszió, demonstráló, debütál, trendi, cunami

 

f) - helyesírási, nyelvhelyességi, logikai hibák is előfordulnak, különösen a kereskedelmi csatornákon – ez a nyelvi igénytelenség nem tesz jót a nyelvhasználatnak:

 

plussz (plussz-tabletta), Új megérkezett az új Tomi Sztár (logikátlanság, helyesen: megérkezett az új Tomi Sztár), szerencséje van a franciáknak (egyeztetési hiba, helyesen: szerencséjük van a franciáknak), „Ilyen elzárt település Ároktő is, akinek polgármesterét kérdezem.” – helyesen: amelynek, „Vizuálisan is láttam a szememmel.” – felesleges kettőzés

 

4. Összegzés

 

- hatása kettős (romboló és építő is lehet)

 

- építő: új szakkifejezések/ kifejezések megalkotása, terjedése; egységes magyar nyelvhasználat, nyelvi norma erősítése

 

- romboló: hibás nyelvi jelenségek terjesztése; az üzleti érdek káros hatása a gondolkodásmódra, ízlésre, erkölcsre (mindegy, hogy mit, csak profitot eredményezzen)

 

____________________________________________________________

 

Többnyelvűség, kétnyelvűség, kettősnyelvűség

 

 

 

1. A világ népességének nagyobb része két- vagy többnyelvűségi helyzetben él.

 

 

 

- A kétnyelvű helyzetek megszámlálhatatlan variációja létezik. A globalizáció, a folyamatos migráció, és az információs technológia fejlődése miatt újabb kétnyelvűségi helyzetek alakulnak ki.

 

 

 

- Európa a világ többi részével ellentétben nyelvileg sokkal egységesebb. A kisebbségi nyelvek sokkal gyorsabban szorulnak vissza, tűnnek el mint valaha.

 

 

 

2. A kétnyelvűség jól meghatározható szabályok, normák szerint működő jelenség. A két nyelvűség esetén egyértelmű, hogy melyik nyelv az illető anyanyelve.

 

 

 

- Mindenki számára hasznos a hozzáadó  kétnyelvűség, melyben az egyén, egy támogató társadalmi közegben még egy nyelvvel gazdagíthatja nyelvi repertoárját, anélkül, hogy anyanyelvet feladná, vagy nyelvi tudása károsodna (pl. az iskolában megtanul egy idegen nyelvet, képes vele kommunikálni, de alapvetően az anyanyelvét alkalmazza).

 

 

 

- Hátrányos azonban a felcserélő (szubtraktív), vagy kultúravesztő kétnyelvűség, mert az anyanyelv háttérbe szorítása, elhagyása egyéni és társadalmi problémákat okoz (pl. kisebbségi helyzetben az adott állam nyelvét kötelező használni, az anyanyelv háttérbeszorul).

 

 

 

Az emberiség nagy része valószínűleg mindig többnyelvű volt. Magyarországon a hagyományos nemzetiségieken kívül ma újabb bevándorlók nyelvei bukkantak fel. A mindennapjainkban az angolul beszélők száma már kb. százezer.

 

 

 

-          A kétnyelvűség elnevezése bilinguizmus

 

 

 

• Kétnyelvűnek tekinthető az, aki nem beszéli jól a befogadó ország nyelvét, a tolmács, a vendégmunkás, vagy aki magas nyelven használja mindkét nyelvet
• Lehet egyenlőtlen, és ki is lehet egyenlíteni.

 

 

 

3. a kettősnyelvűség (belső kétnyelvűség) = diglosszia

 

 

 

A diglosszia, azaz a kettős- vagy belső kétnyelvűség azt jelenti, hogy egyetlen nyelvnek két változatát beszéljük (pl. iskolában köznyelvet, otthon nyelvjárást).

 

 

 

4. nyelvcsere, nyelvmegőrzés, nyelvfejlesztés

 

 

 

Olyan országokban, amelyekben a nyelvek használata tartósan egyenlőtlen, megindulhat a nyelvcsere, azaz  áttérnek egy másik nyelv használatára. (Már nem lehet eldönteni, melyik volt az elsődleges nyelv, az anyanyelv.)

 

 

 

Ezzel ellentétes folyamat a nyelvmegőrzés, amelyet a nyelvművelés sokszor célul tűz ki (a világon mintegy 3000-6000 nyelv van, de csak 200 ország).

 

 

 

A nyelvmegőrzés mellett beszélhetünk nyelvfejlesztésről (pl. kelta gael) - A XXI. század nagy kérdése, hogy a nyelvcsere vagy a nyelvmegőrzés lesz-e a helyes irány.

 

 

 

pidzsinizálódás=keveréknyelv

 

 

 

Ha a kétnyelvűség során a kapcsolatba került nyelvek elemei keverednek, és egy addig nem ismert nyelv jön létre, pidzsinizálódásról beszélünk, és a létrejött nyelv a pidzsin nyelv (keveréknyelv).

 

 

 

A pidzsinnek nincsenek anyanyelvi beszélői, általában "rossz" nyelvnek tartják. A világon 100-200 pindzsinváltozat van, amelynek alapja az angol, francia, spanyol, portugál, holland és a német nyelvvel való keveredés. Ha egy pidzsinnyelv használata bővül, anyanyelvi beszélői is lesznek: pl. ilyen a  kreol nyelv.

 

 

 

A kétnyelvű beszéd egyik törvényszerűsége a nyelvek keverése, az így használt nyelvkeverékeket sokszor sajátosan nevezik, pl. franglais (Quebecben), frangol (Argentínában), spanglish (kubai spanyol és angol az USA-ban), hunglish (magyar-angol az USA-ban) → keveréknyelvek.

 

______________________________________________________________

 

 

 

Az intertextualitás jelensége és stílushatása

 

1. Intertextualitás: 'szövegköztiség', latin eredetű szó

 

Azt jelenti, hogy a szövegek folyamatosa kölcsönhatásban vannak/lehetnek egymással. Több szinten valósulhat meg:

 

-          párbeszédek szövegei között, más szövegek között jelöltidézetként

 

-          szövegek között rejtett utalásként (allúzió) fordításban, forrás- és célnyelvi szövegek kapcsolataként.

 

A valódi intertextualitás maga a szó szerinti idézet. A szónokok előszeretettel használnak ismert vagy kevésbé ismert idézeteket mondanivalójuk színesítésére. Az újabb irodalomban gyakori az idézett szöveg egymásba épülése, sokszor jelöletlen egymásba olvadása.

 

A Halotti beszéd kezdősorát sok költő átvette jelöletlenül, hisz „illik” tudni, hogy honnan származik.

 

Pl. Juhász Gyulánál: Látjátok, feleim, hogy mik vagyunk…

 

Kosztolányinál: Látjátok feleim, egyszerre meghalt…

 

Márai Sándor: Látjátok feleim szem’tekkel, mik vagyunk./Por és hamu vagyunk…

 

Mindhárom költő versének címe: Halotti beszéd

 

2. Az irodalomban a típusai:

 

a) - idézet: élőbeszédben és irodalomban is jellemző. A szövegbe idézetszerűen, vagy az idézetjelleget mellőzve építenek be másik szöveget. Azt hívjuk, szöveg a szövegben” jelenségnek.

 

- tudományos szövegek esetében követelmény a korrekt idézés (szerző, cím, megjelenési adatok feltüntetése

 

- kettős idézés az, amikor nem szó szerint hivatkozunk valakire, majd szó szerint idézzük is a szerzőt

 

- lehet más szerzőtől,  de a szerzőtől magától is idézni (önidézet)

 

- pl. Esterházy Péter kortárs írónk műveit át- ill. újraírja (Bevezetés a szépirodalomba – 1986 – c. munkájában több korábbi művét dolgozza át. Több oldalas szerzőlistát közöl a mű végén, akiktől szó szerint vagy torzított formában vett át idézeteket. Művét ezzel zárja: „Mindezt majd megírom még pontosabban is” – vagyis ez az életművön belüli intertextualitásnak a példája.

 

b) epigon-irodalom

 

- ez azt jelenti, hogy az alkotó nem tud szabadulni elődje hatásáról, ösztönösen megidézi mondanivalóját, stílusát, utánozza őt (pl. a fiatal József Attila adys hatású versei)

 

c) motívum

 

- ez az intertextualitás korlátozott fajtája, valójában intratextualitás (=belső textualitás), amely azt jelenti, hogy egy motívum egyetlen kötetben, egyetlen alkotó életművében többször visszatér (Pl. Móricz a Tragédia c. novellájának témaváltozatát 1933-ban újra megírta Egyszer jóllakni címmel.)

 

- pl. életművön belüli motívumok – Ady lírájában az ugar, szerelem, isten motívum ismétlődései

 

Ezek akkor fordulnak elő, ha egy alkotót ugyanaz a gondolat/gondolatkör foglalkoztat, s véletlenül vagy készakarva hasonló szövegek, szövegrészletek jöhetnek létre.

 

d) mottó

 

- pl. Arany Toldi-trilógiájában szerepel

 

- Ilosvay Selymes Péter históriás énekéből vesz át jellemző sorokat mottóként, ezek jelölik ki az adott rész tartalmát, témáját

 

e) irodalmi szöveg elején álló, más szerzőtől való idézet

 

f) utal arra a szövegre, ami utána következik (pl. Arany: Toldi)

 

g) toposz – irodalmi közhely

 

pl. évszak, párviadal ismétlődése

 

pl. Horatius hajó-toposza Berzsenyi lírájában, mint az állam hajója, ill. az élet hajójának metaforája, toposza

 

h) műfajra vonatkozó intertextualitás

 

pl. Halotti beszéd – nyelvemlék (konkrét halál felett)

 

Kosztolányi: Halotti beszéd (az ember pótolhatatlansága felett),

 

Márai: Halotti beszéd (a nyelv elvesztése felett)

 

i) allúzió – célzás, utalás, rájátszás

 

- ez a rejtett, játékos megidézés, célzás

 

- Egy más alkotásra, eseményre, beszédhelyzetre való utalás. (pl.: Szigeti veszedelemben Vergiliusra utalás: „Fegyvert s vitézt éneklek…” – szó szerint átveszi lefordítva Vergilius Aeneis c. eposzának kezdő szavait, de nem utal rá a szövegben, hogy ez átvétel lenne)

 

j) egy mű megidézi egy másik mű szereplőjét, hangulatát, stílusát

 

- pl. Varró Dánie: Túl a Maszat-hegyen c. verses regénye Anyegin-versszakban íródott, s nagyon sok gyermekmese hősére utal

 

k) palimpszesz – felülírás

 

- jelentése: olyan pergamen, amelyről az írást eltávolították és helyébe újat írtak: az összes szerző összes művéből - vagy megközelítőleg abból - kivont szövegek hálózata. Nem antológia, még kevésbé vélemények vagy idézetek gyűjteménye, a palimpszeszt egy szövegkollázs.

 

l) ’átírás’ – pl. Kovács András Ferenc

 

- pl. a fenti költő régi táncdal dallamára, ritmusára írt szöveget, tehát megtartotta a ritmust, formát, de átírta a szöveget  (Pl. Kovács András Ferenc: Járom a járom, Ad nótám: Járom az utam – Vámosi János egyik híres slágere volt az eredeti az 1960-as években)

 

m) imitáció – utánzás

 

pl. minden eposz Homérosz eposzát utánozza

 

n) paródia

 

- pl. Karinthy: Így írtok ti

 

- az adott szerzők jellegzetes motívumait, témaköreit, stilisztikai megoldásait kicsinyíti le vagy nagyítja fel, így vált ki humoros hatást, egyúttal leleplezi a modorosságokat

 

2. A mindennapokban:

 

A nagyon fontos gondolatokat sokszor elmondjuk, ismételjük. Ennek köszönhető a mai nyelvben a bibliai motívumok, szállóigék, közmondások, állandósult nyelvi kapcsolatoknak a nagy száma

 

3. Az informatika világában

 

- a számítógépes szövegvilág az intertextualitást jóval meghaladó lehetőség, ezt már a hipertextualitás szóval illetik

 

- verbális és nem verbális (vizuális) szövegek, irodalmi és médiaszövegek hálójában élünk, gyakran elveszítve egy gondolat, téma stb. eredetét. Az interneten számos olyan szöveg jár körbe, amelynek nem is ismerjük a szerzőjét, de újra és újra előkerül, gyakran tovább is költve.

 

- a szövegeknek gyakorlatilag nincs eleje és vége, egymásba kapcsolódnak, összefonódnak, egyik szövegből átugorhatunk a linkek segítségével.

 

4. Az intertextualitás stilisztikai hatása

 

- a szövegek „párbeszédet” folytatnak egymással

 

- mozgósítják korábbi ismereteinket, tudásunkat

 

- bővítik az eredeti szövegek jelentését

 

- élénkítik a szöveget

 

- a téma újabb, jobb, alaposabb kifejtését teszik lehetővé

 

- a kultúra elemeit segítenek megőrizni, fenntartani

 

 _________________________________________________________

 

 

 

Stílusrétegek, stílusárnyalatok. Stílusosság, stílustalanság 

 

1. stílusrétegek

 

Egy-egy csoport kifejezésmódja, nyelvi eszköztára stílusváltozatokat alakít ki, ezeket stílusrétegeknek nevezzük. A stílusréteg tipikus kifejezésmód, tipikus nyelvhasználati mód, melyek szövegek esetében jellegzetes.

 

A stílusrétegeket elkülönítő tényezők sokfélék lehetnek: elsődleges a szóhaszná­lat, kifejezéskészlet, szövegalkotás, de a kommunikációs csatorna (írott vagy beszélt forma), a közléshelyzet (magánbeszélgetés vagy nyilvánosság előtti), a beszélő és a címzett társadalmi hovatartozása és nyelvi igényessége (pl. zsargon, argó) egyaránt be­folyásolja a tipizálást.

 

A közlés felső szintje a poétikai (szépirodalmi szövegek, esszék, művészi publicisztika, szónoklat, rímes, verses reklámszövegek).

 

Középső szintje az igényes írásbeli vagy szóbeli mindennapi megnyilatkozás (pl. tanári magya­rázat, felszólalás, tudományos írások vagy előadások),

 

s a legalsó szint a laza, igény­telenebb nyelvhasználatú argó és a modoros beszédmód, a zsargon.

 

Természetesen a közlő személyisége közvetlenül is hat a megformálásra, stílusa lehet eredetieskedő, nagyképű, bombasztikus, illetve megnyerő, meggyőző, elragadó stb. A stiláris közlés típusai tágabb értelemben függnek az adott kor nyelvi ízlésétől. (Pl. klasszikus, barok­kos, bürokratikus stb.)

 

A stílusrétegek a mai magyar nyelvváltozatokra épülve a következők: írott nyelvi stílusok: a tudományos stílus, a publicisztikai stílus, a hivatalos stílus és a szépiro­dalmi stílus.

 

Beszélt nyelvi stílusok: a társalgási stílus (magánéleti stílus) és a szónoki stílus.

 

 2. stílusárnyalat 

 

A stílusárnyalat vagy hangnem a stílus jellemző tulajdonsága, amelyben meg­mutatkozik a beszélő lelkiállapota, személyes viszonya a témához, a hallgatóhoz vagy a beszédhelyzethez. A stílusárnyalat a stílusrétegeken belül alakul ki aszerint, hogy milyen nyelvváltozatból merítettünk, és milyen nyelvi igényességgel választottuk ki a hatáskeltés elemeit.

 

A stílusárnyalat (hangnem) többféle szempontból minősíthető. A kommunikáció tényezőit figyelembe véve beszélhetünk

 

a beszédhelyzetre (választé­kos, ünnepélyes, patetikus, bombasztikus),

 

a témára (világos, tiszta, logikus, eleven, homályos, szemléletes, száraz, széteső),

 

a közlőre és a címzettel való viszonyra (fesz­telen, bizalmas, családias, kedveskedő, durva, közönséges),

 

a lelkiállapotra (élénk, ke­délyes, tréfás, emelkedett, fennkölt, gúnyos, humoros) utaló hangnemről, hangvételről.

 

A felhasznált nyelvváltozat szerint: irodalmi, köznyelvi, népies, szaknyelvi és argó stílust ismerünk.

 

A nyelvi igényesség mértéke egyszerű, választékos, finomkodó, emelkedett, durva vagy szóvirágos stb. stílust alakít ki.

 

A stíluselemek a műfajok sze­rint is elkülönülhetnek, így beszélhetünk epikai, lírai, drámai stílusról, ezen belül lehet regénystílus, novellastílus, balladai vagy ódai hangvétel stb. Mindezeket a szemponto­kat egyszerre vesszük figyelembe egy szöveg stíluselemzésében.

 

3. stílusosság, stílustalanság

 

Stílusosságról akkor beszélhetünk, ha a közlés stílusszintje illik az alkalomhoz, pontosan és árnyaltan fejezi ki a beszélő személyes érzelmeit, gondolatait.

 

Stílusta­lanság minden, a helyzethez nem illő szó, nyelvi nemtörődömség, lezserség.

 

__________________________________________________________

 

 

 

A szövegközlés két típusa, a beszéd és az írás összehasonlítása

 

beszélt szöveg	írott szöveg
Időbeliség szempontjából: rögtönzött, azonnali fogalmazást igényel	átgondoltabb, javított szöveg, nem igényel spontán reagálást, a szöveget korrigálhatjuk
A megalkotás módja szempontjából: ösztönösebb, igénytelenebb	tudatosabb, igényesebb, törekszünk a választékosságra, ill. az árnyalt kifejezésmódra, stílushoz, műfajhoz  való igazodásra
Szerkesztésmód szempontjából: lazább szerkezetű, a mondatok egymáshoz kapcsolása lazább, a mondatok gyakran hiányosak, mivel a beszédhelyzetből érthetőek a körülmények, s így nem szükséges mindent megfogalmazni	kötöttebb, mondatai erőteljesebben összefüggenek, mondatai árnyaltabbak, a szövegkohézió erősebben érvényesül
Mondatok befejezettsége:   gyakori benne a befejezetlen mondat	mondatai mindig befejezettek, vagy tudatosan alkalmazza az ellipszist, mint retorikai alakzatot  (Szó vagy mondatrész kihagyása; olyan hiány, amely a szövegkörnyezetből vagy a beszédhelyzetből rekonstruálható.)
Tagoltság szempontjából: gyakran nem könnyű a mondathatárt megállapítani	a mondathatárokat egyértelműen jelzik az írásjelek
A nyelvtani megszerkesztettség (lineáris kohézió) szempontjából: viszonylag sok az agrammatikus, azaz nyelvtanilag nem jól szerkesztett mondat	a mondatokat grammatikai jól megformáltság jellemzi, érvényesül a lineáris kohézió
Szóismétlés szempontjából: Több, gyakoribb a felesleges szóismétlés	tudatosan kerüli a szóismétlést, esetleges használata stilisztikai értékű
Választékosság szempontjából: szóhasználata igénytelenebb	szóhasználata tudatos, igényes
A befogadás módja szerint: egyszeri akusztikai hatás jellemzi	többször felidézhető vizuális hatás jellemző rá
A kommunikáció iránya szerint: - általában közvetlen a kommunikáció, feladó és befogadó térben és időben egyszerre van jelen, megvalósul a kölcsönös szerepcsere	- közvetett kommunikáció, a befogadó nincs jelen

 

 

 

 __________________________________________________________

 

 

 

Kézírásos és nyomtatott nyelvemlékeink

 

  Nyelvemlék fogalma

 

- a nyelv régebbi állapotát tükröző, fennmaradt írásbeli megnyilatkozásokat nevezzük nyelvemléknek. A nyelvemlékek a nyelvtörténet kutatásait segítik elő.

 

- A magyar írásbeliség az államalapítástól, ill. a kereszténység felvételétől számítható.

 

- A X. század előtti kor nyelvemléktelen kor, nem maradtak fenn írott nyelvemlékek.

 

- A keresztény-feudális állam megalapítása után az egyház és a krónikák a latin nyelvet, ill. a latin betűs írást használták, de szükségszerűen írtak bele magyar szavakat is

 

 

 

2. Az  írásos nyelvemlékek lehetnek:

 

a)      kézzel írott,

 

b)     ill.  nyomtatott szövegek

 

 

 

3.Nyelvemléktípusok (nyelvi anyaguk szempontjából) lehetnek:szórványemlékek

 

• kézírásos szövegemlékek
• glosszák, szójegyzékek, szótárak
• kódexek
• nyomtatott szövegemlékek

 

 

 

4. szórványemlékek

 

• · írott források, amelyek idegen nyelven íródtak, magyar szavak csak elszórtan jelennek meg bennük, a magyar szavak többsége valamilyen tulajdonnév (földrajzi vagy személy)
• · legjelentősebb szórványemlékek:

 

-   950 körül, Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár A birodalom kormányzásáról c. műve.  A fővezérek (pl. Álmos, Árpád, Levedi, Üllő, Tas), a  törzsek (pl. Nyék, Tarján, Kér, Keszi), földrajzi helyek (pl. Etelköz, Tisza, Maros, Levédia) jelennek meg benne.

 

-   XI. sz. veszprémvölgyi apácák adománylevele

 

-    görög és később latin nyelvű változatban maradt fenn, magyar helynevek szerepelnek benne

 

-   1055. A tihanyi apátság alapítólevele

 

-   tulajdonnevek, magyar köznevek,  mondattöredék szerepel benne: „feheruuaru rea meneh hodu utu rea” [=Fehérvárra menő hadútra]

 

-   1200 körül - Anonymus  Gesta Hungarorum c. munkája

 

-   gazdag személynevekben, több helynév  szerepel benne, pl. saruuar (sárvár), satmar (szatmár), matra (mátra)

 

 

 

5. A glossza (széljegyzet)

 

• · nem szerves része a szövegnek, szövegek megértését segítő lapszéli vagy a sorok közé beírt jegyzetet jelent, többnyire latin nyelvű szövegekben
• · pl. XV. sz. Marosvásárhelyi és Szalkai-glossza

 

-   Sermones Dominicales glosszái (latin prédikációgyűjtemény)

 

 

 

6. szójegyzékek

 

-  szótárak helyett fogalomkörök szerint csoportosított szójegyzékek alakultak ki kezdetben

 

- ezek latin nyelvűekm a latin szavak fölé jegyezték a magyar jelentést

 

-   pl. 1395 körül - Besztercei szójegyzék

 

-   1405 körül - Schlägli-szójegyzék

 

 

 

7. szövegemlékek

 

- olyan nyelvemlékek, amelyek  már összefüggő, magyarul írt szövegek

 

- terjedelmük változatos: hosszabbak v. rövidebbek is lehetnek

 

- lehettek kézírásosak v. nyomtatottak

 

- témájuk egyházi v. világi is lehetett

 

-   XII. sz. vége: Halotti beszéd és Könyörgés

 

-  latin nyelvű szöveg, amely a Pray-kódexben vendégszövegként maradt fenn

 

-  két részből áll: 26 soros temetési beszéd + 6 soros könyörgés = 32 sor

 

-   XIII. sz. közepe ® Ómagyar Mária siralom

 

-  Leuveni-kódexben találták meg, első magyar versünk, amely latin szöveg magyarítása (a fordítást kiegészítették magyar szöveggel)