tételbank

31. Madách: Az ember tragédiája

1. Madách Imre élete (1823-1864)

- 1823. január 21-én született a Nógrád megyei Alsósztregován vagyonos középnemesi családban. Apját 14 éves korában elveszti, ezután anyja irányítja a birtokot.

- Magántanuló, majd Pesten jogot tanul. Megismerkedett Kölcsey, Vörösmarty, Bajza, Eötvös, Shakespeare, Victor Hugo műveivel, eljárt a Pesti Magyar Színház előadásaira, olvasta az Athenaeum folyóiratot. Latinul, németül, franciául olvasott. 1840-ben Pesten megjelent első verseskötete Lantvirágok címmel. (Ihletője: Lónyay Etelka, ifjúkori szerelme)

- Ügyvédi képesítést szerzett. Balassagyarmaton joggyakornok, majd  aljegyző lett.

- Bekapcsolódik a politikába, a centralisták híve. Az ellenzék szónokaként vált ismertté a megyében. Később szívbaja miatt le kellett mondania az aljegyzőségről.

-1845-ben feleségül veszi Fráter Erzsébetet. Házasságuk kudarcba fullad, 1854-ben elválnak. (Egyéniségük nem illik egymáshoz.)

- Madách betegeskedése miatt nem vehetett részt a szabadságharcban. A családban viszont sorozatos tragédiák történtek. Forradalmárok rejtegetése miatt feljelentették.  (Kossuth titkárát rejtegette.) Pozsonyban, majd Pesten raboskodott. 1853-ban bizonyítékok hiányában elengedték.

-1859-től 1860-ig írta, 1862-ben jelent meg Az ember tragédiája. Ez a mű egy alapkérdésre keresi a választ: "Vitte-e előbbre a civilizáció az embert?"

- Műfaja szerint drámai költemény.

- A Kisfaludy Társaság és az Akadémia is tagjai sorába választotta az írót.

-1860-61-ben ismét bekapcsolódik a politikába, Nógrád megye országgyűlési követévé választotta. 1861-ben a pesti országgyűlésen a radikálisabb határozati párthoz csatlakozott. Egészségi állapota egyre romlott, 1864. október 5-én Alsósztregován halt meg.

2. Az ember tragédiája

A mű Madách legfontosabb és legismertebb tragédiája. 1859. február 17-én kezdte írni és 1860. március 26-án fejezte be. Arany János javaslatára és segítségével 1860-61-ben javított művén. Nyomtatásban először 1862. január 12-én jelent meg. Színpadi bemutatására 1863-ban került sor.

Keletkezése:

-Elsőként Szontágh Pálnak (barátja) olvasta el.
-történeti hitelesség szempontjából néhány jelentős változtatást javasolt, amit M. elfogadott
-Szontágh javaslatára 1861 elején átadta a kéziratot Arany Jánosnak:
- Arany először nem is akarta elolvasni, gyenge Faust utánzatnak vélte, majd 1861. szeptember 12-én levelet ír Madáchnak, néhány stiláris javítást javasol, pl. őmiatta került a mű végére: "Küzdj és bízva bízzál."
-1861. október 31-én a Kisfaludy Társaságnak bemutatja a művet.
-1862. január 12-én jelent meg kiadásban először.
-1863. - második, javított kiadás. Ez a végleges

Keletkezésének családi okai:

a) magánéleti tragédiák
-felesége elhagyta
-öccse meghalt a szabadságharc alatt (futárszolgálat közben tüdőgyulladást kapott)
- nővére családját meggyilkolták a szabadságharc alatt román parasztok

b) társadalmi, politikai okok:
- az 1848-as szabadságharc bukása utáni általános kiábrándultság
-a tragédia nem a mo.-i nemzeti problémákról szól, az egész emberiség nevében nyilatkozik

Az időpont, a téma és a műfaj összefüggése

Nem az egyedi, a sajátosan nemzeti felől közelít az általános felé, hanem az emberiség történetét feldolgozva egyetemes szintről próbál választ adni a nemzeti problémákra is. Ez a törekvés tükröződik a műfaj kiválasztásában is.

A műfaj: összetett a dráma műfaja
a) Drámai költemény vagy lírai dráma, mert drámai a formája, viszont a líraiság, gondolatiság uralkodik benne
b) Világdráma, emberiségköltemény, mert az emberiség alapkérdéseire keresi a választ.
 A feldolgozott problémakör az egész emberiséget érinti; a lét alapvető kérdéseit kutatja többnyire a mítoszokhoz visszanyúlva.
Híres emberiségköltemények:
Milton: Az elveszett paradicsom. Calderon: Az élet álom, Goethe: Faust. Byron: Manfred; Káin.  Shelley: A megszabadított Prométheusz.  Ibsen: Peer Gynt, Sütõ András: Káin és Ábel
c) újkori misztériumdráma:

- mert több világszint képviselői szerepelnek benne (lásd Úr, Lucifer, Ádám, Éva)

A XIX. századi természettudományos és filozófiai eszmék hatása és jelentkezése a tragédiában:

Filozófiai hatások

1.) A hegeli dialektika, mely szerint a világ fejlődésének oka a szellem változása, fejlődése. Az uralkodó koreszmét (tézis) az antitézis (ellentézis) harcra készteti, a kettő egyensúlyából keletkezik a szintézis, vagyis egy magasabb rendű eszmeiség.

2.) A legfőbb probléma a világ alakíthatóságának illetve determináltságának kérdése. Az emberi szabadság illetve szabad akarat korlátlanul érvényesülhet-e a világban és a történelemben, vagy a természeti törvények determinizmusának rabja csupán. Ádám a romantikus liberalizmus titánfelfogásának (=nagyember kultuszának) eszméjét képviseli el-ellankadva ugyan, de a XIV. szín borzalmáig hisz a célelvű fejlődésben, a világ alakíthatóságában. Lucifer a pozitivizmus meghatározottság-tanát képviseli, a természeti, tudományos és lélektani determinizmust. A tragédia válasza az antitézisre a kritikai kiegyenlítődés lehetősége, a szabadság és determinizmus ellentmondását feloldó hegeli válasz.

3.) A három szereplő közül Ádám és Lucifer a hegeli dialektika két ágát képviseli, s ennek megfelelően - a történeti színekben mutatott emberi alakjuk ellenére is - inkább tézisfigurák, eszmehordozók. A hegeli triád (tézis - antitézis - szintézis) logikájának megfelelően Éva kiegyenlítő szerepet tölt be sokarcúságával, az egymást követő színekben egymásnak ellentmondó jellemvonásaival az élet és természet sokarcúságát és sokféleségét jelképezi.

Természettudományos eszmék

Madách enciklopédikus teljességgel sorakoztatja fel a műben a XIX. században jelentkező,  világképet formáló természettudományos felfedezéseket, állításokat, pl.

1.) Faraday mágneses erõvonal elmélete (1. szín - Angyalok kara: "Két golyó küzd egymás ellen / Összehullni, szétsietni"; 3. szín - Lucifer: "Ez a delej".)

2.) Az elsõ termodinamikai törvény (anyagmegmaradás) (3. szín)

3.) A második termodinamikai törvény (energiaáramlás iránya) (14. szín)

5.) Darwin evolúciótana, illetve az ebből fakadó szociál-darwinizmus (küzdelem a létért elv) (londoni szín - majomjelenet és az eszkimószín)

6.) Malthus népesedéstana (londoni szín - gyárosok beszélgetése)

7.) Lombroso koponyatana (Falanszter)

8.) A statisztikai bizonyítás:15. szín - Lucifer statisztikai érvekkel bizonyítja igazát:
"S ki lajstromozza majd a számokat,
Következetes voltán bámuland
A sorsnak, mely házasságot, halált,
Bûnt és erényt arányosan vezet,
Hitet, õrülést és öngyilkolást. -"

Lucifer alakja

Lucifer nem dicséri alázattal a létrejött világot, szembeszáll az Úrral, részét követeli („együtt teremténk"). A világban a cél, a változás és az összhangzó értelem hiányát kifogásolja. Az Úr elűzi őt a mennyekből, s az Édenben két megátkozott fát, a tudás és a halhatatlanság fáját kénytelen átengedni neki. Lucifer öntudatosan vágja az Úr szemébe:

„Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy -
S egy talpalatnyi föld elég nekem.
Hol a tagadás lábát megveti,
Világodat meg fogja dönteni."

Célja világos: az Úr világának megdöntése. Bizonyítani akarja, hogy a teremtés hiábavaló, tökéletlen. Meg akarja semmisíteni az embert, meg akarja akadályozni az emberi történelmet.
Lucifer az első színekben az újat teremtő gondolat indulataival lép elénk. Végzete a szüntelen bukás, de ennek tudatában is vállalja lázadó szerepét.
Lucifer tragikus magasságba emelt hősi alak. Az Úrral való vitájában az írói rokonszenv az ő oldalán van a kicsinyes, hiú Úrral szemben.

Ádám, Lucifer, Éva

Lucifer első csatáját siker koronázta: az első emberpár elkövette az ún. "eredeti bűnt". Ádám elhagyta az Urat, s azt gondolja, semmiféle köszönettel sem tartozik Istennek.
Az önerejére támaszkodó Ádám a jövőbe szeretne látni, tudni akarja, miért fog küzdeni, mit fog majd szenvedni.
Fontos mozzanat, hogy a jövőt Lucifer mutatja meg. Lucifer célja továbbra, is az, hogy az Úr világát megdöntse, értelmetlenné tegye a teremtést.
A keretszínek és a "történeti színek" viszonya laza. A drámai költeményt elindító konfliktus közvetett módon nyilvánul meg.
A történeti színekben Ádám nem közvetlenül Luciferrel kerül összeütközésbe. Lucifer csak Ádám kísérője lesz. Ádám fellobbanó hitével a kétely érveit állítja szembe. Vitájuk végigvonul az egész műalkotáson, párbeszédükben a különböző választási lehetőségek között dönteni nem tudó író vívódása fedezhető fel. A különböző érvek egymás ellen szegüléséből alakul ki a tragédia drámaisága.
Ádám és Lucifer egymással szembenálló értékeket testesít meg, Éva pedig kettejük között áll: Ádám idealizmusával és Lucifer eszménytelenségével szemben a sokszínű "természetet" képviseli. Alakja színről-színre változik.
Bár Éva miatt vesztette Ádám a Paradicsomot, Éva a nőisége révén őrzi ennek visszfényét, s képes felidézni valamit az Édenből.
Lucifer "legerősebb ellenfele" Éva. A lelki nemesség, az érzelem "vékony szálát" Lucifer képtelen széttépni.
Éva veszi rá ugyan Ádámot a "bűnre", de ő menti meg a pusztulástól is.

A színek kiválasztása

A keretszínek műfaji konvenciók, a történeti színek - bár kötődnek világfordító eseményekhez - egyéb helyszínek és történések is elképzelhetők lennének. Madách  a XIX. századi liberalizmus nagy eszméinek sorsát, alakulását és jövőjét akarta bemutatni, mely eszmék a nagy francia forradalom hármas jelszavában egyesülnek („Szabadság, egyenlőség, testvériség!")
A történeti színek egymásutániságát, belső logikáját a hegeli dialektika határozza meg - e szerint:
X. szín: tézis, az eszme születése; Ádám rajong az új eszméért
(X+1). szín: az eszme megvalósulása, a realizáció eltorzítja az eszmét, Ádám kiábrándul az eszmébõl (antitézis)
(X+2). szín: Ádám menekül az új eszme elõl kiábrándultságában, a szín végén új eszme jelenik meg, melyért újra rajong Ádám

Az első három (keret)szín:

Az első három szín és a 15. a keretszínek. Az I. szín a bibliai teremtés befejező részét mutatja be. Gábriel főangyal az Eszmét dicsőíti, mely létrehozta az anyagot és tért; Mihály angyal az Erőt dicséri, ami mozgást vitt az anyagba, és megteremtette az időt; Rafael pedig, a Jóságért mond hozsannát, amelynek köszönhető, hogy testté lett az anyag, és öntudatra ébredt az ember.
Lucifer ekkor még főangyal („fényhozó"-t jelent a neve), ellenszegülése miatt válik Sátánná. Ő nem hódol be az Úrnak, mert mint mondja, a „tagadás ősi szelleme", kezdettől fogva létezik ő is, akár az Úr, hiszen minden eszme magába foglalja önnön tagadását. Boldogságnál a lehangolás, fénynél az árnyék, kétségnél a remény, vagyis minden pozitívum mellett ott van a negatív ellenpont is. Lucifer érvelései szerint a világ nem teleologikusan elrendezett egyedül csak az anyag létezik örökkévaló tulajdonságokkal. Az ember csupán Isten utánzója.
A II. színben megjelenik az első emberpár, akik teljes harmóniában élnek a természettel, és egymással. Lucifernek azonban sikerül találnia még egy lázadót maga mellé. Míg azonban Lucifer lázadásában rombolni kíván, addig Ádám azért lázad, mert önmagában is valami istenit érez. Lucifer szavainak hatására, szeretne saját lábára állni, választani jó és rossz között, saját sorsa irányítójává válni. Éva azzal érvel, hogy az Úr biztos olyanná alkotta őket, hogy „vétkes hajlam más felé ne vonjon", ha pedig „a bűn szintén tervében áll", akkor nincs miért elítélje őket. Ádám nem várja meg, míg kiűzik, maga hagyja el az édent, mert „idegen már, s kietlen ez a hely".
A III. színben már nincs meg a harmónia a természettel, Éva az, aki az elveszett édent megpróbálja visszavarázsolni. Az Éden-nosztalgia később is Évával kapcsolatban kerül elő. Ádám szavai „önmagam levék énístenemmé", vagyis kezébe veszi sorsa irányítását, a saját lábára áll.
Ádám azzal a hittel vág neki a történelemnek, hogy az ember és a világ végtelen értékek forrása, saját lábunkra állva ezeket megvalósíthatjuk. Lucifer pedig ezeket az értékeket akarja lerombolni, bizonyítani Ádámnak, hogy a létezés értéktelen, az anyag, a bűn, és a rossz mindenható. Ilyen előzmények után vágnak neki a történelemnek, a 11 álomjelenetnek.

Történeti színek

4. szín - Egyiptom:
A nyitó-uralkodó eszme és gyakorlat a "milliók egy miatt" elv (=abszolút hatalom eszméje). Ádám ebből ábrándul ki Éva szavaira, s az "egy milliók miatt" elv jegyében fölszabadítja a rabszolgákat.

5. szín - Athén:
A szabadság és egyenlőség eszme gyakorlata az athéni demokráciában. Madách a XIX. század felelős liberális gondolkodóinak legfőbb dilemmáját veti fel, amennyiben a szabadság és egyenlőség kölcsönösen kioltja egymást, az egyenlőség nevében a tömegre ráruházott szabadság önmaga paródiájára változtatja a demokráciát, hiszen a tömeg a demagógok befolyása alá kerül, annak a véleményét szajkózza, aki utoljára szólt, vagy aki közvetlen érdekeit harsogja. Ellentétbe kerül az egyén és a tömeg is; az egy mindenkiért heroikus magatartásformája éppúgy terméketlen - mert megbukik a tömeg értetlenségén -, mint a mindenki egyért abszolutizmus. A tömeg befolyásolható, lefizethető szegénysége miatt.

6. szín - Róma:
Ádám kiábrándulva az eszme és megvalósulás tragikus ellentmondásából az élvezetek világába menekül. A hedonizmus azonban nem gondolati, hanem morális zsákutca. A boldogság, az eszmények világára Éva emlékezteti, felidézve a Paradicsomot. A morális tehetetlenségből, az eszméktől való elfordulásból Péter apostol megjelenése lendíti ki. Az új eszme, a kereszténység által képviselt szeretet, illetve testvériség lenne hivatott arra, hogy föloldja, és perspektívát adjon a szabadság és egyenlőség antitézisének.

7. szín - Konstantinápoly:
A kereszténység gyakorlata nem igazolja vissza Ádám lelkesedését. Dogmatikai viták takarják el a szeretet gyakorlatát. Madách példája az egy ‘i' miatt történetileg már előbb lejátszódott. A dogmává merevedett, vallási háborúkba torkolló keresztény vallás ellehetetleníti az egyéni boldogságot is (az apáca Éva és Tankréd lovag =Ádám nem lehetnek egymáséi). Az előző szín végén megjelent keresztből a gyűlölet és meg nem értés jelképe lett.

8. szín - Prága I:
Ádám újra menekül, ezúttal a tudományok aszkézisébe. Kepler az ég titkait kutatja, közben a mindennapos megélhetés gondjaival küszködve horoszkópokat gyárt, hogy felesége (Borbála) anyagi igényeit kielégítse. A szín végén Ádám álomba merül.

9. szín - Párizs: (álom az álomban)
Az eddig megfigyelt és uralkodó eszmék együtt jelennek meg a forradalom jelszavában. Az ellentmondás azonban feloldhatatlannak látszik az eszmék között, a gyakorlat eltorzítja a legnemesebb ideákat is. A forradalmi terror fölfalja saját gyermekeit, éppúgy, mint az athéni demokrácia korában, önjelölt népvezérek csúfítják el a jelszót. Dantont (Ádám) korrupcióval vádolják, ki akarják végezni.

10. szín - Prága II:
A szín legfontosabb tanulságát a felütés hozza, mely értelmezi az álom az álomban történteket. Párizsra visszaemlékezve Ádám nem ábrándul ki, egyszerre látja az esemény "bűnét és erényét". A hagyományos értelmezés szerint Madách hitet tesz ezzel a '48-as forradalom mellett is, még valószínűbben a liberalizmus eszmerendszere mellett áll ki.

11. szín - London:
A jelen színe, a liberalizmus győzelme, pontosabban az eszmerendszerből a szabadságeszme realizációja, ahol majd minden külső vagy belső erő és kényszer nélkül "majd az élet korlátozza önmagát". A szabadverseny világa ez, a küzdelem a létért elv megvalósulása, ahol egyetlen értékmérõ a pénz, amelyen nemcsak árut, hanem eszmét és érzelmet is lehet vásárolni. A Madách által ábrázolt világ a technokrácia és indusztria világa, a második világ, mely elszakadt az erkölcsi törvények világától. A tragikus felismerés, hogy az élet önmagában képtelen szabályozni önmagát, a szabadság korlátok nélkül önmagát számolja fel, s vezet el az élet értelmetlenségének felismeréséhez. Ezt jelzi emblematikusan és jelképesen a szín végén a haláltánc. Csak egyedül Éva az, aki túllép a síron, hiszen õ ellentmondásos, női mivoltában is a költészet és az ifjúság jelképe.

12. szín - Falanszter:
Ha a végtelenné tágított társadalmi szabadság nem volt képes korlátozni az életet, jogos igény merül fel, hogy az ésszerűség és a ráció szabja meg a határokat. Az utópia, a tökéletes világ, a teremtés korrekciója logikusan nõ ki a liberalizmus eszmerendszeréből, feloldhatatlannak tűnő ellentmondásaiból. Madách elsősorban Fourier utópiáját jeleníti meg, ahol is a ráció irányítja az életet. A józanész uralma azonban szükségszerűen leszűkíti és elszürkíti a sokszínű és gazdag életet, kizárja belőle mindazt, ami a ráción innen vagy túl van: a művészetet, az érzelmeket, az emberi vonzalmat. A rend nevében föladott szabadság leveszi ugyan az ember válláról az egyéni döntés és felelősség terhét, de meg is fosztja mindattól, ami emberivé teszi az életet. Éppúgy a haszonelvűség uralkodik, mint a londoni színben, de most nem individuális szinten, hanem egy központi akaratnak alárendelve. (meg kell menteni a földi életet a Nap kihűlése miatt).

13. szín - Az űr:
A különböző megvalósult és lehetséges társadalmi formációkból kiábrándulva Ádám az emberi szabadság, szabad akarat végső bizonyítékát keresve ki akar szakadni a földi világból. A probléma antropológiai szinten vetődik fel, hiszen a test kiszakadása egyúttal annak pusztulását is magával hozza, és Ádám számára annak felismerését, hogy az emberi szabadságnak nem csupán társadalmi, hanem természeti határai is vannak; s a természeti determináltság ugyanakkor meg is védi Ádámot a pusztulástól. A Föld Szellem szavára Ádámban először vetődik fel a cél és küzdelem kettősségének problémája, melyben Ádám - előlegezve a 15. szín tanulságát - a küzdelem fontosságát hirdeti. („A cél halál, az élet küzdelem,/S az ember célja e küzdés maga."

14. szín - Hóval, jéggel borított, hegyes, fátlan világ: eszkimó szín
Ember és természet viszonyát ábrázolja Madách, az első és második világ küzdelmének végeredményét, a természet győzelmét az ember felett. Az ember elveszti emberarcát, küzdelme inkább a megélhetésért folyik, a darwini-spenceri küzdelem a létért elv ember és természet viszonyában jelentkezik, előrevetítve az ember vereségét, hiszen "sok az eszkimó és kevés a fóka", "homo homini lupus" (=ember embernek farkasa).

A mű zárlata, a XV. szín értelmezése

Az ember tragédiája az ész segítségével a teremtett világból kilépett ember tragédiája. A végső konklúzió a második világ bukása, az ember alulmaradása a természettel szemben. Még akkor is, ha ez az antitézis mindkét világot elpusztítja. A tragédia azonban nem vonja kétségbe a teremtő ember feladatát, az akaratot és a rációt, de korlátok közé szorítja; az emberi törekvések nem léphetik túl a természeti és isteni törvények határait.
Az utolsó színben Ádám úgy érzi, magára maradt a megélt élmények tragikus következményeivel. Az Úr szava Ádám magányát is oldja, mikor mellérendeli Évát, aki szenzibilitásával (=érzékenységével), női mivoltánál fogva alkalmasabb az isteni sugallat befogadására. De mellérendeli Lucifert is, aki éppen tagadásával fogja új utak keresésére indítani Ádámot. Hangsúlyozza az Úr a lelkiismeret szavának fontosságát is, mely ellensúlyozza a ráció gőgjét.

Ádám három kérdéssel fordul az úrhoz: az első így szól, „e szűk határu lét-e mindenem", vagyis van-e örökkévalóság. Az Ur szerint az embernek nem kell tudnia, hogy mi vár rá a halál után, a bizonytalanságból származó küzdés az ami, biztosítja az ember erkölcsi nagyságra való törekvését. Ez a gondolat Kantnál is megjelenik, aki szerint is a bizonytalanság miatt folytatott morális cselekvésből ered a „nagyság és erény".
Második kérdése: ,Megy-é előbbre majdan fajzatom", vagyis van- e fejlődés a világban., közeledik-e Istenhez az ember. Erre a kérdésre sem kap biztos választ.
A harmadik kérdése: „Van-e jutalma a nemes kebelnek, melyet kigúnyol vérhullatásért a kislelkü tömeg", vagyis van- e értelme a nagy emberi tetteknek. Az angyalok kara válaszol erre a kérdésre. Ne az legyen fontos, hogy a tömeg, mit szól, hálátlan-e, csak „önbecsét kell tekintenie, a jó önmagában hordja jutalmát."
Ádám attól is tart, hogy Isteni segítség nélkül, nem fogja tudni, mikor, melyik a helyes út. Két segítséget ad ehhez az Úr, egyrészt az ember lelkiismeretének szava („ egy szózat zeng feléd szüntelenül, mely visszaint s emel, csak azt kövesd") Ezzel pedig az úr visszaadja az embernek önállóságát, etikai autonómiáját. A másik segítség pedig: Éva, aki „tisztább lelkülete" révén tudni fogja mi a helyes, ha Ádám nem is hallja meg az „égi szó"-t.
Az angyalok szava az emberi szabad akaratra is utal, hiszen választhatunk, jó és rossz, bűn és erény között.
Éva megérzi, megérti az angyalok szavát, Ádám is „gyanítja", de nem tudja elfelejteni az eszkimó szín kiábrándító tapasztalatait. -> „Csak a vég (ti. eszkimó- jelenet)- Csak azt tudnám feledni!-,, Az Úr befejező, válasz szavai: „ Mondottam ember: küzdj, és bízva bízzál!"

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat