Elérhető témák:

13. Károly Róbert gazdasági reformjai

14. A Rákószi-szabadságharc okai, menete: főbb katonai, politikai eseményei

15. A XVIII. századi magyarországi demográfiai változások

__________________________________________________________ KÁROLY RÓBERT GAZDASÁGI REFORMJAI

 

Károly Róbert olyan időszakban került trónra, amikor gazdaságpolitikáját is a kiskirályok (oligarchák) megtörésének kellett alárendelnie.  Az oligarcháktól visszavett földeket új, őt támogató nagybirtokosoknak adta. Ezekre a földesurakra támaszkodva banderiális hadsereget szervezett.

- A XIV. sz. elején, Károly Róbert uralkodása idején (1308 - 1342) már megértek a feltételek arra, hogy a király domaniális jövedelmek helyett a regálé jövedelmekre támaszkodjon.

(domaniális jövedelem = a királyi földbirtokokból származó, természetben beszedett jövedelem

regálé jövedelem = a királyi jogon szerzett jövedelem)

- a reformfolyamat alapját az jelentette, hogy Magyarország gazdag volt nemesfémekben. Magyarország adta 1330-80 között Európa aranytermelésének 75 %-át (2500 kg/év) és jelentős volt az ezüsttermelése is (10 ezer kg/év).

- a reformfolyamatot Nekcsei Demeter tárnokmester irányította. Az állami bevételeket a kamarák szedték be, melyek élén a kamaraispánok álltak, felettesük a tárnokmester volt, így a gazdasági ügyeket központilag irányították.

- 1335-ben találkozóra hívta Visegrádra a lengyel és a cseh királyt, akikkel kereskedelmi megállapodást kötött, valamint megállapodtak egy Bécset elkerülő kereskedelmi útvonal létrehozásában. Így sikerült a kereskedőket mentesíteni Bécs árumegállító joga alól. Uralkodása végére Magyarország az erős monarchiák sorába emelkedett.

- a legfontosabb regálék:

1. bányaregálé (urbura) reformja

- Az Árpád-korban a király kiváltságolt bányászai a kitermelt arany 1/10-ét, az ezüst 1/8-át átadták a királynak, ez volt a bányaregálé. Károly Róbert viszont érdekeltté akarta tenni a földesurakat a bányák nyitásában:

            - az addigi gyakorlattól eltérően megtarthatták azt a földterületet, ahol a bánya működött, ők maguk is nyithattak bányát, továbbá a király lemondott a földesúr javára az urbura 1/3-ról is

            - elvileg így csökkent volna az urburából származó jövedelem, de a fellendülő bányászat, és az ebből származó többletbevételek mindezt ellensúlyozták.

2. nemesfém és pénzverés monopóliuma

- az 1320-as évektől tilos volt a kitermelt nyersfémet adni-venni és kivinni az országból (ugyanis az addigi gyakorlat szerint a kereskedők megvették, és kivitték az országból a nemesfémet, s ebből a királynak nem sok haszna származott).

- a kitermelt nemesfémet a királyi kamarák vásárolták fel, az általuk meghatározott beváltási árfolyamon, amely az ezüstnél 35 %-os, az aranynál 40 %-os hasznot biztosított.

- a felhalmozott nemesfémből Károly Róbert új, értékálló pénzt veretett firenzei mintára (Firenzéből hozatott mestereket):

• Az első aranyforint 1325-ben készült
• Váltópénzei az ezüstgaras és az ezüstdénár volt (1 aranyforint = 16 ezüstgaras = 96 ezüstdénár)
• A vámokból származó bevételek miatt a király érdekelt volt a kereskedelem fejlődésében. A forgalomnak kedvezett az értékálló pénz bevezetése.

3. kapuadó bevezetése (1336)

- az új értékálló (tehát évenként már nem beváltott) aranyforint és ezüst váltópénz miatt a király elesett a kamara hasznától (a pénz évenkénti újraveretéséből adódó illeték hasznától). Ezt pótlandó vezették be a kapuadót (portális adó). Ez volt az első állami egyenesadó Magyarországon.

• Minden olyan kapu után 18 ezüstdénár adót kellett fizetni évente, amelyen egy szénásszekér átfért
• Ahol nem volt ekkora kapu, ott csak a felét kellett fizetni.

4. rendkívüli adó

 - a korábbi századokban az utazó királyi udvar vendéglátása volt szokásban. Ennek megszűntével, ezt helyettesítendő vezették be a rendkívüli adót.

5. harmincadvám

- a megnövekedett külkereskedelmi forgalomra kivetett határvám volt (nyugati irányban). Különösen a bor és a szürkemarha talált külföldön vevőre. (A főútvonalakon felállított harmincadhelyeken a behozott és kivitt áruk értékének 1 %-át fölözte le a kincstár. (Később ez az arány 3,33 %-lett).

6. huszadvám

- balkáni külkereskedelmi forgalomra kivetett határvám volt

7. kiváltságosok és a városok adói

- ebbe a kategóriába a szászok, jászok, kunok és egyéb kiváltságolt elemek és a városok adói tartoztak.

- a szabad királyi városok csak a királynak fizettek adót, önkormányzattal rendelkeztek, s a királyi előírásoknak megfelelően fallal vették körül magukat. (kiváltságaik: bíró-, tanács- és plébánosválasztás, vámmenteség, vásártartás, árumegállítás joga)

8. Esetenként lefoglalta a pápaságnak juttatott tizedrészt (általában a tized 1/3-a, amire a pápaság rendkívüli események idején igényt tartott).

Következmények:

1. A gazdasági reformoknak köszönhetően jelentős nőtt a királyi kincstár bevétele. A gazdasági fellendülés új várostípusok elterjedését okozta.

- a mezővárosok 14. századi megjelenése a távolsági kereskedelem fellendülésének volt köszönhető. A mezőváros, vagy agrárváros (oppidum) földesúri hatalom alatt álló, nagyra nőtt falu volt, amely rendelkezett a piactartás és általában az egyösszegű adófizetés jogával. Később bírót és tisztviselőket is szabadon választhattak, és így korlátozott önkormányzati jogokhoz jutottak.

- a piacokat tartó mezővárosokban idővel megjelent a szolgáltató ipar (kádár, kovács, szabó, kötélverő stb.) is.

- a mezővárosok általában nem voltak fallal körülvéve (a mezőváros elnevezés is erre utal - a település nyílt mezőn, nem falak között terült el)

- a nemesfémbányászat fellendülésével a Felvidéken és Erdélyben bányavárosok jöttek létre nagy számban. A bányavárosok a szabad királyi városokhoz hasonló jogokat élveztek (pl. Körmöcbánya - arany, Selmecbánya - ezüst, Besztercebánya - réz, erdélyi sóbányák)

2. A 14. században, Nagy Lajos korában megjelentek a céhek is, de számuk és politikai súlyuk elmaradt a nyugat-európai céhekétől.

3. Nagy Lajos a felhalmozott jövedelem nagy részét hódító hadjáratokra költötte (pl. itáliai harcok), így az állami kincstár jelentősen megcsappant.

______________________________________________________

A RÁKÓCZI-SZABADSÁGHARC OKAI, FŐBB KATONAI ÉS POLITIKAI ESEMÉNYEI

1. A Rákóczi-szabadságharc (1703-1711)

a) sérelmek, okok

- A török kiűzése után (1699, karlócai béke) a bécsi udvar kezébe került az ország irányítása. Ezt a nemesség és a parasztság is érzékelte. Az előbbi előjogainak megsértése, az utóbbi a megemelt adóterhek miatt neheztelt a Habsburg-kormányzatra. - A török kiűzéséből a császári csapatok oroszlánrészt vállaltak. Az 1687. évi pozsonyi országgyűlésen I. Lipót jól kiaknázta a magyar rendek - Buda visszavétele után tapasztalható - engedékenyebb hangulatát:

• A rendek lemondtak a szabad királyválasztás jogáról,
• és elismerték, hogy a Habsburg uralkodók fiúági leszármazottai egyszerűen öröklik a magyar koronát (örökös királyság).
• Ugyancsak lemondtak az Aranybullában rögzített ellenállás jogáról.
• A bécsi udvar követelésére a magyar nemesek rákényszerültek az idegen urak befogadására is. Sok császárhű idegen kapott birtokot Magyarországon (főleg katonák).
• A jobbágyságra nehezedő állami adóterhek megnövekedtek. A parasztháztartások különösen a katonák elszállásolását, élelmezését (porció) sínylették meg, mert a fegyveresek túlkapásai nem ismertek határt. A szállítási kötelezettség (forspont) hosszú időre elvonta a jobbágyot az otthoni munkától.
• Nem állították vissza az ország területi egységét: a Diploma Leopoldium (1690) Erdély különállásáról rendelkezett, élére gubernátort (kormányzó) állítottak.
• Protestánsellenes intézkedéseket hoztak.

 - A harcok elültével napirendre került az ország új berendezésének kérdése. Az egykori hódoltság területét a Habsburgok új szerzeménynek tekintették, s az ottani birtokügyek intézésére megalakították az Újszerzeményi Bizottságot (Neoaquistica Comissio, 1688). A Bécsben működő testület alaposan megválogatta, hogy kit helyez vissza régi birtokaiba. Aki nem tudta hiteles oklevéllel igazolni jogait a kérelmezett földekre, elutasították, s a gazdátlan területeket kincstári tulajdonba vették. Aki visszakerülhetett ősei birtokára, „fegyverváltság" címén kénytelen volt kifizetni a birtok becsült értékének 10%-át.

-  Az új berendezkedés a társadalom egyéb rétegeit is kiforgatta eredeti állapotukból. Mivel a török elleni védelmi vonalra már csak a  déli határvidéken volt szükség - ahol a Habsburgok létrehozták a szerb határőrvidéket - , az ország belsejében fekvő végvárak katonaságát elbocsátották. Sok végvár felrobbantását elrendelték, hogy azok ne váljanak a bujdosók, a császáriak ellen fellépők támaszpontjaivá. A császár a hajdúk katonai szolgálataira sem tartott igényt, majd megszüntette kiváltságaikat.

b) a szabadságharc kibontakozása

- A XIV. Lajossal folytatott, leleplezett levelezése miatt Lengyelországba menekült II. Rákóczi Ferencet 1703. májusában kereste fel Brezán várában a tiszaháti paraszti szervezkedést vezető Esze Tamás. Rákóczi  ekkor elhatározta, hogy az elégedetlenek élére áll. Kiadta a brezáni kiáltványt,  melyben fegyverbe szólított „nemest és nemtelent" az elnyomó Habsburgokkal  szemben, megfogalmazta a magyarság főbb sérelmeit.

- Az első találkozás a felkelőkkel a határon csalódás volt: mindkét fél arra számított, hogy a másik nagy seregekkel, támogatással rendelkezik.

- A tiszahátiaknak átadott piros selyemzászlók feliratával Rákóczi a harc célját így jelölte meg: Cum Deo pro patria et libertate (Istennel a hazáért és a szabadságért).

- Rákóczi az 1703. augusztus 28-án kiadott vetési pátensben mentesítette a katonának állt jobbágyokat, otthon maradt feleségeiket és gyermekeiket a földesúri terhek alól. Hadseregéhez így tömegesen csatlakoztak a jobbágyok. A pátens ugyanakkor jelzés volt a nemesség felé: nincs szó általános jobbágyfelszabadításról.

c) katonai sikerek

- Rákóczi az ősz elejére felszabadította a Tiszántúlt. Győzelmei hatására megindult

táborába a vármegyei köznemesség, majd a főnemesség: a szabadságharc a nemesség és a jobbágyság összefogásával országos méretűvé teljesedett ki.

- A kuruc támadás a Felvidék és a déli részek birtokbavételével folytatódott. Csak a francia előrenyomulás megtorpanásán múlott, hogy a Habsburg-ellenes erők nem egyesülhettek. (A kurucok már 1703 decemberében Bécs alatt voltak.)

d) A nemzetközi erőviszonyok változásai

- 1704. augusztus 13-án a höchstadti csatában a császári és az angol csapatok győzelmet arattak a franciák és a bajorok felett. Ez az esemény fordulatot hozott a kurucok Habsburg-ellenes küzdelmében is. A császári hadvezetés egyre több katonát vethetett be a magyarországi fölkelők ellen. Már ekkor eldőlt, hogy a Rákóczi vezette szabadságharcot csak a tisztes kiegyezés érdekében érdemes folytatni.

(Ennek háttere: A spanyol örökösödési háború (1701-14) tétje a spanyol Habsburgok kihaltával gazdátlanná vált világbirodalom megszerzése volt. Trónjáért az osztrák Habsburgok és a francia Bourbonok vetélkedtek. Az utolsó spanyol Habsburg halálakor (1700) XIV. Lajos Anjou Fülöpöt a francia trón örökösévé nyilvánította, ami Franciaország és Spanyolország "egyesülését" jelentette volna perszonálunió keretében. Döntése az európai erőegyensúly megbomlását eredményezte volna. Ez nemcsak a rivális osztrák Habsburgok, hanem a többi európai hatalom ellenállását is kiváltotta. Kitört tehát a háború.

- A másik európai összeütközés az észak-európai hegemóniáért tört ki. Az ún. északi háborúban (1700-21) a Baltikum feletti uralomért folyt a harc. Két terjeszkedő hatalom, Svédország és Oroszország érdekei ütköztek. Ez a két nagy esemény adta a szabadságharc nemzetközi hátterét, befolyásolta kimenetelét.)

e) A szabadságharc csúcspontja

- 1705 - szécsényi országgyűlés: kiépül független magyar kuruc államszervezet (rendi

konföderáció) Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelem, külpolitikában, katonai és

pénzügyekben teljhatalommal rendelkezik (ezt nevezzük „nemzeti abszolutizmusnak - abszolutizmus, de a nemzet érdekében), végrehajtó hatalom a 24 tagú szenátus, élén Bercsényi elnököl.

- Dunántúli offenzíva (Bottyán János sikerei). Erdély elvesztése és visszaszerzése (1705-

06 - szintén Bottyán János sikerei).

- A nemesség egy része tűrhetetlennek tartotta a lassan négy éve tartó hadiállapot rá

nehezedő terheit, s rossz néven vette Rákóczi állam-központosítási terveit (1705 szécsényi országgyűlés).. Minden baj forrását a háborúban és a fejedelem intézkedéseiben látta. Sokan elfogadták volna a Habsburgok fennhatóságát, ha a király biztosítja jogaikat és kiváltságaikat.

Rákóczi és hívei egyértelművé akarták tenni Magyarország különállását a birodalomtól. Ettől remélték, hogy a Habsburgok ellen harcoló hatalmak egyenjogú félként kezelik a kurucokat.

 - XIV. Lajos viszont közölte, hogy lázadókkal nem szövetkezhet nyíltan.

- Az 1707 nyarán összeült ónodi országgyűlésen kimondták az ország  függetlenségét és a Habsburg-ház trónfosztását. A háborús terhek elosztására általános adózást vezettek be. A jövedelem alapján történő fizetési kötelezettség alól nem bújhatott ki köznemes, főúr, főpap, de még a fejedelem sem. Továbbá: gazdasági intézkedések történnek, tervek az ipar és a kereskedelem fejlesztésére: manufaktúrák fejlesztése (textil, fegyver), rézpénz-veretés.

Fő fegyvernemek: könnyűlovasság, gyalogság (kis számú tüzérség). Portyázó

harcmodor.

- 1708 - súlyos vereség Trencsénynél. Átállások, szökések kezdődnek: a nemzeti összefogás bomlik. Az anyagi erők kimerülőben.

f) A szabadságharc bukása, a szatmári béke

- A francia király a trónfosztásról hozott határozat ellenére sem váltotta be ígéretét, és nem kötött szövetséget a kurucokkal (lázadókkal nem köt szövetséget) Anyagi támogatása is csökkent (addig évente kb. 10 ezer tallért küldött)

- Az ónodi országgyűlés után egyre nyilvánvalóbbá vált a szabadságharc bukása. A hanyatlást nem lehetett megállítani. Rákóczinak egyetlen reménye maradt. Még 1707-ben, Varsóban szövetséget kötött I. (Nagy) Péter cárral.

- Az utolsó csata Romhánynál (1710) - ez is kudarc.

- A fejedelem Lengyelországba utazott, hogy katonai segítséget kérjen a cártól. Indulásakor felhatalmazta Károlyi Sándort, a kuruc hadak főparancsnokát, hogy időhúzó tárgyalásokat folytasson a császári főparancsnokkal. Károlyi azonban nem színleg tárgyalt: a megegyezés mindkét fél számára elfogadható módját kereste.

- 1711. április végén aláírták a szatmári békét, rá egy nappal a kurucok letették a fegyvert a majtényi síkon.

A Habsburgok és a magyar rendek közötti békeszerződés büntetlenséget ígért a felkelőknek, helyreállította a nemesi jogokat és a rendi dualizmust. A korábbi szerepét megőrizte a rendi országgyűlés, a nemesi vármegye jelentős önállóságot biztosított Magyarországnak a Habsburg Birodalmon belül. Megengedték a szabad vallásgyakorlatot. A  függetlenséget nem, de a rendi különállást elnyerte az ország. II. Rákóczi Ferenc száműzetésbe kényszerül, 1735-ben hunyt el a törökországi Rodostóban.

__________________________________________________________

MAGYARORSZÁGI 18. SZÁZADI DEMOGRÁFIAI VÁLTOZÁSOK

1. Veszteségek a török korban

- A törökkor háborúi nyomán nagy volt a pusztásodás, ill. az emberveszteség. Egy kisebb jégkorszak (lehűlés) tovább növelte a károkat (árvizek, mocsarak terjeszkedése).

- A törökkor egészét tekintve a népesség alig növekedett.

• Mátyás király halálakor az ország népessége kb. 3,5 millió fő (kb. 80 % magyar)
• Az 1711-es demográfiai mélypont idején kb. 4 millió fő (50 5 magyar) lehetett.
• Ebben az időszakban Európa népessége kb. másfélszeresére emelkedett! Magyarország népessége 1500-ban 5,8 %-a, 1700-ban már csak 3,8 %-a volt Európáénak.
• A stagnálás, lassú növekedés okai:
  1. elhúzódó háborúk (elsősorban a Habsburgok vezette, törökellenes  - sikertelen - 15 éves háború)
  2. járványok, éhínségek (vesztegzárral, fertőtlenítéssel próbáltak ellene védekezni)

• A Török Hódoltság egyes alföldi területei szinte teljesen elnéptelenedtek (Temesköz, Arad, Békés).

2. A XVIII. századi demográfiai növekedés

A XVIII. században gyors ütemben növekedett az ország népessége:

• Az 1784-87-es (első) népszámlálás idején Horvátországgal együtt kb. 9,5 millió volt a Magyar Korona lakosainak száma (az egész Habsburg Birodalomé: 23 millió). Nemzetiségi megosztás szerint: kb. 45 % magyar, 13 % román, 12 % német, 10 % szlovák, 9 % horvát, 7 % szerb, 3 % ruszin.
• A népességnövekedés forrásai:

-         a természetes szaporodás (alárendelten) - védekezés a járványok ellen, éhezés visszaszorulóban

-         bevándorlás (nagymértékben)

3. A bevándorlás formái:

• öntevékeny betelepülés

- az ország határai mellett élő szerbek, horvátok, csehek, lengyelek (Felvidékre, beolvadtak a szlovákságba), ruszinok (Kárpátaljára), románok (Erdélybe) érkeztek az országba

• szervezett betelepítés

- az állam irányításával, III. Károly és Mária Terézia korában zajlott le.

- cél: a sűrűn lakott birodalmi területek zsúfoltságának enyhítése,

         a magyarországi adózók számának növelése,

         és a katolikusok arányának emelése volt.

-         a betelepülők (főként svábok) jelentős adókedvezményben részesültek,

      a Bánátban előre felépített falvak, szerszámokkal, igás állatokkal ellátott házak várták őket: elsősorban Tolna és Baranya területén („Sváb Törökország"), a Dunántúli-középhegységben és Buda környékén, továbbá Bácskába, Bánátba, Békés és Szatmár megyékbe érkeztek. (szétszórt letelepítés: sváb szigetek kialakulása)

- földbirtokosok szintén ösztönözték a munkaerőszerzés miatt

4. A népesség jellemzői

a) a népesség területi eloszlása

- az országban megindult egy jelentős belső emigráció a sűrűn lakott országrészekből, peremterületekről (Észak-Dunántúl), ill. az Alföld pereméről az ország ritkán lakott belső részei felé. A hegyvidékek magyar, szlovák, rutén és román lakossága megindult az ország belső vidékei felé.

b) etnikai jellemzők

Az ország

-         sok nemzetiségűvé (15. századi 80 %-ról 40-42 %-ig esett vissza a magyarság aránya)

-         - az ország középső vidékein a magyarság megőrizte számbeli többségét

-         - a magyarság és a nemzetiségiek közötti etnikai határ azonban beljebb húzódott

-         kevert nemzetiségűvé (etnikai tömbök határai egybefonódtak, etnikai szigetek is léteztek) vált: pl. Temesköz, ahol magyarok, románok, szerbek, németek, csehek, szlovákok, olaszok, ruszinok is éltek.

-         Jellemző volt egy-egy falun belül is a két-három nemzetiség együttélése.

5. A nemzetiségek és társadalmi helyzetük

- a horvátok kivételével nem volt nemességük (ún. csonka társadalmakban éltek)

- a vezető réteg szerepét a papságuk, v. kevés számú polgárságuk és értelmiségük látta el

- az ország vezetésében alig játszottak szerepet

- a román és szerb egyház jelentős szerepet játszott a nemzetiségük vezetésében

- az alsópapság játszott szerepet, pl. a katolikus és evangélikus szlovákok esetében - saját egyházszervezet híján

a) szlovákok

- főleg a Felvidéken éltek

- többségük jobbágy

- a kevés magyarul is beszélő szlovák nemesség magyar nemesnek tekintette magát, a magyar nemzet küzdelmeiben vettek részt

- kispolgári mesterrétegük a vándorló drótosok, üvegesek

b) ruszinok (kárpátukránok)

- Kárpátalja hegyvidékén élnek

- főleg jobbágyok

- értelmiségi réteg: a görögkeleti papságuk

c) románok

- Erdélyben többségbe kerültek

- vezető réteg: a görögkeleti, majd az ún. görög katolikus papság

- a Szászföldre betelepülő románságból vékony kereskedő réteg alakult ki

d) szerbek

- a déli határőrterületeken, a Haditanács vezetése alatt álltak

- a határőrvidéken kívül élő szerbek zöme jobbágy volt, kisebb része kereskedő

- erős volt a szerb görögkeleti egyház (kiváltságuk: uralkodói jóváhagyással saját maguk választhatták egyházi vezetőiket, egyházi kongresszust tarthattak)

- egyházuk elősegítette nemzeti fejlődésüket

e) németség

- szétszórtan élő részük a paraszti sorsú katolikus svábok

- a városokban német polgárság él

- középkor óta hazánkban élő evangélikus szepességi és erdélyi szászok

- legfejlettebb, legszervezettebb népcsoport

6. kisebb népcsoportok

a) cigányság

- a 15. századtól megjelenik a bevándorló cigányság (indiai eredetű nép)

- a 18. században még kicsi a lélekszámuk

- életmódjuk: vándorló (tipikus foglalkozásaik: kovács, teknővájó, lókereskedő)

- a vármegyék időnként elüldözték őket

- a felvilágosult abszolutizmus idején megpróbálják erőszakos eszközökkel letelepíteni - sikertelen

b) zsidóság

- középkorban is jelen van Magyarországon

- a budai zsidó közösség elpusztult az 1686-os ostrom idején

- a 18. században ismét bevándorlás révén nő a számuk

- az örökös tartományokból módos kereskedők, Galíciából szegényebb csoportjaik menekültek az üldözések elől Magyarországra

- a kereskedelembe kapcsolódtak be (házalókereskedelem), de volt aki kocsmát, mészárszéket bérelt a földesúrtól

__________________________________________________________

 

 

 

 

 

 

Oldal: töri/közép/19.
tételbank - © 2008 - 2024 - tetelbank.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat